Miért, károsak a pályázatok?

Ömlenek az EU-s ezermilliárdok az országba, sorra érkeznek a több milliárdos kerettel kiírt pályázatok, mindenhol nagy táblák hirdetik a tízmilliós, százmilliós beruházásokat. Jó, persze, lopnak belőle, meg elsősorban haveroknak megy, de azért összességében hasznos nem?

Én ebben nem vagyok olyan biztos. Érdemes kicsit belegondolni.

Az, hogy óriási mennyiségű pénzt kap az ország ajándékba, természetesen jó dolog. Az tény, hogy ez az elmúlt években sokat dobott a GDP-n, a béreken, a fogyasztáson. Az is tény, hogy szinte minden EU-s pályázatokból épül az országban. Az alábbiakban néhány más szempontot is megpróbálok ismertetni – elsősorban a civil, közösségi pályázatokkal kapcsolatban.

Mire is pályázunk?

Nos, szinte sosem arra, amire kellene. A pályázati kiírások határozzák meg a legtöbb szervezet, önkormányzat következő lépéseit. Több tízezer pályázó valós szükségleteire, igényeire nem elég rugalmas a rendszer, így hát mindenki a gombhoz varrja a kabátot: ha helikopterre írnak ki pályázatot, akkor arra pályázunk.  Mindenki belefog mindenbe, és a teljesen életidegen pályázatokból próbálják megoldani – bújtatva, álcázva – a valós feladatokat.

Nagyon nehéz nemet mondani egy jól hangzó pályázatra – és nagyon nehéz jól kijönni egy nem megfelelő pályázatból.

Rengetegen nyögik évekig a következményeit egy elvileg sikeres, valójából semmi hasznot nem hajtó, drága, nehezen fenntartható, értelmetlen pályázatnak. Felvett kölcsönök, eleve teljesíthetetlen vállalások, lekötött anyagi és emberi erőforrások lehetetlenítik el a pályázókat.

Fenntarthatóak a pályázati eredmények?

Lehet, hogy van olyan pályázat, ami a pályázati időszak után is tovább működik – lehet. Az azonban biztos, hogy sok pályázat a projekt utolsó napján örökre véget ér (vagy még korábban). Nem lehet senkit továbbfoglalkoztatni, nem lehet egy ceruzát sem venni, minden tevékenységet meg kell szüntetni, szépen meg kell várni a következő nyertes pályázatot – aminek jó eséllyel valami teljesen más témája lesz, lehet megint mindent a nulláról kezdeni, aztán megint lenullázni. Természetesen így nem lehet hosszú távra tervezni; perspektíva, stratégia nélkül kell bukdácsolni.

Szellemberuházások, fiktív tevékenységek, kihasználatlan épületek, csak papíron létező szolgáltatások a rendszer eredményei. Már ha ezek eredmények.

 Elérik-e a pályázatok a céljaikat?

Tapasztalatom szerint szinte sohasem. Az előző pontok alapján eleve egy kamu célra, eleve a továbbműködtetés lehetősége nélkül, gyakran csak papíron létező tevékenységekre jön meg a pénz. A célcsoport csak a jelenléti ív aláírásáig kell, utána csak zavarják a papírgyártást, adminisztrálást. A kiírásokban szereplő fennkölt célok a konkrét pályázatokban nem nagyon valósulnak meg, de országosan sem látható az eredmény. Például csomó képzési program működött az elmúlt években EU pályázatokból, több milliárdból. Meglepődnék, ha ezek összességében bármilyen valós, kézzelfogható, arányos eredményt hoztak volna.

Kik nyernek?

Ne legyenek illúzióink, nem azok, akiknek kellene. A legkisebb pályázatokat is leginkább csak politikai törleszkedéssel lehet megszerezni, a nagyobbakat meg eleve névre szólóan írják ki. A valós tevékenységet végző szervezetek szép lassan elsorvadnak, kiszorítják őket a politikai talpnyalók kamu, pénzégető, továbbosztó, visszaosztó fiktív pályázatai. Semmilyen, vagy csak látszattevékenységgel rendelkező alapítványok, cégek viszik a haza nyertes pályázatokat, az elkötelezett, de nem protekciós, nem visszaosztó szervezetek pedig elfelejthetik, hogy bármit is nyerjenek.

Így szinte minden szegmens összetétele eltorzul: nem a valós szereplők érvényesülnek, hanem a pályázati pénzek leszívására alapított kamu szervezetek.

Nem is beszélve a pályázatokon élősködő kijáró, projektmenedzser, hiéna-cégekről. Nekik aztán ugyan mindegy, hogy mondjuk a tanoda működik-e rendesen az adott faluban, vagy tényleg folyik-e bármilyen képzés.

Együttműködés?

Na, az nincs. Mindenki vetélytársat lát a másikban, mert ha majd kiírnak egy pályázatot, akkor ugyanazért a koncért kell versenyezni. Ha meg megnyert valaki egy projektet, akkor meg pláne nem akarja, hogy más is lássa a kamukázást, papírgyártást. Teljes a titkolózás, az elszigetelődés.

Aktív civil szféra?

