2014 után újra látható az RTL Klubon a kormányzat által fizetett állami társadalmi célú reklám (tcr). Elvileg a piaci szempontok alapján magától értetődő lenne a piacvezető kereskedelmi csatornán hirdetni, de az elmúlt években láttuk, hogy az állami hirdetéseket jó indulattal sem csak a piaci szempontok vezérlik.

Kép forrása: Index

Ahogy az Index  tegnap közölt fotóján is látszik, újra megjelentek a kormányzat már jól ismert, és a kampányban a Fidesz párt által is "kölcsönvett" szlogenjével állami hirdetések az RTL Klubon. Azaz ez nem teljesen igaz, mert már a tavaly decemberi, gyermekvállalást népszerűsítő kampány is futott a csatornán, mégis a lényeg, hogy évek után hirdet újra a kormány az általa nem túlzottan kedvelt, de piacvezető tévécsatornán.

Az RTL Klub és a kormányzat között még 2014-ben a reklámadó terveikor mérgesedett el a viszony, ami után a csatorna híradója erősebben kezdett foglalkozni politikai témákkal, és markánsan kormánykritikus attitűdöt vett fel - szemben a később mellé kormánytévévé felnövesztett TV2 Tények című, egyértelműen és vállaltan a Fideszhez húzó műsorával.

A csatornán ezután egyáltalán nem voltak láthatók állami hirdetések, amely piaci szempontból mindenképpen furcsa, hiszen a piacvezető csatornához képest tizedannyi nézőt sem vonzó, viszont a kormányzattal tulajdonosi szinten jóban lévő csatornákon közben folyamatosan egyre több lett az állami reklámköltés. Tavaly év végére már az derült ki, hogy az állam lett a legnagyobb hirdető a piacon, ami alapvetően világszerte is egy elég ritka jelenség demokratikus kapitalista országokban.

Az állami tcr-ek visszatéréséről az RTL Magyarország Marketing- és Kommunikációs Igazgatósága az Indexnek szűkszavúan azt nyilatkozta, hogy:

2014-ben voltak utoljára társadalmi célú kormányhirdetések az RTL Magyarország csatornáin. Öt évvel később ismét kaptunk megkeresést, és miután azok megfelelnek a társadalmi célú reklámok kritériumainak, bekerülhettek az adásmenetbe.

Porhintés?

Az RTL mellett a másik kormánykritikus, ámde piacvezető médium, amely viszont már évek óta kap állami hirdetéseket, az a Népszava. Mindez azután, hogy a Népszabadság bezárása után a lap megújult, megvette Puch László volt MSZP-pénztárnok, és fölvettek sok volt népszabadságos újságírót. 

Ezután Puch Fidesz-megbízásáról pletykák keltek szárnyra, amelyen nem segített, hogy a lap Simicska Lajos Magyar Nemzetétől vette át a piacvezető pozíciót, és közben volt olyan nap, amikor oldalszámra több volt benne az állami hirdetés, mint a Magyar Időkben. 

Puchról olyan történeteket lehetett hallani, hogy Orbán Viktor személyesen egyeztetett vele Hatvanpusztán, amit ő egy nemrégiben tartott rendezvényen városi legendának minősített, és csak arra utalt, hogy meg nem nevezett reklámügynökségi vezetőkkel tárgyalt. Ugyanakkor elismerte, hogy állami hirdetések nélkul nem lenne Népszava, és azt mondta, hogy a megvásárlást 

Nem Orbán kérte, de nem is ellenezte. Ha a kormány ellenezte volna, akkor azt mondjuk, köszönöm, nem.

 A Népszava szerkesztője, Hargitai Miklós tegnapi véleménycikkében azt írta:

A Népszavában is jelenik meg olykor kormányzati reklám, a minimum négyszeres példányszám ellenére tizedannyi sem, mint a Magyar Időkben. Ami odaát a napi betevő, az nálunk aprópénz az olvasóktól érkező bevételhez képest - ezt is nehéz lenne piaci érvekkel megmagyarázni.

Az internetes hírportálok között piacvezető Indexen viszont a mai napig nincsen állami hirdetés, ellentétben olyan kis elérésű, de kormánybarát portálokkal, mint a 888.hu, vagy a Faktor.hu.

Tűzoltás?

A fent idézett újságíró, Hargitai Miklós a Magyar Újságírók Országos Szövetsége MÚOSZ elnöke nyitotta meg nemrég azt a konferenciát, ahol bejelentették, Jávor Benedek EP-képviselő, a Klubrádió és a Mérték Médiaelemző Műhely közös uniós panaszt tesz  a Európai Bizottságnak a magyarországi reklámpiac torzítása, azaz a nehezen megmagyarázhatóan elköltött állami reklámpénzek miatt.

