Az utóbbi években szinte az összes autó- és motorgyártó világcég előrukkolt már saját elektromos kerékpárjával. Az utóbbi időben ez már szinte kötelező körnek számított, így a BMW-től a Mercedesig, a Peugeot-tól a Fordig, a KTM-től a Ducatiig mindenki kínál különböző rendű-rangú, de többségében látványos, elegáns és méregdrága villanybringákat. Talán az utolsó hiányzó, a kétkerekűek divatdiktátora a legendás Vespákat is gyártó olasz Piaggio volt. Amelynek kínálatából szinte már gyanúsan hiányzott az elektromos bringa.

Nos idén tavasszal végre megjelent a Piaggio Wi-Bike, amely már első ránézésre is megmagyarázta a késedelem okát. Az olasz gyártó ugyanis szemmel láthatóan a nehezebb, rögösebb utat választotta. A nagy autó- és motormárkák villanybringái köztudottan nem saját fejlesztések: nem a Ducati, a Skoda, a BMW és a többiek álltak neki kerékpárt építeni, hanem összefogtak egy-egy patináns bicikligyárral és rendeltek tőlük "saját márkás" villanykerékpárt vagy akár egész kollekciót. A Piaggio ezzel szemben - és talán egyedülálló módon - a koncepciótól, a vázon és a kiegészítőkön át - az alapoktól maga álmodta meg újdonságát.

Meg is lett az eredménye...

Meseszép, a toscanai reneszánsz harmonikus formáit idéző vázszerkezet, amely ott erős, ahol kell, és ott kecses, ahol szép. Lánc helyett korszerű szíjhajtás, fokozatmentes váltó, folyamatos GPS kapcsolat és egy olyan saját okostelefonos applikáció amely akár a kívánt szívritmusunkhoz alakítja a fokozatokat, a villanymotor és lábhajtás arányát és kiválasztja a testhez álló útvonalat is. A Wi-Bike valójában egy trendi és környezetbarát kütyü, amely azonban magában hordozza a kerékpározás legalapvetőbb, legősibb élményét is, hiszen a kerékpár piacon példa nélküli hi-tech kiegészítők egy stílusos-hagyományos köntösbe burkolóznak.

"Dolce Vita - környezettudatosan" - így hangzik a Wi-Bike hazai reklámszlogenje, és bár a reklámok általában blaszfémiák, ezúttal nem nagyon tudok vitába szállni a jelzővel. A Piaggio Wi-Bike egy kicsit talán szimbóluma is a gépekhez, járművekhez fűződő hagyományos viszonyrendszerünk változásának. Mert bár egy rendkívül stílusos tárgy, alapvetően mégis csak arra szolgál, hogy kényelmesen, olcsón, környezetbarát módon, és nem utolsósorban egészségünket is őrizve eljussunk vele A-ból B-be. Nem mellesleg minden kedves hölgyolvasóm szíves figyelmébe ajánlom a Wi-Bike női változatát, amelynek forradalmi újdonsága éppen a hagyomány hűsége. Visszahozza ugyanis az egykori elegáns, praktikus, női bringák sziluettjét, nem beszélve azokról a Vespák stílusát idéző kiegészítőkről, amelyek akár a bicikli nélkül is mértékadó divattárgyak.

"The new way to B". Új út eljutni A-ból B-be, vagy ha a nagy B-t a to be létige rövidítésének tekintjük, akkor a nagyvárosi létezés új rendkívül szimpatikus, a környezetet tisztelő, mégis elegáns és újszerű módját jelenti.

Ellentétben a Gyöngyösön vonatot kővel dobáló fiatal cigánygyerekekkel, a hétvégi Eger Rallyt névtelen levélben "megfenyegető" egerszóláti hölgy ellen példás gyorsasággal és brutális szigorral járt el a magyar rendőrség.
Előállítás, házkutatás és komoly, letöltendő börtönnel fenyegető gyanúsítás várja az elkeseredett szóláti asszonyt.

Érdekes kérdés, hogy valójában kik is az igazi közveszélyokozók?

Kik is azok, akik esetében tényleg indokolt lenne a határozott rendőri fellépés?

Az Eger Rally zaja, pora, felfordulása miatt elkeseredett egerszóláti asszony, vagy az emberek életét kődobálással viszonylagos rendszerességgel veszélyeztető neveletlen gyöngyösi cigánygyerekek?

Vagy éppen maga az Eger Rally, amely évről évre kevésbé van tekintettel a részben védett, de teljes egészében védendő, óvandó hevesi táj nyugalmára, tisztaságára, növény és állatvilágára.

Fontos kérdés, hogy a három bűnelkövető - a névtelen levél író, a kődobáló és az autóverseny által környezetpusztító - közül ki is veszélyes igazán a társadalomra?

Az elkeseredett hölgy, a fiatal kora ellenére notórius bűnöző cigánygyerek vagy az a fajta társadalmi rend, amelyben abszolút büntetlenül lehet a környezetet irreálisan pusztító, terhelő és "üzleti modellként" gyakorlatilag nyiltan áfacsalásra, adóelkerülésre épülő autósportrendezvényt szervezni - ráadásul a helyi politikusok, polgármesterek folyamatos asszisztenciája mellett.

Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a három "közveszély" közül, bizonyosan nem az elkeseredett szóláti hölgy a legveszélyesebb a társadalomra.

Az is egészen bizonyos, hogy a vonatdobálókra és a nyiltan áfacsalásra épülő raliversenyek szervezőire, résztvevőire bizonyosan több hatósági figyelmet kellene fordítani, mint egy szerencsétlen, megtévedt és a bűnelkövetésben kizárólag egy ártalmatlan, névtelen levél megírásáig jutó hölgyre.

Szeptembertől a legkisebb autószerelő vagy autóalkatrészárusító műhelyek, a fodrászok, kozmetikusok és számos más egyszemélyes vállalkozóként működő kisiparos kénytelen bekapcsolódni a költséges és körülményes online kassza rendszerébe.

Mindeközben a legszerényebb számítások szerint is évi többtízmilliárdos adóelkerülést generáló, kamuszponzori szerződések alapján működő, a környezet- és természetvédelem elemi szempontjait is büntetlenül figyelmen kívül hagyó raliversenyek folyamatosan - így a szezonnyitó egri futam esetében is - jelentős közpénztámogatással működhetnek.

Sajnos semmi foganatja nem lett az éppen egy évvel ezelőtti posztomnak, amelyben azt javasoltam: tiltsák be a raliversenyeket és az autósport nagyszámú hazai kedvelője érje be a zártpályás, (gyorsasági, rallycross stb) autóversenyek izgalmaival, amelyek jelentősen kevésbé és sokkal lokalizáltabban terhelik a környezetet, ráadásul nem veszélyeztetik a megmaradt erdőségeink csendjét, nyugalmát állatvilágát.

Igazi bűnözőkhöz méltó ralibarát reakciók érkeztek: "megbaszlak", "agyonverlek", "kurva anyád" és egyéb, nem túl tartalmas ellenérvek érkeztek amellett, hogy esetleges mégis szükség lenne ralifutamokra ma Magyarországon.

Nyilván nem véletlen, hogy a politikának abszolúte nincsen nyitottsága a számos törvényt folyamatosan megsértő raliversenyek betiltására. Nyilván a matek úgy néz ki, hogy ennek a bűnös rendszernek, nem csak a versenyzők és az áfáért számlázó kamuszponzorok, hanem a versenyek körüli felhajtásokon hiénaként keringő politikusok is, aki némely esetben nyilván közvetlenül is érdekeltté vannak téve a raliversenyek rendezhetőségében.

Nos, ha ez így van, legalább annyit érdemes lenne megkövetelnünk: ne szerencsétlen, a raliversenyek miatt abszolút jogosan tiltakozó kisembereken keménykedjenek, a raliversenyek bűnözőinek a seggét nyaló, súlyos, veszélyes bűncselekményekre pedig fittyet hányó szégyenteljes rendőri szervek.

Közkeletű közhely, miszerint az új autók, motorok vásárlása nem tekinthető jó befektetésnek, hiszen értékvesztésük jelentős, különösen a beszerzésük utáni első néhány esztendőben.

Az is közismert tény, hogy vannak persze ez alól kivételek: az exkluzív sportkocsik, a kisszériás autók, motorok némelyike jó befektetésnek (is) számít, hiszen idővel akár többszörösét érheti eredeti vételárának.

Egy átlagembernek ezek a típusú befektetések persze nem igazán relevánsak, hiszen motorokat több tízezer euróért, autókat pedig több százezerért vásárolni akkor sem alternatíva, ha ezek, az átlagjárművekkel ellentétben, idővel jó eséllyel vállnak majd jó befektetéssé.