A pályázati rendszer nem aktivizálja, hanem megfagyasztja a szervezeteket. Senki nem mer belekezdeni semmibe, mert mi van, ha közben kiderül, hogy majd másra kell pályázni? Senki nem mer elindítani semmilyen projektet, mert majd kell a jelenléti ív, meg az indikátor a következő pályázatra. Két pályázat között csend és lapítás van – majd ha nyerünk, jön a habzsi-dőzsi (persze nem nyerünk).

A kezdeményezés, aktivitás, vállalkozás helyett passzív alkalmazkodás van. Dermedt, hamis reményekkel kecsegtetett, parkoló pályára állított, mellőzött szerveztek az egyik oldalon – pénzvisszaosztó, papírozó, kamuzó álszerveztek a másik oldalon.

Megéri ez? Lehet, hogy több a kár, mint a haszon?

Leírtam, hogy miért nem népszavazás ez a népszavazás. Ha nekem nem hisz valaki, kérdezze meg Orbánt, szerinte is csak érzelmi tétje van, nameg hamuba sült pogácsa a brüsszeli beszélgetésekhez. Attól, hogy 10 milliárdba kerül a pogi, még nem lesz belőle népszavazás.

Leírtam, hogy a konkrét és nem is ere vonatkozó kérdésről eltekintve miért is kellene segíteni a menekülteket.

Tudom, a menekültek, a terroristák, a vallási fanatizmus rengeteg problémát is hoz magával. Azt is tudom, hogy ezen problémák megoldásában a legnagyobb fegyver a demokratikus, szekularizált jogállam, nem pedig politikai elit néphülyitése.

A fentiek miatt fogok érvénytelenül szavazni.

Többen leírták mi a legnagyobb gond ezzel az egésszel. Sok baj van vele persze (mondjuk a milliárdos lopás, a közpénzből párt kampány, a köztévé propaganda csatornává válása, önkormányzatok zsarolása stb.), de szerintem is a közgondolkodásra, az ország minőségére gyakorolt romboló hatása az igazán félelmetes.

Gyűlölködő, elzárkózó, gonosz, agresszív és hisztérizált lett a társadalom. Teljesen természetes mások leöléséről beszelni - és még csak nem is a menekültekről, hanem honfitársainkéról. Nem is tűnik mar fel, milyen antihumánus és kegyetlen lett a közbeszed, nammeg a hétköznapi magánbeszélgetések. Hihetetlen, hogy milyen könnyen sikerült ezt elérni a Fidesznek.

Ez az a felmérhetetlen kár, ez az igazi veszély. Sokan szinte könyörögnek a diktatúráért, a deportálásokért, az agresszív militarizmus általánossá vált.. A társadalmat pánikba ejtették, nincs nincs lehetőség racionális, megfontolt döntéseket hozni. (Hiszen az életünk a tét! 1 milliárd muszlin terrorista akar mindenkit megerőszakolni!).

Ez egyébként a népnyúzó rabló diktatúrák jól bevált módszere, harc a fiktív ellenséggel, behódolva saját elnyomó rezsimünknek.

Ezek lennénk, mi, magyarok? Rettegő, gyűlölködő birka nép? Remélem, hogy honfitársaim jobbak ettől - és csak Orbánék ravaszsága, és a saját butaságuk miatt mutatják most magukat silány embereknek. Remélem, hogy a magyar emberek a lelkük mélyen  rendesebbek: bekések, okosak, együttműködőek, szolidárisak, irgalmasak és humánusak. Legalábbis annak kellene lennünk.

Mindenki ellenálló volt!

A nagy háborúk, forradalmak, rezsim- illetve rendszerváltások után sorban állnak azok, akiknek hirtelen eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen mindig is a rendszer ellen dolgozott, mindig ellenálló, partizán, titkos bomlasztó volt. A párttitkár valójában áldozat volt, a munkásőr csak szabotált, a besúgó dezinformált, a téeszelnök ellenállt, és mindenki, de tényleg mindenki partizán volt.

Persze, az ember változik, véleményünk, világnézetünk alakul, tévedhetünk, és persze a világ is megváltozhat - így benne mi is. De utólag tagadni, hazudozni, hamisan felmenteni magunkat nem elegáns, hogy finoman fejezzem ki magam. Az előző, népszavazással kapcsolatos bejegyzések megírásának éppen az volt az egyik oka, hogy világossá tegyem (akár a magam számára is) az álláspontomat, hogy kiálljak a véleményem mellett.

Hiszem azt, hogy hamarosan lecseng ez a társadalmi pánik, véget ér a hisztéria, a kormány elengedi ezt a gumicsontot. Azt gondolom, eljön még az az idő, mikor tisztábban látjuk majd a mostani helyzetet, és kiderül sok emberről, hogy ő ellenálló volt, nem is úgy gondolta, meg eleve érvénytelenül szavazott.. Én leírtam a véleményem, tiszta lelkiismerettel várom a jövőt.

Nem akartam valójában kimerítően írni a témáról, sok helyen nagyszerűen megtették ezt, adatokkal, tényekkel - aki akarta, elolvashatta ezeket. Csupán és is el szerettem volna nagy vonalakban elmondani, amiről úgy gondolom, hogy el kellett mondanom.

