Meglepő tények a trailerekről

Hogy lesznek a trailerek? Kik csinálják őket? És hogyan fordulhat elő az, hogy olyan képkocka is bekerül a trailerbe, aminek híre-hamva sincs a mozifilmben? Ezekre a kérdésekre próbáltunk választ találni.

Sokan azt hiszik, hogy ugyanazok csinálják a trailereket, akik a filmeket. Ugyanaz a rendező, a producer a filmstúdió stb., pedig ez már egyáltalán nincs így: mára már külön erre a célra alapított kreatív ügynökségek szállítják egy-egy film trailereit.

 

 

Míg régebben az előzeteseket jóformán csak a mozikban mutatták be egy-egy film előtt, és nagyjából egyszer látta mindenki, aztán gyorsan el is feledkezett róluk, addig mára ez egy külön iparággá fejlődött, a filmek egyik legfontosabb marketingeszközeivé váltak. Egymást érik a trailerek, mindenki hozzáfér bárhol, bármikor – az interneten, youtube-on, stb. és nagyon sok múlik rajta, hogy meg tudja-e hozni az egyszeri mozinéző kedvét a filmhez. Szóval egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy a trailer jól nézzen ki, és egymagában is megállja a helyét. Ezért az előzetesgyártást kreatív ügynökségeknek szervezik ki, ahol komoly gyártási folyamatban készülnek el a darabok, és majdnem olyan hosszú időt vesz igénybe a legyártásuk, mint a teljes film leforgatása.

Az Independent megkérdezett két nagyágyút, hogy hogyan is kell elképzelni manapság a „traileripart”. David Stern (tulajdonos) és Michael Trice (kreatív igazgató) a Create nevű ügynökségnél dolgoznak, ami egy négyszeres Golden Trailer-díjas cég, és olyan filmeknek készítették a trailereit és teasereit, mint például az X-Men – Apokalipszis, A csodálatos Pókember 2., a Casino Royale, A Vasember vagy a Vasember 2..

 

 

A film a popkultúra egyik legfontosabb „terméke”, és a legfontosabb termék reklámozására nagyon odafigyelnek már az emberek, az internet és a közösségi média korában egyre fontosabbak lesznek a trailerek. Ezt a nyomást természetesen érzik a készítők is, ám a közönségnek fogalma sincs, hogy mekkora energiabefektetés egy-egy ilyen trailert elkészíteni. Valószínűleg fogalmuk sincs, hogy külön ügynökségek foglalkoznak az előzetesekkel, azonban a folyamat teljesen más elven működik, mint egy reklámügynökség esetében. Itt nem az van, hogy egy cég elnyer egy munkát, amit a legjobb tudása szerint megcsinál, hanem egyszerre több ügynökség foglalkozik egy filmmel, mindenki megcsinálja a saját trailerét, és a végén kiderül, hogy melyiket fogadják el, vagyis egészen a trailer elkészítésének végéig versengenek egymással az ügynökségek. A stúdió az elkészült trailereket – ha minden jól megy, minden trailer más-más nézőpontból közelít az aktuális filmhez – tesztközönségeknek vetíti le, és amelyik trailer a legnagyobb hatást éri el a potenciális nézők körében, az lesz a befutó.

Van, hogy a filmrendező a trailer gyártásának egészen az elejétől együtt dolgozik a csapattal – ez általában a legelhivatottabb és legnagyobb rendezőknél van így, - és van, amikor a rendező csak a trailer elkészülte, az utolsó simítások után nézi meg. A két szakember az előbbi esetre hozta fel példaként Luc Bessont és legutóbbi filmjét, a Valerian és az ezer bolygó városát: ő ott volt a kreatívokkal már a trailer készítésének legelejétől, és konkrét elképzelései voltak, hogy mit szeretne látni.

