Az exfideszes Domokos László akkorát ötletelt, hogy Kádár moszkvai élményei adták a másikat
Az Állami Számvevőszék elnöke, az ellenzéki pártok választás előtti szívatásával ismertté vált Domokos László exfideszes exképviselő szerdán azt találta ki, hogy
OLYAN UTALVÁNYOKON KELLENE AZ ÁLLAMI DOLGOZÓK FIZETÉSÉNEK EGY RÉSZÉT ADNI, AMELLYEL CSAK BIZONYOS KIJELÖLT CÉGEKNÉL VÁSÁROLHATNAK.
Szerintem ez csodálatos ötlet, és hiba lenne itt megállni. Ha már lenne az állami dolgozóknak exkluzív áruház – az ötlet alapja az, hogy ezzel a közszféra vonzerejét növelnék –, akkor törekedni is kellene arra, hogy néhány termék csak itt és csak nekik legyen kapható. Főleg a hanyatló nyugat nyavalyáitól kellene megkímélni a nagyobb néptömegeket, és például lehetne az, hogy a minőségi belga, cseh vagy épp kézműves magyar söröket, jóféle magyar borokat ezekben az állami dolgozókat ellátó boltokban árusítanák, a köznépi boltokban meg lenne kvász, kumisz és néhány egyszerű, olcsóbb magyar sör. Azokban Pick szalámi, ezekben sajátmárkás párizsi. Ésatöbbi, ésatöbbi. (Azt nem is említem, hogy az állami körnek szóló bolt csakis magyar tulajdonú lehet, van is néhány ötletem, miféle.)
Aztán következő lépésként jöhetnének a dollárboltok, azoknak, akiknek bármiféle devizájuk van, nyújthatnának vásárlási lehetőséget. Vagy lehetnének még külön, az exkluzívnál is exkluzívabb áruházak, kifejezetten a NER-elitnek, akár a nevében (Nemzeti Ellátó Rendszer) is megjelenítve a legjobbaknak járó elit szolgáltatás.
A rendszer egyetlen baja, hogy sajnos semmi újdonság nincs benne. Épp most tartok Benedek Szabolcs Kádár hét napja című regényében ott, amikor '56-ban a Kremlben hurcolták tárgyalni az oroszok Kádárt, és terülj, terülj asztalkámmal fogadták. És itt jön a lényeg, idézem:
Az asztal gazdagon meg volt terítve, roskadozott az ételektől és az italoktól: húsok, mártások, szószok, tészták, pékáruk, vodka, vizek és üdítők. Még néhány nagyra hízott, élénk színű déligyümölcs is ott virított. Ekkora választék Pesten a pártvezetőket ellátó üzletben sem nagyon akadt, legföljebb a Bajza utcában, ahol a szovjet nagykövetség munkatársainak külön üzlet üzemelt, ahova azonban földi halandó nemigen tehette be a lábát, Kádár is csupán hallomásból ismerte.