Természetesen nem gondolom azt, hogy nem lehet másnak más véleménye. Sőt, arra buzdítok mindenkit, hogy saját tudása, lelkiismerete szerint szavazzon. Az eltérő véleményt én nem üldözöm, nem tartom hazaárulónak aki nem úgy gondolja mint én. A jó világhoz hozzátartozik a szabad gondolkodás, a véleményszabadság is. Ha kell, még harcolnék is azért, hogy a nemmel szavazók is elmondhassák amit akarnak.

Néhány gyakori kérdésre válaszolok.

Arab, iszlám, muzulmán, ki kicsoda?

Óriási a kavar a fejekben, elképesztő általánosítások és tévedések vannak. Tehát:

• arabok: egy népcsoport, főleg Közel-Keleten és Észak-Afrikában élnek, nyelvük az arab. Például Törökország nem arab, vagy a legnépesebb muszlim állam, Indonézia se.
• muzulmán, muszlim, iszlám: ez a Mohamed által alapított vallást jelenti, 1 milliárd 500 millió iszlám él a világon. Az arabok nagy része iszlám hitű, de sok afrikai, Ázsia népcsoport, ország is ezt a vallást követi. Az arabok között vannak keresztények, ateisták, meg mindenfélék is.

Sok gyerek születik, teleszülik Európát? Iszlám lesz Európa?

Nem valószínű. Eleve kevesen vannak (5-6% körül), ha jó sok gyereket szülnek, a többiek meg keveset, akkor is évszázadokig tartana, mire többségbe kerülnének*. De a valóság az, hogy generációról generációra csökken a gyerekvállalási kedv, csökken a vallásosság a muszlimoknál (is). Valószínűleg Európa előbb lesz vallástalan, mint iszlám.

*felhívták a figyelmemet, hogy matematikailag nem kellenek évszázadok, elég pár évtized is. Én ebből a képből indultam ki, Angliai adatok (https://en.wikipedia.org/wiki/Religion_in_the_United_Kingdom), a zöld a vallástalanok, a kék a keresztények, a barna az összes többi vallás alakulása. 

Szemetelnek a menekültek? Állatként viselkednek?

Igen, biztosan van aki szemetel. Mint ahogy a bárki más is szemetel. Nézz meg pl. egy fesztivál utáni takarítást, mázsaszám szedik össze mondjuk a szépreményű egyetemistáink után a mocskot. Nézd meg egy falunap, egy politikai gyűlés, egy koncert után a helyszínt: minden tele van szeméttel. Ha sok ember összegyűlik valahol, és nincs lehetősége kulturáltan viselkedni, akkor kulturálatlanul fog. Vannak köztük agresszívek? Igen, mint ahogy például a focidrukkerek, koncertre járók között is. Ez nem a menekültekről szól, hanem a helyzetről, amiben vannak.

Szociális segélyen élősködnek, nem dolgoznak?

Itt különbséget kell tenni a bevándorló és a menekült között. A bevándorlók dolgozni jönnek, sok közöttük a diplomás, a szakember, többen dolgoznak közülük mint a helyiek közül. Minden kutatás szerint jót tesznek az adott országnak.

A menekültek pedig elsősorban segítségre szoruló üldözöttek. Többségüknek esze ágában sem volt eljönni otthonából Európába – de erre kényszerült. Nem jókedvükből vágnak neki a világnak nyelvtudás, szakma, helyismeret nélkül egy batyuval a hátukon. De. Nem is az a cél, hogy ők bevándorlók, vendégmunkások legyenek. A fő cél, hogy átmenetileg menedéket kapjanak, és amint lehet térjenek haza. Többségük azonban előbb-utóbb mégis dolgozik, sokan már a menekült táborból is kijárnak melózni. A segítségnyújtás részeként lehetővé kell tenni, hogy képzéseket kapjanak, beilleszkedjenek a többi állampolgár közé.

Terroristák a menekültek?

Alapvetően nem terroristák. A terroristák elől menekülnek. Egyszerű, nem? Biztos vannak köztük beépült terroristák, vagy azzá válnak néhányan később. Csakúgy, ahogy minden csoportban vannak (potenciális vagy aktív) bűnözők, gyilkosok, terroristák. A rendőrség feladata bűnelkövetőket elkapni, a bűncselekményeket megelőzni. Magyarországon évente 50-60 gyilkosság van, mégsem mondjuk azt, hogy a magyarok gyilkosok, és zárjuk mindet börtönbe.

Miért jönnek ilyen messze, miért nem maradnak otthon?

A legtöbb menekült az országában marad, 60 millióból kb. 40 millió. A maradék nagy része is a szomszédos országokban várja, hogy hazatérhessen. Egy kis részük tud eljutni Európába. Az előző post végén írtam erről.

Miért választhatnak országot?

Többségük nem választ, nincs erre lehetősége sem, ott reménykednek, ahová a sors sodorta őket. Kis részük indul el egy európai országba menedéket kérni. Azért indulnak el, hogy biztonságot, tisztességes bánásmódot kapjanak, hogy ne legyenek életveszélyben, ne kelljen a megaláztatásokat, az erőszakot eltűrniük, ne legyenek testi-lelki nyomorban, hogy ők, vagy gyerekeik tisztességes, emberi körülmények közé kerüljenek. Ezért b+. Nézd meg a török, líbiai vagy akármilyen menekülttábort, és képzeld el, hogy gyerekestől ott kell élned évekig. Te is elindulnál Svédországba.

