Brad Peyton, A démon arca rendezője saját bevallása szerint ijedős típus, ami egy horrorfilm elkészítése során nem biztos, hogy előny, de szerencsére ott volt neki Aaron Eckhart és egy nagyszerű kisfiú.
Dr. Seth Embers (Aaron Eckhart) mások fejében járkál. Vele született képessége, hogy be tud jutni idegen emberek gondolatai közé. E lehetőségét sokáig gyógyításra használta, de most már csak a bosszú hajtja: egy démont keres, aki rengeteg fájdalmat okoz neki. Megszállott emberek gondolatai között vándorol, és reméli, sikerül különválasztania az őszinte képeket azoktól, amelyeket a gonosz diktál. Így jut el egy kisfiúig…
A természetfölötti thriller és horror határán egyensúlyozó film főszerepét Aaron Eckhart játssza, a producer Jason Blum, aki az elmúlt években bebizonyította, hogy mindent tud az ijesztgetésről (ő irányította a Parajelenségek-, az Insidious- és A bűn éjszakája-sorozatok készítését is). A rendező a kölyökképű, de már veteránnak számító Brad Peyton, aki legutóbb a Törésvonal című nagy költségvetésű katasztrófafilmet forgatta, vele készített interjút az InterCom.
Nagyon jó szereposztást sikerült összerakni A démon arcához.
Két fő célom volt, amikor elvállaltam a film rendezését. Az egyik, nyilvánvalóan az ijesztgetés. Olyan rémisztőre akartam venni az egészet, amennyire csak lehet. És nem azzal akarom ráhozni a frászt a nézőre, hogy valakinek kiomolnak a belei, vagy eltöri valamijét: a hangulat, a stílus a lényeg, a lassan növekvő feszültség. Szerintem, a stílus meg az egységes hangulat nem a költségvetésen múlik, nem az a fontos, hogy mennyiből készül a film: de a jól kitalált, különleges vizualitás nélkül semmit sem ér az egész. Másrészt viszont, a stílussal sem megyek sokra, ha rosszak a színészek. Szóval, az egyik legfontosabb célom az volt, hogy jó színészekkel játszassam a szerepeket.
Az nyilván nagyszerű érzés volt, amikor megtudtam, hogy Aaron Eckhart vállalja a főszerepet. Ő tényleg a legjobbak közül való, de A trónok harcában híressé vált Carice van Houten is igazán tehetséges. És mindketten nagyon benne voltak a játékban, nem spóroltak a tudásukkal meg az energiájukkal. Nem akarom lelőni előre a poénokat, de Aaron két teljesen különféle figurát formál meg a filmben: az egyik egy reményvesztett, lepukkant, az ereje határán járó, kétségbeesett alak, a másik erőtől és tudástól duzzadó, jóképű, önbizalommal teli férfi. És ezek tudnak egymásról. Szóval, a jó színészeknek igyekeztem jó feladatokat adni.
Hogyan készült fel Aaron Eckhart a feladatra?
Az a pasas igazi kaméleon, azzá alakul, amivé kérik. Mi még csak előkészítettük a filmet, amikor küldött magáról néhány fotót. Kerekesszékben kiment az utcára, jó néhány délutánt eltöltött így New Yorkban. Kipróbálta, eljut-e mindenhova. Érdekelte, milyen az élet így. Mire kezdődött a forgatás, már tökéletesen kezelte a kerekesszéket, otthon érezte magát benne, és megteremtett magában egy olyan figurát, aki tudja, hogy soha nem fog már felállni. Szóval, nemcsak a technikai részletek érdekelték, hanem az ember is.
A 15 éves gyerekszereplőt, David Mazouzt, a filmben megszállja egy démon. Ő is nagyon jó. Úgy vettétek fel vele a filmet, hogy közben a Gotham című sorozatot forgatta?
