A Suzuki DR350-et bő öt éve vettem, szükségem éppen nem volt rá, de a robogóm eladása után akartam valami csapatósat. Vétel után alaposan rendbe rakattam, aztán tényleg csak a minimumot költöttem rá: olajcsere, szűrők, légszűrőpucolás, gyertya, kerékcsapágyak, vezérműlánc, vagyis csak amit előírásszerűen kell. Eredetileg ugyan játszós motornak szántam, aztán lényegesen kevesebb idő jutott vele terepezni. Szép lassan ez lett a rohangálós motorom - idő közben visszakerültek rá az indexek, a tükrök, most pedig már ott tartok, hogy mindkét felniszetten utcai gumi van.
És mivel rendkívül szarul néz ki, de elpusztíthatatlannak bizonyult, ráragadt a Csótány név - a látszat ellenére viszont bitang jó motor. Pöccre indul, mert ez a viszonylag ritka önindítós SE változat, csöndesen jár, a rövid áttétellel is 130-140-et utazik, amióta pedig sikerült beállítani az erősen tuning kategóriás gyorsítópumpás síktolattyús Mikuni karburátort, négy literből eljár, az Acerbis ralitankkal így 400 kilométer a hatótávolsága.
Fel sem merült, hogy valaha elromolhat, aztán amikor Totalbike24 előtt kiugrottam Szadára egy Honda Dio ZX felniért, beütött a baj - rákanyarodtam a főútra, aztán sutty, csak az üres volt, se fel, se le. A váltó bizony elment vadászni. A szorult helyzetben új lendületet kap a kreativitás, miután meggyőződtem róla, hogy útszélen nem javítható gonddal állok szemben, felhívtam Becsületesneppert, hátha ráér menteni.
Amúgy ez sem volt ilyen egyszerű, a telefonom szervizben volt, a backup eszközben pedig nem voltak telefonszámok - a barátnőmet hívtam, hogy túrja ki a netről Kopasz elérhetőségét. Ő pedig kollégájával, Borsával gyorsan átgurultak értem Gödöllőről, majd miután abba tudták hagyni a nevetést, nekiláttunk kitalálni, hogy mit lehetne kezdeni a helyzettel, mert a DR nem fér be a Caddy-be.
Végül előkerült egy vontatókötél, én pedig voltam annyira szorult helyzetben, hogy ne válogassak, megfogtam a madzag végét. Senkinek nem ajánlom a manővert: azon felül, hogy valószínűleg szabálytalan, még rendkívül pocsék érzés is. A DR hiába könnyű motor, emelkedőkön úgy éreztem, nyomban kiszakad a karom, a nagyjából tíz perces úton kétszer is kezet kellett váltanom.
Gödöllőről hazafelé aztán kipróbálhattam a HÉV-et, ami nyilván a nagyon gazdag emberek hobbija - majdnem ezer forint volt, míg bevitt az Örsig, ami idő alapon nem vészes, hiszen vagy egy órán keresztül tartó utazásért ez korrekt ár, például egy Budapest-Székesfehérvár pont ennyi ideig tart, kilométer alapon viszont ez a rablás határesete.
Végül Katona Dani vállalta el a DR350 rendberakását - ő nem csak szereli a motorokat, de rendszeresen versenyez is velük, illetve pengén összerakott Hacsijával állandó résztvevője a Faluvégi Farolásoknak, nyugodt szívvel bíztam rá a feladatot.
Másnap már írta, hogy az amúgy is elgörbült váltótengelyről letört a léptető - a görbületnek tudtam is az okát, előtte nem sokkal egy kis terepezésnél arra estem egy túlzott lendülettel vett kanyarban. 18 ezerért volt is raktáron gyári tengely, tömítés és szimering - az olajcsere is időszerű volt már, hát megléptük azt is. Dani még kicserélte az első fékbetétet és kipucolta a légszűrőt, és úgy nézett ki, kész is lesz hamar.
Aztán összerakásnál kiderült, hogy korábban valaki rosszul hézagolta a kuplungot, ha pedig már meg kellett bontani, rábólintottam a lamellák cseréjére is, amit eredetileg téli programnak terveztem. 18 ezerért volt jó minőségű utángyártott, körülbelül egy hét alatt meg is érkezett.
Most szépen adagolható a kuplung, precíz a váltó, nem akad - és azóta utána is olvastam, ez egy viszonylag jellegzetes hiba a DR350-nél. Most újabb 20 évig nem kell emiatt aggódnom.