A diagnosztika az új tuning

Műhelylátogatás: Prop-Tech

2016.09.24. 08:08

Csaba, a cégvezető egy GSX-R blokkot nyom a kezembe, ezen is kireszelték a ventilációs veszteségek csökkentésére szolgáló járatokat. A munka hibátlan, csak épp nem kellett volna elvégezni: egy időben akkora volt itt a pörgés, hogy tévedésből egy másik blokkot szedtek szét, és azon végezték el a gépmunkát. A tulajt persze kártalanították, de ez a kis baki is jól mutatja, hogy mekkora volt a forgalom. Az egykori tumultusnak mára nyoma sincs.

GSX-R-ek fényszóró nélkül, kiszőrösödött slickeken, komikusan hosszú lengővillával szerelt drag-gép, vagy épp anyukám szerény Suzuki GS500-asa, amit éppen karburálnak. Tizenpár évesen izgalmas hely volt a Prop-Tech telephelye, akárhányszor hozta apám a család valamelyik motorját, igyekeztem én is jönni, csorgatni a nyálam. Kíváncsi lettem, hogy most, pár évvel később miket reszelgetnek Esztergom-kertváros határában.

Motorokat még ma is fékpadoznak, a teljesítmény beállítás sem akadály, de az alkatrészek gépmunkával való átalakítását már az egykor itt dolgozó szakemberekhez kerül, bérmunkaként. Az aranykor nagyjából 2012-ig tartott, akkoriban volt, hogy 54 motor állt bent a műhelyben, és négy szerelő foglalkozott velük teljes munkaidőben. Akkoriban elképesztő mennyiségű tapasztalat gyűlt össze. Ez azért fontos, mert szerelés közben folyamatosan zajlott a tuning alkatrészek és diagnosztikai eszközök fejlesztése, külsős mérnökök bevonásával.

A problémák akkor kezdődtek, amikor 2009-ben lényegében az új motorok eladása beleállt a földbe, a külföldről behozott, olcsó használt gépek pedig nem lendítettek sokat a műhelyen. Amikor valaki behoz egy félmilliós, véres torkú használt sportmotort, abba simán beleborul 300 ezer forint, mire műszakilag rendben lesz, de amint kigördül a műhely ajtaján, ismét félmilliót ér. Érthető módon nem tolongtak a kuncsaftok.

Ma a fejlesztés viszi a hátán a boltot, például a 2008-ban kitalált fokozatkijelző, amivel híres lett a cég. A cél nem konkrétan a kijelző megépítése volt, mert éppen egy külsős partner számára fejlesztettek diagnosztikai eszközöket. A fejlesztők megrendelték Kínából a legolcsóbb autós műszert, hogy megértsék, hogyan működik, ugyanezt eljátszották egy motoros diagnosztikai eszközzel, végül a tapasztalatok alapján megcsinálták a sajátjukat.

Ennél a pontnál derült ki, hogy bizonyos motorokon elérhető a motorfordulat és a sebesség is a műszerrel, így kézenfekvő volt készíteni egy fokozatkijelzőt. Ebben az igazi truváj az volt, hogy nem kellett vezetékeket forrasztgatni és ilyen-olyan mókolásokat elkövetni, simán a diagnosztikai csatlakozóba dugva működött. A Healtech-kel közösen folyó gyártás révén aztán elment belőle 80 ezer darab. Ez a vállalkozás szintén magyar, elektronikus kiegészítők gyártásával és fejlesztésével foglalkozik. 2003-ban alapították, mára pedig 43 országban árulják a termékeit.  

Csaba itt szúrja közbe, hogy a mostani tejpor-raktár helyén működő műhely tulajdonképpen gyakran veszteséges volt, de kellett, mert így lehetett a legtöbb motorhoz hozzáférni vizsgálat céljából. Ha az ügyfél Harley V-Rodjának elektronikája adta fel, akkor az jelentette a kihívást, így a szerelők és a mérnökök mindig naprakészek voltak.

Ebben az időszakban komoly élet zajlott a műhelyben, nyáron a szezon miatt pörgött, télen pedig a tuning kötötte le a szerelőket, olyan is előfordult, hogy kilenc Hayabusa blokk feküdt bent szétbontva. Ha kellett, átalakították a forgattyúsházat, és komolyan odafigyeltek a ventilációs veszteségek csökkentésére is, ezek 5-6 százalékos erősödést is jelenthetnek. Ez azért van, mert a dugattyú nem csak a szívósoron beszívva mozgat levegőt, de a karterben is, így amikor felfele mozdul, levegőt szív át a szomszéd henger alól. A Prop-Technél ezeket a járatokat összenyitották, felbővítették, így könnyebben mozgott a kartergáz a hengerek között. A versenysportban már 2005-ben is alkalmazták a megoldást, később a széria utcai motorokon is megjelent.

