Sosem mondta neki anyám, hogy ne igyon egy kortyot se

„Alida levelére szeretnék reagálni” – így kezdi a levelét Iván, és ha ön figyelte a Randiblog Inboxot az elmúlt napokban-hetekben, akkor már tudja is, melyik témával haladunk tovább ma. Az alkoholizmusról lesz szó, amivel kapcsolatban eddig ketten írtak, két feleség és anya arról, hogy férjük talán túlságosan sokat iszik.

A legutóbb Imogén azt mondta, ő sejti, hogy az alkohol azért jött be a képbe, mert a kapcsolatából elveszett a szexualitás, de korábban Alida csak tanácsot kért, hiszen néha már a válást fontolgatja férje viselkedése miatt: nem iszik minden nap, de amikor igen, akkor túl sokat.

Most megint egy olyan kapcsolatba nyerünk bepillantást, ahol a férfi szenvedélybetegsége megkeseríti a mindennapokat, de ezúttal nem a házastárs, hanem a gyerek szemszögéből láthatjuk a dolgokat Iván segítségével. Megrázó beszámoló ez, és emiatt igen elgondolkodtató is. Ha ön is szívesen hozzászólna, ha van véleménye vagy főleg tapasztalata, kérjük, írjon nekünk! A Randiblog e-mailcímére bármikor elküldheti üzenetét.

„Kedves Alida!

Én másképp vagyok érintett ebben a témában. 29 éves vagyok, édesapám alkoholista. 50-es évei végét tapossa, de az ital miatt öregebbnek tűnik, fizikailag is gyengébb. Nincsenek céljai, alig csinál valamit a ház körül, már nem dolgozik munkahelyen. Érzelmileg is sivárnak tűnik. Édesanyám teljesen magára maradt minden teendővel. Én messze lakom, ritkán tudok hazamenni.

Amikor apám nem iszik, teljesen más ember. Lehet vele értelmesen beszélgetni, megcsinál dolgokat, de ez sajnos már nagyon ritka. Sajnálom, hogy ez lett belőle. Amellett, hogy magát is tönkreteszi, a viselkedésével eltaszít magától mindenkit. Volt orvosnál, szedett gyógyszert, egy ideig működött is a dolog, aztán újra hozzányúlt a piához. Volt előtte éppen elég példa, hogy rokon, szomszéd ismerős az ital miatt távozott az élők sorából még fiatalon, de nem elég elrettentő.

Sosem mondta neki anyám, hogy ne igyon egy kortyot se. Igyon meg valamit, ami jól esik, de tartani kell egy határt! Próbálj meg a férjedre érvekkel hatni! Ne mondd neki, hogy nem menjen el otthonról, ne igyon egy kortyot se, de szabjatok határt. Találjanak valami más helyet a közös programra kocsmán kívül.

Senkinek sem kívánom, hogy 30 éves korára olyan legyen bármelyik szülője is, aki tönkrement valamilyen szenvedélybetegség miatt. Abban rendszerint nem csak egy ember érintett, hanem házastárs, gyerek is. Nehéz ilyen esetben jó tanácsot adni. Ha elhagyod, a gyerek apa nélkül marad, és gyanús, hogy az italba menekülne a hétköznapokon is, ha pedig maradsz, és nem tudtok közös nevezőre jutni, te fogsz őrlődni. Szerintem mindenképp közösen próbáljatok meg megoldást találni, viszont ha nem látsz más kiutat, adj ultimátumot.

Lehet, hogy elég lenne egy költözés is. Más hely, más munka, más barátok, más programok. Inkább legyen a gyereknek nevelőapja, vagy csak egy anyukája, mint egy alkoholista édesapja. Lehet, hogy a férjed nem fogja fel ilyen tragikusan, lehet, hogy te reagálod túl, de ne induljon el a lejtőn. Maradj még türelmes, viszont emlegesd a dolgot és figyelmeztesd minden alkalommal. Akár mutasd meg ennek a levélnek és hasonlóknak a tartalmát.

Remélem, lesz haszna. Kívánom, hogy megtaláljátok a számotokra legjobb megoldást.

Üdv:

Egy fiatal, aki szeretné, ha az apja nem lenne alkoholista.”