Rendszeresen követem a történeteket, most én is szeretnék hozzászólni

– így kezdődik az alább teljes egészében olvasható levél, amelynek beküldője nálunk Csende néven fog szerepelni. Csende azért érezte úgy, hogy most már az ő története sem hiányozhat a Randiblogból, mert korábban valaki arról mesélt, milyen az, amikor valakit szakításkor csak úgy, egyetlen szó vagy magyarázat nélkül, derült égből villámcsapás módjára otthagynak. Csende szerelmes lett egy férfiba, aki aztán kegyetlen hirtelenséggel eltűnt, de ebben az esetben különösen brutális volt ez a húzás egy csomó más tényező miatt.

Ez itt a Randiblog Inbox

A Randiblognak ebben a posztsorozatában olvasóink névtelenül, e-mailben beküldött leveleit közöljük, minimális változtatással, tartalmi ellenőrzés nélkül. Ezeket tehát nem a Velvet szerkesztősége írja. Ha bármilyen kérdése maradt, kattintson ide!

Köszönjük Csendének, hogy megírta nekünk a történetét, és hadd emlékeztessünk ezúttal is önt, hogy ha önnek szintén van kedve írni, nagyon szívesen meghallgatjuk az ön sztoriját is. Kérjük, a Randiblog e-mailcímére küldje be, amit szívesen megosztana ebben a blogban!

Mariann 2017.11.02. napján megjelent levelére szeretnék észrevételt tenni. Úgy fogalmazott, megalázva érzi magát, amiért a kapcsolata lezárás és indokolás nélkül ért véget, a másik fél szó nélküli eltűnésével.

Biztosan állíthatom a neves pszichológusnál eltöltött sok-sok drága óra után, hogy ebben sem Mariannak, sem más nőnek, aki hasonlóan járt, semmi szerepe nincs, tőle független a másik fél viselkedése. Mindez még csak nem is egzisztencia vagy korfüggő. Ügyvédként éltem meg, hogy kilenc év ismeretség után egy hősszerelmes sráccal, másfél év hallgatást követően, úgy találtunk ismét egymásra, mintha szerelmi történetünkben sosem lett volna szünet. De a másfél év alatt sajnos sok minden történt, ő a neten megismerkedett egy lánnyal, aki egy hónap után terhes lett, én pedig férjhez mentem.

Kiderült a kapcsolatunk, amit mindketten vállaltunk, a nehézségekkel együtt, egymás mellett döntöttünk. Amikor már minden borult a környezetünkben és csak egymásra számíthattunk, egyik napról a másikra eltűnt, szó nélkül, ott találtam magam egyedül egy viharos válásban, érzelmi és anyagi veszteséggel. Három hét után megpróbáltam korrektségre kényszeríteni, de elzárkózott, letiltott, végül annyit írt, lett egy ellenségem. Bár tudom, hogy szerelemben, háborúban minden megengedett, és azt is tudom, mit tett a családjával szemben, de a vele kapcsolatos felismerés mégis letaglózott. Eltelt néhány hónap és újra jelentkezett, majd nagyon boldog szülinapot kívánt. Micsoda arrogancia!

Ők az igazi „rosszfiúk”, az élet császárai, akik azt gondolják, következmények nélkül mindent megtehetnek, ők sorsokat alakítanak, érzelmeket, kötődést, mi több, rajongást várnak.

De Mariann, nem kell aggódni, egy kapcsolatot igen, de az életet nem lehet „megúszni”! Még nekik sem!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!