A hengerfejek és a komplett szívórendszer átalakítása is a repertoár része volt. Csaba szerint, ha megcsinálod húsz motor hengerfejét, akkor egy idő után tudni fogod, hogyan jó. Például fontos, hogy a szívószelepen át beáramló közeg a dugattyú legalsó pontjára csapjon be. Ennek érdekében akár a szívócső egyes részeit is feltöltötték egy speciális gyantával, hogy jobb legyen az áramlás iránya. Ma már nem sűrűn kerülnek ide új motorok, ezért lassan lemaradtak az aktuális technikától. Csaba meséli, hogy nemrég hoztak egy 2014-es GSX-R750-et, és fél óráig matatott rajta, mire egyáltalán le tudta szedni a nyerget. És ezt nagyon nehéz elfogadni.

Ma a diagnosztikai eszközök fejlesztése megy, ilyen például a 75 ezer forintos szívócső-diagnosztika műszer, ami tulajdonképpen egy modern szinkronteszter. Régen egy higannyal működő műszerrel mértek légnyomást a karburátorban, de a fejlett nyomásmérőkkel jóval többre is képesek. Egy ilyen eszközzel a szívó és kipufogó szelepek állapotára is következtetni lehet, de az is kiderül, ha a motor valahol fals levegőt szív.

Csaba egy nagyjából laptoptöltőnyi műanyagdobozt tart a kezében, ebből négy gumicső fut a GSX-R szívósorához. Kifinomult eszköz, még a hengerek állapotára is lehet következtetni vele, ugyanis méri, hogy a felfele mozduló dugattyú milyen nyomást állít elő, majd összehasonlítja a négy hengert. Maga a szenzor hasonló, mint amit a Boeing 737-es kabinnyomás mérésére használnak. Most a másolásvédelem a fő cél, ugyanis ezt is a Healtech fogja gyártani, és valós veszély a koppintás. Erre megoldás, ha minden műszernek egyedi szoftvere lesz, ami csak a hozzávaló számítógépes programmal működik.

Ilyen eszköz már évek óta létezik, de mivel a szervizben rengeteget használták, kiderült, hogy milyen funkciók kellenének még a hatékony munkához, és így kezdték meg a fejlesztést. Ez már kész, de következő dobásuk még nagyobb adu-ász a hibafeltárásban: az akkusarun kell átfűzni, és amikor ráindítanak a járműre, megméri, hogy mekkora áramot vesz fel az indítómotor. Ez eddig nem nagy dolog, de a műszer milliszekundumonként figyeli az áramfelvételt, amiből nem csak az indítómotor, de a hengerek állapotára is lehet következtetni.

Egy kopott henger, amiből elszökik a kompresszió, könnyebben átfordul, vagyis abban az ütemben kevesebb áramot vesz fel az önindító. Az eszköz grafikonokat rajzol, Csaba mutat is egyet. Itt van egymás mellett három, megközelítőleg azonos magasságú csúcs, a negyedik alig fele olyan magas, mint a többi. Az áramfelvételt rajzolja ki a szoftver, és annál a hengernél, ahol kevés áram folyt át a motoron, ott ki volt tekerve a gyertya, tehát nem volt sűrítés, ezáltal az áramfelvétel is alacsonyabb volt.

Ezt a technikát szeretnék az autóiparban is elsütni, mert bár ennek a szenzornak a legkisebb méréshatára 300 amper, ami motorokhoz elég, de egy 1300 amperessel már a dízel autók is vizsgálhatóak lennének. Ez sem lenne új a nap alatt, de állítólag ez már egy bankkártyányi dobozban is el fog férni

Tovább megyünk a műhelyben, és előkerülnek a vázmérők is. Kétféle készül, egy a versenyzőknek, amelyhez nem kell számítógép, és a műhelyeknek való, ami számítógépen jelenít meg adatokat. Az egyszerűbb kivitel előnye, hogy könnyen hordozható, bárhol felállítható, egy bukás után öt perc alatt meg lehet mondani, hogy mehet-e a motor a pályára, vagy már csak tréleren haza. Először a hátsó keréktengely egyenesfutását kell beállítani, majd kormányközépállást, és utána lézerfénnyel lehet viszonyítani és méréseket végezni a skálákkal és szögmérőkkel. 

Valahol szomorú, hogy ekkora visszaesés történt a piacon, de kár lenne sajnálni a műhelyt. A tuning földbe állt, így hát kénytelenek voltak keresni egy új igényt, és ez a diagnosztika formájában lett meg. Színvonalas dolgok készülnek így is, csak egy diagnosztikai műszernél nem olyan látványos az eredmény, mint egy pályamotoros versenygépénél. Hogy új motorok hiányában meddig lehet folytatni a fejlesztést, nem tudni, de remélhetőleg nem fog kihalni az iparág.