Hülye név, jópofa autó
Nem kell hozzá sokkal több ész egy Barbie-babáénál, hogy az ember tudja: kijött az új Nissan Qashqai, tehát rövidesen kapunk valamit a Renault-tól is, ami ilyen középkategóriás crossover-méret, kicsit terepjárós, kicsit személyautós. Nos, ez a kis Captur és a nagy Koleos közé beékelődő Kadjar, amely az Opel Karllal együtt bízvást indulhat a hülye nevek minisztériumának éves díjugratóján. Hiszen a rendszerváltást már működő aggyal megérők számára, kiolvasva a régebbi szeretett nagy vezérünk, János ugrik be azonnal és az ő krjumpliljevese, ha viszont kimondják, az még rosszabb, mert elég csak egy kis torzítás a hangosítórendszerben és máris "köcsög"-nek hallani. Sebaj, ez legyen a legnagyobb hibája.
Nem árulok el nagy titkot, ha megemlítem, hogy a Qashqai-jal közösek a műszaki alapok. A Renault-t máshol gyártják, más a kezelőfelülete és más a motorkínálata, de a bevált Nissant ismerve nagyon nem lehet rossz. Itt a szalonon most először bele is lehet ülni, megtapogatni, nyálas csigaszemeket beleguvasztani a sötét üregeibe. A most oly divatos, középen nagy órás, oldalt kiegészítő szögletes műszerekkel ellátott óraegyüttes bámul szembe velünk, a design letisztult, a szerényebb kivitelekben még a hűdeolcsó is az egyszeri szalonlátogató szájára tolul. Gondolok itt például a csillámporos greslaphoz hasonló, kissé modern konyhapult-hangulatot kölcsönző díszbetéttel és vakdugókkal telerakott változatra, amibe először beültem. Igaz, fehér belsővel, karbonutánzatú díszekkel, nyomogatnivalókkal gazdagabban telehintett konzollal már nagyon más a hangulata. De a Qashqai mindent egybevetve jobban tetszik, pedig annak sem szuperigényes a belseje.
Egyébként maguk az anyagok nem rosszak, a műszerfal és elöl az ajtóborítás puha, az árnyékoló úgy tesz, mintha szorgos nénikezek duplán varrták volna, a váltó finom, a kattannivalók kattanósan kattannak, lassan a Renault is megtanulja a "tactile impression" porhintésének fontosságát. Hátul már közel nem olyan igényes az összkép, az ajtó már rideg, a kilátás kissé borús, de legalább a hely - hiszen a Qashqai-jal közös padlólemezről van itt szó - bőséges. Lesz belőle nagyhifis, nagyotszóló, sokledes Bose-verzió, illetve terepgumis (még a 2x4-esen is, lol), alsó védelemnek látszó lemezekkel felszerelt X-Mod változat is.
Aki beismeri, hogy csak a kinézete miatt vesz ilyen autót (esetleg a kényelmes beülés lehetősége, illetve a biztonságérzet miatt), annak elég lesz a kétkerék-hajtás is (annak is 19 centi a hasmagassága), igaz, nem árt tudnia, hogy úgy csak buta, csatolt lengőkaros hátsó futóművet kap, amivel közel nem olyan élvezetes egy mátrai szerpentin. Az igényesebb fajta Kadjar-vásárló (mondani így kell: kádzzsár) viszont megkapja az elektronikusan vezérelt központi kuplungot, amely ésszel osztja a nyomatékot a hátsó kerekekhez, valamint a többlengőkaros felfüggesztést, ami egész bizonyosan ízesebbé teszi az autót.
Lesz persze tolatókamera meg sávelhagyásfigyelő meg önparkoló rendszer meg egy mozdulattal síkba billenthető jobb egy, hogy tálca legyen belőle, illetve a Renault beteszi a saját R-Link fedélzeti rendszerét, amely széleskörűen konfigurálható, ráadásul flottarendszereknél valahogy konfigurálni is lehet, hogy optimalizálható legyen a tagok összfogyasztása - ebbe most nem mennék bele. Egyébként érdekli az embereket a kocsi, alig lehet egy-egy pillanatot elkapni, amikor szabad egyik-másik belső tere, pedig kiállítottak belőle vagy hetet. Gondolom, ez sikernek számít.
Azért egy pillantást sikerült a géptető alá is vetnem, itt felismerhetően a Qashqai megoldásait látni mindenfelé. Gumicsík a motorházfedél belépő éle mögött, és formára vágott szivacsdugók az A oszlopok töve előtt, mindez a szélzaj ellen. A motorválaszték 1,2-es, 130 lóerős turbós benzinesből, illetve 110 és 130 lóerős dízelekből áll majd. Ezek Renault-motorok, ahogy a hajtáslánc többi része is.
Jó, jó a János, de a pálmát akkor is az új Espace viszi. Tudom, nem teljesen friss a modell, de most jutottam hozzá ennyire közel először. Tudom, hogy minden újabb generációról pár év alatt kiderül, mennyire hamar szétesik, de ismerek több egyént is, aki más a sokadik ilyen autóját veszi, sokat használja és imádja. Akkor most jó, vagy sem? Mindenesetre így, szalon-új állapotában, még használat előtt egészen lenyűgöző. Mondjuk elsőre a legutolsó tetőoszlop kiképzésétől akadt el a szavam: ilyen sokdimenziósan formált, girbegurba, matematikai egyenletekkel leírhatatlan lemezszobor-részletet rég láttam sorozatgyártású autón. Na meg azok a nagyarasznyi vastag bőrfotelek, te jó ég! Rolls-Royce-ban látni már csak ilyet - naja, az ilyenhez kell a hely. Na meg az apró részletek, a csomagtartóból orgonabillentyűzeten egyenként döntögethető és visszaerektálható ülések, ó istenem, fél napot el tudnék játszadozni ezekkel. Aztán ott a váltókar, az egészen tűrhető faimitációk, á... minden. A rohadt Espace-a, mindig megfog, pedig tudom, hogy egy büdös ribanc, aki ha megkap, rögtön meg is utál és eldob. Winkler megy mindjárt tesztvezetni, majd olvassák, én nagyon drukkolok neki. Mármint az autónak.
