Orbán Viktor miniszterelnök nagy valószínűséggel azért nem kampányol, hogy teret adjon az ellenzéknek, mivel ezután fel tudja mutatni őket megfogható ellenségként. Egy ilyen rendszerben szükdég van az ellenzék látszatára - persze a Fidesz irányítása alatt -, mert ha nem valaki ellen harcolnak a fideszesek, akkor előbb-utóbb egymás ellen kezdenek el hadakozni, az pedig könnyen a rendszer bukásához vezet. A fideszes tábort elsősorban már csak a közös ellenség tartja össze, azt pedig egyre nehezebb találni.

Valószínüleg Orbán arra számít, hogy számos helyen megszorongtaja a Fideszt az ellenzék, mert akkor fel tud mutatni egy kézzelfogható ellenfelet a választóinak. A távoli ellenségkép nem működik már, mert Soros György és "Brüsszel" nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, tehát nem harcoltak, hanem úgy kezelték az orbáni hadakozást ahogy kell, nem foglalkoztak vele. Elég szánalmas ez az orbáni viselkedésmód,jelentéktelen emberek szoktak így viselkedni, hogy ha nem figyelnek rájuk, de ez óvódában és kis iskolás korban figyelhető meg inkább, nem a miniszterelnöki pozícióban. Az ilyen viselkedésre az egyetlen válasz, az ha nem foglalkozunk vele, nem veszünk részt ebben a játékban.

Tehát a fideszes választóknak kell egy megfogható ellenségkép, a most kialakult ellenzéki összefogás pont ilyen, a fideszes tábor pedig eléggé összezár, tehát nem valószínű, hogy átszavaznának. Az egy fontos érdés, hogy Orbán hagyja egyáltalán megnyerni másnak a választást, ugyanis azt ne feledjük, hogy a választási rendszert ők alkották, illetve a fideszesek felügyelik azt.

De ha mégis engedi valahol megnyerni a választást másnak a Fidesz, azzal is hosszabb távú terveik lehetnek, ugyanis az önkormányzatokat kiüresítették, sok jogosultsággal, hatáskörrel a magyarországi önkormányzatok nem rendelkeznek. Szóval elviekben ha valahol nyerne az ellenzéki összefogás, akkor meg tudnák mutatni, hogy ők is tudnak "kormányozni", vagyis pontosabban azt éppen nem, de a választóknak úgy tűnhet, ha valakik el tudnak vezetni egy várost, akkor az országgal is elboldogulnának, ami igaz is lenne, ha lenne az önkormányzatoknak bármiféle komolyabb ráhatása az emberek életére. De gyakorlatban, miután az önkormányzatoknak se hatáskörük, se túl nagy befolyásuk a pénzosztásokra nincsen, ezért a Fidesz nyugodtan átengedhet pár önkormányzatot az ellenzéknek. 

Ekkora kormánypárti médiafölényben, valamint ilyen fideszes gazdasági, politikai, "kulturális" fölény mellett az ellenzék labdába se rúghat, maradt pár online felület, de minden generációhoz nem jutnak el. Így míg a következő években az ellenzék azzal lesz elfoglalva, hogyan ellensúlyozza a kormánypárti gazdasági és politikai fölényt, addig a Fidesz nyugodtan kilophatja az országból vagy tisztára moshatja az általa elbirtokolt pénzeket. Illetve a következő két és fél évben fel lehet mutatni a kormánypárti választóknak, hogy az ellenzék milyen alkalmatlan, addig a Fidesz kitalál egy új választási stratégiát. Még az is előfordul, hogy eljátszák a kormánypártok a megtisztulást, de ilyen maffiahálózat és rendszerszinű korrupció mellett ez aligha lehetséges. Így a következő két évben a kormánypártoknak egy ideális ellenségkép mellett lesz idejük megerősödni.

Hosszabb távon pedig nem is feltétlen muszáj a Fidesznek hatalmon maradnia, mert az országban szinte mindent ő ural, eléggé kiterjedt maffiahálózatot működtetnek, mindenre van ráhatásuk, így a jövőben az már csak formaság lenne, hogy éppen kormányon vannak vagy sem. 

A miniszterelnök az osztrák Kleine Zeitung-nak adott interjúban kijelentette, hogy át kell venni az osztrák kormányzati modellt, melyben a jobbközép a jobboldallal működik együtt. Érdemes megvizsgálni, hogy mit jelentene ez a magyar, illetve az európai politikában. Orbán továbbá pozitív példaként említette az egyes politikai vezetők körül kialakult személyi kultuszt is.

Némiképp érthető, hogy nyugaton veszélyesnek tartják azokat a vezető személyiségeket, akik képesek lelkesíteni az embereket. Mivel ezek a vezetők többnyire nem jó célokra használják fel a rendkívül megnyerő kiállásuknak és mesterien felépített beszédeiknek köszönhetően megszerzett hatalmukat. Az Orbánhoz hasonló populista politikusok, - mint pl. Hitler, Sztálin, Mussolini, stb. - ártották a legtöbbet az emberiség számára annak történelme során. Winston Churchill-t a populisták közé lehet sorolni, ő azonban nem népirtásra, vagy hasonló káros cselekményre használta szónoki képességét, hanem csupán védte népét és országát, igaz ennek érdekében még Sztálinnal is együttműködött, ami nem éppen megbocsátható.