Bűncselekményt követnek el a tiltott határátlépéssel, ujjlenyomat nem adással, iratok nélküli utazgatással!

Normál esetben ez igaz. A jog azonban ismer kivételeket: te is betörhetsz egy házba mondjuk tűz esetén, létezik jogos védelem stb. A menekült állapot is ilyen kivételes eset. Aki az életéért fut, az a nemzetközi jog és a magyar jog alapján is mentesül bizonyos tettei alól. A fenti esetek ilyenek.

Ez nem menekültügy, ez hódítás!

Ez képzelgés és hazudozás. A net tele van kamu hírekkel, kamu videókkal, álhírekkel, rémhírekkel, és sokan telirakják a facebookot velük. De az a helyzet, hogy ez egy képtelen, állítás, semmi realitása nincs, semmi jel nem mutat erre. Higgyétek el, én is megijednék, ha ez valós veszély volna, de nem az.

No-go zónák, saria jog?

Kamu. Szijjártó ezzel hülyít, ne hagyd magad.

De mi van, ha többen jönnek? 200 millió menekült? 1,5 milliárd muszlim? Végtelen (Orbán mondta)?

Ez egy félelem, hogy elözönlenek minket a mindenféle arabok meg négerek. Ennek nem nagyon van realitása, ezek az emberek (a menekültek) nem nagyon mobilasak. A világon pedig az ide-oda mozgás természetes, de eddig se jött ide 1 milliárd muszlin, holnap se fog, meg holnapután sem. De ha mégis felmerül ilyen veszély, akkor mit lehet tenni? A menekültstátusz átmenetiségét erősebbé tenni. Mármint azt, hogy csak addig jár, amíg tényleg menekültnek tekinthető az illető. Aztán mehet haza. Lehet a betelepedést szigorítani, a külföldi munkavállalást megtiltani stb. Ezek legális politikai célok.

Mi Magyarország érdeke?

Biztosan nem az, hogy belpolitikai hataloméhség és gumicsont gyártás miatt a világ megvetett, kiközösített, rossz példájává váljunk. Szerintem Magyarország jól is kijöhetett volna a menekültválságból, sőt még most is lehetőség van erre. A menekültek úgyse itt akarnak maradni, havi pár tízezer embert a magyar közigazgatás simán lekezelne, az állampolgárok számára szinte láthatatlanul. Lehetett volna példamutató, szolidáris, keresztény, morális, nagylelkű, erős országnak maradni. Lehettünk volna Európa eleje, lehettünk volna azok, akiket agyba-főbe dicsérnek. Közben pár határ menti kisvárosban EU-s pénzeken utakat, infrastruktúrát építhettünk volna, EU-s pénzeken több ezer ember kaphatott volna munkát.

Hogyan védjük meg magunkat az iszlám terrorizmussal, erőszakkal, egyházi joggal, fundamentalizmussal szemben?

Úgy, ahogy minden más vallással szemben (a keresztény, zsidó stb.): szekuláris jogállammal.

Ebben postban a népszavazást formailag elemeztem, itt pedig tartalmilag.

Bár a népszavazási kérdés nem erről, szól, de világos, hogy a választók fejében (a kormány szándéka szerint) a menekültekkel kapcsolódik össze. Most nézzük meg a menekültkérdést kicsit alaposabban. Segíteni kell a menekülteknek? Milyen veszélyei vannak ennek?

1. Ki a menekült?

Ennek elég pontos meghatározása van, a lényege a következő:

Menekült az, aki háború vagy más erőszak elől menekül, vagy faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása miatt üldözik hazájában. Egyszerű nem? Tehát most nem bevándorlókról, nem népvándorlókról, nem vendégmunkásokról, nem általában migránsokról, nem külföldi munkavállalókról van szó, hanem a menekültekről.

2. Jó, de honnan tudom, hogy ki a valódi menekült?

Ez a kérdés arra vonatkozik, hogy vannak, akik szerint sokan elrejtőznek a valódi menekültek között, hogy a menekült-státusz előnyeit élvezzék. Ennek a kiszűrése a hatóságok dolga, Magyarországon is, tegyék jól a dolgukat.  De elég abszurd feltételezés, hogy valaki évekig lakik egy sátorban, aztán hónapokig szív a magyar határon egy bódéban, hogy a végén visszatoloncolják. Tehát: az álmenekülteket a hatóságok felismerik. A menekültek azonosításáról, a közéjük keveredett terroristákról egy következő postban írok még.

2. Miért kell a menekülteket segíteni?

A menekülteknek nyújtott segítség ősi dolog. Mindig voltak háborúk miatt földönfutóvá váltak, mindig voltak lakóhelyükről elüldözöttek. Minden korban, minden állam igyekezett kezelni ezt a kérdést. Hogy mást nem mondjak, a magyarok is menekültként érkeztek ide. Tehát nem 2016-ban találták ki, azt, hogy segítsünk a menekülteknek.

Első ok: nemzetközi kötelezettségek.

