Igazából pontosan tudtam, hogy mire számítsak Siófokon. Egy majdnem Soundra kevés mulatóssal, még több atlétával, szoros rövidnadrággal, hosszú szívószálakkal, amikkel biztos sokkal könnyebb meginni a napernyős mojitót. De attól még, hogy felkészül az ember, még sokkolhatja. Sokkolt is rendesen, nagyjából az első 5 perc padon ülés után kiderült, hogy egy rendes férfi 2016-ban izommal ismerkedik, és a lányok semmi, de semmi másért nem mehetnek nyaralni, csak hogy összejöjjenek valakivel. Hiszen nekik nem számít semmi más, csak hogy a faszin
Legalábbis Siófokon ezek az alapszabályok, jobb őket előre lefektetni, nehogy sírás legyen a vége másnap reggel. Ó, elnézést, jó eséllyel a reggelt nem érik meg a Petőfi sétányos kapcsolatok, a hajnal maximum. A lányok ne várjanak csodát, a fiúk meg nem is várnak ilyesmire gondolom én, csak úgy az ölükbe hullik a meztelen fürdés minden péntek este.
Az Aranyparton sétálva egészen vegyesnek tűnik egy hétvége. Elvétve látni egy-egy családot, ahol a gyereknek sikerült kikönyörgnie a a világító sípot, hogy aztán azzal kergesse az őrületbe a szülőket, és mindenkit, aki 20 méteres körzetben próbál bármi mást csinálni. Aztán ott van 40-es, 50-es korosztály főleg női társaságai, akik látszólag mindent megtesznek, hogy újra 20 évesnek érezzék magukat, hangosabban buliznak, mint a neon atlétások. De őszintén remélem, hogy csak kikapcsolódni tévedtek erre, mert ember legyen a talpán, aki Siófokon szerelmet talál.
Úgy a sétány közepe felé értük el a mélypontot, ez az a párszáz méteres szakasz, ahol profi és kevésbé profi, kissé esetlen go-go táncosok próbálják beletolni a feneküket a férfi vendég arcába, ha akarja, ha nem. Jó, általában akarja,
Se ő, se a lányok nem tudták, mi az a seggrázás, meg a kígyózás, csak egyszer leragadhattak valami amerikai klipnél aztán ott mindenkinek olyan jól ment az ilyesmi. Aki komolyan veszi a szakmát, természetesen nem átlagos shortban, pólóban áll neki a melónak, igazi sztriptízes platformot húz, a rikító ruháját csíkokra szaggatja, és gondosan ügyel, hogy a feneke alja a tangazsinórral együtt még épphogy kilátszódjon. A siker garantált, az angol legénybúcsúsok (a Kazinczy utca után idáig jutottak) szájtátva bámulták a nőket, mi meg teljesen elbizonytalanodtunk, hogy kell-e sajnálni a lányokat, vagy ez a hozzáállás teljesen hülyeség, nem ciki a go-go, csak már túl 2000-es évek.
Ez mind semmi, a fel-alá korzózó lányok, a túlillatosított, agyongyúrt fiúk – akik az észt a sakktudással azonosítják, és a bábuk ismeretével próbálnak nőket felszedni – köszönőviszonyban sincsenek a bokszos erőemberekhez képest, akik összeszorított foggal álltak sorba a bokszgépnél, hogy rekordot döntsenek. Egy pillanatra sem lehetett kizökkenteni őket, ez a férfiak játéka. Mikor megkérdeztem, hogy egymással versenyeznek-e, zavartan ráztak le, mindössze annyit ismételgettek, hogy
A legesélyebbtől is próbáltam kiszedni, mi ez az elszánt harc, de szó nélkül a kezembe nyomta a fukszot, hogy anélkül bokszoljon. Szegény csak 886-ot ütött, szomorúan vette vissza a karkötőjét, kezet fogott velem, és csak annyit mondott búcsúképpen, hogy Paks.