A Media1.hu tudósítása azt írja, a beadványt azért indították, mert úgy gondolják és ezt beadványukban objektív mutatók segítségével részletesen le is vezették, hogy a reklámpiacot és ezáltal a médiapiac működését súlyosan veszélyezteti az, hogy

versenyellenes módszerekkel, az állami reklámköltéseket nem hallgatottsági, olvasottsági, médiaszakmai alapon, hanem politikai alapon költi el a magyar állam, ami jelentős  versenyelőnyt ad olyan kormányközeli vállalatok számára mint például a TV2 vagy a Magyar Idők.

A beadványt egyébként még két éve tették meg, azóta idén decemberben azért hozták nyilvánosságra, és most januárban azért magyarázták el egy konferencián az okokat és a célokat, mert ettől remélik, hogy a 2016 óta tartó folyamatban lassan döntés születik.

Talán nem véletlen tehát, hogy a kormány éppen akkor döntött arról, hogy az RTL Klubon is le szeretné adni legújabb "tájékoztató" kampányát, amikor kiderült, az Európai Bizottság éppen azt vizsgálja, mennyire politikai alapon költik el az állami hirdetési pénzeket.

Valós konszolidáció?

Persze a kormányoldal most mondhatja azt, hogy a liberálisoknak ha nem hirdetnek az RTL-en és a Népszavában, az a baj, ha hirdetnek, akkor meg az. Nyilvánvalóan a piac logikája alalapján az lenne érthető és racionális, ha egyaránt hirdetnének az RTL-en és a TV2-őn, az Indexen és az Origón, azaz elérés és nem politikai hovatartozás alapján válogatnának.

Ugyanakkor fontos látni, hogy az után. hogy kormányközeli médiumokat gyakorlatilag lélegeztetőgépen tartanak az állami hirdetésekkel, nem csoda, ha a többség politikai hátsó szándékot lát a mögött, ha egy médium részesül ilyenekben.

Persze az önmagában véve minimum furcsa, hogy a kormányzat közpénzen tájékoztató tcr-ek formájában politikai kampányokat folytat - amit lényegében látens módon el is ismertek azzal, hogy a kormány "kölcsönadta" a szlogent a Fidesznek - de emellett talán a döntő az lehet, mennyire finanszírozzák tovább aránytalanul a kis elérésű, de hithű médiumokat.

Azaz ha az RTL az Echo TV-hez képest nézettség szerint arányosan kap majd állami hirdetést, és ugyanez lesz igaz az Indexre és mondjuk a 888-ra, akkor el lehet hinni, hogy a kormány tényleg konszolidálódni szeretne, addig mindez inkább az előző két kategóriába sorolandó.

Kissé zavaros eszmefuttatás jelent meg a Magyar Időkben Szeged jövőjéről és Botka Lászlófideszes megszorongatásáról. A szerző Kollár Ferenc először számba veszi, miről szeretne konzultálni (nehezen követhető ez a rész, felváltva ír egyes- és többesszámban, de valószínűleg a helyi pártszervezet Szeged 2030 nevű "konzultációjához" szólnak ezek a felvetései, amelyet a végén meg is említ).

Ezután felsorolja a lehetséges indulókat, amelyben tesz egy érdekes kijelentést, ugyanis a jobboldali jelöltek közt (most lépjünk túl azon, hogy a Jobbikot lazán a baloldalhoz csapta) a következőket említi meg:

• Kothencz János vagy Biernacki Karol (Kiss-Rigó László püspök jelöltjei),
• Vadász János vagy Bartók Csaba (B. Nagy László jelöltjei),
• Barthel-Rúzsa Zsolt (titkos jelölt),
• Bartha László (a Tisza Konzervatív Kör jelöltje)

Ez a felsorolás több szempontból izgalmas. Először is, ha Barthát nézzük fölöttébb meglepő lenne az egykori polgármester újraindítása, miután egy éve a fideszes sajtó írt arról, hogy kiutálták a pártból. (A Tisza Konzervatív Kör a róla fellelhető netes találatok szerint 2011 óta nem aktív, lehetséges, hogy itt a Pintér M. Lajos-féle Tisza Lajos Közéleti Egyesületre gondol.)

A személyes kedvencem a Századvég-kuratóriumi elnök Barthel-Rúzsa jelzője, a titkos jelölt ugyanis - jelentsen ez akármit is - minden bizonnyal még a Süsü, a sárkányból ismert kém "TIT-KOS" felíratú noteszénél is menőbb.

De a valóban medöbbentő része a felsorolásnak az első két név. No nem azért, mert újraindítanák a már egyszer megbukott Kothenczet (aki állítólag nyugdíjasoknak tartott rendezvényeken már mondogatta, hogy újra el fog indulni), hanem mert ő, vagy a tiszteletbeli lengyel konzul Biernacki a felsorolásban úgy szerepel, mint 

Kiss-Rigó László püspök jelöltjei.

