Ezeket a békákat megszívatta az evolúció: hiába kiabálnak, nem hallják egymást
A Brazília esőerdeiben honos apró, narancssárga békákkal jól kibabrált a természet. A kétéltűek sok más társukhoz hasonlóan hangosan kuruttyolnak párzási időszakban, hogy ezzel jelezzék az ellenkező nemű példányoknak az elhelyezkedésüket, csakhogy van egy kis probléma: egy friss kutatás szerint a békák süketek a saját fajuk által kibocsátott frekvenciára.
Vagyis hiába kiabálnak, ezzel kizárólag azt érik el, hogy felhívják a ragadozók figyelmét a hollétükre, ráadásul értékes energiát is elpazarolnak. Ettől még mondjuk megtalálják egymást a párosodni vágyó felek más érzékszerveik segítségével, de ez nem kisebbíti a hangos kuruttyolás nyomasztó feleslegességét.
A kutatócsoport feltételezi, hogy amikor a kiabálás szokása kialakult, az állatok még hallották a megfelelő hangfrekvenciát, valamikor később azonban egy evolúciós változás során elvesztették ezt a képességet. A fő kérdés, hogyan lehetséges, hogy a kuruttyolás annak nyilvánvaló hátrányai és feleslegessége ellenére fennmaradt. Az egyik lehetséges magyarázat szerint a hangképzéshez felfújódó torok látványa is segítheti egymás felfedezését az aljnövényzetben.