Eltűnik egymillió yuan, és mindenki a pénz nyomába ered a kínai vadkapitalizmus jellegzetes karakterei közül. Kultuszgyanús, fekete humorú, egészestés animáció, amiben minden megtörténhet.
Íme, egy furcsa személyes emlék: én egykor leveleztem a Hao ji le / Have a Nice Day rendezőjével, egy filmfesztiválra akartam megszerezni első egészestés animációját, a Piercing I-t. Oda is adta volna, vetítési díj nélkül, csak úgy, nagyon kedves és közvetlen volt. Majd váratlanul belépett a képbe egy amerikai közvetítő, aki már csillagászati összeget kért, szegény Jian Liu pedig csak annyit írt vissza, amikor rákérdeztem, hogy ez kicsoda, hogy hát sajnos aláírtak vele valamit, nem tudja pontosan mit, és ez a pasas mostantól a forgalmazó. Ebből két dolog jött le, azon túl, amit amúgy is tudtam, hogy milyen tehetséges és kreatív emberről van szó, nevezetesen az, hogy nem a pénz hajtja, és, hogy így vagy úgy, de belekerült a nemzetközi filmes vérkeringésbe, és még hallani fogunk róla. És most hallunk is.
Ahogy magáról Kínáról is gyakran hallunk, amely már egy-két évtized óta valami egészen különös átmeneti állapotban leledzik, ami kezd igencsak tartósnak kinézni. Mert ugye a világ legnagyobb kommunista állama a világpiac igazi működtetője, miközben odahaza még csak az eredeti tőkefelhalmozásnál – vagy vadkapitalizmusnál – járnak, ahol bárkivel bármi megtörténhet, nincs semmire biztosíték. Ez a Have a Nice Day közege, az opportunista kisembereké, akik egy csapásra akarnak meggazdagodni, és a kétes egzisztenciájú gazdagoké, akik egy nap alatt veszíthetnek el mindent. Egyikük el is veszít egy koffernyi pénzt, egész pontosan egymillió yuant, amivel az egyik, eddig megbízhatónak tartott sofőrje lép le. A főnök, aki éppen egy festőművész kínzásával bíbelődik, rá is küldi a civilben hentes végrehajtóját, de egy furcsa pár és egy piti bűnöző meg a csaja is bejelentkezik a pénzért.
A különböző furcsa karakterek és a pénzes táska egész furcsa utat járnak be a véres fináléig, ami sokat kölcsönöz például Tarantinótól, aki persze maga is a legnagyobb kölcsönző volt, de Jian Liűnak amúgy sem okoz gondot a gyakori műfajváltás. Hol krimit, hol szatírát, hol road movie-t vagy éppen műfajparódiát nézünk – például amikor az egyik pár a kulturális forradalom képi világára énekli el idióta vágyait – máskor ironikusan filozofálgat egy sort. Ahogy az is teljesen idióta dolog, amire a meggondolatlan sofőrnek a pénz kell, de szóba kerül a Brexit és Donald Trump is, csak hogy lássuk, milyen szürreális ma a világ állapota Kínán túl is. És vicces módon mindez, ami más kezében egy óriási katyvasz lenne, itt egy nagyon szórakoztató egésszé áll össze.
Ehhez a történethez persze a megfelelő látványvilág dukál, és ezt is kipipálhatjuk. Az animáció technikai értelemben véve abszolút minimalista, mégis szinte bármely kockáját kitenném bekeretezve a falra. Pár határozott vonallal megrajzolt, tökéletesen eltalált karakterek népesítik be a kies, eső áztatta, mégis rendkívül életteli tájat, találkozásuk mindig egyszerre drámai és burleszkszerű. Az egész történetet átitató fekete humor szinte megmarkolható, annyira kézzelfogható, és szerencsére akad egy kis harcművészet is, megfelelően adagolva persze, és 75 percre ennyi tökéletesen elég – több játékidőt viszont nem feltétlenül bírt volna el ez a történet.
Értékelés: 8/10
