Amanda Knox neve biztos, hogy Önnek is ismerős, hiszen az elmúlt években rengeteget szerepelt a címlapon az amerikai nő, aki négy évet töltött egy olasz börtönben. De nem baj, ha hirtelen nem tudja felidézni a sztorit, pár mondatban felzárkóztatjuk belőle.
2007-ben, az akkor 20 éves Amanda az olaszországi Perugiába ment tanulni, ahol együtt lakott egy együtt a brit diáklánnyal, Meredith Kercherrel. Egy héttel az után, hogy Knox összejött egy olasz sráccal, Meredithet brutálisan meggyilkolták az otthonukban. Az olasz hatóságok Amandát, a pasiját és egy elefántcsontparti férfit gyanúsítottak, majd ítéltek el a gyilkosságért. Négy évvel később, több fellebbezés és újratárgyalás után Amandát és volt szerelmét szabadon engedték. A nő visszatért Amerikába, azóta is ott él, 2014-ben kreatív írásból diplomázott, nem mellesleg pedig történetével még mindig rengeteget szerepel a médiában.
Tavaly a Netfilx készített róla dokumentumfilmet, most pedig a Vice-on posztolt egy hosszú írást arról, hogyan alakulnak ki és működnek a romantikus kapcsolatok egy női börtönben.
Nem a szex az elsődleges
Bár a börtönön kívüli életben a romantikus kapcsolatok fő mozgatórugója a szex, a rácsok mögött ennél sokkal fontosabb az, hogy két rab között igazi, emberi kapcsolat alakuljon ki. Amanda először arról ír, hogy a börtönben a barátságokat sem lehet igazán, klasszikusan értelmezni. A rabok többségének (főleg etnikai alapon) megvan a saját csoportja, ezeknek a dinamizmusa pedig inkább a családokéhoz hasonló. „A nigériaiak anyának és lányomnak szólították egymást, a romák pedig unokatesónak” - írja. Ezeken a családokon belül alakultak ki általában az intimebb viszonyok.
Főleg, hogy sok nő alapvetően hetero, csak a „börtön idejére lesz meleg” (gay for the stay). Ráadásul az intim gesztusok tilosak is a börtönben, tehát az ilyen érintések szankciókat vonhatnak maguk után.
Szerelmes leveleket küldözgettek a rácsokon keresztül. De ajándékokat is adtak egymásnak: rajzoltak vagy kis walkman tartókat készítettek. Voltak féltékenységi jelenetek, könnyes szakítások és néha ökölharcok is az exek és az új partnerek között. Egy csomóan olyanok voltak, mint a tinik, de ugyanolyan sokan voltak azok is, akik meg úgy viselkedtek, mintha már 20 éve házasok lennének.
Sóvárgás az érintés után
Mikor az ember ennyire kiszolgáltatott, magányos, el van zárva a korábban ismerős dolgoktól és emberektől, nagyobb eséllyel nyit olyanok felé, akikkel korábban talán semmilyen kapcsolatba nem került volna. Ilyen volt Rebecca és Bunch viszonya, akikkel Amanda együtt ült a börtönben. Bunchot fia meggyilkolásért ítélték el és 17 évet töltött rács mögött, mielőtt felmentették.
Ennek az utolsó öt évében volt együtt Rebeccával. Bunch az utcán nőtt fel, alig járt iskolába, Rebecca pedig pont az ellentéte volt. Bunch számára az volt a legjobb a kapcsolatban, hogy volt valaki akire vigyázhatott, Rebecca pedig biztonságban érezhette magát mellette.
Hihetetlenül sokat jelentett, hogy volt valakim, akiben bízhattam, akivel megoszthattam a félelmeim. Valaki, aki szerelmes levelet küld nekem és megszorítja a kezem a bírósági tárgyalás előtt, vagy mikor elutasítják a kérelmem. 17 börtönben töltött év után az ember egyszerűen sóvárog az érintés után
- mondja Bunch.
