Ki a tököm ez a göndör csávó?

2016.07.24. 07:52
19 hozzászólás

Németországban éltem a kilencvenes évek elején, tizenévesként, és hisztis voltam, amikor lemaradtam egy Formel eins versenyről. Az emlékezetes 1994-es szezonban, amelyet az ifjú Schumacher nyert Damon Hill előtt, és amelyben a San Marinói nagydíjon Ratzenberger és Senna balesete történt, új szakkommentátor érkezett az RTL-hez. Jochen Mass, mutatta be tiszteletteljes áhítattal a németek Palikja, nekem meg fingom se volt, ki lehet a fószer, de okosakat mondott.

Huszonkét évvel később Goodwoodban kolbászolok, szügyig gázolva ultraritka Lamborghinikháború előtti autószörnyek és alig egy hete bajnok Le Mans-i autók között. Benézek a McLaren standjára is, vannak ők olyan érdekesek, hogy szánjak rájuk pár percet ezen a felfoghatatlan autós orgián. Bár mai teremtményeik szerintem kicsit eltávolodtak a legendás Bruce szellemétől, ott van egy rikító sárga autó egy gigantikus turbóval a fenekén, ami becsalogat a standjukra.

Az M15-ös az első McLaren, amellyel Indianapolisban indultak. Kivivel az oldalán, Offenhauser motorral a hátán, és a már említett Garrett feltöltőnek köszönhetően nem kevesebb, mint 650 lóerővel, 1970-ben. Ebben a McLarenben, amely az első turbós, égett meg Denny Hulme egy felpattanó tanksapka miatt még az Indy 500 előtt; a tartalék sofőr, Carl Williams nem tudott maradandót alkotni. Később a McLaren háromszor is győzött Indianapolisban, de nem ezzel az autóval.

Ahogy az autó oldalára festett kivit nézegetve Bruce McLaren szülőhazájáról, Új-Zélandról ábrándozok, egy kopaszodó, pocakos bajor bácsi sétál fel a színpadra McLaren feliratos pulcsiban, akit a szpíker nagy áhítattal fel is konferál: Jochen Mass.

Ma már valamennyire képben vagyok, ki ez a Jochen, aki tényleg egy bajor faluban nőtt fel, majd ifjú mannheimi Alfa-szerelőből hirtelen európai túraautó-bajnok lett 1972-ben. Innen Surtees azonnal vitte a Formula 2-be, ahol jól autózott a 73-as szezonban, kezdőként majdnem megnyerte a bajnokságot. Jochen Mass 27 évesen megérkezett.

A hetvenes években járunk, amikor az F1 nem az volt, aminek ma ismerjük. Az autókat kis túlzással vidéki garázsokban szegecselték össze, a sofőrök minden versenyen úgy szálltak be, hogy tudták, nem biztos, hogy a nap végén ki is szállnak. Aki látta a Rush filmet, amelyben Mass is felbukkan, magát alakítva, érzi, miről van szó. Aki nem látta, nézze meg. Ez az a korszak, ahol azért is kerestek újabb és újabb sofőröket, mert elég nagy volt a halálozási arány.

Massnak az volt a pechje, hogy Fittipaldi, az aktuális sztár mellé érkezett a McLarenhez. Hiába volt ügyes, a befutott zseni mellett csak második pilóta lehetett. Aztán Fittipaldi lelépett a csapatból, hogy testvére reménytelen brigádjához szerződjön és soha többé ne nyerjen nagydíjat. És ki jött Mass mellé? James Hunt, akit nem kell bemutatni.

Hunt gyorsabb volt, mint Mass, és aki úgy készül élete versenyére, hogy harminchárom stewardesszel fekszik le sorozatban, amellett nehéz híressé válni. Pedig a korabeli fotón a göndör Mass sem úgy néz ki, mint akinek sokat kéne kajtatnia a nők után, de ő más karakter volt.

A legtöbben akkor emlegetik a nevét, amikor Gilles Villeneuve, a következő ügyeletes zseni balesete kerül szóba. Mass volt az, akit Villeneuve 1982-ben, Zolderben az időmérőn rossz oldalról akart kikerülni, pontosabban Mass éppen akkor tért le jobbra az ideális ívről, hogy elengedje Villeneuve-öt, amikor ő szintén jobbra mozdult. Klasszikus versenybaleset, mindketten ártatlanok, Villeneuve viszont belehalt.

Mass ugyanabban az évben, hat versennyel később kísértetiesen hasonló balesetet szenvedett, a francia Paul Ricard pályán, de megúszta. Azon a napon Jochen elhatározta, hogy soha többé nem ül F1-es autóba. Magyarázata egyszerre rémesen ésszerű és megható. Nyilván megrázta barátja, Villeneuve halála, de ehhez mindig hozzáfűzi, Gilles tisztában volt a veszélyekkel. A hátrahagyott család nehéz sorsa az, ami Mass-t nem hagyta nyugodni, és amikor gyakorlatilag ugyanazt élte át, mint Villeneuve, csak szerencsésebb volt, úgy érezte, valaki fentről üzent.

Mass ijesztően pragmatikus, amikor a balesetről beszél, szerinte annak nem nehéz, aki éppen balesetet szenved. Amikor az ő autója repült a levegőbe, mint Villeneuve-é, mintha lassított felvételt nézett volna. Békés érzés volt, még ha ez perverznek is hangzik. Gyönyörű, érzelmekkel teli pillanatot élt át, és annak ellenére, hogy tudta, éppen egy hatalmas baleset főszereplője, egyáltalán nem félt. Csak a feleségéről és a gyerekeiről álmodott. Úgyhogy kiszállt az F1-ből.

És Massnak igaza volt. Nem lett belőle legenda, bár később Le Mans-ban is nyert. Alig ismerik a nevét, pedig ott volt és ugyanazt csinálta, mint Villeneuve vagy Hunt. Csak neki megadta a sors, hogy idős bajor bácsi lehessen, aki látja felnőni gyerekeit, és mesélhessen nekik az őrült Gilles-ről vagy a botrányhős James-ről.