Igazán béna dolog részemről, hogy két bejegyzés után kinyírom a blogot. Mindenesetre, fontos bejelentenivalóm van:

Aki valaha is olvasott engem a Mandineren, később pedig a Zapadnyikon, 

az ezentúl az Azonnali.hu-n talál meg.

Nem csak Kossuth-szoborcsoportot avatott szerdán az Országgyűlés elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, hanem az intézmény diákjainak is előadást tartott az adóforintokból egyébként igen impozánsan felújított Ludovika-campuson Kövér László: a szerda délelőtti beszélgetésen (értsd: Kövér László beszél, a hallgatók hallgatnak) szó esett arról, hogy megszűnt az újságírás, hogy fékek és ellensúlyok nem is léteznek, valamint, hogy nem sajtó, meg szólásszabadság az, hogy egy közszereplő becsületét a sárba tiporják.

A beszélgetés menete is hasonlóan steril és letisztult volt, mint maga az egyetem épülete, a szervezők ugyanis láthatóan kínosan ügyeltek arra, hogy az egyébként kedélyesen sztorizgató Kövérhez a hallgatóságból az esetleges kínos kérdések egyáltalán ne, de legalábbis kellőképpen lecsiszolva juthassanak csak el: kérdezni például papírfecnikre írva – és azt a moderátorhoz eljuttatva – lehetett csak. De ne is legyünk hálátlanok, inkább foglalkozzunk azzal, mit is mondott másfél órás előadása alatt a házelnök.

Senki sem örülhetett igazán vasárnap este Svédországban: a Szociáldemokraták (S) ugyan megtartották immár egy évszázada folyamatos elsőségüket a pártok között, történelmük legrosszabb eredményét könyvelhették el. 

Az évek óta megújulni próbáló jobbközép Mérsékeltek (M) 20 százalék alá csúsztak be, szavazataik egy részét pedig a sokkal markánsabban jobboldali Svéd Demokraták szerezték meg. Azok a Svéd Demokraták, akik egy hónapja még magabiztos győzelemről, választási diadalról álmodoztak, és arról, hogy a szavazatok akár több mint 25 százalékát is megszerezhetik.