A menekültek segítését sok nemzetközi szervezet előírja, elvárja. ENSZ, EU, meg több más nemzetközi szerződés. Ha nem vállaljuk kötelezettségeinket, ki kell lépni a szervezetekből, fel kell mondani a szerződéseket. Higgyétek el, ez nagyon nem lenne jó. Kiiratkozni a civilizált országok közösségéből, gazdasági, kulturális szövetségekből – ez megpecsételné az ország sorsát, és hamarosan a magyarok lennének a menekültek.

Második ok: Európai Unió.

Az EU elvárja a menekültekkel való civilizált, jogszerű bánásmódot, a közös európai szolidaritást. Nem tetszik? Akkor ki kell lépni – lásd az előző pont utolsó részét.

Harmadik ok: kölcsönösség.

Azért kell jó példát mutatni, hogy velünk is úgy bánjanak, ha arra kerül a sor. A közelmúltban láthattuk, hogy egy háború látszólag a semmiből ki tud pattanni, néhány hét alatt (persze az okok mélyebbek). Ha például Putyin Ukrajna után Magyarországot is szeretné elfoglalni, vagy egyik pincsijét helytartóként a nyakunkra ültetni, akkor magunknak is szükségünk lehet a nemzetközi közösség menekültpolitikai segítségére.

Negyedik ok: 1956.

1956-ban kétszázezer ember menekült el Magyarországról. A világ befogadta őket, USA, Kanada, Ausztrália stb. Köszönjük.

Ötödik ok: Alaptörvény (leánykori nevén Alkotmány): „Magyarország - ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet - kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy az üldöztetéstől való félelmük megalapozott.” Tartsuk be saját legfőbb, gránitszilárdságú törvényünket.

Hatodik ok: kereszténység. Bár sok lelkész és pap lelkesen fújja a gyűlöletkeltést, de azt gondolom Krisztus tanításai és cselekedetei teljesen egyértelműek: szeresd még az ellenségedet is, adj enni az éhezőknek, oszd szét vagyonod a szegényeknek, add oda a rászorulónak a ruhádat, fogadd be a menekülteket- feltétel nélkül. Nem kell nézni a bőrszínét, vallását, vagy, hogy hányadik országból érkezett. Furcsa, hogy egy magát kereszténynek nevező kormány tesz erre magasról.

Hetedik ok: Európa erőssége, jólétének egyik kulcsa a befogadó, szolidáris társadalom. Hogy miért előnyös a szolidaritás, az egy hosszabb téma, de nem csak duma, a tények és számok ezt támasztják alá. És ezt már Szent István is tudta, tanuld meg te is!

 Vannak még okok ezeken kívül, de elsőre elég lesz ennyi :)

3. Miért nem maradnak otthon, vagy Törökországban?

De ott maradnak. A legnagyobb részük. A világon 60 millió menekült van, ebből kb. 40 millió a saját országában marad. A kb. 20 millió nagy része a szomszédos országokban van. Van néhány millió, akik több év után elindulnak a világ jobbik részébe emberi életet keresni. Na ezeket látod te, és ebből gondolod azt, hogy minden egyes menekült rohan ész nélkül Svédországba. Tévedsz.

4. Túl sokan vannak!

Az tény, hogy a menedékkérők száma megugrott - időnként megesik ez, máskor is volt rá példa. Az is tény, hogy sok EU ország ügyetlenkedett (velünk az élen). Az is tény, hogy a menekültügyi rendszer évtizedek óta nem jól működik. Ámde:

Az a helyzet, a legtöbb ember nincs tisztában a számokkal és az arányokkal.

Bármilyen furcsa, akkor is rengeteg menekült érkezett Európába, mikor a magyar lakosság még nem is ismerte ezt a fogalmat, és még nem óriásplakátokkal harcoltunk ellenük. Például 2013-ban 430 ezer, 2014-ben 620 ezer, de 1992-ben 670 ezer menedékkérelmet adtak be. 2014-ben, főleg 2015-ben megugrott ez a szám, de jól látható, hogy az EU előtte is több százezer menekültkérelmet kapott, anélkül, hogy ez itthon bármilyen problémát okozott volna, bármilyen nyomot hagyott volna. Tehát, nyugi, eddig is megoldottuk, ezután is meg fogjuk, ha 2013-ban nem rettegtél a menekültektől, ma se tedd.

2010 és 2013 között a menekültek és a menedékjogot kérvényezők mellett átlagosan évi 1,4 millióan vándoroltak be az Európai Unióba. Hoppá.

Értem én, hogy ha kontextus nélkül meghallod, hogy több százezer ember akar „ide” jönni, az ijesztőnek tűnik. De az EU nagy, a normál működés része az évi pár millió ide érkező ember.

Mi van a terroristákkal? Iszlám lesz Európa? Megszállnak a muzulmánok? Folytatása következik

Az előző postban a népszavazást formailag elemeztem. Nézzük meg most, hogy tartalmilag miről is szól.

„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

Az a helyzet, hogy igennel kellene erre a kérdésre válaszolni (a szavazáson az érvénytelen szavazat szerintem a helyes megoldás, az előző írásomban ezt elmagyaráztam).

Miért igen?

