Az Egyesült Királyság az EU-ból való kilépésre szavazott, ez hatalmas megrázkódtatást okozott a piacon. Ezt csak erősítette, hogy a várakozások a maradáspártiak győzelmének irányába mutattak a szavazást megelőző napon. A font piacán az ezt követő földrengés intenzitása meghaladta a pénzügyi válság legintenzívebb szakaszában tapasztaltat, de túlszárnyalta a font 1992-es, Fekete Szerdán tapasztalt mélyrepülését is, amikor a brit deviza kiesett az EERM árfolyamrendszerből - hívja fel a figyelmet John J. Hardy, a Saxo Bank vezető devizastratégája.

A különböző megfigyelők magyarázatainak tömege a Brexit-szavazás jelentőségéről leginkább a vak emberek és az elefánt esetének indiai tanmeséjét juttatja az ember eszébe - véli Hardy. Ebben a mesében vakok egy csoportja tapintás útján próbálja meg leírni, hogy milyen állat is az elefánt, amelyet megérintenek. Mindegyik mást és mást érez a megérintett állatból, s ezután heves vita bontakozik ki közöttük, mit is tapintottak. Pont ugyanez a helyzet a szakértői véleményekkel, amelyek egy része a Brexit szavazást a migrációs politikára és a közelmúlt terrortámadásaira adott idegengyűlölettől sem mentes reakciónak véli. Mások az EU-szabályok túlságosan is gondoskodó, mindenbe beleszólni akaró jellegére és az uniós befizetések költségeire hívják fel a figyelmet.

Ez azonban tévedés, a példázatnál maradva az elefánt ugyanis nem az EU a mesében, az inkább a kormányok és a jegybankok által követett politika, amelyet a végtelenségig elnyújtva próbálják magukat kijátszani minden válságból.

Ezek a politikák vezettek el minket a kvantitatív lazítás, a zéró vagy negatív kamatok jellemezte alvilágba, olyan gazdaságpolitikai eszközökhöz, amelyek 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlenek lettek volna. A kvantitatív lazítások, a zéró és negatív kamatok előretörése ugyan áldást jelentettek az elitek számára, akik jó hitelekkel tudták meglovagolni a zéró kamatok miatti hatalmas eszközáremelkedést. Azonban a globalizáció előretörésével együtt, a munkások részesedése a tortából egyre csökken, s a pénz durva félreárazása nyomán az üzleti világ egyre inkább tele lesz lecsúszó, nem produktív vállalatokkal és nem produktív magatartásformákkal. Ez utóbbira jó példa az, hogy a magas nyereségtermelő képességű cégek nulla kamatok mellett vesznek fel hiteleket arra, hogy saját részvényeiket vásárolják, s gazdagítsák részvényeseiket.

A Brexit csupán egy komoly lehetőség volt a brit választóknak arra, hogy a fennálló rend népszerű elutasításának hangot adjanak. Nem csak Cameronra és az EU-ra mondtak nemet, de az egész jelenlegi a rendszer egészére is.

Az egyik igazán figyelemreméltó mozzanata a szavazásnak a status quo-előítélet kudarca volt, az alapvető emberi viselkedésformáé, amely miatt a többség általában előnyben részesíti a fennálló helyzet - legyen az akármilyen rossz - változatlan formában való megőrzését az ismeretlennel  szemben. A szavazás előtt nem volt pontosan kialakult kép arról, milyen lesz egy Brexit utáni Nagy-Britannia, de most már látszik, hogy ez akár Skócia, vagy akár annál is többnek az elvesztését jelentheti az Egyesült Királyság számára.

A szavazás előtt sokan a két évvel ezelőtti skót függetlenségi szavazást, vagy az 1995-ös, québeci, a Kanadától való elszakadásról szóló szavazást hozták föl példaként, ahol a végső eredménynél a status quora szavazók aránya jelentősen megugrott az előzetes közvélemény kutatásokban mérthez képest. Az a tény, hogy a végső szavazás során ennyire megugrott a bizonytalanságot a status quoval szemben választók aránya az Egyesült Királyságban, a forradalom árnyait vetíti a falra.

Most a Brexit két fronton is elég egyértelmű üzenetet küldött a deviza- és tőkepiacoknak, ez pedig a politikai kockázat, s annak a kockázata, hogy a jegybankok elveszítik az irányítást. Ez utóbbira idén már egyszer elég egyértelmű jelzés érkezett, amikor a jen annak ellenére erősödött, hogy milyen hatalmas mértékű kvantitatív lazítási program végrehajtásába kezdett a Bank of Japan. Japán most már közeledik egy olyan ponthoz, amikor gazdaságpolitikai irányítói kezdik érezni annak szükségét, hogy a nemzetközi egyezmények ellenére leértékeljék a jent. Elképzelhető, hogy ez lesz majd a Brexit japán változata? S hogyan fog majd ez bekövetkezni? A Bank of Japan és a kormány leértékelési szándékának elutasítása fog bekövetkezni, s adósságválság robban ki? - teszi fel a kérdést Hardy.

Máshova tekintve, azoknak az erőknek a működését, amelyek a Brexithez vezetnek semmi sem szemlélteti jobban, mint az amerikai elnökválasztási kampány, ahol Trump a status quo elutasításának élő példájaként tör előre. A Brexit példája azt mutatja, hogy a november 8-i elnökválasztást megelőző felmérésekben nem szabad megbízni. A motivált forradalmárok sokkal inkább várható, hogy szavaznak, mint az elbizonytalanodottak. A 2017-es választások Franciaországban eközben újabb francia forradalomhoz is vezethetnek.

Eközben a devizapiacok várhatóan idegesek maradnak, miközben a jegybankok válaszai nem a megszokottak lesznek, s miközben mindenki azt találgatja, mi jöhet ezután. S valóban, a Brexit könnyen lehet, hogy csak a bemelegítése lesz egy általánosabb globális forradalomnak, amely célja a fennálló piaci és politikai rend megváltoztatása lesz.

A cikk megjelenését a Saxo Bank támogatta.

(A borítókép forrása: GagliardiImages / Shutterstock.com)

Tájékoztatás

A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.
Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani, melyre a jelen oldal nem vállalkozik és nem is alkalmas. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadóval!