Filmes feministák

A héten kerül a mozikba A szüfrazsett című film, amely a női egyenjogúságért vívott harc egy fontos állomását mutatja be, de a nők már ezerféle módon küzdöttek a férfiakkal azonos jogokért a mozivásznon. Összeállításunkból kiderül, hogy bármilyen zavarbeejtő is, de valójában Ridley Scott és Pedro Almodóvar a legnagyobb feministák.

Thelma és Louise (1991)

Ridley Scott már a A nyolcadik utas: a Halállal a feministák oldalára állt, hiszen ő ragaszkodott a kőkemény főszereplőnőhöz, és a továbbiakban is gyakran szerepeltetett erős női karaktereket – jelen esetben kettőt is. Louise csinos, talpraesett, kemény nő, pincérnőként dolgozik. Barátnője, Thelma viszont visszafogott és elkeseredett, belefáradt a háziasszony szerepébe. Louise rábírja Thelmát, hogy rúgjanak ki a hámból, ruccanjanak ki a hétvégén, hogy elfelejtse a mindennapok gondjait. A két barátnő útja kellemesen indul, ám egy váratlan esemény örökre megváltoztatja az életüket. Amikor az egyik bárban megismert férfi meg akarja erőszakolni Thelmát, Louise agyonlövi a fickót. Ettől kezdve állandó menekülés az életük. Megpróbálnak átjutni Mexikóba, mielőtt a zsaruk elkapnák őket. A film road movie-ként is remekül működik, de feminista kiáltvány is egyben – ha a pasik nem tisztelnek minket, megkapják a magukét, és hajlandóak vagyunk ennek megfizetni az árát!

G. I. Jane (1997)

Egy dolog odahaza kivívni a megbecsülést és az egyenlő jogokat, más dolog behatolni arra a területre, amelyet a férfiak mindig is a saját magukénak tartottak: a hadseregbe, azon belül is az elitkommandóba. Természetesen újra Ridley Scott az, aki egy amazont farag hősnőjéből. A katonai költségvetési bizottság elnöke arra kényszeríti a haditengerészet leendő parancsnokát, hogy a haditengerészeti szolgálatnál vezesse be a nők teljes egyenjogúságát. A kísérlethez Jordan O'Neil hadnagyot választják ki: a SEALS-kommandó kiképzésén kell átesnie, amely során a férfiak 60%-a kiesik a rostán, de hősnőnk elszánta magát, mindenképp bizonyítani akar, még úgy is, hogy kiképzői minden áron meg akarják mutatni, hogy semmi keresnivalója itt. Demi Moore ekkor még nagy sztárnak számított, és merész döntés volt tőle, hogy kopaszra borotválva, kigyúrva végigcsinálja ezt a filmet, amiben ugyan színészkedni alig kellett, csak mereven néznie maga elé, de így is rengeteg munkája volt benne – ironikus, hogy a rövidgatyás Viggo Mortensen alakítása mégis emlékezetesebb maradt.

Wendy és Lucy (2008)

Mit tehet egy lány, ha semmiféle elvárásnak nem akar megfelelni, ha nem akar a társadalom szabályai szerint élni, csak egyedül akar lenni, látni a világot és élni az életét? Ilyen lány a jó családból származó Wendy, aki lerobbant kocsijával és keverék kutyájával, Lucy-val átvág Amerikán, hogy eljusson Alaszkába, ahol egy jól fizető állás várja, csakhogy egy kisvárosban lerobban az autó, és a lendületét elveszítő és pénzéből is lassan kifutó Wendy kénytelen átgondolni a sorsát. Kelly Reichardt szívszorító drámájában az apró mozzanatok számítanak, találkozás idegenekkel, a játék a kutyával, akiről a lánynak hamarosan le kell mondania, néhány telefonbeszélgetés, a szabad ég alatt eltöltött éjszakák, amelyek megannyi veszélyt rejtenek egy egyedül lévő lányra. Kelly Reichardt mindezt tökéletes tempóban vezényli le, Michelle Williams pedig hihetetlen érzékenységgel és méltósággal kelti életre a törékeny, mégis vasakaratú lányt.