1. Mert a menekülteken segíteni kell. Ezt a következő postban szeretném majd kifejteni.

2. Az EU részeként részt kell vennünk a közös megoldásokban.

 Részt kell vállalnunk a közös problémáink megoldásában. Teljesen világos, hogy a menekült kérdés globális, európai kérdés, ezért a megoldás is akkor lesz jó és hatékonya, ha európai szinten, egységesen próbáljuk kezelni. Tegyük fel Magyarország nem fogad be egyetlen menekültet sem. Ok, és ha Dánia befogad százezret, és ők idejönnek dolgozni és/vagy segélyen élni, akkor mit teszünk? Najó, ez elég valószínűtlen, de a lényegre rávilágít: közös európai megoldás kell.

Az Európai Unió messze nem tökéletes, de mégis Géza fejedelem és István király óta a legjobb dolog ami történt az országunkkal. (Amúgy akkor is ez történt: integrálódtunk a nyugati civilizációba, átvettük a jó gyakorlatokat, és az európai értékrendet. Nem tetszett mindenkinek, sok dolgot fel kellett adni, sok kötelező szabályt elfogadni – de szerintem megérte; ismerős helyzet?)

Sokak nagy bánatára azonban nem csak a jogokért kell sorban állni, nem csak a pénzeket kell lehívni és két kézzel szórni (szinte le se merem írni: talicskaszám lopni), nem csak az előnyöket kell élvezni. Igen, kedves honfitársaim, a kötelességünket is meg kell tenni. Néha.

3. Mert közösen hozzuk a ránk vonatkozó döntéseket.

Az EU döntéshozatali rendszerén van mit javítani. Azonban demokratikus és megegyezéseken alapul. Lehet véleményt mondani, szövetségeseket keresni, mindenről szavazás van, nem egy-két nap alatt hamarkodnak el egy témát, az EU több szervében is elő lehet venni ugyanazt a kérdést, mindent felül lehet vizsgálni, mindent meg lehet támadni más fórumokon, bíróságokon. A döntések nyilvánosak, részletesen indokoltak.

Magyarország mindenhol képviseli magát. Nincs olyan tárgyalás vagy döntéshozatal, ahol ne lenne magyar kontrol. És nem, nem vagyunk kis ország (12 országban többen laknak, 15-ben kevesebben) és nem, nem vagyunk egyedül, vannak szövetségeseink minden kérdésben (érdekesség: a V4 lakosságszáma alapján az EU második legnépesebb országa lenne), és nem nem vagyunk félreállítva (még most sem), sok szervezetben, a legerősebb EU-s pártokban is képviseljük Magyarországot.

A döntések demokratikusan, Magyarország erős részvételével születnek. Ezért be kell őket tartani – még akkor is, ha párezer menekült befogadásáról rendelkeznek.

Miért kell a menekülteken segíteni, és miért nem jelent ez veszélyt Magyarországra? Ezekre a kérdésekre a következő írásban fogok választ adni.

Majd egy év kihagyás után újra írok. Ez az egész menekültügy, a ráépült népszavazás mélyen felháborít és elszomorít. Megpróbálom a népszavazással kapcsolatban elmondani a véleményem.

"Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”

1. Mi is a népszavazás?

A demokráciában minden hatalom a népé. Nem istené, nem a királyé, nem a nemeseké, nem a gazdagoké, nem egy családé, nem egy vezéré, hanem a népé. Az istenadta nép általában képviselői útján gyakorolja hatalmát  - ebből sok minden következik, például, hogy a képviselők nem kiskirályok vagy főnökei a választóknak, hanem nekik felelős megbízottak. Ez már önmagában nincs rendben Magyarországon, ahol a képviselők lekezelik, hülyének nézik, szédítik és kihasználják megbízóikat, de most lépjünk tovább.

A nép csak kivételes esetekben gyakorolja önmaga a hatalmát - ilyen eset a népszavazás is.

2. Mitől népszavazás a népszavazás?

Mi is különbözteti meg a közvélemény kutatástól, statisztikai felmérésektől, hangulatjelentésektől? Elsősorban az, hogy a hatalomgyakorlásra irányul, tehát a nép egy adott szervnek (ez az Országgyűlés), egy adott ügyben konkrét utasítást ad. Ezt vagy azt a törvényt semmisítsd meg, vagy hozzál egy törvényt ilyen és ilyen tartalommal. Így gyakoroljuk közhatalmunkat, közösen.

3. Ez a népszavazás népszavazás-e?

Nem nagyon. Nem az országgyűlést utasítja, nem valamilyen konkrét jogi aktusra. Ráadásul a fogalmai sem tiszták: mi az, hogy kötelező betelepítés? Svájci bankárok sem jöhetnek? Külföldi magyar nemzetiségiek sem? A menekülteket betelepítik, vagy csak átmenetileg menedéket adunk nekik? Ez esetben jöhetnek kötelezően is? Az országgyűlés hozzájárulásával jöhet kötelezően 10 millió szír? Lépjünk ki az Unióból, ha mégis előírják? És meddig akarom, örökké? 1 évig?

Ha érvénytelen lesz a népszavazás (kevesen mennek el szavazni), akkor a kormány engedni fogja a kötelező betelepítést?

