Filmek, amelyek menet közben műfajt váltottak

Szeretjük, ha egy jó csavar más irányba tereli a történetet, de mi van akkor, ha azzal a film egyben műfajt is vált? De hisz nem is erre vettem jegyet, mondhatják sokan mérgelődve. Lássunk néhányat e filmek közül, spoilerekkel.

Hancock

Will Smith 2008-as szuperhősfilmje az előzetesek alapján egy látványos akcióvígjátékot ígért: Hancock, a lecsúszott, alkoholista szuperhős a nagy világmentései közben bepiálva több kárt okoz, mint amennyit segítene. Amellett felelőtlen, bunkó, magasról tesz mindenre és mindenkire, a nagyszájú kisgyereket is felhajítja a fenébe, mert miért is ne, hadd tanulja meg, hogy nem illik beszólni a felnőttnek. Később felkarolják, hogy valódi, megbízható hőst faragjanak belőle, és a film második felére az egész sztori átmegy egy humortalan, kőkemény drámába - vagy valami olyasmibe. Nos, a trailer egészen mást sugallt, és sokan csalódottan jöttek ki a moziból.

 

Meghallgatás

A munkamániás, extrém filmjeiről híres japán rendező, Takashi Miike, bár rengeteg szemetet is csinált, számos kultikus remekművel ajándékozott meg minket. Az 1999-es Meghallgatással vált igazán világhírűvé, ami egy csendes drámának indul: a hét éve özvegy Shigeharu Aoyama barátja tanácsára kamu meghallgatást rendez, hogy rálelhessen leendő feleségére. A választása a gyönyörű, csendes Asamira esik, akiről kezdetben úgy tűnik, hogy minden szempontból tökéletes. Ugyan már hamar gyanítható, hogy valami nem stimmel a lánnyal, de ami a film végén történik, arra - legalábbis aki nem ismeri a rendező munkáit - nem számíthattunk. A melankolikus dráma kőkemény kínzáshorrorrá változik, Takashi beveti kedvenceit, többek között a tűket, és egy olyan borzalmas jelenetnek lehetünk szemtanúi, ami még a legedzettebb nézőket is alaposan felkavarja. 

 

Napfény

Danny Boyle 2007-es filmje hagyományos sci-fiként indul: a Nap haldoklik, ami az emberiség végét jelentheti. Egy tudományos expedíció indul a csillag felé, hogy nukleáris töltetekkel bebikázzák. Az izgalmas tudományos-fantasztikus történet, aztán váratlanul műfajt vált, és egy üldözős-kaszabolós, a Halálhajóra emlékeztető horrorrá változik, ami ráadásul nem is jó. 

 

Millió dolláros bébi

A klasszikus sportfilmek bevett dramaturgiája szerint adott egy sportoló, aki alapból reménytelen, vesztes helyzetből kőkemény munkával, súlyos lemondások árán küzdi fel magát, és a film végi, mindent eldöntő meccsen vagy győz, vagy úgy veszít, hogy erkölcsileg diadalmaskodik. Clint Eastwood filmje is ezt a receptet követi, nyomon követhetjük Maggie (Hillary Swank) küzdelmét, vérrel-verejtékkel megszerzett sikereit, míg végül egy baleset miatt lebénul, majd egyre rosszabb állapotba kerül. A film utolsó harmada szívszaggató tragédia, nagyon szomorú végkifejlettel. 

 

A tökéletes trükk

Christopher Nolan legjobb filmje két bűvész megszállott versengését meséli el a századforduló Londonjának varietévilágában. Talán azért, mert akkoriban még nem volt annyira felkapott, a csavaros történet szerencsére mellőzi a rendező steril megalomániáját, Hugh Jackman és Christian Bale illuzionistáinak párbaja rendkívül izgalmas. A lélegzetelállító mutatványok egyre bonyolultabbakká válnak, míg egyszer csak felbukkan az idős Nikola Tesla (David Bowie szokás szerint remekel), és az addig zseniálisan kitalált bűvészmutatványok rejtélyébe bevonul a kőkemény fantasztikum.