A héten a mozikba kerülő Hurrikán meló szolgáltatta az ürügyet ahhoz, hogy összeszedjük a filmtörténet legfifikásabb bankrablásait. Amikben persze nem mindig pont bankot rabolnak ki.
Fogd a pénzt és fuss! (1969)
Kezdjük rögtön egy olyan filmtörténeti értékű rablással, amiben az a zseniális, hogy teljesen idióta. Hősünknél még fegyver sincsen, csak egy fenyegető üzenet, ami olvashatatlan. „Csak semmi cicó, nálam van a stukker!" - teszi le névjegyét elfuserált bankrablása nyitányaként a törékeny, félszeg baltimore-i srác, Virgil Starkwell, aki 25 éves korára azzal teszi magát hírhedtté, hogy öt álnév alatt tartja nyilván a rendőrség. Tanulmányai helyett kényszerűségből adta bűnözésre a fejét, hogy magát és kis családját is eltarthassa, hamar bebizonyosodik azonban a bűnelkövetésre való tökéletes alkalmatlansága. Woody Allen egyik legelső filmje, amiben egyszerre volt főszereplő, rendező és forgatókönyvíró, ma is klasszikus darab.
Kelly hősei (1970)
Nem minden amerikai katona szolgálta teljes odaadással a hazáját a II. világháborúban, pláne, ha alkalmuk akadt a saját zsebükre dolgozni. Mélyen a frontvonal mögött, egy németek által elfoglalt francia kisváros bankja hatalmas kincset őriz - 16 millió dollár értékű aranyat. Néhány amerikai katona, akinek a véres háború csak játék, elhatározza, hogy megszerzi a hatalmas vagyont. Az észt és a tudást Kelly (Clint Eastwood) szolgáltatja, az elszántságot a sokáig húzódzkodó Bazi Joe (Telly Savalas) a tűzerőt pedig Csodabogár Donald Sutherland) és felturbózott tankjai, már ha nem érik éppen negatív hullámok. És ezek a karakterek azok, amiktől Brian G. Hutton filmje évtizedekkel később is tökéletesen nézhető – és kevés olyan film van, ahol a bank kirablóinak és őrzőinek is tankja van!
Sivatagi cápák (1999)
Nem a Kelly hősei volt az első és nem is az utolsó olyan bankrablós film, ahol katonák esnek kísértésbe. Itt az első Öböl-háború végén járunk, él már a tűzszünet, az amerikai katonák haza készülődnek, és van, aki nem akar üres kézzel menni. Amikor egy hadifogoly ánuszában titkos térképre bukkannak, néhányan úgy döntenek, elrabolják Szaddamtól azokat az aranyrudakat, amiket ő a kuvaiti sejkektől rabolt. A terv működni látszik, ám a kalandorok egy rendszerellenes felkelés közepén találják magukat, és mivel eleve azért érkeztek ide, hogy a civileknek segítsenek, végül melléjük állnak. Nem minden habozás nélkül, persze. David O. Russell (Amerikai botrány, Joy) tökéletes, látványos, vicces és izgalmas kalandfilmet készített, George Clooney, Mark Wahlberg és Ice Cube pedig nagyszerű hármast alkot – nem véletlen volt az eredeti cím Három királyok!
A belső ember (2006)
Az egyik legrafináltabb rablás a listán, az biztos, de nem árulhatjuk el, pontosan miért. Egy csapat festőnek öltözött raboló hatol be a patinás bank épületébe, ám ahelyett, hogy rögtön távoznának a pénzzel, megvárják a rendőröket, és elkezdődik a kavarás. Mármint azzal, hogy akkor itt ki a túsz és ki a rabló, hol a pénz, és egyáltalán, mit akarnak. Lassan azért kezd kiderülni, hogy a bank trezorjában sokkal értékesebb és féltettebb dolgokat őriznek a pénznél, és ezért egy különleges ügyintéző (Jodie) is érkezik a helyszínre, hogy az illetékes nyomozónak segítsen (Denzel Washington) – vagy épp ellenkezőleg. Ám ők ketten sem elég okosak ahhoz, hogy elkapják a rablás kitervelőjét (Clive Owen). Spike Lee ritka kirándulása a műfajban remekül sikerült.
