Volt szikra, pedig eláztunk

2018.06.23. 12:47

Kézműves motoroknak kézműves találkozó jár. Ez lenne a 100 szikra, azaz 100 sparks, a találkozó, amin több grafikus/dizájner dolgozik, mint egy átlagos reklámkampányon. És ennek meg is van az eredménye, mert a honlap, a FB-oldal, a molinók, a programfüzet, minden, de minden olyan látványt nyújt, hogy az a világon bárhol megállja a helyét.

Megfordult a fejemben, hogy hagyom az egészet a francba, hajnali négykor keltem, az időjárás-app szerint bármikor előfordulhat komolyabb zuhé. Kell ez nekem? Persze, hogy kell, mert az esőt kikerüljük – erősen gondolok a szép időre, és akkor az lesz. Egy álomszép jóidő.

Pozitív hullámaimmal eltaszítom utunkból az esőfelhőket. Tisztán látszik az app képein, hogy amerre megyünk, nincs is felhő. Jó lesz. Régi motoros alapvetés, hogy vigyél magaddal esőruhát és akkor nem lesz rá szükséged. Nem, nem kell váltás ruha, másik cipő, mondom, hogy nem ázunk el.

Végül is, mire megérkeztünk Ipolytarnócra, már elült a vihar, nem is csöpögött, csak a kerekek verték fel a vizet. A fények megint gyönyörűek voltak, a pára lenyűgözően gomolygott a dombok felett. Egy idő után már az se zavart, hogy az esőruhám valahol beázott és a tökömnél minimum fél liter vizet eresztett be. És igazából, miután levettem a zoknimat, kicsavartam, már a rommá ázott bakancsom sem okozott nagy diszkomfortot. Tényleg butaság lett volna váltócipőt hozni, a nadrágom meg majd megszárad, nagy ügy...

Magánháznál volt szállásunk, ugyanott, ahol tavaly – kedves emberek a házigazdák, a ház körül kisebb helytörténeti kiállítással is felérő gyűjtemény mindenféle régi tárgyból. Göbiék már előző nap letámasztották lakókocsit, beüzemelték a Babettát – Pere Laciék a Csótánnyal még csak most kerregtek lefelé. Amilyen szinten elemeire volt robbantva az öreg Ducato-lakóautó, kész csoda, hogy nagyjából időre járóképes lett (péntek estére tervezték az érkezést, de hát na).

Lecuccolás után irány a központ, lássuk, miről nem maradtunk még le. Aki először lép be a kapun, itt döbben rá: így néz ki, ha pár lelkes influenszer belebuzul a motorozásba. Menő sisakok, menő szakállak, menő kiegészítők és egy rakás egyedi motor a falu közepén, a Majorban. Itt aztán kaptam egy olyan erős kávét, hogy csoda, hogy nem marta ki a pohár alját. De a koffeinsokktól úgy tűnt, a hajnali négyes kelés ellenére is ébren fogok tudni még pár órát.

A kiírásból látszott, igyekeztek még több programot csinálni, ősmaradványokat mutatni, meg Landartot villantani (például este hangulatvilágítást kapott az erdő), lettek szponzorok is, ráadásul scrambler-sulit is szerveztek. Jaja, most a scrambler a menő, a cafe racer nagyon 2010, de azért senki nem mutogat rád ujjal, ha nem bütykös a gumid és a kipufogód nem a combodat melegíti belülről. És lehetett az Ipolyban fürdeni, meg traktorozni, felvonulni. Na, ezek nagy része nekünk a kései érkezés miatt kimaradt.

Szombat estére természetesen be volt tervezve 100 szikra futam a domboldalban. A „verseny”, végül elmaradt, a felázott talajon nem sok értelme lett volna kísérteni az Istent – de azért persze lehetett veretni a motorokkal, csak nem volt tétje az együtt rajtolásnak, bizonyítási vágy nélkül a taknyolások is elmaradtak – én legalábbis csak a Simsonos kis srácot láttam indexszel, meg lábtartóval fűcsomókat gyűjteni.

Tényleg ez a domboldalba szervezett játék a fénypontja az egésznek, világítanak a fáklyák, veterán és majdnem veterán endurók tépik rajtnál a sarat. Közben a naplemente elképesztő színekkel világítja meg a dagonyázásra alkalmatlan, tarlóra letámasztott motorokat. Az ember folyamatosan kattintgat, hogy jó képeket tudjon elrakni a buliról.

És közben, a kijelzőn visszanézve a fotókat, jön rá, hogy igen, kell egy kis póz meg stílus tökéletes összhanghoz, mert ha a motorhoz nem passzoló a szerkód, az egész nagyon bénán néz ki. Persze van, aki már a tarlóra is úgy heveredik le, minden mozdulatot úgy komponál, hogy az majd jól mutasson az Instán – ilyenkor páran felszisszennek, hogy atyaég, micsoda pózerek.

Akárhogy is, kell a buborékplexi, kell a nyolcvanas évek BMX-es divatját idéző könyökvédő, és bizony a hawaii-i ingnek is helye van. Az angoloknál a Goodwood Revival is ilyen, igaz ott nettó múltidézés a cél, itt meg csak járulékos haszon, hogy a menő cuccok valamilyen régi stílust mutatnak.

A domboldalban szikrázás után megint a Major, ez mindennek a közepe, itt lehet tunkolóst venni, meg 100 szikrás pólót vásárolni, meg inni. Közben a kis színpadon élőben megy az élő zene (Fat&Cute, Zanzinger), és itt volt a sátor alatt a babakék kávégép, amiből megint bitang tömény koffein-esszenciát kaptam, így nyertem újabb 2-3 órát, mielőtt a teljes kékhalál lefagyasztotta volna az agyam. Nem tudom, Pere Laciék hány ilyen kávét ihattak, vagy csak a helyi levegő pörgette fel őket, de hajnali háromnegyed öt után küldött egy „csótány a pirkadatban” fotót.

Reggel aztán bundáskenyér, majd kényelmes felpakolás, időjárás-app szuggerálás, felhőkép nézegetés. A bakancsom még nedves, zoknit nem veszek, mert minek, az esőruhákat elrakom, hiszen a felhők még messze vannak, mi meg elfelé motorozunk, sose érnek utol.

Megint áthajtunk közép-Európa leghosszabb faluján, Ludányhalászin, – most a kamerát is elindítottam, hogy meg tudjam mutatni, mennyire hosszú is ez a falu. Az emberek épp pakolták el a szombati falunap maradékait, előző este nagy lehetett a dáridó, a motorizált betyárok lovaikat ugratták: mindenhol aszfaltra rajzolt gumicsíkok.

Visszanézve a videót, egészen szürreális, mennyi időbe telik a falu eleje táblától a végéig eljutni. Még a négyszeresére felgyorsított felvételbe is beleteker az ember.

A felhők még mindig jobb kéz felől, meg mögöttünk vannak, nem ázunk el, megússzuk, jó lesz ez!

Aztán Vácnál levettük az esőruhát, mert már hosszú kilométerek óta csak párolódtunk: olyan hirtelen zuhant le az ég, hogy még a nájlon-ancúg felrángatása előtt eláztunk. Az lepett meg a legjobban, hogy azzal együtt, hogy a Kawa alulról-felülről kapta a vizet, nem ázott be, nem hagyott ki egy fél ütemet sem - volt szikra, ahogy kell.

Meleg volt, sütött a nap, mire hazaértünk, a ruhánk is megszáradt. Jövőre váltóruhát is viszek, meg ha lehet, hamarabb megyünk.

Kattints bármelyik képre, galéria nyílik!