Szegény J. István belekeveredett, mint Piszkos Fred a málnaszörpbe
Egy 26 éves csépai fiatalember – Csépa egy nagyjából 1500 lakosú alföldi község, éghajlata száraz, mérsékelten meleg –, egy borongós szeptemberi estén arra gondolhatott, milyen jó lehet Piszkos Frednek lenni. Tudják, róla töprengett mindig Fülig Jimmy, Rejtő Jenő langaléta matróza – aki azonban kazánfűtőnek, pincérnek, sőt uralkodónak sem volt utolsó, és a bepikkelyezést is megúszta –, hogy kavarja-e vagy sem; persze mindig kiderült, hogy kavarja, és nem csak a kezében olykor rejtélyesen felbukkanó málnaszörpöt.
Istvánnak sajnos sehogy nem akadt málnaszörp a kezébe, ráadásul a környékén nemzetközi gonosztevők sem bukkantak fel, akik miatt kavarnia kellett volna, mint a fenn nevezett kapitánynak, így a legnyersebb valóság volt az ihletője: egy valódi betonkeverő. Hogy kellően rejtői legyen a történet, ez nem az övé volt, hanem lakóhelye, Csépa – első lakosai a neolit korban a Körös kultúrához tartoztak – egy vállalkozásának telephelyén látta meg. Hűvös szeptemberi estéken kivel nem esett már meg, hogy meglátott és megkívánt valamit, és hát nem szerezhet mindenki tévétársaságot, helikoptert vagy lapkiadót; István megelégedett a betonkeverővel is.
Sokáig azonban nem tudott vele kavarni (keverni). A rendőrség közleménye szerint a kunszentmártoni rendőrök – Csépa a kunszentmártoni járásba tartozik – pillanatok, na jó, napok alatt elfogták, és most kedden már vissza is kapta a betonkeverőt annak jogos tulajdonosa (képünkön). Istvánt gyanúsítottként kihallgatták, és csak remélni lehet, hogy tettéért nem tiltják ki a világ összes államából, ahogy ez egy Rejtő-regényben illene.