A legfiatalabb generáció tagjait - akiket digitális bennszülötteknek szokás nevezni - jóformán csak valamilyen elektronikus kütyüvel a kezükben lehet látni bárhol is tűnjenek fel. Ezek az eszközök ráadásul egyre nagyobb arányban szivárognak be az oktatásba. Míg kezdetben csak az asztali számítógépek, laptokok jelentek meg úgynevezett számítógépes laborokban, addig mára már a táblagépeken való olvasás számít megszokottnak. A kérdés csak az, hogy mennyiben szolgálja az óriási mértékű digitális térhódítás az oktatás eredményességét, valamint hogy mely területeken válik megkerülhetetlenné a tradicionális, nyomtatott információk elérése?

Tanárok, szülők és törvényhozók általában mind elismerik ugyan a digitális technológia egyre csak növekvő befolyását. Sőt e szereplők abban is hajlamosak egyetérteni, hogy a technikák előretörésének köszönhetően a tanulási folyamatok könnyebbé, gyorsabbá és eredményesebbé váltak a tanulók számára.

Egy nemrégiben közzétett, a Maryland Egyetem által készített, három kutatás eredményeit összegző írás szerint azonban ez nem féltétlenül és nem minden esetben van így. Sőt vannak olyan élethelyzetek, amikor a nyomtatott szó egész egyszerűen megkerülhetetlen. Hiába férhetők hozzá, hordozhatók könnyebben a digitális tankönyvek, munkafüzetek helytelen lenne azt feltételezni, hogy a diákok mindezekből gyorsabban tudnak kinyerni mélyreható információkat, mint például a hagyományos nyomtatott könyvekből. Sőt!

Nagy eltérések figyelhetők meg

Egy nemrégiben megjelent kutatás azt vizsgálta, hogy bizonyos szempontok alapján hogyan teljesítenek a diákok, akkor ha egy olvasmányt képernyőn keresztül vagy nyomtatott formában tesznek magukévá. A három fő értékelési szempont a következő volt:

• A szövegek fő elképzelésének ismertetése
• Az olvasott szöveg kulcsfontosságú pontjainak bemutatása
• Minden egyéb releváns tartalom felfedése, ami kiszűrhető a szövegből

A berékezett eredmények kiértékelése után a kutatók a következő megállapításokat tették:

• A diákok kiemelkedő arányban a digitális olvasást preferálták
• Az olvasás jelentősen gyorsabb volt online, mint nyomtatott formában
• A diákok jobbra értékelték saját megértésüket digitális olvasás után, mint nyomtatottnál
• Paradox módón, de az átfogó megértés jobb volt nyomtatott szöveg esetében, mint digitálisnál
• A közvetítő közeg nem volt jelentősen meghatározó a legalapvetőbb kérdésben, nevezetesen, hogy mi volt az adott szöveg fő gondolata
• Konkrétan felmerülő egyéb kérdések megértése ugyanakkor sokkal jobb volt akkor, amikor a résztvevők nyomtatott szöveget olvastak

Mi következik mindebből?

Hiába jelenthető ki az értékelésből szinte egyöntetűen, hogy a digitális médiumok simán verik a tradicionális nyomtatott hordozókat. Figyelembe kell venni, hogy akad olyan eredmény is, ami úgymond fejtörést okozhat azoknak, akik a feltétlen digitalizáció mellett teszik le a voksuk. A szakemberek tehát mindenek előtt óvatosságra és mérsékletességre intenek mindenkit.

Mi a cél?

Annak, hogy valaki egy adott anyagot elolvas rengeteg oka lehet. Lehet, hogy egy nagyon specifikus kérdésre keresi a választ, lehet hogy csak általánosan érdeklődik egy téma iránt vagy lehet, hogy csak a napi hírekre kíváncsi röviden. Mindezen felül ráadásul az sem mindegy, hogy információ igényét digitális vagy nyomtatott hordozók segítségével elégíti ki. A tudósok szerint ugyanis valószínű, hogy különbség lehet abban, melyik médium működik a legmegfelelőbben egy adott célra.

Feladatelemzés

Ahogy azt már korábban említettük a kísérlet egyik nagy kijelentése, hogy a fő gondolatmenet megértését nem befolyásolja érdemben, hogy ahhoz valaki digitálisan vagy nyomtatott formában jut hozzá. Akkor azonban, amikor

Ez pedig rendkívül fontos eredmény, hiszen ennek tudatában egy tanár dönthet arról, hogy egy könnyen értelmezhető cikket például egy táblagépen olvastat el, ezzel időt takarítva meg, azonban egy nagyobb hangvételű, szakmai anyaghoz már a nyomtatott formát választja.

A lassítás nem feltétlenül rossz

A kutatót találtak egy olyan csoportot is, nevezeten az egyetemi hallgatókat, akik eredményeikkel ellent mondtak az addig tapasztaltaknak. Nekik ugyanis növekedett a mélyebb megértésük akkor, ha digitálisan olvastak. Erre a tudósok azt a választ adták, hogy ez azért történt, mert az egyetemisták sokkal lassabban olvasták a számítógépen lévő szöveget, mint a könyvben lévőt. Tehát nem siklottak át azon. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a digitális tartalom nem feltétlenül jelenti azt, hogy az azzal dolgozó figyelme szükségszerűen elvonódik más irányba. Ez ugyanis tanulható és fejleszthető.

Van, amit nem lehet mérlegre tenni

Hiába lehet gazdasági, környezetvédelmi okok garmadáját felsorolni a papír alapú tartalom megsemmisítésére, a tudomány szerint fontos szem előtt tartani, hogy nem lehet mindent csak a számok alapján meghatározni. A szakértők azt mondják, hogy vannak bizonyos könyvek, dokumentumok, amikhez az egyének kötődnek, többször előveszik azokat, ez a személyes kapcsolat pedig nem mérhető.

A használt könyv szaga, a személyes kapcsolat öröme, a negyedik oldalon lévő szamárfül, ezek mind-mind olyan tényezők, melyek teljesen más megvilágításba állítják az információt és befogadóját. Nevezeten a tudósok nehezen tudják elképzelni azt, hogy személyes jellegű kapcsolat alakuljon ki egy digitális tartalom iránt. Márpedig egy ilyen kapcsolat segítheti elmélyíteni a megértést, éppen ezért szerintük mindig lehetőséget kell majd biztosítani a diákoknak arra, hogy különböző tananyagaikhoz, olvasnivalóikhoz nyomtatott formában is hozzájussanak.