Evelin vagyok Budapestről, és a személyesen tapasztalt élményeimet osztanám meg önökkel.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Evelin alábbi levele azoknak a posztoknak a sorát folytatja, amelyek a társkeresés nehézségeiről szólnak – de ezúttal nem (kizárólag) a netes társkeresésről van szó, mivel Evelin még abban a korszakban kezdte, amikor az újsághirdetés volt ennek a műfajnak az otthona.

Nemrég többen is írtak nekünk arról, hogy milyen társat keresni akkor, ha az embernek van gyereke, és bár Evelin is édesanya, az ő beszámolójában nincs utalás arra, hogy különösebb kihatással lett volna a gyerek megléte az eseményekre. Ha szívesen írna ön is, kérjük, ne fogja vissza magát, kattintson az alábbi gombra és már fogalmazhatja is a Randiblog Inbox akár következő posztjában megjelenő levelet!

14 éve váltam el, egy pokoli házasságból léptem ki. Szintén van gyermekem, aki kamasz, 16 éves. Én, miután kihevertem életem szörnyű 5 évét, társkeresésbe kezdtem. Mivel akkor még újságban próbálkoztam, ezek voltak a tapasztalataim.

Nem szabad kiadni magát az embernek. Volt rá példa, én kis naiv, megmondtam, milyen ruhában leszek az adott épület előtt, és vártam az úriembert, aki csak egy SMS-t nyomott: szebbet keresek. Volt, akivel órákig beszélgettem, lebeszéltük a randit, majd 1 órával előtte kikapcsolta a telefonját.

Az egyik beijedt, a másik pedig a feleséggel hívatott fel, mert én lettem volna a „kaland”, de gondolom, lebukott, mert én csak független pasikkal akartam kapcsolatot. Ezt el is mondtam a feleségnek, aki normális hangnemben hívott és azt kívánta, bárcsak elvinném az ő csapodár férjét. Nem tettem meg.

Vakrandi: szinte mindenki eljött. Az első és egyik legfontosabb: ha egy parkba hív találkozni, szégyell a kezdetektől felvállalni. Akivel beültünk kávézni, az megtisztelt avval, ha nem is én vagyok álmai asszonya, de fél órát szakított rám. Akkor megtanultam, hogy ha valaki nem az esetem, ott helyben megmondom neki. Az egyenesség híve vagyok, ami a húspiacon is érvényes, nem szabad reményt adni, ha esélytelen a dolog – jobb 5 perc kellemetlenség, mint a fel nem vett telefon vagy az ígérgetés.

Találkoztam olyan pasival, akinek a foga közt kb. fél kg túró volt kis túlzással. Ő mama pici fia volt, és oda keresett kettőjük mellé egy lelkes szolgát. Az első dolog, amit 1 férfin nézni kell, a fogsora. Akinek a szája rendben van, annak a lelke is. Beszélgetések alkalmával mindig megkérdeztem, milyen a kapcsolata az édesanyjával, ugyanis a társához úgy viszonyul nagy vonalakban. Aki főzni tud, az általában jó az ágyban – aki fent jól kavar az alul is. Ugyanígy a tánc is, az pedig függőleges ágy.

Vannak még a munkanélküli férfiak – tisztelet a kivételnek –, akik nem munkát keresnek, hanem egy buta nőt, aki eltartja őket. Az első alkalommal lejön, hogy mit akar. Végül aki komoly társat keres, érintőlegesen sem beszél a szexről. Persze egy egy bók vagy egy szemezés belefér, de komoly férfi nem lép tovább.

Ennyi lenne az én kis történetem röviden.

Lenne egy erotikus része az életemnek amikor a vad korszakomat éltem, és be akartam pótolni mindazt, ami évekig hiányzott, de az egy másik történet.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!