Feltör, épít, aszfaltoz – azt a lapáttámasztó bitang úristenit, Béláim, hát így is lehet utat építeni!?
Ha ön utazott már legalább 500, na jó, valószínűleg még sokat is mondtam, legalább 100 kilométernyit valaha is magyar közúton, biztosan futott már bele útépítésbe, útfelújításba. Tudják, ez az a munkafolyamat, ami a Végső Bizonyíték Isten Vagy Más Metafizikai Rendezőelv Létezésére: azon kívül, hogy leteszik a forgalomlassító táblákat és a kis narancssárga bólyákat, majd kiosztják a fej- vagy könyöktámasztó lapátokat, csákányokat, soha semmi nem történik az építkezésen (legfeljebb néha kiáll egy traffis rendőrautó, és szarrá bünteti a néptelen utakon kinn lévő 40-es táblánál autózókat), majd az út egyszer mégis csak elkészül.
Na, és tudják, hogy működik ez mondjuk Ausztráliában? Igaz, nem sima út-, hanem villamosépítés, de hát a fonódó körüli városi káoszra emlékezve így is irigyek lehetünk: pénteken feltörik az aszfaltot, vasárnap este visszaaszfaltozzák (hogy hétfőtől ismét használni lehessen az utat), a kettő között pedig dolgoznak. Ja, hogy nem hiszik, hogy messziről jött ember azt rogánozik, amit akar? Akkor mutatom is (köszönet a találatért Judit nevű olvasónknak):