Az viszont kevésbé közismert, hogy már háromezer euróért is be lehet szerezni olyan kétkerekűt, amely - jó eséllyel - idővel növekvő értékkel, addig pedig kitűnő használati értékkel örvendeztetheti meg tulajdonosát.
Fat Cat, Monkey. A Honda két múltbéli bohókás minimotorja.

Vicces, kedves kis járművek, amelyekre ma már gyűjtők, márkafanatikusok vadásznak világszerte. 30-40 évesen akár sokszorosát érhetik egykori vételáruknak, amely ráadásul annak idején egyáltalán nem volt magas.

Szóval ha valaki - vagy valakinek a szülei - annak idején beszereztek egy Honda Monkeyt vagy Fat Catet, és az évtizedek során rendben tartották, akkor ezeknek az elnyűhetetlen kis járgányoknak a több évtizedes használata után még komoly profit is abszolválható.

Mindez a kis eszmefuttatás csak arról jutott eszembe, hogy idén megújul a Monkey és a Fat Cat eszmei utódjának számító MSX 125 - vagy ahogy az Európán kívüli piacokon nevezik: Grom.

Természetesen garancia egyáltalán nincsen arra, hogy a Fat Cathez és a Monkeyhoz hasonlóan néhány évtized múlva az MSX (Grom) is valódi kultikus hiánycikké válik. De természetesen nem is javasolnám senkinek, hogy csak azért vegyen egy MSX-et, hogy néhány évtized múlva eladhassa 3-4 vagy akár ötszörös áron.

MSX-et inkább az vegyen, aki szeretne városban, nyaraláskor vagy bárhol egy rövidebb távokra zseniális, praktikus, takarékos, környezetbarát és végtelenül egyedi kis kétkerekűt.

Aztán, ha használat közben beleszeret, rendben tartja, néhány együtt töltött boldog évtized után az is kiderül: elődeihez hasonlóan az MSX is bombaüzlet lesz-e a veteránmotor piacon.

A Volkswagen-csoport nemzetközi csalásai nyomán kirobbant dízelbotrány óta számos vita és jövendölés elhangzott az öngyulladós gázolajos - és súlyosan rákkeltő - motorok jövőjéről. De ezeket hallgatva, olvasva mindinkább az az érzésem: sokkal lényegesebb az, hogy a nagy autógyártók mit tesznek, mint az, mit mondanak a dízelek jövőjéről.

Az ugyanis elég beszédes, hogy a Volkswagen dízelgate-je után - néhány durva, de sokatmondó elszólástól eltekintve - az iparág nagy szereplői inkább igyekeztek falazni a csaló német konszernnek, minthogy támadták volna őket. Nyilván egyrészt azért, mert - vélhetően - egyetlen dízelgyártó sem örülne, ha kiderülne: mindenkinél elég jelentős a különbség a valódi és a katalógusokba hazudott fogyasztás között.

Másrészt azért, mert egyetlen gyártó sem akar túl erős dízelellenes hangulatot generálni addig, amíg még van dízel erőforrás a kínálatukban.

A világ autógyártóinak rákkeltő nagykoalíciója tehát inkább a dízelgate elhallgatásának, eltussolásának marketingstratégiáját alkalmazta az őszinte szembenézés és egy zöldebb jövő felvázolása helyett. A helyzet ennek ellenére azért nem ennyire reménytelen: mindeközben ugyanis a környezetvédelem iránt elkötelezettebb - és ehhez megfelelő technológiai háttérrel is rendelkező - gyártók azért szépen csendben, de határozottan, soha ki nem mondva a célt, de megkezdték a világ autóiparának dízeletlenítését.

Talán ma még meglepőnek hangzik, de úgy tűnik, hogy a rákkeltő és súlyosan, irreális pusztító dízelhajtást nem más, mint a Kia fogja végérvényesen eltüntetni a Föld színéről. A most zárult Genfi Autószalonon (is) bemutatkozott Niro nevű igen tetszetős, dizájnos külsejű, praktikus, ráadásul a legdinamikusabban bővülő SUV szegmensbe érkező modelljük hajtáslánca a posztdízel korszak méltó nyitánya lehet világszerte.