A Rebecca és Bunch közti kapcsolat végül olyan erősnek bizonyult, hogy Bunch azt követően is írt és küldött neki pénz, hogy kiengedték, majd mikor Rebecca is szabadult találkoztak egymás családjával is. Végül mint pár nem maradtak együtt, de a mai napig szoros kapcsolatban vannak.
nem mindenki ilyen szerencsés börtön-szerelemben sem
Rebeccáék története a legideálisabbnak nevezhető ilyen körülmények között. De sokszor nem alakulnak ilyen romantikusan és harmonikusan a dolgok. Ahogy magával Amandával sem. A nő cikkéből kiderül, ő annyival szerencsésebb helyzetben volt sok más fogvatartottnál, hogy családja folyamatosan látogatta és mindig volt pénze, így kevésbé volt kiszolgáltatott és kevésbé igényelte a benti kapcsolatokat. Egy lány mégis kinézte őt magának.
Leny hosszú időn keresztül csak nézte Amandát, mire először megszólította. Beszélgetni kezdtek, aminek az elején a nő hamar nyilvánvalóvá tette, hogy leszbikus és miért keresi az amerikai lány társaságát. Amanda is leszögezte, hogy ő viszont hetero és nem keres partnert. Ennek ellenére mégis valami barátság szövődött közöttük, de Leny egy idő után nyomulni kezdett.
Mindig meg akarta fogni a kezem és olyanokat mondott, hogy változtatott már meg nőket és, hogy olyan dolgokat tud csinálni, amiket egy férfi sosem. Én mindig elutasítottam a közeledését, ő viszont azt hitte csak megjátszom magam, ezért egy nap megcsókolt. Ekkor megmondtam neki, hogy mivel nem képes tiszteletben tartani a határaimat, nem lehetünk többé barátok.
Ezt követően elég feszültté vált a viszony köztük. Leny gyakran üvöltve letámadta Amandát és azzal vádolta, hogy túlreagálja a dolgot. Végül Amanda szerencséjére Leny nem sokkal később szabadult, így a románcuk is véget ért.
Saját kellemetlen tapasztalata ellenére, Amanda is úgy gondolja a börtönben kialakuló romantikus kapcsolatok sokkal többet jelentenek, a szexuális vágyak kielégítésénél. „A börtön idejére melegnek lenni megfogalmazás a külvilág felől teljesen érzéketlen.
Mit mond a börtönpszichológus?
Fiáth Titanilla, Börtönkönyv - Kulturális antropológia a rácsok mögött című könyvében ír a női fogvatartottak között kialakuló romantikus kapcsolatokról. Érdekes módon míg a férfi rabok inkább titkolják a kapcsolatokat, addig a nők között éppen azt ítélik el, aki nem vállalja fel. Sőt a rabtársadalom elvárja a párkapcsolatot létesítőktől, hogy a viszonyról a kintieket is tájékoztassák.
„Az informálás kényszere egyúttal arra is rámutat, hogy a női börtönökben nem egyszerűen a szexuális együttlét, hanem maga a kapcsolatt válik fontossá (az alkalmi szexpartnerekről nem érdemes értesíteni a hozzátartozókat, az azonban, hogy valakinek a szülei, a testvérei, a gyerekei is tudnak a benti szerelméről, legalább ideiglenes megerősítésként szolgálhat arra nézve, hogy a viszony hosszú távon is értékes, a társas hálóba ágyazott, így a börtönön kívüli világban is folytatódhat)" - írja a börtönpszichológus, ez pedig a korábban említett Rebecca és Bunch mai napig szoros viszonyát is magyarázza.
Egyébként a női elítéltekkel foglalkozó szakirodalom is megerősíti, hogy a szexuális kielégülés mellett a valahová tartozás, a biztonság, a kölcsönös függés, a barátság, a szerelem és az érzelmi támogatás a nők közötti homoszexuális viszonyok lényeges motívumai.