A japán cunami veszélyezteti a kambodzsai gyerekek agyának fejlődését, és ez nem egy rossz vicc
Nem mai sztori, de a New York Times írása elég jól mutatja be, hogy minden mindennel össze tud függni a mai globalizált világban, és hogy távoli események olykor milyen meglepő (és káros) hatással tudnak lenni az emberek életére.
Kambodzsában hosszú ideje küzdenek jódhiánnyal: a talajban és emiatt a helyi növényekben alig van. Ami azért nagy probléma, mert az agy fejlődésében fontos szerepet játszik a jód, így ha a terhes nők és a gyerekek nem jutnak elég jódhoz, akár 10-15 ponttal is csökkenhet a gyerekek intelligenciahányadosa. ENSZ-felmérések szerint legalább a népesség ötödét érinti a jódhiány.
Mivel pedig nagyon szegény ország is, Kambodzsának nem sok lehetősége van kezelni a problémát. A legköltséghatékonyabb megoldás a jódozott só. A baj csak az, hogy a jód ára a 2011-es japán földrengés, szökőár és atomerőmű-baleset után megháromszorozódott.
- Ennek egyik oka, hogy a globális jódtermelés harmada a japán földgázkitermelés melléktermékeként jön létre, ezt a szektort viszont jelentősen visszavetette a cunami.
- A másik ok, hogy a fukusimai baleset után jelentősen megnőtt a jódtabletták iránti kereslet.
- Mivel pedig a jód sok más, a sónál jóval drágább dologba is kell, a végén persze a legszegényebbek szívták meg, hiszen mondjuk a röntgen- vagy LCD-gyártók ki tudják csengetni a pluszpénzt, hogy megszerezzék a hirtelen szűkössé vált árut, a kambodzsaiak meg nem annyira.
Mivel az árak évekig magasan maradtak, ezzel haza is vágták az előrelépéseket, amiket korábban sikerült elérni Kambodzsában. Bár szakértők szerint a helyzet még menthető, csak ehhez több pénz és nemzetközi segítség kéne, ám a kambodzsai kormány pont 2010-ben, a cunami előtt privatizálta a sójódozást, így most már jóval kisebb befolyásuk van rá.