 


Általában a stúdió három-négy hónapig foglalkozik egy előzetessel, de persze arra is van példa, hogy az utolsó pillanatban adják oda nekik az anyagot, amiből trailert kell vágni. Ennek az ellenkezője történt az Angry Birds-kampánynál, amin három évig dolgoztak, ebben benne voltak a teaserek, a trailerek és a tévészpotok. Vannak olyan felvételek is egy film forgatása során, amik kifejezetten a trailerekbe készülnek, és a filmben nem is szerepelnek, és van olyan is, hogy a trailerek előbb elkészülnek, mint maga film, és emiatt a trailerek készítői nem is tudhatják, hogy azok a képkockák, amiket felhasználtak, végül nem kerülnek be a film végső verziójába. És van az a fura helyzet is, amikor egy még nem létező filmnek kell „trailert” készíteni (ezt nevezik sizzle reelnek, ami soha nem kerül a közönség szeme elé): a filmes cég megbízza a trailereket gyártó stúdiót, hogy vágjanak össze egy trailert különböző filmek képkockáiból, ami segíti a filmeseket egy éppen folyó projektben, filmben, hogy irányt mutasson nekik, és megmutassa, hogy nagyjából milyen célok vannak a filmmel.


A szakemberek szerint a trailerek legnagyobb „rákfenéje” a spoiler-veszély. Nagyon ügyelni kell, hogy az előzetes ne tartalmazzon olyan lényeges dolgokat, amik a történet szempontjából kulcsfontosságúak. A kreatívok szerint ezt tényleg nagyon nehéz megugrani, itt hozták példaként a Star Wars: A Birodalom visszavágot, amiben elképesztően sok spoiler van. Viszont abban az időben még nem folytak a trailerek a csapból is, nem volt internet, így sokkal kevesebb emberhez jutott el az előzetes. Manapság már nagyon résen kell lenni, hiszen ami egyszer kikerül az internetre, az már ott is marad örökre.

 

 

A mostani trailer-készítőknek az a dolguk, hogy nagyon óvatosan áruljanak el a filmről annyit, amennyivel még nem nem lövik le a sztorit, de a közönség többet és többet akarjon belőle. Általában több trailert gyártanak egy filmhez: az első inkább amolyan reklámfilm -féle, ami a filmes piac számára készül, a második változatban már többet árulnak el a film sztorijából, hangulatából. Rendszerint van egy harmadik trailer is, amit közvetlenül a film megjelenése előtt mutatnak be. Ez megint nem tartalmaz sok újdonságot, inkább csak azért készül, hogy újra a filmre irányítsa a figyelmet.
A digitális bumm előtt nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudták elérni azt az embertömeget, amit most már simán elérnek a trailerekkel. Az interneten több millió ember számára lesz elérhető a trailer, ami mára marketingeszközzé vált. Ezért is készülnek különböző verziók, amik kontinens-vagy országspecifikusak. És akik mindet megnézik, rájuk kell „lőni”, vagyis ők lesznek a film abszolút célközönsége, ők lesznek az elsők a mozipénztáraknál, stb. Fenn kell tartani az érdeklődésüket, és ki kell szolgálni az ízlésüket.

 


És hogy mi a trailerek jövője? A szakember szerint nem kell dramatizálni a helyzetet, az emberek igenis járnak moziba. Mindig a trailer lesz a legjobb módja annak, hogy érezzük a mozit. Régebben több előzetest is direkt úgy készítettek el, hogy félrevezessék a mozinézőt (misdirects), de ez ma már egyre inkább kimegy a divatból. Ahogy a moziba járók is tudatosabbak lettek, úgy a trailerek is megváltoztak. Azért még most is léteznek ilyen félrevezető trailerek: a szakember a legutóbbi Scorsese-film, a Némaság előzetesét hozta példának, amit ha megnéz az ember, valami pörgős filmre számít, aztán amikor beül a moziba, jó nagyot koppan, mert még véletlenül sem olyan a film, mint a belőle készült trailer.