The Doberman Gang (1972)
A volt sittes, aki mellesleg remek kutyaidomár, a volt pincérnő és pár barátjuk úgy döntenek, hogy kiképeznek egy csapat dobermannt, hogy raboljanak bankot helyettük – és ki is rabolják! A terv rafinált, az akció látványos, és tényleg, akinek ez eszébe jutott, az egy zseni volt, és bár nem félek a kutyáktól, a dobermannoktól mindenki tart egy kicsit. Ez volt az első film, aminek a végén olvasható volt a “Nem sérült meg egyetlen állat sem a forgatás során” felirat, amit az American Humane Association (AHA) ítél oda a produkciónak, miután meggyőződtek arról, hogy valóban nem esett az állatoknak bántódása a filmkészítés ideje alatt. Nem véletlen, hogy ez Cesar Milan kedvenc filmje, állítólag már legalább százszor látta, és mások is szerethették, mert három folytatása, illetve koppintása készült el.
30 perc vagy annyi se (2011)
A film megtörtént eseményen alapszik, 2003-ban egy pizzafutárra valakik egy bombát szereltek, egy puskát nyomtak a kezébe, hogy felrobbantják, ha nem rabol nekik negyed millió dollárt. Nem sikerült neki, fel is robbantották, amihez az is kellett, hogy a rendőrök nem hittek a szerencsétlennek – lett is nagy csodálkozás. Filmünk sokkal könnyebb hangvételű, amit onnan is sejteni lehet, hogy az örök lúzer Jesse Eisenberg a főszereplője. Az ő testére kerül egy nap a bomba, neki kell bankot rabolnia. Nick régi barátjához, Chethez fordul segítségért. Miközben az idő egyre fogy, a két barátnak nemcsak a bűnözőkkel, a zsarukkal is meggyűlik a baja, ráadásul a köztük lévő régi ellentétek is kiújulnak. mert Chet nem túl jó arc.
A sötét lovag (2008)
A filmbeli bankrablás rögtön az elején látható, sokak szerint a valaha készült legjobb nyitójelenet, alig öt perc és tulajdonképpen csak egy röpke kis epizód a Joker rafinált tervében, hogy végezzen Batmannal (Christian Bale), és mégis itt a helye a listán. Merthogy, bár alig több öt percnél a jelenet, ez adja az egész film tónusát, itt ismerjük meg az ördögi gonosztevőt, aki először Gotham bűnszövetségeit vezeti orruknál fogva. Mert a bankban, ahova hat bohócálarcos rabló érkezik, a maffia pénzét tartják, de az egymást nem ismerő, sőt, egymásban sem bízó rablók percről percre fogyatkoznak - nagyrészt egymást nyírják. Ez ugyanis a terv, így nem kell osztozni, nem marad, aki fecseghetne, és persze Joker egyszerűen csak élvezi a dolgot. És igen, Heath Ledger zseniális a szerepben, de ezt már nagyon sokan elmondták.
Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi (2001)
Természetesen meglengetjük kalapunkat az eredeti, 1960-as Frank Sinatra-féle változat előtt is, de Steven Soderbergh megcsinálta a tökéletes bankrablós filmet, azzal a megszorítással, hogy itt nem bankról van szó, és a pénzt inkább lopják, mint rabolják. George Clooney, Brad Pitt, Matt Damon és a többiek egy olyan zseniálisan kigondolt, részletes, látványos és hatékony terv segítségével szereznek 160 millió dollárt és bónuszként Julia Roberts szívét, ami Clooney-nak kell, mert volt kedvese a gonosz kaszinófőnök csaja lett, de az egész inkább az utóbbiról szólt. És a jól végzett munka öröméről és a barátságról. Meg a menőségről, ami nem mindenkinek adatott meg.
Logan Lucky - A tuti balhé (2017)
Steven Soderbergh bő másfél évtizeddel később megcsinálta az Ocean’s Eleven filmek antitézisét, ha úgy tetszik, fonákját, ahol minden fifikás, kiagyalt és profi, csak éppen nem Las Vegasban járunk, hanem valahol Délen, Tahófalván, és a méregdrága öltönyös fazonok helyett heavy metal pólós suttyók (Channing Tatum és Adam Driver) kaparnak a pénzért. A célpont sem egy kaszinó széfje, hanem a bunkók kedvenc szórakozását jelentő NASCAR autóverseny hatalmas bevétele, És mi a csavar? Hogy itt egy régimódi csőpostát kell „megfúrni”, a melóra felkért szakember - Daniel Craig egy kellően felszabadult szerepben – alibijét az szolgáltatja, hogy sitten ül csíkos rabruhában. De ne féljünk, minden összejön!
