Arra a szőke, szaxofonos nőre a tavalyi Paloznaki Jazz Piknikről még a helyi közmunkások is emlékeznek, pedig amikor öt éve kitalálták, hogy az alig 500 lelkes településen kulturális fesztivált rendeznek, az ott lakók kézzel-lábbal tiltakoztak. Még külön Facebook csoportot is csináltak, csak hogy vége legyen az őrületnek, mondja Czeglédy Ákos, Paloznak polgármestere.

Aztán egyre többen jöttek rá, hogy nem is olyan rossz üzlet - főleg, ha van kiadni való szoba - a mini kulturális fesztivál, azt a hangos zenét pár napig meg valahogy ki lehet bírni. Főleg ugye, ha olyanok szaxofonoznak, mint Candy Dulfer.

Amikor ebbe az egészbe belevágtunk, az volt a feltételünk, hogy a paloznakiak ingyen vehessenek részt a pikniken. Egyrészt azért, hogy ne érezzék magukat kirekesztve, másrészt, hogy - ha akarják - jobban megismerhessék ezt a műfajt

- mondja Czeglédy.

Noha a legtöbben még nem kenik-vágják a leghíresebb jazz előadókat, a piknik hangulatát már egyre jobban érzik. Tavaly az 500 lakosból például 200-an kérték az ingyen karszalagot. Cselezni, és jó pénzért továbbadni a belépőket persze nem lehet, mert a helyiek csak közvetlenül a rendezvény előtt juthatnak hozzá, akkor is csak úgy, ha azonnal felteszik. Na, de ha nem is teszik fel,

csak kiülök esténként a teraszra és hallgatom. Jó ez, kell is. Az ilyen és hasonló rendezvények nélkül Paloznak nem lenne sehol

– mondja egy helyi férfi.

De Paloznak már biztos, hogy van valahol. Az idei, 5. Jazz Piknikre három napra 5-6000 vendéget várnak, három színpadot építenek és csaknem húsz fellépőt hívtak. A településen március óta nem találni szabad szobát, de a szomszédos falvakban is csak kevés eséllyel. Bár az első évben kisebb káoszba fulladt, hogy egyszerre nagyváros lett a kis faluból és a rossz helyen parkoló autóktól a helyi buszjárat sem jutott be a településre, a paloznakiak szerint egy valami a kezdettől fogva jellemző a piknikre:

a koncertek után soha nem ömlik rájuk a szemét,

és nem feltétlenül azért, mert a takarító brigád reggelre mindent kipucol, hanem, mert ide nem éppen a Balaton Sound közönsége jár szórakozni. Nagyon nem.

A településen egy héttel a piknik előtt már építik a sportpályánál álló nagyszínpadot és a körülötte lévő bódékat. Több paloznaki beszélt arról, hogy eleinte elég nehezen szokták meg a hangzavart, és a tumultust, ezért is csöngettem be a főhelyszín melletti, kvázi backstage házba, vajon ott hogy állnak a felforduláshoz augusztusonként?

Teljesen biztos voltam benne, hogy a férfi anyázva szidja majd a szervezőket és a polgármestert, hogy tök jó a kultúra meg a zene, csak legyen máshol. Erre kiderült, hogy Juhász Béla a világ legjobb telkét vette meg és még a szőke szaxofonos nő nevét is tudta.

Candy Dulfer. Hát, az tényleg elképesztő koncert volt. Két éve vettük ezt a házat, de akkor még nem is tudtam, hogy a piknik színpadja is itt van, pedig középiskolás korom óta eléggé szeretem a jazzt.

A férfi háza egészen konkrétan a piknik területén van, a teraszáról pedig a nagyszínpadra is rálátni. Ennek ellenére szinte biztos, hogy inkább megteszi azt a tíz métert és idén is testközelből hallgatja meg a koncerteket. Pláne, miután elmondtam neki, hogy az Incognito mellett az Earth, Wind & Fire Experience feat. Al McKay is fellép jövő héten.