Ha a nyugati politikusok veszélyesnek tartják az ilyen típusú politizálást, akkor azt helyesen teszik. Ebből következésképpen ők nem csak ismerik a történelmet, hanem levonták a megfelelő konzekvenciákat is. De ez nem csak ezen a téren nyilvánul meg, hanem a németek és franciák közötti együttműködésben is. Ezek a nemzetek ugyanúgy megszenvedték a háborúskodást, mint mi, azonban képesek voltak félre tenni az ellentéteket és a jövőbe tekinteni. Beszélhetnénk ma német-francia határvitáról, de mégsem tesszük, mivel nincs napirenden az ilyesmi. Csak úgy válhat Európa újra meghatározó szereplővé a világban, ha gazdaságilag és politikailag összetart. A nyugat-európai népek azt is felismerték, hogy nem megoldás a határrevízió, bármennyire is jól hangzik, de az újrarendezés újabb és újabb konfliktusokat sző, az ellenségeskedésnek sosem lenne vége. 
Azok a magyar politikusok, akik ilyenkor azt állítják, hogy a nyugati népek elveszítik nemzeti öntudatukat, azok vagy szándékosan hazudoznak, vagy nem jártak azokban az országokban, melyekről beszélnek. A franciáknál nacionalistább népet nemigen lehet találni, mégis teljes mellszélességgel kiállnak az egységes Európa mellett. A németek pedig nyilván óvatosak a nacionalizmus erősítésével, de ennek megvannak a maga történelmi okai. Aztán lehet, hogy Orbán tisztában van vele, hogy az ő politikája is sok tekintetben kezd hasonlítani a nácikéra, ezt nem tudjuk, de reméljük nem célja a harmincas évek német politikájának restaurálása.

De visszatérve az Orbánnal készített interjúra, véleményem szerint a miniszterelnöknek abban nincs igaza, hogy a nyugati kereszténydemokraták balra tolódnának, ők sokkal jobban keresztényibbek, mint Orbán bármennyire is lehet. Orbán nagyon szeret értékekkel dobálózni, azonban az ő politikai karrierjéből az egyértelműen látszik, hogy ő nem vall semmiféle értékeket, csupán a hatalom megszerzése és megtartás a célja, illetve ehhez szükségesen képes magát liberálisnak, kereszténydemokratának és fasisztának mutatni, azonban ez mind hazugság. Ma Európában a leginkább értékvesztett politikát Orbán politikája jelenti. Képes bármit megtenni a hatalomért és azt csak saját meggazdagodására használja fel.

Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára újra tanúbizonyságot tett a fideszes politikusok színvonaláról a Hír Tv Bayer Show c. műsorában. A rezsibiztost inkább egészségügyi miniszternek javasolnám, már ha lenne ilyen pozíció a magyar kormányban, azonban Németh megnyilatkozásai is - a kórházi állapotok mellett - bizonyítják, hogy manapság a kormányzat nem igazán foglalkozik a lakosság egészségével. 

Véleményem szerint egy politikusnak példát kell mutatnia, Németh nem igazán mutat jó példát. Itt nem arról van szó, hogy ne fogyasszon bárki magyaros ételeket, italokat, csupán egyfajta mértéktartásról, illetve egészséges, minőségi alapanyagokból elkészült ételek fogyasztásáról, arról, hogy egy politikus minden tekintetben a mértéktartást népszerűsítse, az egészségtelen ételek fogyasztásától kezdve az állami pénzek eltulajdonításáig. Finoman fogalmazva. Tehát az eléggé kínos, mikor egy politikus azzal dicsekszik, hogy nagy kanállal, mély tányérból zabálja fogyasztja a pacalt. Az teljesen rendben lenne, hogy népszerűsíti a magyaros ételek fogyasztását - így a pacalét is -, ám ezzel együtt hívja fel a figyelmet a mértéktartásra is! Ez az egész történet picit Matteo Salvini igénytelen spagetti fogyasztásához hasonlít, mely a magyarnál az igényességre jobban adó olasz társadalomban nyilván kiverte a biztosítékot.

Szerintem egy politikusnak példát kell mutatnia a lakosságnak, ebbe bele tartozik a kulturált viselkedés, értelmes nyilatkozat tétel, stílusos megjelenés. Továbbá egy politikus minden esetben közszereplő, - kivéve a magánéletét, de az is hozzá járul a megítéléséhez - ezt minden politikus tudja, mikor politizálni kezd. Azt sem lehet mondani, hogy ezzel nem érdemes foglalkozni, de érdemes, mivel egy politikus minden egyes megnyilatkozásával, minden egyes mozdulatával követendő példát mutat az állampolgároknak. Sajnos az egy másik kérdés hogy ez negatív vagy pozitív példa, mindenesetre nem a polgárok dolga megítélni ezt, így előfordul a rossz példa követése, mely hosszú távon súlyos károkat idéz elő a társadalomban, mind kulturális, mind népegészségügyi szempontból. Igaz mostanában nem trend a magukat nem a mainstream-politika képviselőinek tartott politikusok körében a pozitv példa felmutatása. 

