Az Alfa Romeo már csak egy szép szín

2017.12.12. 14:43
7 hozzászólás

Nem lepődtem meg rajta, hogy a Sauberen felbukkant az Alfa Romeo jelvénye, fantasztikus bordó alapon. Hónapok óta pletykáltak erről, miután Sergio Marchionne, a szószátyár Fiat-vezér valahol elszórta az információt. Ám azt nem árt látni, hogy a nagy visszatérés egyszerű reklámfogás, egy címke egy középszerű, Ferrari-motoros versenyautón, aminek az a célja, hogy az olaszok többet tesztelhessenek.

Az Alfa Romeo egész legendája nagyszerű versenysikerekből táplálkozik, amelyek az 1920-as évektől kísérték a márka karrierjét. Az együléses P2 1924-től alázta a fél világot, majd a P3 uralma következett, egészen 1935-ig. A következő években ugyan a feneketlen náci állami támogatásból fejlesztő német gyártók – az Auto Union és a Mercedes – taroltak, de a háború után újjáéledő autósportot megint az Alfa uralta: 1950-ben és '51-ben a félelmetes erejű kompresszoros 158-as és 159-es Alfetták söpörték be az első két Formula-1-es bajnoki címet.

Ebben az időszakban az Alfa Romeo állami kézbe került, és a vezetőség megszüntette a drága versenycsapatot, de ez nem tartott soká: 1961-ben létrehozták az Autodelta nevű részleget, és újra versenyezni kezdtek. Csodálatos sportkocsik jellemezték ezt az időszakot – a 33-asok több generációja – miközben motorszállítóként próbáltak visszakerülni az F1-be is. Eleinte nem túl nagy elánnal – V8-as motorjuk nem versenyezhetett a Cosworth DFV és a Ferrari 12 hengeresek teljesítményével – de miután 1975-ben és '77-ben megnyerték a sportkocsi-világbajnokságot, már a teljes költségvetés az F1-es fejlesztésre összpontosulhatott.

1976-tól a Brabhamnek szállították a mezőny legerősebb motorjait: az eredetileg sportkocsikhoz tervezett 180 fokos 12 hengeres V motor a korabeli adatok szerint kezdetben 500 lóerős volt, de 1978-ra elérte az 525 lóerőt. Ekkor születtek az utolsó győzelmek is: Niki Lauda 1978-ban két futamot is nyert. Ekkor azonban már világos volt, hogy az Alfa Romeo saját versenycsapattal szeretné megverni nagy riválisát, a Fiat pénzéből versenyző Ferrarit.

Az Autodelta először 1977-ben kezdte tervezni a 177-es jelzésű versenygépet, és 1979-től az Alfa Romeo már saját csapattal állt rajthoz a Formula 1-ben. Igaz, nem sok sikerrel, de 1985-ig erős középcsapatként teljesen saját tervezésű, és sokszor igazán érdekes autókkal vettek részt a futamokon. A 3 literes V12-es szívómotorok után egy 1,5 literes, V8-as turbómotorral próbálkoztak 1983-tól, de később készült egy négyhengeres turbómotorjuk is, sőt, az Alfánál készült el a Formula-1-be szánt első V10-es motor is – ezt abban a pillanatban elkezdték tervezni, amikor kiderült, hogy a turbómotorokat 1988 végén betiltják.

1986 elejére azonban világossá vált, hogy vége a meddő pénzszórásnak a Formula-1-ben. Az állami Finmeccanica eladta az Alfa Romeót a Fiat-birodalomba, amelynek viszont elég volt a Ferrari versenyprogramja. A két új motor, a négyhengeres tubós és a V10-es végül soha nem versenyzett, most, 21 évvel később pedig az Alfa már csak egy márkanév az FCA konszernen belül, amelyet most történetesen vissza szeretne vezetni a Fiat vezetése a prémium-személyautók piacára.

A törekvés történetesen egybevágott a Ferrarinak azzal a céljával, hogy a tesztkorlátozások miatt egy fiókcsapattal növelje a teszteken és versenyeken begyűjthető, és később a fejlesztéshez is használható adatok mennyiségét. Ez ugyanis az egyetlen módja, hogy behozzanak valamit a Mercedes motorfejlesztési előnyéből, amely évek óta nyomasztóan telepedett rá az F1-re. Így lesz a Saubereken Alfa Romeo jelvény, és a jól ismert csodálatos bordó fényezés, belül pedig Ferrari-technika, ami a legnagyobb ellentmondás, ami csak előfordulhatott. Korábban az Alfa Romeo mindig a Ferrari nyomában volt a versenypályán, most viszont épp ellenkezőleg: statisztaként segíti majd az egykori rivális győzelmi törekvéseit. Ilyen múlttal számomra csalódást keltő így viszontlátni a márkát, még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy ez a legésszerűbb megoldás a Fiat részéről.

(És nemrég felröppent a hír, hogy nem csak az Alfa Romeóval, de a Maseratival is eljátszaná ugyanezt a Fiat - a háromágú szigonyt az amerikai Haas autói viselhetik.)