A Télapó tényleg kommunista?
Mint ördög a tömjénfüstöt, legalább ennyire kerülik december 6 közeledtével a Mikulás másik nevét, Télapót. Bárhol is botlottam ünnepségbe, óvodától önkormányzati rendezvényen át iskoláig, sehol nem hallottam volna, hogy valaki akár csak véletlenül is kimondta volna ezt a szót.
De tényleg az ateisták találták ki Télapót? Kétségtelen, hogy télapó előtérbe került Rákosi alatt, de a szó valójában sokkal korábban is bevett volt, használta verseiben Arany János, írt róla Krúdy Gyula, Szabó Dezső.
A Télapó persze lehetne az orosz – már a szovjet idők előtt is létező – Gyed Moroz fordítása –, bár a pogány szimbólumból ki-, majd Szent Miklóssal összenőtt figura Nyugat- és Észak-Európában is hasonló utat járt be. (A szovjet hatás ellenére egyébként a krampuszt nem váltotta fel Hópelyhecske – Sznyegurocska – és nem vette fel a Télapó Gyed Moroz kék ruháját sem.)
Sőt, annak is van jele, hogy a Télapót Mikulásította a történelem: Joulupukki például sokkal korábbi, mint a keresztény Miklós kultusz elterjedése, mára mégis a Mikulás otthonaként nézünk Lappföldre. Joulupukki egyébként a nevében is őrzi a pogány múltat: a pukki bakkecskét jelent – a név Skandinávia-szerte elterjedt – , és még száz éve is inkább kecskealakban riogatta a gonosz gyerekeket, semmint mosolygós bácsiként osztogatta az ajándékokat. A Mikulás ma ismert formájának magyarországi népszerűsége is csak a 19. század végén indult.
A nem-Mikulás Télapó térhódítása valójában a reformációval kezdődött a katolikus szent visszaszorítására, így valóban volt ideológiai ellentét a két alak között, csak épp nem a Szovjetunióból indult. Szóval, ne ijedjünk meg, ha Mikulás helyett véletlenül télapó csúszik ki a szánkon, nem az ateista Lenin-fiúk szekerét toljuk vele.