Magyarország a sodrás közepén, kicsi evezővel

Az egy főre jutó reál GDP 2014-ben 4,00 százalékkal növekedett Magyarországon, a KSH adatai szerint a 2015-ös évi növekedés 3,1 százalék. Magas ez az érték? Alacsony? Mégis, hogyan határozzuk meg, hogy egy adott évi gazdasági növekedés milyen mértékben utalhat a gazdaság prosperitására?

Nyilván a válasz attól függ, hogy mihez képest nézzük. Végül is, a növekedési ütem nagyságának a megítélése alapvetően a viszonyítási alap megválasztásának a kérdése.

A hosszú távú növekedés kulcsa a fenntarthatóság

Az Összkép számításai szerint az egy főre jutó GDP Magyarországon 7,65-szeresére nőtt 140 év alatt – ez 1,45%-os éves átlagos növekedésnek felel meg. A hosszú távú trendhez képest tehát az elmúlt két év gazdasági növekedése kifejezetten magasnak nevezhető.

Az Egyesült Államok ugyanebben az időszakban 1,8%-os éves átlagos gazdasági növekedési ütemet ért el, az Egyesült Királyság hozzánk hasonló mértékben növekedett (1,43%). A 140 évvel ezelőtt hasonló jövedelmi szinten lévő Finnország és Portugália ugyanezen időszak alatt közel 2%-al nőtt évente, így mai jövedelmük 15-20-szorosa a 140 évvel ezelőttinek – a világ vezető országaitól vett lemaradásuk jelentősen csökkent.

A régiós szomszédaink közül van aki jobban, van, aki rosszabbul teljesített: a lengyel és a cseh-szlovák inkább 1,7%-os átlagos értékeivel szemben a román gazdaság mindössze évi 1,1%-al nőtt.

Ez a sok szám jól mutatja, hogy a növekedési ütemek megítélésének kérdése nagyon viszonylagos. Azt azért érdemes látni, hogy évi 3-4 százalékos növekedés messze meghaladja a százéves átlagokat, így ezek önmagukban is felzárkózást jelentenek. Az elmúlt másfél évszázad adatainak vizsgálata arra utal, hogy hosszabb távon már éves átlagos 2 százalékos növekedés mellett is jelentős felzárkózást lehetett elérni a múltban és valószínűsíthető, hogy a jövőben is.

hanem a növekedés tartósságában, fenntarthatóságában.

A növekedés legfőbb forrása a termelékenység

A fenntarthatóság kérdéséről pedig nem beszélhetünk addig, amíg nem értjük azokat a folyamatokat, amelyek a gazdasági növekedés hátterét jelentik. Erről nehéz több évszázadra vonatkozóan elemzéseket készíteni, de az elmúlt két és fél évtizedről rendelkezésre álló adatok gazdagsága segít nekünk abban, hogy kicsit a mélyére ássunk ennek a növekedésnek.

A GDP akkor növekszik, ha nagyobb lesz a termelés során alkalmazott tényezők mennyisége, vagy ha azok felhasználása termelékenyebb lesz. A növekedés forrásainak vizsgálata során a GDP változását több tényező: a tőke, a tudás, a technológia és a foglalkoztatás hatásaira bontottuk fel.

Számításaink szerint Magyarországon az egy foglalkoztatottra jutó GDP 1995 és 2014 között 2,1%-al növekedett, amit szinte teljes mértékben a termelékenység bővülése magyarázott. Ez azt jelenti, hogy a beruházások során üzembe helyezett új termelőeszközök által képviselt fejlettebb technológia és a munkaerő képzettségének bővülése (amelyik ezáltal képessé válik az új technológia alkalmazására) jelentik a hazai gazdasági fejlődés alapvető motorjait.

Az Összkép összehasonlítása azt mutatta, a magasabb termelékenységnövekedést felmutató európai országok általában nagyobb ütemben is növekedtek.

A külföldi vállalatok szerepe meghatározó a növekedésben és a technológia fejlődésében

Az elmúlt két és fél évtizedben növekedés kulcsát jelentő beruházások igen nagy része kötődött külföldi termelőtőke beáramlásához. Magyarországon a külföldi irányítású vállalatok száma nem kiemelkedő (3,5%) ugyanakkor a hazai GDP mintegy felét állítják elő. Ezzel az értékkel listavezetők vagyunk Európában. Például a Cseh Köztársaságban az összes vállalkozás 1,3%-át kitevő külföldi vállalkozások a GDP több, mint 40%-át állítják elő.

A statisztika önmagában is érdekes, jelentőségét azonban akkor értjük meg, ha a magyar gazdaságra gyakorolt hatásukat próbáljuk megérteni (és megmérni). A hazai és a nemzetközi szakirodalom egyaránt abban látja a külföldi vállalatok jelentőségét, hogy magasabb termelékenységük és az alkalmazott, fejlettebb technológiájuk révén tudásuk egy részét szükségszerűen átadják a velük gazdasági, jellemzően beszállítói kapcsolatba kerülő hazai vállalkozásoknak.

A kutatási eredmények arra mutatnak, hogy a hatások nagysága erősen függ attól, hogy mekkora a hazai vállalatok technológiai hátránya a külföldiekkel szemben:

Ebből a szempontból nem állunk jól. Az Eurostat adataiból számított egyszerű átlagok arra utalnak, hogy külföldi irányítású vállalatok termelékenysége Magyarországon átlagosan háromszorosa a hazai irányítású vállalatok termelékenységének, és ezzel szintén listavezető Európában.

