Sokszor olvashattunk már idegesítő utasokról, helyeselve bólogattunk a cikkeket olvasva, aztán elraktuk a fiókba ezeket az emlékeket. De a BKV utasai folyamatosan fejlődnek. Összeraktunk egy aktuális, friss gyűjtést a téli napok reggeleiből. Új metró és villamos szerelvények érkeztek, ezekhez pedig az utasok is alkalmazkodnak (vagy nem).
Igazi mini csaták zajlanak a BKV járatain, most megmutatjuk kik a leggyűlöltebb ellenségei a reggeli percekben, amikor éppen munkába menne, de mások az egész napját tönkreteszik.
Avagy érkeznek a gyűlölt BKV utastípusok, 2016-ból.
A vándorló
Akinek nem számít mekkora tömeg van, ő akkor is végigmegy a villamoson, ha három babakocsi, és 20 ember jön vele szemben. Neki életcélja van, mégpedig átjutni a szerelvény másik oldalára.
ajtóőr
Akinek mindig rá kell feszülnie az ajtóra, mindig ott kell lennie, ahol valami történik, a leszállásjelzőnél. Talán ott a legjobb a kilátás. Nem zavarja az sem, ha valaki le akar szállni, neki ott helye van. "Felszállók? Kerüljetek ki."
A kényszeres
Valószínű klausztrofóbiás. Nem számít, hányan vannak az útjában, ő már az előző megállóban elindul, hogy biztosan le tudjon szállni. Általában van nála még két csomag is. Jelzésértékűen fellök, esélyünk sincs kapaszkodni, és fékezés közben a "padlóla le" kerülünk, a lényeg, hogy ő ott legyen amikor nyílik az ajtó. Ő épp leszáll.
Aki nem érti
Az új metrókon bizony meg kell nyomni a gombot az ajtónyitáshoz. De ő csak néz, és várja a csodát, ha pedig nem történik semmi, először elkezdi feszegetni az ajtót.
Aki nem segít
Beülhetne a belső ülésre, ami szabad, mert végülis tömegközlekedésnek hívjuk, és egymásra is illene figyelnünk. De ő hajthatatlan, és nem ül beljebb. Nekünk kell átmásznunk rajta is. Ugyanez igaz arra is, aki nem húzódik arrébb a metrón, hogy valaki még beférjen az ülésre, inkább elmerül a Candy Crush Sagaban, vagy a Szókeresőben, és nem emeli fel a tekintetét.
A felháborodott bliccelő
Az a személyiségtípus, aki nem érti, anyázik, hogy mi az, hogy megbünteti őt az ellenőr, amikor nincs nála érvényes jegy, vagy bérlet. Ezekbe a mókákba néha beszállnak további utasok is, de az is gyakori, hogy egy ilyen intézkedés miatt meg kell állítani egy járatot is.
Szardínia-lájk
Imád simulni, ha meglátja, hogy az adott kocsiban vannak a legtöbben, ő mindenképpen oda száll fel. Az ajtó általában miatta nem csukódik be. Nem bírja megvárni a következő járatot, ami 5 percen belül úgyis jön.
A baci neppeR
Taknyos, meg van fázva, beteg. Zsebkendő nuku, beletüsszent a kezébe, majd lelkiismeret furdalás nélkül továbbkapaszkodik. És még ő néz zavartan ránk.
a dezertőr
Akinek először kell felszállnia, még akkor is, ha a következő megállóban leszáll. Akkor meg 30 emberen kell átmásznia ahhoz, hogy eljusson az ajtóig. Ő egy igazi taktikus: elhiteti mindenkivel, hogy neki fontos ülőhelyhez jutnia, bemászik a villamos közepébe, aztán a reggeli csúcsban, amikor már fékez a szerelvény, megindul. Elnézést kérni nem szokott, nem hagyja el a száját egy "bocsánat", csak nyomul, hogy leszállhasson.
Akik túllógnak magukon
Tegyük fel, hogy annyira sikeresek vagyunk, hogy ülőhelyhez jutottunk. Ilyenkor jön az az utas, akinek a táskája belelóg a pofánkba, a retikül a szemünk előtt himbálózik, ki akarja vele verni a kezünkből a telefont, és közben vígan beszélget másokkal, vagy éppen telefonál. Hangosan, azt is.
Kémény
Aki letüdőzi a cigit, mikor javában berreg az ajtó záródását jelző csengő, felszáll, és kifújja. Be a kocsiba.
- ESZÉBE JUTOTT MÉG EGY IDEGESÍTŐ UTASTÍPUS? ÍRJA MEG!
"Nem harap"
Mert az az ő kutyája, hiába egy 50 kilós négylábon járó ragadozó. Azt be kell vinni a tömegbe, szájkosár nélkül.
Csótány
Az ajtó még ki sem nyílt, de ők már bent vannak: futnak, loholnak, legtöbbször csomaggal a szabad helyek felé. Amint megcsípték, fej elfordul, fülhallgató be, és meredés a tájba.
+1: A patthelyzet
A csótány fordított szituációja, amikor van egy szabad szék, de senki nem tudja eldönteni, hogy ki ül le. És persze tobzódik a tömeg. Mint egy székfoglalós játék, csak nem áll meg a zene.