Ugyan az régóta nyilvánvaló, hogy a Szeged-Csanádi egyházmegye püspöke szoros kapcsolatban van a kormánypárttal (amitől nyilván nem független, hogy az NB2-ből is kiesett csapatának éppen stadiont épít  Garancsi István cége az Izabella-híd mellett), és korábban nyilvánosan is kampányolt a helyi fideszes jelöltek mellett, valamint Kothencz jelenleg is az egyházmegye által fenntartott Ágota Alapítványnál dolgozik, de

ez így nyíltan kimondva, ráadásul a kormánylapban azért mégis erős.

Persze kérdés, hogy mennyire kell komolyan venni a cikket, ugyanis a továbbiakban azt is vizionálja, hogy Botka függetlenként fog indulni, és a helyi MSZP elindítja ellene Ujhelyi Istvánt vagy Joób Mártont(!). ami azért elég valószínűtlen.

Folytatás a Csípős portálon.

Immáron negyedik éve működik a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Kommunikáció- és Médiatudomány tanszékének Befutó elnevezésű fizetett gyakornoki programja, melyben a munkalehetőséget nyert hallgatóknak egy évig fizeti az egyetemmel partnerségben lévő cég a tandíjuk felét. Az egyik első ilyen munkahely volt a Délmagyarország, amely idén már nem szerepel a partnerek közt.

Gyakorlatilag a Délmagyarországgal indult el a program 2015-ben, ám az azóta Andy Vajna által felvásárolt, és autonómiáját gyakorlatilag teljesen elvesztő propagandalappá alakult újság idén már nem szerepel a programban. A delmagyar.hu egyébként beszámolt az idei nyertesen átadójáról, erről a részletről nem írtak, ám érdemes összehasonlítani a tavalyi cikkel, amelyben szerepeltek ők maguk is. A Délmagyarország szerkesztősége eddig gyakorlatilag a szegedi kommunikáció szakon végzett hallgatókból állt majdnem teljes egészében, a felvásárlás óta történtek mozgások: sokan kerültek a laphoz a kormánypárti, de időközben bulvárlappá alakult SzegedMa.hu portáltól, a Magyar Időktől és már kormányközeli lapoktól.

Ma tartották a város helyi esélyegyenlőségi programjának (HEP) második egyeztető fórumát. A múltkor kihagyott  két csoport, az LMBT-emberek és a szenvedélybetegek is bekerültek a törvényileg előírt másik öt csoport mellé.

 - Ennek egy nyitott programnak kell lennie, amelyhez aki szeretne célcsoportként bekerülni, annak meg kell rá adni a lehetőséget - nyitotta meg a HEP mai második egyeztető fórumát Solymos László alpolgármester, aki Joób Márton betegsége okán vezette a ma délutáni ülést. A helyi esélyegyenlőségi program, amely egyébként a város uniós pályázatainak egyik feltétele a leginkább hátrányos helyzetűnek megítélt célcsoportok helyzetének javítására fogalmaz meg helyzetelemzést és intézkedési tervet.

Ahogy lapunk két hete elsőként beszámolt róla, az anyag első változatába az öt törvényileg kötelező célcsoport mellett a Szegedi LMBT Közösségért Csoport szerette volna, ha a szexuális- és nemi kisebbségek is bekerülnek, amelyet elutasítottak azzal, hogy vannak még egyéb csoportok - példaként a kábítószerfüggőket és egyéb szenvedélybetegeket említették akkor - akik bekerülhetnének, de ők elvennék a fókuszt.

Az anyag második, bővített változatába végül mindkét célcsoportot bevették.

Ezáltal összesen hét csoportról készült helyzetelemzés, és intézkedési terv. A felvezetőben elhangzott, hogy - ahogy arról lapunknak adott interjújukban beszéltek az LMBT-aktivisták - a fővárosi HEP-be is már bekerült ez a passzus. Az alpolgármester hangsúlyozta: cél, hogy minden érintett bekerüljön a HEP-be.

A teljes cikk a szegedicsipos.hu-n olvasható, ide kattintva!

Az elmúlt hét legfontosabb hírei az immáron portálra költözött Szegedi Csípősről.

Török Márk, az örök egyetemista most éppen az Alkotmánybíróságon igyekszik elérni, hogy még EHÖK-elnök maradhasson. A legjobb az egészben, hogy akármi is lesz a döntés, a folyamatnak halasztó hatálya van, így addig maradhat székében. Akárki akármit mond, a kitartását tanítani fogják!

A rendőrökben már alapból gyanút keltett, amikor egy nő teljes nyugalommal betelefonált a segélyhívóra, és közölte a házuk leégett, és amúgy a szüleik is benn vannak. Később kiderült, élettársával megölték mindkettőjüket, ráadásul párját már többször elítélték, nemrég szabadult. A borzalmas vásárhelyi tragédia részletei itt.

