A világ első képregénye

A Dante pokla cím nem az 1997-es katasztrófafilmet fedi, hanem az itáliai reneszánsz nagymesterének legkülönösebb munkájáról van szó, amit nemrég Tom Hanks is megcsodált.

A művészet templomai című, Itália gazdag kulturális örökségét bemutató ismeretterjesztő sorozat következő epizódja a reneszánsz egyik leghíresebb alkotója, Sandro Botticelli – eredeti nevén Alessandro di Mariano di Vanni Filipepi - munkásságának egy kevéssé ismert részébe enged betekintést.

A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok világsikerét követően 2016 októberében került a mozikba Dan Brown könyvsorozatának harmadik filmadaptációja, az Inferno, Tom Hanksszel a főszerepben. A történet szorosan kapcsolódik azokhoz a misztikus rajzokhoz, amelyeket Botticelli pályája utolsó éveiben, Dante Isteni színjáték című művének illusztrálásához készített, csaknem egy évtizednyi munkával. Ezeket, sok szempontból, bár némi túlzással a világ első képregényének is nevezhetjük.

Boticellit a szépség festőjeként ismerjük, ezek a képek azonban teljesen mások. Vajon mi az igazság ezeknek a rejtélyes rézkarcoknak, különösen A Pokol térképének a hátterében? Miért maradtak befejezetlenek ezek a művek, és miért tűntek el hosszú időre a történelem forgatagában? Hogyan találták meg újra, és milyen felfedezések kerültek napvilágra, miután a rajzok nagy részét sikerült végre összefűzni és milliméterről milliméterre átvizsgálni? Ilyen kérdésekre keresi a választ a film, amely egy izgalmas művészettörténeti nyomozás során felfedi Botticelli Isteni színjáték-illusztrációinak titkait, feltárva egy eddig rejtett és meglepően sötét oldalát a Vénusz születése és A tavasz (La Primavera) remekművek ünnepelt alkotójának, akit élete végén a társadalomból kivonulva rémképek gyötörtek.

A művészet templomai - Botticelli: Dante pokla azonban nemcsak magával a művel, illetve újrafelfedezésével, valamint az alkotóval foglalkozik, hanem azzal is, mit gondolunk a Pokolról. Ralph Loop rendező forgatókönyvíró ugyanis sokkal színesebbé és izgalmasabbá tette a filmet egy száraz múzeumi – és persze az érintett városok, templomok és katedrálisok miatt műemléki – túránál, és ha a következő pár évben nem tervezünk egy olaszországi körutazást, akkor nagyon is megéri megnézni.