Telefonbetyárok aranykora: amikor minden képviselőnek nyilvános volt a száma (és a címe is)
Volt ilyen, 1922-ben biztos. Az azévi Nemzetgyűlési Almanach nem csak a honatyák életrajzát közölte, de elérhetőségüket is készségesen megosztotta az olvasókkal. Úgy tűnik, akkor még nem óvták annyira a személyiségi jogokat, mert nem csak a képviselők pontos címe derült ki a könyvvégi lakásjegyzékből, de akinek volt, még a telefonszámát is megadták. Ha valakinek mondjuk a liberális ellenzéki vezérrel lett volna dolga, rögtön láthatta, hol találja meg:
Rassay Károly, II., Fő-utca 10. Telefon: 42—24.
Az akkor talán legnépszerűbb politikus, a kisgazda Nagyatádi Szabó István nevénél a Dohány-utca 84. volt feltüntetve, telefonozni pedig a József 124—70 számom lehetett neki.
A József egyébként itt annyit jelent, hogy az előfizető a Horváth Mihály téri József központba volt bekapcsolva. A betyárkodásnak persze egyebek mellett éppen ez szabhatott gátat: a kevés telefon és a kézikapcsolás.
A korabeli Almanach most a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumára került fel. A címjegyzékből többek között az is kiderül, hogy Gömbös Gyula a Baross utca 4.-ben lakott, egy köpésre (egyébként szimbolikusan is) ellenségétől, az őt mélyen megvető Bethlen Istvántól (lakik: Muzeum-utca 15.).
Én azt is innen látom most, hogy Klebelsbelg Kuno KLIK- vallás- és közoktatásügyi miniszter ugyanabban a házban, a Ferenciek tere 9.-ben lakott, mint pár évtizeddel később Antall József.
Végül egy társtöri szemináriumi dolgozatjavaslat: tök jó lenne, ha valaki térképre tenné a korabeli politikai elitet, mondjuk párthovatartozás szerint – ha valaki megcsinálta, küldje el a linket, hogy egy cikkecskében kalapot emeljünk előtte.