Kedves gyerekek, ismerjetek meg egy új szót: telefonoszlop!
Sőt, mondhatni pózna. Olyan eszköz, amire egykor feltekerték a kábeleket (légvezetéket, mondhatni), hogy azokon száguldjon a hang egyik vonalas telefonról a másikra, igen, olyan tárcsázós retró cuccokra. Igen, bakelitből voltak, nem, nem vinylből, ne hipszterkedjünk már, srácok.
Na, szóval egyszer régen a vasúti sínek mellett telefonpóznák (is) sorakoztak, meg helyenként villanypóznák még ma is sorakoznak. Aki olvasott Sherlock Holmes-t, az talán emlékszik is arra a történetre, amikor egyszer Holmes ezeket (vagyis ezek helyett valószínűleg távírópóznákat) számolgatva és a zsebóráját nézegetve állapította meg a vonat sebességét – egyébként emlékeim szerint a cselekmény szempontjából teljesen fölöslegesen. Viszont olvashatta a történetét az a fizikaitankönyv-készítő is, aki ezzel lepett meg most titeket, kedves hetedikes diákok.
A feladat amúgy abból a szempontból reális, hogy a vonat sebessége ezen a szakaszon valamivel több, mint 50 km/órára jön ki (először 54-et írtam, amit a képet beküldő olvasóm, a feladattal fizikatanárként találkozó Péter megerősített, viszont több olvasó jelezte, hogy a helyes megoldás 52,8 km/óra). Illetve oké, a Mátészalka és Debrecen között vonatozók számára valószínűleg erősen atommeghajtású mozdonyok űridejének tűnő sebességet jelent.