„Azt szeretném, ha eljátszanánk egy bárban, hogy még soha nem találkoztunk, és egyéjszakás szexelünk", „arra vágyom, hogy felkapcsolt villannyal csináljuk" – a szexuális fantáziáinknak csak mi szabhatunk határt, azzal, ha nem beszéljük meg a partnerünkkel, mire vágyunk.
Sokan tartanak attól, hogy elmondják a partnereiknek, miről fantáziálnak, annak csak egy konkrét részletét, félmondatokat mernek kimondani. A szexuális fantáziák a férfiaknál és a nőknél a szexuálszpszichológusok kutatásai szerint nagyjából fedik egymást, a hármasszex, a kötözés, kukkolás, a mások előtt szexelés mind a két nemnél előkelő helyen szerepelnek. A kérdés az, hogyan lehet elkezdeni arról beszélgetni, mit is szeretnénk megvalósítani a másikkal. A válasz egyszerű, ez a kérdés:
Van elképzelésed arról, mit szeretnél csinálni, vagy előbb mondjam el én, mire vágyom?
A fantáziákról ugyanis beszélni kell, akkor is, ha valaki félénk típus. Elkezdeni nehéz ugyan, de később egyszerűbb lesz, miután kiderül, hogy a partner erre mennyire vevő. Általában vevő, hiszen ki ne akarna kísérletezni olyasvalakivel, akivel jól érzi magát az ágyban?
„Senki se olvas gondolatot, a szexről kell beszélni. Ha már egyszer 2-3 ember megosztja az ágyát, akkor a gondolatait, vágyait miért nem oszthatná meg? Van, ami jobb, ha megmarad az álmok szintjén, gyakoriak az olyan fantáziák, amikkel árthatunk magunknak vagy másoknak. Ezeket jobb elkerülni. Azokat is, amik nagyon távol állnak a valóságtól. De vannak helyek, helyzetek, eszözök, amikkel biztonsággal lehet gyakorolni" – mondta a Velvetnek Tóth-Horváth Gábor szexológus.
A fantáziák megosztásánál egy dolgot figyelembe venni, azt, hogy beszélgetés legyen, ne pedig kinyilatkoztatás, illetve, hogy a vágyakat pontosan jó megfogalmazni. Az a mondat, hogy „azt akarom, hogy legyél a szexrabszolgám" nem biztos, hogy jó. Nincs benne pontosan, mit is jelent a fantáziáló fejében a rabszolgaság, a konkrétumok közlése sokkal egyszerűbb, és kevésbé sokkoló.