A bálnalovas (2002)

Egy dolog nőnek lenni egy modern világban, és megint más dolog egy törzsi társadalomban, például az új-zélandi maorik között, ahol a hagyomány szerint minden generációban a fiú örökös veszi át a családfő szerepét. Azonban egy ikerpár születésekor a fiútestvér meghal, így a lány, Pai rendeltetett a jövőbeli családfő szerepének betöltésére. Koro, a családfő nem hajlandó beleegyezni, hogy lány unokája lépjen a nyomába. Pai a világon mindenkinél jobban szereti Korót, de szembe kell szállnia vele és a több ezer éves hagyománnyal, hogy megmutathassa az igaz utat. Bár a környezet egzotikus és az itt megjelenő szokások közül sok meghökkentő, a történet mégis univerzális, a főszereplő kislány, Keisha Castle-Hughes azonban egészen különleges és rendkívül tehetséges.

Pályán kívül (2006) 

Bár az iráni forradalom és azt követő konzervatív vallási fordulat után a futball háttérbe szorult Iránban, sőt, számos játékost ki is végeztek, mára a sport újra elképesztően népszerű az országban, és a szurkolók közt rengeteg nő is van. A gond csak az, hogy a nők nem mehetnek be a meccsekre, pláne kíséret nélkül. A filmkészítéstől azóta eltiltott Jafar Panahi - aki A kör című filmjében már foglalkozott a nők helyzetével -, olyan fiatal lányok történetét meséli el, akik álruhában próbálnak bejutni egy mérkőzésre, de már a bejáratnál lebuknak és őrizetbe veszik őket, és az egész meccset kénytelenek odakint, egy rendőrautóban ülve végighallgatni, és végig kell hallgatniuk a rájuk vigyázó katonák kommentárját, akik semmit nem tudnak a fociról. A Pályán kívül egy körmönfont komédia, amely az iráni, női jogok semmibevételét illusztrálja, a foci pedig csak ürügy mindehhez.

Mindent anyámról (1999)

Pedro Almodóvar így vezette fel a legjobb idegennyelvű film kategóriában Oscar-díjat nyert alkotását: „Minden színésznőnek, aki már játszott színésznőt. Minden nőnek, aki színészkedik. A férfiaknak, akik színészkednek és nővé válnak. Minden embernek, aki anyává akar válni. Az anyámnak”. Hősnője egy várandós apáca, egy gyászoló anya, egy leszbikus színésznő és egy transznemű prostituált, és ők együtt annyi érzelmet kavarnak fel, ami tíz szappanopera hat évadára is elég lenne. Az anya, Manuela, halott fia egy hátrahagyott naplójában az alábbiakat olvassa: "Tegnap anyám egy fényképet mutatott nekem. A fele hiányzott. Úgy érzem, az életemből is hiányzik ez a rész." Az apjáról volt szó. Manuela sosem beszélt róla fiának, nehéz lett volna megmagyarázni, hogy a férfinek nagyobb mellei vannak mint neki és hogy Lolának hívják. A hallgatás mint egy szörnyű bűn, úgy nehezedik vállaira. Elhatározza, hogy megkeresi Lolát, hogy elmondja neki, volt egy fiuk, aki már halott 

Kőkemény Minnesota (2005)

Niki Caro már a Bálnalovasban megmutatta, hogy milyen fontosnak tartja, hogy a nők is kivívhassák az őket illető helyet a nap alatt – legyen szó egy új-zélandi törzsről vagy egy minnesotai bányáról. Hősnőjének, Josey Aimesnek egyedülálló anyaként kell eltartani a gyermekeit, de csak egy vasbányában talál munkát. Bár a munka nehéz, de megélhetést biztosít számukra, azzal viszont nem számol, hogy lépésével kivívja a férfi kollégái ellenszenvét. Josey hamarosan állandó molesztálás célpontjává válik. A vita még jobban elmérgesedik, amikor Josey zaklatás miatt keresetet ad be a bányatulajdonosok ellen. Charlize Theron már pályája elején is nagyon kemény csajnak számított, és az egykori szépségkirálynő és modell itt hajlandó akár csúnya is lenni – igaz, nem annyira, mint A rémben és nem annyira kemény mint később, a Mad Max - A harag útja Furiosa Imperatoraként.