A csajnak nem tetszett, hogy mi beszélgetünk, ezért tiltott le

„Ismét billentyűzetet ragadtam, hogy leírjam pár tapasztalatomat és véleményemet, ami nem fog mindenkinek tetszeni, de azért megkockáztatom” – írja nekünk új mailjének bevezetőjében egy korábbi levélírónk, akinek ehhez a poszthoz most új álnevet adunk, azt, hogy Valencia.

Valencia két külön rövid történetet mesél el, mindkettőben egy-egy sráccal való rövid kapcsolatát írja le, és bár teljesen eltér egymástól a két sztori, a végkövetkeztetés mindkettőben ugyanaz: Valencia egyszerűen nem érti, a férfiak (vagy legalábbis ez a két férfi) bizonyos dolgokat miért csinálnak. Ön érti? Tud válaszolni Valencia kérdéseire? Esetleg önnel is történt hasonló? Várjuk az ön levelét is, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Beszélgettem egy sráccal a Messengeren keresztül. Jó beszélgetőtárs volt, azonban pár üzenetváltás után látszólag minden ok nélkül felszívódott. Azóta már eltelt durván egy hónap, már nem is foglalkoztam vele, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy újra előkerült, és írt egy üzenetet. Egyszerűen ennyit írt, ne haragudjak. Az üzenetre nem válaszoltam, másnap viszont újra írt, és kérdezte, hogy nagyon haragszom-e.

Vonakodva, de végül csak válaszoltam neki. Nem érdekelt, de azért kíváncsi voltam, milyen kifogással áll elő. Írtam neki, hogy nem haragszom, csak csalódott vagyok. Mikor rákérdeztem a dologra, annyit írt, hogy bonyolult volt minden. Mivel engem ez a válasz abszolút nem hatott meg, nagy nehezen, de végül kiszedtem belőle.

Kiderült, amit korábban is sejtettem, hogy csaj van a dologban, aki nem más, mint az ex. Szinte már tipikus... Gondolom, nem jött össze a dolog. Írta, hogy a csajnak nem tetszett, hogy mi beszélgetünk, ezért tiltott le. Ilyenkor fordult meg egy kérdés a fejemben, hogy ez most komoly, egy beszélgetés miatt, mikor eleve semmi nem volt köztünk, egy találka sem.

Leírtam neki, hogy ezt igazán megírhatta volna, nem vertem volna ki a balhét, megértettem volna, hiszen tulajdonképpen semmi nem volt közöttünk. Ezek után ő még írt egy párszor, de igyekeztem rövidre venni a beszélgetést, egyre ritkábban visszaírni neki. Be is jelölt újra, de mivel két nap után sem jelöltem vissza, visszavonta a felkérést. Az üzeneteire nem válaszoltam, azóta nem keresett szerencsére.

Persze megírhattam volna tisztességes módon, hogy ne haragudj, de ezek után nem vagyok rád kíváncsi, de úgy döntöttem, nem pazarlom rá a időmet. Az egyik kérdésem az, hogy azok a férfiak, akik nincsenek túl az exükön, miért akarnak egyből ismerkedni? Oké, tudom, kutyaharapást szőrével, de az esetek többségében ezek nem működnek, mert vagy visszatáncol az exhez, vagy másról sem tud beszélni. Ráadásul durván megbánt vele mást, aki azt hiszi, végre talált egy normális pasit. Nos, ennyi a történet egyik része.

Van még egy dolog, amit meg szeretnék osztani, és nem igazán értem, remélem, valakitől egyszer kapok rá magyarázatot. Megismertem pár nagyjából velem egykorú srácot. Egyikük sem tetszett, ráadásul mindnek volt barátnője, de nem is volt egyikükkel sem ilyen célom. Szeretek új embereket megismerni, akikkel hasonló az ízlésünk, ráadásul az ellenkező nemmel sokkal jobban szót értek.

Az egyikükkel elkezdtem többet beszélgetni, bár ritkán futottunk össze, jófejnek találtam. Kezdetben úgymond normális volt, el tudtunk beszélgetni, de az utóbbi időben elkezdett velem flörtölni, ráadásul egyre több durvább célzásokat tesz, közben persze barátnője van, akivel állítólag nagyon jól megvannak. Nem mentem bele a játékba, igyekeztem semleges maradni. Kérdem, mégis miééért?

Persze lehet, hogy csak költői kérdés marad.”