Jó nekünk vagy rossz, hogy Kína így fejlődik?

A Kínából érkező import növekedése rendkívül gyors. Ahogy az 1. ábra mutatja, Kína részesedése a négy legnagyobb európai gazdaság importjából a kilencvenes évek óta kilencszeresére nőtt. Mára, az egész Európai Unió kívülről érkező áruimportjának több mint ötöde Kínából érkezik. Az utóbbi évek közgazdasági kutatásának egyik legfontosabb kérdése, hogy vajon mennyire jó (vagy mennyire rossz) a világ többi részének, hogy Kína ennyire gyorsan fejlődik.

 

Összességében talán a legerősebb hatás, hogy az olcsó kínai áruk versenye miatt a fogyasztók olcsóbban, több és többféle árut tudnak megvásárolni, míg a vállalatok olcsóbban és többféle nyersanyagot tudnak felhasználni a termeléshez. Vagyis az átlag magyar családnak előnyös a kínai gazdaság szárnyalása, mert így olcsóbban, több és többféle ruhához, játékhoz vagy háztartási eszközhöz jut hozzá.

Ugyanakkor ennek a folyamatnak kétségkívül vannak vesztesei is. Ezek elsősorban azok a munkavállalók, akik azoknál a cégeknél dolgoztak, akik a növekvő verseny következtében tönkrementek. E munkavállalók egy része nem, vagy csak alacsonyabb bérért tudott máshol elhelyezkedni. Az MIT, a USCD, a zürichi és a lundi egyetem kutatói megmutatták, hogy ez a hatás Amerikában az elmúlt évtizedekben olyan nagy mértékben növelte a munkanélküliséget és csökkentette a béreket a kínai importnak legjobban kitett iparágakban, hogy ez a kongresszusi erőviszonyok  megváltozását eredményezte, és befolyásolta a legutóbbi elnökválasztást is.

A Stanford, Warwick, és London School of Economics kutatói egy nem rég megjelent tanulmányukban tizenkét nyugat-európai ország adatait vizsgálva egy hosszabb távú hatásra hívják fel a figyelmet. Egyfelől Európában is igaz, hogy a kínai importtal közvetlenül versenyző vállalatok nagyobb arányban bocsájtották el az alkalmazottaikat. Vagyis csakúgy, mint Amerikában, Európában is nőtt a munkanélküliség azokban a régiókban, ahol a legjobban éreztette hatását a kínai áruk által generált verseny. Másfelől viszont azok a vállalatok, amelyek túlélték a versenyt, sokkal innovatívabbak lettek: több szabadalmat jegyeztek be, nagyobb arányban kezdtek számítástechnikai fejlesztésekbe, és így növelték a termelésük hatékonyságát. Ráadásul a kínai verseny hatására az országok termelési szerkezete is változott: a kevésbé hatékony cégek tönkrementek, a hatékonyabbak viszont növelni tudták a termelésüket.

A szerzők 2000 és 2007 közötti adatokon vizsgálják ezeknek a hatásoknak a nagyságát. Ábránk a végső számokat mutatja. Az első oszlop a teljes hatás. A termelékenység növekedése, a gazdasági növekedés elsődleges meghatározója, 13,5%-kal lett volna alacsonyabb ezekben az országokban a Kína felől érkező verseny nélkül. A többi oszlop azt mutatja, hogy ebből 9,9% az egyes vállalatok termelékenységének növekedéséből, 2,4% a termelés átcsoportosítása a kevésbé hatékonyaktól a hatékonyak felé, míg 0,2% a legkevésbé hatékony vállalatok eltűnéséből származik.

Bár a világ összességében gazdagodik Kína és a többi gyorsan fejlődő ázsiai gazdaság felemelkedésétől, emberek, vállalatok és országok bizonyos csoportjai a megfelelően adaptálható tudás hiányában elkerülhetetlenül a vesztesei lesznek ennek a folyamatnak. A Defacto véleménye szerint a magyarországi döntéshozók elsődleges feladata és alapvető érdeke , hogy felkészítsék a magyar munkavállalókat és vállalatokat arra, hogy hatékonyan tudjanak alkalmazkodni a változó versenyfeltételekhez.

Borítókép: Bobby Yip / Reuters.

Ha szeretne a Defacto elemzések megjelenéséről email-tájékoztatót kapni, kattintson ide!