Ennek a kérdésnek nagyjából ennyi az értelme:

„Akarja-e, hogy az ulánbátori Nagy Népi Hurál az indonéziai pillangótenyésztők hozzájárulása nélkül is kiszere méra bávatag?”

4. Akkor mi is ez?

Kormánypropaganda.

Nem népszavazás, a választókat átverik, hülyének nézik, hazudnak nekik. Fontos, hogy ezt most nem tartalmilag értem, pusztán formailag, tehát a kérdés tartalmától függetlenül, pusztán technikailag ez nem egy tisztességes, rendes népszavazás.

Közvélemény kutatás, felmérés, hangulatjelentés, adatgyűjtés, konzultáció, véleménykikérés, kommunikáció a választókkal, propaganda – ez mind legális cél. Csak éppen nem népszavazás. És ha valami nem népszavazás, akkor ne is tekintsük annak, ne hazudjuk róla, hogy az, és a lényeg, hogy ne legyenek olyan következményei, mintha népszavazás volna.

5. Akkor most mit lehet tenni?

Érvénytelen szavazattal kifejezni, hogy ezt nem tekintjük népszavazásnak.

Ha fizetés helyett kapsz 5 darab babot, akkor nem azt mondod, hogy ok, megpróbálok ebből egy hónapig kijönni, hanem azt mondod, nem, ezt nem fogadom el, ez nem fizetés. A Fidesz kiírhatott volna ugyanebben a témában rendes népszavazást, de nem tette, Vajon miért? Mert az valami ilyesmi lett volna:

„Akarja-e, hogy az az Országgyűlés hozzon törvényt a következőkről: Magyarország lépjen ki az Európai Unióból, ha az a Fidesznek nem tetsző javaslatot fogad el?”

Rövid eligazítás azoknak, akik nem értik mi a baj Ákos és Kövér László nőkkel kapcsolatos meglátásaival:

menjél kapálni, mert így tudod beteljesíteni (az általam helyesnek vélt) princípiumodat. Az internetezést hagyd meg nekünk, akiknek más a küldetésünk. Szevasz!

Az az érzésem, ez az egész ország rosszkedvű. Valahogy benne van a hagyományainkba, verseinkben, ünnepeinkben, mindenben. Több területen is szembeszökő ez a síri hangulat.

Rendezvények

Nézzük például a ünnepeinket. Mondjuk nehéz eleve vidámat találni, egy 1956-os megemlékezés nem lehet kabaré. Mégis számomra túlzás ez a komor világvége hangulat, ami belengi az összes rendezvényt. Magyarországon még egy iskolai évzáró is temetés komolyságú többnyire. Ráadásul sokszor már inkább önmaga paródiája a sok közhely, frázis. Az üres ünnepélyesedés sekélyességet takar, a készenlétben álló mély, komor gondolatok pedig éppen a gondolatiság hiányát leplezik. Még ha valaki akarna is, akkor sem mer könnyedebb, emberibb, oldottabb lenni, gúzsba kötik a zord szokások. Azt gondolom, hogy ez a patetikus, komolykodó stílus nagyon rosszat tesz a közös ünnepségeknek, megemlékezéseknek. Egy nemzeti ünnep közös megélése helyett inkább csak elriasztja az embereket, kiöli már fiatalon mindenkiből az esetlegese érdeklődést.

Politikusok

Az egy jó kérdés, hogy politikusaink teremtik-e ezt a síri hangulatot, vagy ők maguk is áldozatai. Mindenesetre ennyi sótlan, komor, fontoskodó ember nem sokszor gyűlik össze máshol, mint politikusi körökben. Persze, könnyű önmagunk fontosságától eltelve üres közhelyeket dadogni (vagy folyékonyan, rutinosan darálni), miközben az ámuló nép tátott szájjal figyel. Politikusaink komorak, fontoskodóak, összeszorított szájjal, mosoly nélkül szögezik ránk zord tekintetüket. Obama legalább vigyorog. Kicsit olyan a magyar parlament (de gyakran a megyei, helyi szintű politizálás is), mint Hruscsov idejében szovjet kommunista párt ülése. Most szigorúan persze csak az arckifejezésekre gondolok. Szigorú, középkorú férfiak, arcukon a haza minden gondja, vállukon a kommunizmus építésének minden terhe. Öröm csak akkor csillan szemükben, ha a mindenkori vezér kedvében tudnak járni. Ez biztosan kihat a közgondolkodásra, a politikáról, a politikai megoldásokról alkotott képünkre, az állam és az állampolgár viszonyára. Azt gondolom, kicsit oldottabb, barátságosabb hangulat nagyon jót tenni ezekben az ügyekben.

Utca

Sajnos ez a szomorú hangulat megjelenik a mindennapokban is. Az elmúlt évtizedekben átéltük többek között a Kádár rendszer reménytelenségét, a rendszerváltozás örömét, bizakodását, a válságok rémületeit. Most 2015-ben kicsit megint a szocializmus építésének utolsó éveiben érzem magam (bár akkor még gyerek voltam, de a hangulatát érzékeltem). Sok a szomorú, reményvesztett, szürke ember. Nincsenek álmok, nincs öröm vagy bizakodás, csak a szürke, lehangoló fásultság. Ennek sok oka van, nyilván a szegénység, a létbizonytalanság áll az első helyen, de rengeteg más is hozzájárul az ország általános rossz kedvéhez.

