Hála az égnek újabb világörökséget sikerült bevennie a Starbucksnak
Én eddig azt hittem, hogy szeretem a globális kapitalizmust, mondjuk a múlt hamis romanticizálását kissé kevésbé, mindenesetre a Starbucksnak Kiotóban sikerült a kettőt olyan mesterien ötvöznie, hogy már képeken keresztül is rosszul érzem magam tőle.
Ma ugyanis nyitottak egy Starbucksot Kiotó egy 100+ éves, UNESCO világörökségi helyszínek által körülölelt faházában, amibe belepakoltak mindent, ami az átlagos nyugati-turista-régi-japán-dolgokat-néz programhoz kell: függöny a bejáraton, rusztikus fabelső, japánkert, tatamis szobák, földön ülés, selyempárnák, cipőt le kell venni, tradicionálisnak ható dekoráció, minden irtózatosan zen, stb.
Az üzlet egyébként tényleg elég autentikus látványt nyújt a laikus szemnek, bár abban nem vagyok biztos, hogy a 19. századi Japánban használtak-e középmagas kávésaszalkákat.
Mondjuk nem ez az első furcsa Starbucks Japánban, Fukuokában péládul Kengo Kuma, Japán Zaha Hadid tervezett egy impozáns kávézót a globalizáció egyik legnagyobb nyertesének, Kamakurában egy elhunyt mangaművész magánvillájában nyitottak kávézót, és szerencsére a sintó vallás egyik legszentebb helyére is beavászkodtak.
Le a kalappal, remélem ha a magyar gazdaság és turizmus ilyen töretlenül fejlődik, lassan ide is jut majd mondjuk egy tradicionális halászcsárda-Starbucks Szentendrére vagy valami hasonló.