Ne lepődjünk meg, ha a szegedi megállókban lévő digitális kijelzőn egy busz mögött a várakozást jelölő percek száma kettőről nem egyre, hanem háromra ugrik - ugyanis most már a villamosok és trolik mellett ezeket is valós időben jelzi. A rendszer pontatlanságáért tehát már nem bosszankodhatunk - ellenben a buszokén tűpontossággal tehetjük ezt,

A Tisza halőrei is megtették ezt, mikor közel negyven mázsa döglött halatt kellett kihalászniuk a folyóból - oxigén hiányában megfulladtak, amiben a szakemberek szerint a nagy eső is közrejátszhatott.

A ötvenedik jubileumát ünneplő SZIN látogatói viszont biztosan nem fognak bosszankodni, hiszen a fesztivál egymás után jelenti be a világsztár fellépőket. A Pet Shop Boys és Jess Glynne mellett Sean Paul is fellép a Tisza-parti fesztiválon idén augusztus végén.

Kiss-Rigó László megyéspüspök pedig televíziós kérdésre elárulta végre a titkot: hogy miért fontos szerinte egy ifjúsági központtal együtt tízmilliárd forint közpénzből még egy stadiont építeni Szegeden,  benne többek közt beépített kápolnával is, mindezt egy kieső csapatnak? Örömet akar szerezni ezzel Szegednek.

Örülnek már, írják meg komment szekcióban, vagy Facebook-oldalunkon a posztok alatt!

Életkép. A DUE tavalyi Országos Sajtófesztiválja (Fotó: Tixa.hu)

Rengeteg iskolában vannak diákok által működtetett médiumok. Iskolaújság, iskolrádió – van, ahol mindkettő, van, ahol egyik sem. Van, ahol az igazgató a Klik-től félve mindent kicenzúráz, ami kényes lehet, van, ahol a fenntartót is lehet bírálni. Van egy szakmai szervezet is mögöttük, jelentős tagsággal, elvileg független szempontokkal, sziklaszilárd kormányzati kapcsolatokkal és egy kirobbanthatatlan kőfideszes elnökkel az élen.

„Jó sportújságíró, a többi tevékenységét nem kommentálnám” – így jellemezte Kecskés Istvánt, a Diák- és Ifjúsági Újságírók Egyesületének (DUE) elnökét a szervezet egy régi tagja. Én személy szerint kissé érintett vagyok a dologban: általam vezetett lappal kétszer kaptunk díjat tőlük, majd nemrég elég erős vitába bonyolodtam a szervezet vezetőjével egy általam is menedzselt civil szervezetről szóló lejárató cikk miatt. Kecskés ugyanis fiatal újságírónövendékeknek nyári táborban mesél a sajtóetikáról, majd hazamegy ellenzékieket lejárató cikkeket írni Habony Árpád cégének blogfelületére. De kezdjük az elején.

Magyarországon rengeteg iskolában működnek iskolai médiumok, nagyon vegyes felhozatallal mind színvonal, mind szerkesztői szabadság terén. Volt olyan iskola, ahol az újság szerkesztői azt is megengedhették maguknak, hogy pár éve Balog Zoltánt bírálják a lapban, míg nekem például abban a szerencsétlen helyzetben volt részem, hogy az igazgatóm még az iskola nevének megváltoztatásáról szóló írást sem látta benne szívesen „ne politizáljunk” felkiáltással.

A pénz sokat számít

Sok múlik persze a lapok finanszírozásán: a legtöbb helyen az iskola szán valamennyit erre – így, ha az iskolavezetésnek nem tetszik a lap tartalma, egyszerűen nem nyomtatja ki. Ha mégis megteszi, van, ahol nem igazán jut erre forrás, így ez maximum rossz minőségű fekete-fehér fénymásolatokat jelent a gyakorlatban. Máshol, például alapítványi vagy egyházi fenntartású iskolákban viszont sokkal több pénz jut egy ilyen médium előállítására – ezek a lapok sorra nyerik az országos versenyeket,

van, amelyik bejegyzett ISSN-számmal is rendelkezik.

Ugyanis a hazai iskolai médiumokat összefogó szakmai szervezet, a DUE rendszeresen szervez versenyeket, ahol a nyertesek nagyszabású médiatáborokon vehetnek részt elég kedvező áron. A szervezet majdnem a rendszerváltással egyidős, és a második legnagyobb tagságú újságíró szervezet hazánkban. A szervezet legnagyobb éves eseménye a Sajtófesztivál, melyet idén rendeznek meg 25. alkalommal, ahol az évben kiírt pályázatok eredményhirdetését tartják.