Lehet, hogy ezek csak egyfajta a politikusok viselkedéséről alkotott ideák, de azért azt ki kell emelni, hogy a nép odafigyel a politikusok viselkedésére és mondani valójára, ez leginkább a jövő generációja, a fiatalság szempontjából aggasztó, mivel ezt fogják példaként maguk körül látni, ami semmi jót nem sejtet a fiatalok jövőbeni egészségi állapotát illetően. Németh Szilárd egy olyan országban népszerűsíti az egészségtelen életmódot, melynek lakossága az EU-ban az egyik legegészségtelenebb, illetve a világon a negyedik legelhízottabb.

A mindennapi húsfogyasztás nem éppen követendő példa, ez még a kommunizmusból maradt ránk, azért ez nem természetes jelenség, nem egészséges mind nap nehéz, zsíros ételeket fogyasztani. E tekintetben rengeteget tanulhatnánk a nagyvilágból, na nem éppen a tengeren túlról, hanem meglepő módon éppen keletről. A fideszesek által nem túl pozitívan megítélt közel-keleti társadalmak nagyon egészségesen táplálkoznak, gyomorbarát ételeket fogyasztanak, sok zöldséget, gyümölcsöt és kevés húskészítményt, de lenne mit tanulni az indiai vagy éppen a távol-keleti társadalmak étkezési szokásait illetően.

Kép forrása: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--FpAsBApr--/h_737,w_1160/7ARls7cfZXUGCG7ns.jpeg

A miniszterelnök az EP-kampány nyitójában nem sok újdonságot mondott, így nem is ezt kívánom elemezni, hanem összességében Orbán európai törekvéseit, terveit. Orbán Viktor az elmúlt időszakban próbál úgy viselkedni, mintha ő lenne a magyar Trump - vagy inkább az európai Trump-, a különc politikus, ami a szíván az a száján. Sokan próbálnak párhuzamot állítani Orbán és Trump között, azonban bármennyire is szélsőséges véleménye is van sokszor az amerikai elnöknek, ő pestiesen kifejezve: menő. Orbán nem menő, ő egy kiégett, vén politikus. A magyar miniszterelnök európai szinten kívánhatja véghez vinni azt, amit Trump Amerikában: a háttérből előre törni és átvenni a politikai vezető szerepet. Azonban az EPP felfüggesztés, illetve Orbán híre Európában ezt az európai szinten történő politizálást nem teszik lehetővé a következő években. De meglátjuk majd.

Trump tényleg nem a politikából jött, ő az üzleti világból, a civil szférából, tehát minden hibája ellenére valószínűleg jobban ért a pénzügyekhez, a gazdálkodáshoz, mint a piaci szférában egyáltalán nem jártas magyar miniszterelnök. Orbán apja az MSZP tagja volt, - ahogy a fideszes elit egy jó része is - , illetve a miniszterelnök jogot is tanulhatott a szocialista érában, így Orbán hazudik, mikor azt állítja, hogy a népből jött, ő egy utcai harcos. De azért azt ne felejtsük el megemlíteni, hogy Trump-tól nem áll távol a rasszizmus, homofóbia, xenofóbia, ezek tekintetében van sok közös pont a személyiségében a magyar miniszterelnökkel. Azonban az Egyesült Államokban a fejlett intézményrendszernek köszönhetően és a törvény mindenekelőtti tiszteletéből fakadóan elő sem fordulhatna, hogy bárki is teljhatalmat szerezzen, mint Orbán hazánkban. Tehát a fékek és ellensúlyok rendszere tehette Trumpot menővé, azáltal, hogy elfojtja, de legalábbis visszafogja az elnök szélsőséges, forrófejű habitusát. Nyilván a két ország közötti különbség főként az eltérő történelemben keresendő, mivel az USA-ban már elég régen megtörtént a közös megegyezésen nyugvó, alapvető értékek lefektetése, így a Kongresszus, Alkotmánybíróság, és egyéb intézmények majdnem akkora tiszteletet élveznek, mint az elnöki pozíció. Lényegében mindegy is ki él a Fehér Házban, ha a szakértőkből álló intézmények és a két párt által kiegyensúlyozott törvényhozás megfelelően végzi a dolgát. Jelenleg mindennél fontosabban ezek az intézmények - bár alapvetően nem is kellene észre venniük az állampolgároknak az állam működését - jelen esetben egy olyan ember az elnök, aki nem tudja visszafogni az indulatait, tehát ezt a független intézményeknek, bíróságoknak és a kétpárti törvényhozásnak kell elvégeznie és el is végzi ezt a feladatát.

Szóval, ha úgy vesszük, hogy Orbán a magyar Trump, akkor viszont a magyar intézményrendszer nem eléggé felkészült a hozzá hasonló populisták megfékezésére, ez érthető is, mivel a magyar demokrácia eléggé fiatal, nem kipróbált, illetve nem teljes konszenzuson alapul. Ha hatalomra kerül egy új párt, akkor eltöröl szinte minden intézkedést, amit az előző kormány hozott, és újra szabályoz bizonyos területeket, ami szép és jó, de ennek köszönhetően nagyon lassan halad a magyar demokrácia, politika, jogrendszer fejlődése, és ez közvetve visszatartja a gazdaság fejlődését. Ebből az egész örökké tartó huzavonából csak a magyar emberek jönnek ki rosszul és ezt több évtizedre előre nézve kijelenthetjük. Ebben Magyarországon minden politikai párt érintett, a Fidesz is rengeteg olyan intézkedést törölt el 2010 után, melyek -  a baloldal minden hibája ellenére - nem voltak rossz kezdeményezések, de a jelenlegi baloldal is rendre azzal kampányolt, hogy pl. új Alkotmányt ad az országnak, ha hatalomra kerül. Egyszer le kell fekteti alapvető értékeket, az igaz, hogy az Alaptörvényt főként a Fidesz kétharmados többsége támogatta, szükség is volt új alkotmányra, azonban a több párti konszenzus és egy népszavazás is szükséges lett volna. Tehát egy új alkotmány elfogadása nem megoldás, viszont egy átfogó alkotmánymódosítás elengedhetetlen, amely előtérbe helyezi az európai értékeket, szélesebb értelemben határozza meg a család és a házasság intézményének fogalmát, garantálja a jogállamiságot, a demokráciát és nagy hangsúlyt fektet a nemzeti értékekre. Az ismeretes, hogy a jelenlegi kormány a nemzeti értékek védelmezőjeként tünteti fel magát, azt azonban ki kell jelenteni, hogy a fasizmus nem nemzeti érték, ahogy a kommunizmus sem.

Nem Orbánt, vagy a Fideszt kell kizárólag okolni, azért, amiért kisajátították a politikai teret és diktatúrát építenek - egyébként a magyar politika számos szereplője élt volna ezzel a lehetőséggel, ha megadatik -, mert Orbánék csak kihasználták a magyar nemzet mentális betegségét. Ez egyébként világtrend, azonban Magyarországon ez előbb kezdődött és valószínűleg később is fogunk kikeveredni a populizmus hálójából, mint a világ többi része. Magyarországon még ki kell fejlődnie a fékek és ellensúlyok rendszerének, amihez a Fidesz lehet, hogy történelmi szinten hozzá is járul, mivel egy-két évtized múlva, mikor legközelebb eljöhet egy újabb rendszerváltás, akkor már még okosabb lehet a magyar társadalom e tekintetben, tehát milyen fékeket és ellensúlyokat szükséges a rendszerbe beépíteni. Mikor a magyar társadalom intellektuálisan el jut odáig, hogy meg tudja érteni mi is a populizmus és hogyan lehet ellene védekezni, akkor fog megbukni Orbán rendszere és akkor tudjuk elzavarni a hozzá hasonló politikusokat.

Nagy-Britanniában is volt Orbán kaliberű populista politikus Nigel Farage, ő egyszer meg tudta győzni a brit választókat, de ez egyszeri alkalom volt, a britek sem olyannyira buták és tájékozatlanok, hogy többször is elhiggyék a demagóg, populista hazugságokat. Tehát mindenhol fel-fel bukkannak a populisták, de valahol már kialakult egyfajta immunitás ellenük, mind a választópolgárokban, mind intézményrendszeri szinten.

Lehet, hogy Orbánék teljesen elhiszik amit mondanak és nem veszik észre, hogy olyan diktatúrát építenek, mint a kommunizmus? Lehet, hogy akkor fognak rájönni erre, mikor már késő lesz?

Kép forrása

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján el kell töprengenünk azon, hogy vajon ma rendelkezünk-e azokkal a jogokkal, melyekért a márciusi ifjak küzdöttek. A szólás- és sajtószabadság ma pl. nem igazán gyakorolható hazánkban. A törvény előtti egyenlőség ma nincs jelen az országban, lényegében aki a kormánypártok színeiben politizál, mentesül a törvények betartása alól. A közös teherviselés sem megfigyelhető manapság, mivel egykulcsos személyi jövedelemadót vezettek be a Fideszesek, a több milliárd forintot kereső gazdagok arányosan ugyanannyit fizetnek, mint a százezer forintból élő kisember. Az úrbéri viszonyokat Orbánék pedig újra elkezdték építeni, a Fideszes oligarchák felhízlalásával, egyre nőnek a társadalmi rétegek közöti különbségek, és a legtöbbet a Fidesz közeli vállalkozók elcsalt pályázatokkal keresnek.

A miniszterelnök páros lábbal tiporja az 1848-as forradalmárok örökségét, az Országgyűlés munkáját ellehetetleníti, nem vesz részt a munkában, valamint a magyar parlamentből tulajdonképpen egy báb szervet csinált. A mai magyar kormány ne felelős az Országgyűlésnek, mivel a kormánypárti képviselők egész egyszerűen nem végzik el feladataikat a kormány ellenőrzését tekintve. A Fideszes képviselők órási juttatásokat vesznek fel, de nem végzik el a munkájukat, pedig alkotmányos és történelmi kötelességük lenne, mivel a demokratikus rendszerért magyar emberek ezrei adták az életüket, nem csak 48-ban, de 1956-ban is.

Orbán szerint a liberalizmustól kell megvédeni Európát, pedig pont, hogy a magyar miniszterelnök az egyik fő bomlasztó erő ma a kontinensen. El kellene már jönnie az időnek, hogy félre tegyük a nézeteltéréseinket és közösen építsünk egy Uniót az európai testvéreinkkel. Félre kell tenni a háborúskodást, kompromisszum késznek kell lenni és toleránsnak a többi nemzettel szemben. A márciusi ifjak egy szabad, liberális országért küzdöttek, a korban a reformerek javarészt liberálisok voltak.

Továbbá rendkívül fontos volt a korabeli forradalmároknak az Unió Erdéllyel, amihez ma újra közel kerülhetünk, azonban nem Magyarországon belül, hanem egy egyesült Európában. Pont azért kellene az EU-s partnereinkkel maximálisan együttműködni – főleg a szomszédos országokkal -, mert ezzel jelentősen segíthetjük a határon túli magyarok helyzetét. A magyarságon nem az európai szintű széthúzás segít, hanem az együttműködés azokkal az országokkal, amelyekben jelenleg ők élnek, az középtávon nem opció, hogy vissza állítsuk a trianon-i békediktátum előtti határokat, de az igen, hogy teljesen átjárhatóvá tegyük az EU-n belüli határokat, így megkönnyítve a magyarok életét. Utakat, autópályákat és vasutakat építeni a határon túli magyar városokhoz – ez EU-n belül lehetséges -, ezzel közelebb kerülnének a magyarok az anyaországhoz, így akár hosszútávon megteremtődhetne egy igény az egységes Magyarországra. Tehát, ha Orbán egységbe kívánná kovácsolni a magyarokat, nem megosztaná Európát, hanem pont, hogy sokkal jobban együttműködne a történelmileg, kulturálisan és gazdaságilag partnerországokkal.

Az elmúlt hetekben megjelentek az újabb kormányzati propaganda plakátok, bár a magyarok ingerküszöbét nem igazán ugrotta meg, úgy tűnik az európai politikusokét igen. Bár igen valószínűtlen, hogy a Fideszt ezért zárnák ki a néppártból, láttunk már a történelemben olyan vezetőket akik hasonló apróságba buktak bele. Az EPP-ből való kizárási szavazás eredménye - még annak elnöke szerint is - megjósolhatatlan. De vajon kizáratná Orbán saját pártját az EPP-ből egy ilyen buta kampány miatt? A kormánypártnak azt is mérlegelnie kellene, hogy megéri-e neki annyira ez a kampány, hogy távol kerüljön a brüsszeli döntéshozataltól.

A Fidesz kormány az elmúlt években annyira lealacsonyította a közbeszéd szintjét, hogy az kritikán aluli. Ilyen gyűlöletkeltő, pocskondiázó propaganda hadjáratot csak kevés európai országban lehet folytatni. Alapvetően a nyugati típusú liberális demokráciákban ehhez hasonló kampánynak eleve nem szabadna megtörténnie, ugyanis szólásszabadság van, ez igaz fordítva is, tehát azzal alapvetően semmi gond nem lenne, ha valaki nem ért egyet Soros Györggyel vagy bármely más politikussal, közéleti személyiséggel, és ennek a véleményének hangot ad. A probléma ott kezdődik, hogy Orbánék állításai többnyire elég erőteljes csúsztatások, illetve eltúlozzák Soros szerepét az európai, illetve a világpolitikában. Lehet, hogy Soros azt gondolja a bevándorlás, szólásszabadság, liberális értékek jók, de miért ne gondolhatná ezt? Bill Gates pedig másként látja a világ dolgait, - bevándorlás megállítása, a problémák helyben való megoldása - de miért ne tehetné meg bárki, hogy a magánvagyonából különböző szervezeteket pénzel? Soros György és Bill Gates hasonlóan, saját alapítványaikon keresztül fejt ki ún. filantróp tevékenységet és ez természetes dolog. 

Visszatérve a magyar kormány újabb agymenésére, eléggé elképesztő, hogy a Fidesz mindezt közpénzből teszi, itt is felmerülhetne a tiltott pártfinanszírozás gyanúja, mivel a kormánypártok közpénzből folytatnak kampányt. Ez nem kormányzati tájékoztatás, ez kampány, propaganda, gyűlöletbeszéd és uszítás. Bár a magyar közbeszéd szintje olyannyira lealacsonyodott, hogy ez nem tűnik gyűlölködésnek, már ez számít az alapvető igazságnak a magyarok jelentős része számára. Sajnos ki kell jelenteni azt is, nem biztos, hogy a magyar nép kulturálisan és intellektuálisan fejlettebb, mint a huszadik században. A magyarok fogékonyak a propagandára és ezen csak ront a populista orbáni politika, de a szintén populista gyurcsányi, macron-i vagy éppen putyini politika is hasonló hatással van az emberekre világszerte. Láthattuk, mikor az MSZP a "22 millió román vendégmunkással" riogatott, ez pontosan ugyanaz a kampányeszköz amit a fideszesek is alkalmaznak 2015 óta, valamint Macron elnök is az orbáni nacionalizmustól kívánja védeni Európát, de sokáig lehetne sorolni ezeket a demagóg, populista kampányeszközöket.

De ha megnézzük a konkrét plakátot, felmerül a kérdés: most komolyan ez verte ki Brüsszelben a biztosítékot? Az elmúlt évek Brüsszel és EU ellenes kampányoknál hol voltak az európai politikusok? Az "Állítsuk meg Brüsszelt" plakát véleményem szerint hasonlóan populista volt, az európai politikusok mégsem emelték fel a szavukat a propaganda ellen, így valószínűleg inkább az a problémájuk, hogy Junckert személyében támadják. Azonban ha a kormány egész egyszerűen levenné az EB elnökét a plakátokról, akkor az EPP-n belüli kritikus hangok elcsendesednének.

Végeredményben lehetséges, hogy Orbán jól mérte fel a helyzetet és - bár úgy tűnhet van esély a Fidesz kizárására az EPP-ből - az európai szövetségesek mégsem merik megkocáztatni az egyik legerősebb tagpártjuk kizárását. Illetve a néppárt politikája a Fidesz ügyében eddig is az volt, hogy jobb családon belül tartani őket, könnyebben tudnak egyezségre jutni, mintha a néppárton kívül lennének Orbánék, ebben valószínűleg nem lesz változás. Azonban hozzá kell tenni, hogy a másik jelentős európai párt, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) - Szanyi Tibor szerint - már ultimátumot adott az EPP-nek, ha nem zárja ki a Fideszt tagjai közül, akkor a jövőben nem hajlandó együttműködni velük.

 Kép forrása: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--bLM7DCf9--/7Gqou3jwK8qaDcAOs.jpeg

Botka László visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől, most megnyílik az út az MSZP előtt, hogy egy alkalmasabb miniszterelnök-jelöltet állíthasson, olyat aki meg tud állapodni a többi ellenzéki párttal. Korábban kellett volna visszalépnie, de még most sincs késő ellenzéki térfélen történő szövetségkötéshez.Az ellenzéki pártok a Fidesz-t csak közösen tudják leváltani, ennek akadálya volt Botka, aki az ellenzéki politikusok között szemezgetett, félig-meddig érthető indokokkal, de most ez a szortírozás luxus. A demokratikus ellenzéki pártok most talán egy mindenki számára elfogadható jelöltet találnak, annak dacára, hogy többen állítottak már miniszterelnök-jelöltet.

Botka ma reggeli közleményében azt írta, hogy a széthúzó ellenzék nem tudja leváltani a NER-t, azonban ő se sokat tett a jelenlegi kormány leváltásáért. Szerinte az összefogást elősegítő stratégiája volt, azonban az nem igazi stratégia, miszerint az esélyes szövetséges pártok politikusai közül kinéz egyet-egyet, akit nem szeretne látni a listán. Ez csupán annyit árul el Botkáról, hogy nem igazán kompromisszumkész, nem jó politikus, nem tud engedni a saját álláspontjából a végső cél teljesülése érdekében.

Azonban valamennyire érthető ha egy párt nem akarja félre állítani a saját pártelnökét, még akkor is ha az illető közutálatnak örvend. De akkor egyszerűen ki kell nyilvánítani, hogy "van élet Gyurcsány-on kívül is", - ahogy Molnár Gyula is mondta - ez igaz, de akkor nem kellene a DK-val tárgyalásokba belemenni, mert könnyen újra egybeforrhat az MSZP neve Gyurcsányéval. Ha a szegedi polgármester továbbra is a szocialisták jelöltje marad, akkor ugyanarra a sorsra jutott volna, mint Mesterházy Attila 2014-ben, aki eltűnt a politika süllyesztőjében.

Az MSZP-nek most adott egy új lehetőség, hogy egy minden ellenzéki párt számára elfogadható miniszterelnök-jelöltet állíthasson, vagy a többi párttal együtt találjon egyet. Az elmúlt hetekben Lattmann Tamás neve merült fel, aki a többi ellenzéki párt számára talán elfogadható lett volna tavaly, de most új helyzet van, azóta némiképp átrendeződtek az erőviszonyok a baloldali térfélen. Botka visszalépése egy új lehetőség a magyar baloldal számára, amivel élni kell és - ahogy a szocialisták elnöke is mondta - találni kell egy párton kívüli, civil jelöltet aki minden demokratikus ellenzéki párt számára elfogadható, mint Majtényi László a köztársasági elnök jelölésnél.

Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre inkább eltávolodtak egymástól az ellenzéki pártok, pedig pont ellenkezőleg összefogás szükséges. Ha minden ellenzéki párt külön indul, azzal csak a Fidesz malmára hajtják a vizet. Ha a jövő évi választásokon együtt indulnak 2022-re tudnának olyan körülményeket teremteni, hogy lehessen külön listán indítani jelölteket, de nem olyanok a körülmények.

A mai politikai helyzetben és a jelenlegi választási törvény mellett csak egy erős koalíció nyerhet választást, mint amilyen a Fidesz-KDNP. Az ellenzéki térfélen is szükséges egy hasonlóan erős szövetség, amely az MSZP-től az LMP-n át a DK-ig minden pártot magába foglal, még talán a Jobbik-ot is. Az ellenzéki pártok és politikusok azonban összefogás helyett egymás hibáit hangoztatják és folyton csak azt halljuk, ki, kivel, miért nem akar összefogni. Szinte mindegyik ellenzéki szereplőnek igaza van, azonban ezt a luxust, - hogy állandóan egymás torkának esnek - jelen helyzetben egyszerűen nem engedhetik meg.

Most van az utolsó esély az összefogásra, ha jövőre a Fidesz győz, csak még jobban bebetonozza magát Orbán és a baráti köre. Jelenleg az egyetlen közös célra kell koncentrálni, az Orbán-kormány leváltására. Erre több recept is létezik, említésre méltó az az egyszer már bevált modell, melyet Róna Péter vázolt fel, hogy az Emmanuel Macron féle En Marche mintájára a magyar ellenzéknek is kellene egy választási pártot létrehoznia. Ennek az élén akár állhatna Botka László, de akár egy párton kívüli, mindenki számára elfogadható közéleti személyiség. Valakik szerint a mostani pártoknak kellene össze állni, illetve van olyan vélemény is, miszerint külön lista kell, de a 106 egyéni körzetben egy embert kell kiállítani. Igazából teljesen mindegy melyik valósul meg, ha az győzelemre vezetné a Fidesz ellenzékét.

Az ellenzéki politikusoknak a személyes ellentéteket félre kell tenni, nem szabad a szimpatizánsokat egymás ellen hangolni, talán most van az utolsó esély a kormányváltásra, minden ellentétet félre kell tenni, össze kell zárni. Amit most az ellenzék tesz az csak a Fidesznek jó, az országnak semmiképp. Botka Lászlónak, az MSZP-nek, de igazából minden ellenzéki szereplőnek meg kellene értenie azt, hogy nem szabad csak magukra gondolniuk, az országra és annak jövőjére kell gondolni, ha ezt nem értik meg, nem jobbak a Fidesz-nél.

Jelenleg Magyarországnak rengeteg gondja van: egészségügy, oktatás, nyugdíjrendszer kérdése, bérválság, munkaerőhiány, de ezeken kívül még hosszas listát lehetne sorolni. Ezekben a kérdésekben az ellenzéki pártok egyetértenek, tehát a szakpolitikai kérdésekben nincs igazán vita, inkább a pártpolitika okoz gondokat. Azonban kompromisszumok nélkül nem lehet szövetséget kötni, ha nincs szövetség kötés nincs kormányváltás, vagyis marad minden a régiben.

Azonban az ellenzéki pártoknak félre kellene tenni a pártpolitikai érdekeket, mert mindegyik pártra szükség van, az MSZP-re és a DK-ra - bármennyire is sok negatívum fűződik a nevükhöz - azért, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek, az LMP-re a jövőnk szempontjából elengedhetetlen ökopolitika és az antikorrupciós politika miatt, a Momentumra a fiatalos lendület miatt, illetve az összes többi pártra hasonló jellemzők miatt.

Tehát mindenkire szükség lenne a NER leváltásához, csak az a nagy kérdés, hogy félre tudják-e tenni az ellentéteket a pártok, és összefognak-e a közös cél szellemében, vagy továbbra is ellenzéki szerepre készülnek.

Az LMP nemrég bejelentette, hogy nem csak önállóan indul a 2018-as országgyűlési választásokon, de még miniszterelnök-jelöltet is állít - a korábbi választásokkal ellentétben - mégpedig Szél Bernadett személyében.

Megoszlanak a vélemyének arról, hogy a Lehet Más a Politika mennyire alkalmas kormányzásra, felmerül a kérdés: tud-e az LMP a kormányzáshoz elengedhetetlen politikust és szakértőt maga mellé gyűjteni? Ezután pedig a politikai támogatottság kérdése vetődik fel: képese-e az LMP olyan kampányt folytatni, melynek hatására a kiábrándult embertömegek rá adják le a voksukat, esetleg a mai pártoktól is képes elcsábítani szavazókat?

Bár abban van igazság, hogy az országnak talán a legjobb az lenne, ha minden ellenzéki párt összefogna a következő választásokon - ahogy azt Róna Péter mondta - és nem csak az MSZP-Együtt-PM-LMP, hanem a DK, a Jobbik, a Momentum, de még Bokros Lajos pártjának is ott lenne a helye, bár a MoMa is ezzel kampányol. De ennek a megvalósítása az elmúlt hónapokban kudarcba fulladt, ezt elégelhette meg az LMP és inkább egyedül indul neki a következő választásoknak - ez a különutas politika nem is újdonság a zöld párttól. Habár meg lehet érteni ha valaki nem akar összefogni az országot eladósító MSZP-vel és Gyurcsánnyal (DK), valamint a pár éve még EU-s zászlót égető Jobbikkal. Az Együtt - fogalmazzunk úgy, hogy - "színvonalban" meg sem közelíti az LMP-t, a Momentum senkivel sem akar együttműködni. A MoMa nem túl jelentős támogatottsággal bír. Maradt tehát a PM, akik még a legközelebb állnak az LMP-hez, a pártszakadás ellenére.

Merész húzás volt önálló miniszterelnök-jelöltet állítani, azonban van benne ráció, a Lehet Más a Politika nem egy túl ideologizált párt, megfér mindenféle vélemény - a liberálistól a konzervatívig. Ezért az LMP mellé talán könnyebben beállnak a jobb- és a baloldali értelmiségiek, így biztosítva a megfelelő hátteret a kormányzáshoz. A Jobbikkal szemben inkább az LMP lehet egy igazi néppárt, amely képes lehet kormányt váltani, ha nem is 2018-ban, de 2022-re talán megerősödik. Azonban nem biztos, hogy van idő 2022-ig, ezért kellene most összefogni minden ellenzéki pártnak és majd a 2022-es választásokon külön indulni, ahol már talán lehetősége lenne az ésszerű politikát folytató pártoknak is kormányra kerülniük.