A démon arca épp azelőtt készült el, hogy megkapta volna Bruce Wayne szerepét. Amikor mi befejeztük, rögtön kezdte a Gothamet. Nem lep meg, hogy őt választották. Az első snitt felvétele után, Aaron azt mondta: „Hú, bakker, össze kell szednem magam.” Én próbáltam mindent nagyon egyszerűre venni vele, de ő azokat a kérdéseket tette fel, amelyeket a profik szoktak. Tudta, mire van szüksége, és azt megkövetelte. „Megszállt egy démon?” „Mennyire?”, „Amikor nem vagyok megszállott, akkor is az vagyok, csak próbálom átverni őket?” – záporoztak a kérdései. Lépésről lépésre építette a karakterét, minden mozdulatát, a természeteseket meg azután a furcsákat, tudatosan végiggondolta. Nem félt, a kényes helyzetekbe is belement. Sokat fogunk még hallani róla.
Ez a film csavar egy jót a régi történeten. Az ördögűzők nyugdíjba mehetnek, ez a főszereplő egyenesen besétál az áldozatok agyába.
Szerintem is szuper ötlet, és még senki nem csinálta meg. Imádom a sci-fit. És a mi sztorinkban van egy csöpp olyasmi, mint A szárnyas fejvadászban, ahol az androidok után nyomoznak, de amikor a szokásos rendőrök kudarcot vallanak, akkor hívják a különlegeseket. A szárnyas fejvadászt. Nálunk a pap kevés a démon ellen, és ezért kell egy olyan ember, mint a mi hősünk.
A filmben nem ő az egyetlen ezzel a képességgel, látjuk a mesterét, aki kitanította rá, hogy miképpen működtetheti ezt a tudást. De a mester már csak pénzért dolgozik, és azt szolgálja, aki többet ajánl. Aaron Eckhart figurája pedig azért van ennyire lecsúszva, mert egy egészen más mániára állt rá: azt a démont keresi, amelyik megölte a családját. Szóval, a filmben nemcsak egy sztorit mesélünk el, hanem felépítünk egy egész világot, amelyben ilyen szabályok és ilyen emberek léteznek.
A horrort is szereted?
Kiskoromban nem tudtam könnyen elválasztani a mesét a valóságtól, vagyis nem néztem horrort. Ha belelestem egybe-egybe, nagyon kibuktam tőle. Egyszer egy nagynénikém betette a Terminátort. Tudom, az nem horror, de én csak 6 éves voltam. Össze-vissza járkáltam a házban, próbáltam nem nézni a tévét. De néha mégis elmentem a készülék előtt, és mindig láttam egy-egy snittet, mondjuk 30 másodperces darabokat. És ez elég volt hozzá, hogy a következő 10 évben rettentően féljek. De mindentől.
Azért már csak túlestél rajta.
Én sajnos nagyon ráhangolódom arra a filmre, amit éppen csinálok. Az utazás a rejtélyes szigetre rendezése talán a kedvenc filmkészítői emlékem: Hawaiin dolgoztunk, hatalmas műméhek hevertek a szállásunk előtt a füvön, és esténként Michael Caine-nel meg Dwayne Johnsonnal hülyültünk egy közeli bárban. A Törésvonal meg kemény volt, és meggyötört. Hátborzongva néztem, ahogy dőlnek a házak és helikopterek törnek össze. Nagyon beszippantanak a filmek. Ezt nem úszom meg.
A démon arcától előre féltem. Attól, hogy Aaron meg én kénytelenek leszünk átélni, hogy milyen az, amikor egy démon végez az egész családoddal, te meg mindent elkövetsz, hogy nap, mint nap öntudatlanra idd magad, és csak azért vagy hajlandó kijózanodni, hogy új démonokkal küzdj meg… az ember cipeli magával a napi munkája súlyát. Nemcsak a démonvadászok, a filmesek is. Szóval, nem könnyen írtam alá a szerződést. De most már örülök, hogy belementem…
Forrás: InterCom