Aki ellátogat egy ilyen rendezvényre, feltűnhet nekik, hogy a szervezet rendkívül jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik – egy sor minisztérium, és állami cég szponzorálja az eseményt, állami vezetők nyitják meg, és így tovább. Ezzel kapcsolatban ők általában két dologgal védekeznek: egyrészt, hogy ez az előző kormányok alatt sem volt másképp, valamint, hogy a munkájuk szakmai, az azt mentoráló újságírók közt rengeteg ellenzéki-kormánykritikus médium dolgozói is ott vannak – vagyis az újságíró-növendékek akkor kapnak elismerést, ha jók, függetlenül világnézetüktől, beállítottságuktól. Ez a része igaz is, anno így kaphatott díjat egyetemi kategóriában pl. az Átlátszó Oktatás is, vagy én is.

Azonban lehetetlen elmenni a masszívan fideszes, és a kormánypárti médiában rendre sajátos stílusban publikáló elnökük mellett.

Az örök elnök

A DUE weboldalán a vezetőségre, ha rákeresünk, láthatjuk, hogy a tényleges menedzsment mellett dr. Tomszer Miklós személyében „örökös tiszteletbeli elnöke” is van a szervezetnek. Tomszer elsőként kezdett el rádiós táborokat szervezni, a szervezet egyik alapítója, így érthető a gesztus. Ugyanakkor úgy tűnik, a szervezetnek van egy másik vezetője, akinek pozíciója legalább ennyire örökösnek tűnik, ám ő a tényleges elnök, Kecskés István.

Kecskés tizenhárom évig volt labdarúgó szakíró a Nemzeti Sportnál, dolgozott a szigetszentmiklósi önkormányzat sajtóosztályán, ma pedig a kormánypárti blogstar.hu szerkesztője, sportrovatának főszerkesztője. Emellett pedig immáron idén húsz éve a DUE elnöke. Pozíciója megrendíthetetlennek tűnik, noha megosztó személyiség, főleg azért, mert korántsem csak sportújságírás terén aktív.

Mosoly. Kecskés István Díjat ad át (Fotó: eszi.hu)

A Habony Árpád kormányfői tanácsadó érdekeltségébe tartozó oldal politikai híreinek is fontos szerkesztője, és gyakran nem csak politikailag elfogult, de – mondjuk így - igen egyedi stílusú írásokat publikál a kormánypárti blog-hírportálra. A Független Diákparlament nevében cikkére írt válaszomban például fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a „kommunikációs stáb”-ból a stáb szó szerinte „a német szlengben a férfi nemiszervre való utalás” (nyelvekben járatos ismerősöm szerint egyébként ebben tévedett, nem az), és örömmel titulálta, hogy korábbi bejegyzésével „sikerült felbosszantania” a diákképviseletet.

Kritikám után blogján arról írt, a két dolgot teljesen el tudja választani. Azaz ő külön DUE-elnök, és külön gyalázkodik a Blogstaron, a kettőnek pedig semmi köze egymáshoz. Csakhogy ez így biztosan nem igaz, az oldalon olvasható leírása például rögtön a második mondatban kiemeli ezen titulusát, teljesen egyértelművé téve, nem választható el két tevékenysége egymástól.

Az árnyék mögött

Politikai tevékenysége a DUE-n belül is megosztó. A szervezet önkéntesei közül többen jelezték vitánk után, szervezői munkájával igen, ilyen jellegű cikkeivel azonban nem értenek egyet. Érdekes gondolatkísérlet, hogy vajon a szakmai rendezvényeken általa fiatal diákújságíróknak előadott iránymutatásainak vajon mennyire felelnek meg a Blogstaron rendre publikált (vélemény)cikkei?

A DUE érdemeit persze ez inkább csak beárnyékolja, nem csökkenti. A szervezet DUE Tallózó néven színes havi magazint ad ki, melyben a saját anyagok mellett a sajtópályázatokon nyertes diákmédiumok cikkeiből is válogatnak – ezzel egy magas színvonalú újságba kerülhetnek be már fiatalon, és rengeteg diákhoz eljutnak, a lapot ugyanis szinte az összes hazai közoktatási intézményben terjesztik, és láthatóan a rengeteg állami támogatásnak köszönhetően van is pénz azt előállítani.

Hasonló érdeme a szervezetnek iskolarádió-hálózatuk. Itt kész konzervműsorokkal szolgálnak, melyeket plusz hozzáadott tartalomként tudnak lejátszani rádiójukban – ilyen ugyanis meglepően sok helyütt működik, noha lényegesen több technikai hozzáértést igényel a fenntartása, mint egy iskolaújság betördelése és kinyomtatása.

Vannak helyek, ahol a diákönkormányzattal együttműködve mondják be itt az információkat, amely az iskola szerte elhelyezett hangszórókban hallható, a diákok pedig sorban állnak, hogy zenét kérhessenek. Az iskolavezetés általában szereti, és támogatja őket, noha előfordult olyan is, nemtetszésüket fejezték ki egyik-másik számmal kapcsolatban.

Egy iskolarádió szerkesztői például írásbeli figyelmeztetést kaptak erkölcstelen tartalom miatt, miután lejátszották Mike Posner I Took a Pill in Ibiza című számát.