Az LMP-ben nagy lehetőségek vannak és ezt hiba nem kihasználni, egy olyan pártról van szó amely a leghangosabb támogatója a fenntartható fejlődésnek és a megújuló energiaforrásoknak, valamint előtérbe helyezi a környezetvédelmet és ellenzi a fosszilis energiahordozókat. Ez pedig a jövő szempontjából elengedhetetlen. A mai világban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy egy pártnak figyelmen kívül hagyjuk a környezetvédelmi- és energiapolitikáját.

Mindemellett azt is fontos kiemelni, hogy az LMP női miniszterelnök-jelöltet állított, ami azt is jelképezi, hogy a párt híve a jogegyenlőségnek, ellenzi a nemi egyenlőtlenségeket és szakítani szeretne azzal az ultrakonzervatív dogmával, miszerint "a politika a férfiak terepe, a nők helye a konyhában van".

Összességében egy LMP-kormány nem biztos, hogy hosszú távon rossz lenne az országnak, azonban egyelőre az LMP-nek még nincs elég szimpatizánsa, nincs egy magabiztos LMP-hátország és nincs még elég nagy apparátus a kormányzáshoz, azonban még most sincs késő, lehet építkezni, mint ahogy azt Schiffer András teszi is. Továbbá az is fontos kérdés, hogy az LMP-hez igazolt Ron Werber tényleg szakít-e az eddigi gyakorlatával és tényleg nem negatív kampányt fog folytatni. Pozitív kampánnyal a 2018-ason nem biztos, de a 2022-es választásokon esélyes befutó a Lehet Más a Politika.

Mivel az ellenzék mostanában nyújtott teljesítménye alapján szinte biztosra vehető a Fidesz-KDNP győzelme a jövő évi választásokon, tehát felmerül a kérdés: ki is tudná leváltani az Orbán-kormányt? Esetleg lesz szükség külföldi nyomásgyakorlásra?

Bár az EU-s országok nem igazán nevezhetőek külföldnek, hiszen ezek az országok sorsközösséget vállaltak egymással, ha baj van segítenek egymáson. Ez itt a kulcsmondat, ha baj van.  Megoszlanak a vélemények jobb és baloldal között – de a jobboldal is egyre inkább Orbán ellenes -, hogy Magyarországon mi is történik, a fideszesek szerint minden rendben, mindenki más kongatja a vészharangot és nem ok nélkül teszik. Ugyanis a Fidesz porba tiporta az európai közösség értékeit és más irányba viszi az országot, mint ahogy azt az emberek szeretnék, illetve a józan ész és a történelmi hagyományaink megkívánnák.

A tavaszi tüntetéshullám sajnálatosan ellaposodott, pedig ha az ellenzék folyamatosan fel tudta volna tartani a megmozdulásokat és a figyelemfelkeltő akciókat, akkor lehet, hogy még többen mennének el jövőre szavazni és nem feltétlenül a Fidesz neve mellé tennék az x-et. A magyar ellenzék lelkesedése elhalt, sőt a most elfogadott plakáttörvény még inkább háttérbe szorítja az ellenzéket, felmerül a kérdés tehát: a saját közösségétől várhat-e a magyar nép segítséget? Az EU-nak figyelembe kellene vennie, hogy nem teljesen demokratikus a választási rendszer, ezért indokolt lehetne egy nyomásgyakorlás, akár beavatkozás.

Angela Merkel gyengének bizonyult a magyar miniszterelnök helyes útra terelésében, de vajon Macron képes lesz erre? Igaz Merkelnek könnyebb dolga lett volna, mert a saját pártcsaládján belül helyezkedik el a Fidesz is, azonban Orbánékat az sem tántorítja el az illiberális állam eszményétől, hogy már-már veszélybe került az Európai Néppárt béli tagságuk, így a szavuk jelentősége is az unión belül. Merkel jó gazdaság politikus, de ha politikai nyomásgyakorlásról van szó gyengének bizonyul, a következő év kérdése az, hogy Macron tud-e erőt felmutatni Orbánnal szemben. Az uniónak erős vezetők kellenek, akik szem előtt tartják a demokratikus alapértékeket és az EU alappillérei is fontosak számukra, a francia elnök eddig ilyennek bizonyult.

A Fidesz régóta olyan nézeteket erőltet az emberekre, hogy aki Orbán Viktort támadja az az egész országot támadja, ez hazugság, a miniszterelnök nem egyenlő az állammal, egy igazi demokráciában a kormányfő nem szent és sérthetetlen, egy köztársaságban a miniszterelnököt demokratikus keretek között el lehet távolítani, ha túllépi a hatásköreit – márpedig Orbán többször túllépte.

Az EU-n belül sokkal jobban össze kellene zárni, nemcsak gazdasági, katonai, hanem politikai értelemben is. Az elkövetkező évek, évtizedek túléléséhez elengedhetetlen a teljes politikai, gazdasági, de legfőképp katonai unió. Ebből az unióból semmiképpen nem szabad kilépni. Ha Orbán kilépne azzal a magyar nép vesztét okozná, Teljesen nyilvánvaló, hogy vannak hátrányai az EU-nak, de sokkal többet kapunk, mint amennyit vesztünk vele és jobb az Európai Unióhoz tartozni, mint a Szovjetunióhoz.