Éppen ezért kellene megragadni minden alkalmat arra, hogy egy kicsit színesebb, vidámabb Magyarország jöjjön létre.

A bevándorlók mi vagyunk

Sok szempontból mindenki bevándorló, most csak egy nézőpontra szeretném felhívni a figyelmet. Ahogy a magyar állam a bevándorlókkal bánik, az megmutatja, hogy hogyan bánik a magyar állam a saját állampolgáraival. Most nem feltétlenül a könnygázra meg a kerítésre gondolok, hanem az államigazgatás, az állami intézményrendszer és az állampolgár/bevándorló viszonyára.

Ez pedig eléggé tragikus.

Sokszor van úgy, hogy ha benne vagyunk valamiben, vagy megszoktunk bizonyos dolgokat, fel sem tűnik mennyire visszás, problémás egy adott helyzet. Elfogadjuk, ilyen az élet, ez van, vagy esetleg eszünkbe sem jut, hogy lehetne másképp is. Ehhez társulhat szűklátókörűség, tájékozatlanság, passzivitás, megtévesztés – ekkor az a vakság a saját ügyeinkre még nagyobb. De ha valahogy kívülről tudjuk szemlélni a dolgokat, vagy lesz összehasonlítási alapunk, vagy valaki más példáját látjuk, akkor gyakran ráébredünk a mi saját nehézségeinkre, át tudjuk értékelni a saját helyzetünket. Például, ha egy iskolai menzán pocsék az étel, ez gyakran fel sem tűnik a gyerekeknek, vagy egyszerűen megszokják. Ha viszont valaki átkerül egy olyan helyre ahol jobban főznek, azonnal észreveszi mennyire gyenge volt a régi konyha.

A menekültáradat is rávilágított sok dologra, ami hétköznapokon fel sem tűnik már. Többek között arra, hogy a magyar államigazgatás milyen embertelen, személytelen tud lenni. Vagy máshogyan fogalmazva mennyire nem ügyfélközpontú, hanem csak a sajátos hivatalközpontú gondolkodás üressége érvényesül a hivatal és ügyfelei közötti kapcsolatban. Nincs odafigyelés, nincs emberi bánásmód, nincs praktikusság, nincs humánum. Éppen ellenkezőleg: lekezelő, bürokratikus, az ügyfelet tárgyiasító, személytelen és rideg, logikátlan ügyintézés van.

Ezt persze eddig is tudtuk, de a menekültekkel kapcsolatos igazgatási, államigazgatási eljárás ezt élesen, a megszokás és beletörődés leple nélkül napvilágra hozta. Nekünk, harcedzett magyar állampolgároknak gyakran fel sem tűnik mennyire nem jól működnek a hivatali eljárások. Megszoktuk a küzdelmeket, a logikátlanságokat. Átrágjuk magunkat az értelmetlen űrlapokon, kivárjuk a sorokat a különböző hivatalokban, hagyjuk magunkat ide-oda küldözgeti. És megszoktuk azt az érzést, hogy mi vagyunk a hülyék, mert nem tudjuk hogyan kell egy adott ügyet elintézni, milyen irodákban, milyen rejtélyes nyitva tartással, mely űrlapokkal. Fel sem tűnik, hogy az állam szervei nem segítő szándékkal működnek, hanem ellenségesen, a helyzetet nehezítve, bonyolítva. Sőt, ezt gondoljuk természetesnek.

A menekültek és a magyar bürokrácia harcában mi, állampolgárok a menekültek helyzetében vagyunk.

Példák:

Mikor a menekült kezébe nyomnak egy vaktérképet, az például olyan mint amikor a NAV küldözget teljesen értelmet számlakivonatokat. A menekült se tud mit kezdeni egy netről lelopott vaktérképpel, fogalma sincs merre kell menni, milyen állomás felé, hol van vonatpótló autóbusz. A NAV által küldözgetett levelek éppen így érintik az állampolgárt is: ötlete sincs mi ez a három évvel ezelőtti kétezer forint mínusz, mi a jó nyavalyát kellene neki most tennie.

Vagy amikor megy a vonat Bécsbe, nem megy a vonat, felszállhat, nem szállhat fel. Sokaknak ismerős például a pályázati rendszerből: kiírják, nem írják ki, nem úgy írják ki, határidőket változtatgatnak össze-vissza. Ugyanannak a mentalitásnak a két megnyilvánulása.

A felvilágosítás, a saját nyelven való közlés hiánya is ismerős lehet, azoknak legalábbis biztosan, akik kapcsolatba kerültek már az MVH-val. (Ez a mezőgazdasági ügyekkel foglalkozó hivatal az én falumban valóságos mumus.) Sok oldalas levelek, 95 százaléka a szövegnek copy-paste, tele szószerinti több bekezdéses jogszabály idézetekkel, érthetetlen hivatali bikkfanyelven írt mondatszörnyetegekkel. Külön szakma ezeken kiigazodni, hogy most vajon miért is akarnak megbüntetni több százezer forintra.

Szóval, ebből a szempontból mi vagyunk a menekültek, itt a meztelen igazság.