Profizmus. Munkában a Táska Rádió műsorvezetői (Fotó: szekesfehervar.hu)

Lelkes amatőrök és profi kezdők

Érdekes kérdés a jogi besorolás. A fővárosi Lánczos Kornél Gimnázium az iskolamédia egyik hazai fellegvára, iskolarádiójuk mellett iskolatévéjük is van. Ez előbbi Székesfehérvárott Táska Rádió néven hagyományos analóg frekvencián sugároz – többször azzal kerültek be a hírekbe, hogy a médiahatóság megbüntette őket, mert nem tartották be a magyar nyelvű zenékre vonatkozó kvótát.

Az ő esetükben már egyértelmű: hivatalos rádiónak minősülnek, bejegyzett frekvenciájuk van. A nyomtatott újságok közül is van pár, amelynek már az Országos Széchenyi Könyvtárban akkreditált ISSN-száma is van, felelős szerkesztővel, és az intézménnyel, mint kiadóval. A pár helyen csak néhány fénymásolt papírt jelentő újsággal szemben tehát itt mindenképp számolni kell például a szerzői jognak való megfelelési kötelezettségekkel is.

Ahogyan korábban Sebestyén Balázsék Andy Vajna rádiójában, úgy most a TV2-tulaj kormánybiztos egyik helyi lapjában, a Délmagyarországban is kódolt formában jelent meg a kormányt bíráló vélemény. A cikkben a szerző általános bizalomvesztésről beszél, de egyértelműen lehet érteni, mire gondol. 

További részletek a Szegedi Csípős új portálján!

Már reggel fél 9 körül a város nagyobb újságosai közül szinte mind kifogyott a patinás lap mai, utolsó számából. A Széchenyi téri, a Nagyáruházban lévő újságosnál már egy darab sem volt, de a közeli Spar és a Dugonics téri kis Tesco is kifogyott már belőle, mire 9 óra előtt valamivel odaértem.

Közben kaptam az infót, hogy a hipermarketekből is órák alatt elkapkodták, negyed tíz körül már arról számoltak be nekem, hogy a szegedi Auchanban sincs már egyetlen példány sem, az összeset megvették. Én személy szerint a TIK egyetemi könyvtárban láttam ma először, ahol nagyon vigyáztak rá: a diákomat le kellett adnom az információn, amíg nálam volt, és nem is került ki a folyóirat-olvasó polcára, mindenki így tudta elolvasni.

Illusztráció: Szeged.hu

Jelenleg a szegedi tömegközlekedés bérletrendszerében egy nagy fokú technológiai aránytalanság van jelen. A vásárlás folyamata a legmodernebb eszközökkel, érintőképernyős terminálokon érintésmentes kártyás fizetéssel történhet meg, míg a bérlet maga lényegében egy papírcetli, amit havonta cserélni kell, és tollal írjuk rá az igazolványunk számát. Ez gyakorlatilag a „lyukasztós” parkolószelvényekkel azonos technikai fejlettségi szint.

Ennek lecserélésére szerintem a legcélszerűbb egy okostelefonokon is használható, az Apple Wallet és Google Wallet rendszerekkel kompatibilis rendszer lenne, amely az automata használata után egy QR-kódot leolvasva az okostelefon tárcaszolgáltatásába mentené az aktuális havi bérletszelvényt. De emellett a korábbi, itthon már ismert és alkalmazott technológiák is megoldást jelenthetnek. Ilyen lehet a BKK által a fővárosba tervezett chipkártyás rendszer, amely a bankkártyákhoz hasonló, és amelyet később egységesíteni is lehetne az ország tömegközlekedési vállalatainak együttműködésével. Továbbá a legegyszerűbb megoldásként ilyen lehet a vasúton már jól ismert, otthonról megvásárolható, és PDF-fájlban letölthető, majd okostelefon, vagy táblagép képernyőjén bemutatható digitális igazolás is.

Szerintem a havonta cserélendő, papír alapú analóg rendszer elavult, az utasoknak rengeteg kellemetlenséget okoz, és a papírhasználattal nem is környezetbarát. Nekem személy szerint a legtöbb bírságomat azért kellett befizetnem, mert egy-két nappal az előző lejárta után otthon maradt a friss bérletem.

Természetesen az új, modern rendszer bevezetésénél célszerű lenne hagyni egy átállási időt, amíg aki szeretne, maradhat a régi fajta rendszerben. Hazánkban Budapest után Szeged az egyik legfontosabb célpontja a külföldről ideérkező egyetemi hallgatóknak, akik anyaországukban már a fejlettebb technológiákhoz szoktak. Mutassuk meg rajtuk keresztül a világnak, hogy hazánk is lépést tart a technológia fejlődésével!