Kevés az innovatív vállalat Magyarországon - a hazai és a külföldi cégek között egyaránt

A külföldi vállalatok másik általános jellemzője, hogy kulcsszerepet játszanak az innováció területén. Ez fontos tényező, hiszen az egy főre jutó jövedelem növekedése a technológiai fejlődésre épül, ami egyaránt magában foglalja új termékek, olcsóbb termelési eljárások kifejlesztését és a hatékonyabb vállalati működés megvalósítását. A technológia fejlődése pedig a kutatás-fejlesztés illetve az innováció hatására történhet meg.

Az Európai Unió innovációs adatgyűjtéseiből számított egyszerű átlagok azt mutatják, hogy Magyarországon a vállalatok 13%-a végez valamilyen innovatív tevékenységet (bármilyet), míg az európai átlag 32%. Ehhez képest a külföldi központú vállalatok között az innovatívak aránya Magyarországon 29%, szemben az európai átlagos 47%-os értékkel.

Ezen számok összevetése arra utal, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok szerte Európában innovatívabbak, így a többi európai gazdaságban is nyilván fontos szerepet töltenek be a technológiai fejlődés, a termelékenység bővülésének folyamatában – ebben helyzetünk nagyon hasonló. Ugyanakkor az országonkénti adatok összehasonlítása arra is felhívja a figyelmet, hogy a külföldi központú vállalatok között

Azaz európai összehasonlításban adódó észrevétel, hogy az innovációs tevékenységeket a vállalatcsoportban működő szervezetek sokkal kisebb arányban telepítik Magyarországra, mint amilyen arányban ez az európai országok többségében megfigyelhető.

És amit átéltünk: a közelmúlt válságai és a gazdasági ingadozások

A külföldi működőtőke beáramlása, a nemzetközi termelési láncba történt bekapcsolódásunk a rendszerváltás követően nagyban járult hozzá az ország nyitottságának a növekedéséhez. A külkereskedelmi termékforgalommal mért nyitottságunk mára

A nyitottság a lehetőségek mellett kockázatokkal is jár. Egyrészt, a külkereskedelmi termékforgalom ösztönzésére építő gazdaságpolitikának szembe kell néznie a protekcionizmusért kiáltó érdekcsoportok követeléseivel, ami, úgy tűnik, nagyobb válságokat követően (világméretekben is) hajlamos felerősödni. Másrészt, a nyitottság együtt jár azzal is, hogy a világpiaci folyamatok, az exportpiacainkat érő gazdasági események megjelennek a belföldi folyamatokban, időnként komoly kihívások elé állítva a gazdaságpolitikai vezetést.

Minél nyitottabb egy gazdaság, annál mélyebben érintheti egy világgazdasági válság vagy bármely jelentősebb világgazdasági esemény. A magyar gazdaság rendkívül nyitott mind a kereskedelem mind a tőkeáramlás tekintetében, az ebből következő védetlenséget a válságok ellen meg is tapasztaltuk és tapasztaljuk folyamatosan. Ezért számunkra különösen érdekes az a kérdés, hogy mi az állam szerepe ezekben az ingadozásokban, van-e feladata ezzel kapcsolatban?

Az Összkép cikksorozata csak egy szeletére fókuszált ennek az önmagában is összetett, komplex problémának. Azt néztük meg, hogy a makroökonómiai mutatószámok szerint milyen a kormányzat szerepe a GDP ingadozásaiban. Európai összehasonlításunk arra hívja fel a figyelmet, hogy ebben a kérdésben nagyon színes a kép: az egyik végletet jelentő francia, luxemburgi és svájci értékek esetén a közösségi fogyasztás jellemzően akkor nő jobban, amikor a GDP visszaesik, így a GDP kilengéseit ez a komponens tompítja.

A másik végletet jelentő lett, bolgár, spanyol, stb értékek éppen ellenkezőleg: pont akkor költ többet az állam, amikor a GDP is növekszik, így ezekben az országokban a GDP kilengéseit ez a komponens felerősíti. Magyarország éppen középen helyezkedik el ezen a listán. 1995 és 2015 között a közösségi fogyasztás reálértéken vett ingadozásai alig mozognak együtt a GDP reálértéken vett ingadozásaival. Ez legalább annyit jelent, hogy

Ez azért is fontos téma, mert a legutóbbi válság felhívta a figyelmet arra, hogy a jövedelem visszaesését a háztartási szektor fogyasztásának jelentős visszaesése kíséri. Az elmúlt két évtized adatait vizsgálva kiderül, hogy a magyar gazdaságban a háztartás nem tudja vagy akarja a fogyasztását simítani, azaz

Ez az összefüggés sem példa nélküli Európában, sőt, az Eurostat adatai alapján számolva Románia, Bulgária és Portugália esetében még nagyobb mértékben ingadozik a fogyasztás, mint nálunk. A fogyasztás-simítás hiánya így nehezebbé teheti a válságok elviselését, túlélését, hozzájárulhat a társadalmi feszültségek növekedéséhez.

Nagy sodrás, kis evező

Hosszú távon, nemzetközi összevetésben egy nyitott és növekedésében a termelékenység javítására támaszkodó országot látunk a Kárpát-medence közepén. Azonban úgy tűnik, ennek a nyitottságnak a hasznait, kényszereit nem tudja a magyar gazdaság teljesen kihasználni, kockázatait is csak mérsékelten képes kezelni.

Úgy tűnik, nehezebben terjed át a hazai vállalkozásokra a külföldi cégek tudása. A hazai cégek közül kevesen innoválnak, a multik is kevés innovatív tevékenységet telepítenek Magyarországra.

A nyitottság miatt minket erősebben sújtó válságok hatásait pedig korlátozottan tudjuk csak csillapítani. A sodrás közepén haladunk, csak mintha mind a gyorsításhoz mind az akadályok kikerüléséhez kicsi lenne az evezőnk.

A cikk eredetileg az Összkép Magazinban jelent meg.