Bayert pedig el kell fogadni, ahogy van, az ellenzék sorosista, és amúgy is Kunhalmi egyszer elszúrt egy sajttájt. Cigányozott, ENSZ-ezett a Demokrata főszerkesztője, de leginkább az ellenzéket szidta. Tiszai Olívia beszámolója.

Bencsik András a Sajtóklub című műsorban (Forrás: Echo Tv)

2018.03.22-én a Szegedma.hu szervezésében beszélt Bencsik András a Magyar Demokrata hetilap főszerkesztője az előadás címe pedig a Magyarország választ! volt, tekintettel a közelgő választásokra. Ehhez mérten a hódmezővásárhelyi vereség kiértékelésével kezdték, és miközben arról beszélt Bencsik András a beszélgető partnerével Kiss Imre Ferenccel, hogy mindenkinek el kell mennie szavazni, mert az ellenzéki összefogás esetén veszélybe kerül a haza, útnak indult a kérdéslap, amin mindenki írásban tehette fel a kérdéseit. Így a szervezők könnyedén ki tudják szűrni a provokatív kérdéseket, elvégre a felszólalás jogát nem adják meg a közönségnek, csak a kérdezését. Mindenesetre, feltettem nekik én is két kérdést írásban, majd tovább küldtem a lapot abban a reményben, hogy azok, akik maguk között kézről-kézre adják, legalább elolvassák, még ha választ nem is kapok rá. Végül, meglepetésemre kaptam választ, de ne szaladjunk ennyire előre!

Ezután egyfajta ellenzék-gyalázó szekció következett, mintha kötelező lenne. Valószínűleg az lehet ennek az oka, hogy az elbizonytalanodott fideszes szavazókat megtartsák,

elvégre, ha nem húznák le az ellenzéket a sárba, akkor egy bizonytalan választó talán érezhetné azt is, hogy van még miből választani, ha a jelenlegiben már csalódott.

Itt ez nem nagyon volt lehetséges. Az MSZP-s Kunhalmi Ágnes „nevetésén” élcelődött először Bencsik, mondván ez a fajta viselkedés méltatlan egy képviselőhöz, de a beszélgetés végén felmerült a közönség részéről, hogy Bayer Zsolt viselkedése sem a leghelyesebb, amire már teljesen más típusú válasz érkezett.

Ott el lett mondva, hogy „ő ilyen, így kell szeretni”, mert „hiába szabad szájú, ugyanakkor nagyon intelligens is”. Kunhalmi egyszer nyilvánosan nevetett,

Bayer pedig le „fasszopózta” az ellenzéket, kérdem én, ha emellett mindketten intelligensek, akkor miért elítélendő az egyik eset, és miért nem a másik?

Az LMP-s Szél Bernadett pedig újfent sorosistának lett titulálva, illetve Bencsik a szellemi képességeire is tett egy nem túl kedves megjegyzést. Aztán a Jobbikról esett szó, ami tekintve jobb oldali párt, kevesebb szidást kapott, de még így is a jobbikosok fele radikális, antiszemita, rasszista érzelműnek lett beállítva, holott a Jobbiknál már messze radikálisabb, és rasszistább a Fidesz. Így szépen sorra is lettek véve a különböző ellenzékiek, és kaptak mind pár „jó szót”, de a koordinációról is esett szó, mégpedig „káosz koordináció” néven, mert mi más lenne az ellenzéki összefogás? Persze azt Bencsik nem veszi figyelembe, hogy az ellenzék részéről ez egy szükséges lépés a Fidesz által kialakított választási rendszer miatt, már ha meg akarják nyerni a választást. És miért ne akarnák?

Az ellenzéknek ez a dolga, nem?

Ez után az ENSZ került sorra, ami a „nagyhatalmak érdekszervezete a hatalmi harcok lefolytatására”, ami már csak azért is érdekes, mert az ENSZ voltaképp nem rendelkezik semmiféle hatalommal. Ilyen módon azzal, hogy háborút hirdettünk ellenük, voltaképp már győztünk is. Ennek oka, hogy az ENSZ csak javaslatokkal élhet, de egyik kormány döntését sem kérdőjelezheti meg, és nem is kötelezhet senkit semmire. Így mikor látjuk, hogy Magyarország dönt, nem az ENSZ!, akkor elégedett mosollyal az arcunkon bólogathatunk, hogy igen, ez végre egy igaz állítás a Fidesz részéről.

A továbbiakban pedig a migránsveszély lett ecsetelve, olyan példák segítségével, ahol mi magyarok, vagy a Fidesz, vagy éppen maga Orbán Viktor, mint Jézus, megkísértettünk az ördög által, hogy fogadjuk be a migránsokat, de mi mindenki mással ellentétben, ellen állunk, mert mi vagyunk az egyedüli kiválasztottak. A valóság viszont sajna az, ahogy Jézus sem volt magyar, és Orbán sem megváltó, mert csak felhasználja a migrációs válságot a saját politikai céljaira, holott Magyarországot egy igen egyszerű oknál kifolyólag, ez a probléma sokkal kevésbé fogja érinteni, mint a nyugat-európai országokat. Nálunk alacsonyak a bérek, és az állami támogatások, így a dolgozni vágyó, illetve az állami pénzekre vágyó migránsok sem minket választanának a letelepedéshez. Itt szeretnék gyors kitérni Bencsik érdekes matemakájára is, ami először tízmilliós migráns hordákról, majd hosszabb távra egy egész milliárd ember Európa felé nyomulását jósolta meg. De ugyan ez az érdekes matematika érvényesült a Békemenet emlegetésekor is, mert az először félmillió embert számláló Békemenet, a beszélgetés alatt hat-, majd hétszáz-ezerre is duzzadt.

A migránsokat pedig újfent a cigányokhoz hasonlították, mert Bencsik azzal érvelt, hogy a romák az elmúlt hatszáz évben sem tudtak integrálódni, akkor a bevándorlók sem tudnának. A fajok különböző populációit is felhozta példának, amik közül az egyik faj kiszorítja a másikat az élőhelyéről.

Ez persze csak akkor lenne igaz, hogyha a különböző bőrszínű emberek különböző fajba tartoznának, ami köztudottan nem így van. A valóságban az integrálódás és a keveredés azt jelenti, hogy a fideszes néninek is lehet, hogy a veje migráns lesz, az unokája pedig színes bőrű, vagy éppen az itt felnőtt, nem magyar származású gyerek magát már magyarnak fogja érezni, hiába nem innen származnak a szülei. Mindez viszont csak egy olyan jövőkép, ahol hosszútávon letelepednek a menekültek Magyarországon, ami közel se biztos, hogy így lesz. De vajon mivel ijesztgetnek majd, ha Szíriában véget ér a háború, és a szírek és sokan mások hazamennek újraépíteni az országukat?

Bencsik ezen kívül megmagyarázta Orbán politikai, jogi, és erkölcsi elégtételről szóló mondatát is. Az ő értelmezése szerint ez annyi, hogy maga a győzelem lesz a politikai elégtétel, a jogi az, hogy a „korrupciós vádakról” bebizonyítják, hogy hamisak (mert erre valószínűleg most nem érnek rá) és erkölcsi értelemben az lesz az elégtétel, hogy az kormány leleplezheti, hogy milyen emberek vannak az ellenzékben, és hogy ezeket az embereket a közvélemény majd elítéli.

Ezek után következtek a kérdések, és csodák-csodájára az én két kérdésem is fel lett téve, a többi kissé provokatív kérdéssel együtt. Az egyik kérdésem az volt, hogy miért nem esik szó a Fidesz kampányban az oktatásról, illetve az egészségügyről, amire egyszerű választ kaptam. Márpedig esik szó róla. Erre például, egy az oktatásról szóló beszélgetést hozott fel, amiben Novák Katalinnal beszélgettek az oktatás helyzetéről. Sajnos erről a beszélgetésről, rendezvényről nem hallottam, de Novák Katalinról annyit azért tudok, hogy hiába szervezett a Független Diákparlament tízezres tüntetést, még így sem volt hajlandó meghallgatni a diákokat. Kérdem én, alkalmas lehet egy ilyen ember az oktatásról nyilatkozni, ha a diákságot nem tekinti partnernek?

A másik kérdésem, ha már Brüsszel a nemzet ellensége, hogy hogyan boldogulnánk mi magyarok a brüsszeli pénzek nélkül, amire egyfelől azt a választ kaptam, hogy nem kell aggódni, Brüsszel nem fogja megvonni tőlünk a pénzeket, viszont ha lassan elszakadunk az EU-tól, akkor meg ott lesz nekünk a jó erős magyar gazdaság, ami ki fog tartani. Hát persze. A fejlesztéseink nagy része EU-s pénzből származik, illetve az Európai Unió már napirendre tette a magyar helyzetet, márpedig Magyarország nem fog jól járni, ha az EU úgy dönt, hogy nem ad több pénzt.

Reméljük, előbb szabadulunk meg a korrupt politikusainktól, minthogy az EU szabadulna meg tőlünk.

Ezeken kívül is több érdekes kérdés volt, de hadd emeljem ki a kedvenceme!. A Fidesz miért nem próbál új embereket megszólítani, miért csak a régi fideszeseket próbálja megtartani? Erre pedig az az egyszerű válasz született, hogy ”Nem lehet egy-párt rendszer.”. És valóban, ne is legyen soha, de ez komolyan mentesíti a kormánypártot az alól, hogy mindenki érdekeit képviselje? Elvégre, ha csak a saját már meglévő szavazóira figyelnek, most és a jövőben, akkor a többségről nem vesznek tudomást. Márpedig pont a választások előtt, nem ez tűnik a legcélravezetőbb technikának.