1,6-os négyhengeres, Atkinson-ciklusú, kifejezetten a benzin-villany hajtásláncra tervezett világmotor, amihez a világ ötödik legnagyobb autógyártója, a Hyundai-Kia csoport saját padlólemezt is alkotott. A Niro decens, de trendi világautó, amely stílusában kerüli a feltűnést. A Kia új kategórianevet is kitalált számára: Hybrid Utility Vehicle, amelynek széndioxid-kibocsátása 89 g/km lesz.

Nyilván a Niro hibrid hajtáslác előbb-utóbb számos más modell alapjait is képezi, majd. Sőt, kisvártatva plug in hybrid, vagyis konnektorról tölthető verzió is készül belőle - amely két literes száz kilométerenkénti átlagfogyasztást ígér.

A KIA, amelyet minősége, dizájnja miatt egyre többen neveznek Korea BMW-jének, egyébként az utóbbi időben elég ígéretes zöld projektekben vett részt. Akit részletesebben érdekel mindez, érdemes rákeresnie a San Juan Capistranói Ecology Center és az autógyártó együttműködésére.

Itt, San Juan Capistranóban a Kia támogatásával zöld szempontból igen kemény dolgok zajlanak: közösségi kertek, tisztességes, etikus állattartás, vegán életmód, esővízgyűjtés, megújuló, nap- és szélenergia hasznosítás - és más, egyre inkább polgárjogot nyert ökológiai eretnekségek.

Kifejezetten kisszerűnek, pitláknak és aljasnak érzem azt a fajta mostanában elharapódzott kamu oknyomozást, amely azt hivatott rekonstruálni: mennyi ideje, pontosan hol verték félholtra Orbán Viktor miniszterelnök Nárcisz nevű kutyáját, és valójában a miniszterelnök, a felesége, a fia vagy a rokonaik gondozták-e az állatot éppen abban az időben - meg persze azt, miért nem tett azonnal feljelentést az Orbán család.

A Nárcisszal történtek ugyanis csak annyit bizonyítanak, hogy vélhetően Orbánék is hasonlóan élnek, mint sok más magyar család: a kutya néha rokonoknál van, és ha félholtra verik, nem tesznek feljelentést, mert pontosan tudják: ha még a nyomozóhatóság fordít is energiát a tettes megtalálására és esetleg ez sikerül is, a bíróság Magyarországon rendszeresen és tendenciózusan felmenti vagy méltatlanul enyhe büntetésben részesíti az ilyesfajta bűncselekményeket elkövető bitófára való állatkínzó gazembereket.

Mindezt csak azért tartom fontosnak leszögezni, mert mindeközben - a sajtó Nárcisz ügyénél sokkal kevésbé lelkes érdeklődésétől övezve - azért mégis megmozdult valami állatvédelemügyben ma Magyarországon.

Legyünk - kronológiailag is - hitelesek: a folyamatok elindítója egy Kiss László nevű MSZP-s országgyűlési képviselő, aki az elmúlt hónapokban talán már harmadszorra adja be a BTK-t szigorító javaslatát, megakadályozandó azt, hogy cégéres állatvédelmi bűnözők felfüggesztettekkel, megrovásokkal, próbára bocsátásokkal és egyéb virtuális büntetéssel megússzák szörnyű tetteiket.

Itt és most meg is állapíthatjuk: szégyellheti magát a hazai ellenzéki/hiteles/kritikus média, amiért Kiss László rendkívül tisztességes és magányos harcát szinte szabályosan elhallgatta. Jácint kutya megverésének kapcsán már mostanáig legalább százszor több Orbánt gyalázó írást/riportot közöltek sajtóorgánumok, mint ahányszor hírt adtak volna arról: van a magyar parlamentben egy Kiss László nevű ember, aki pártállástól függetlenül, hitelesen, keményen - sőt radikálisan képviseli az állat érdekeit - és az azt fontosnak tekintő milliókét - az Országgyűlésben.

Aztán - kronológiailag - következett egy nagyszabású állatvédelmi tüntetés, amelynek fő jelszavával csak egyetérteni lehet: letöltendő börtönt az állatkínzóknak.

A jelszavak stimmelnek, a felszólalók nem teljesen: a D 209-es ügynök Medgyessy Péter nevelt lánya, Tornóczky Anita, aki még néhány hónappal ezelőtt is tele pofával szónokolt amellett, hogy állatvédelmi ügyekben mekkora elrettentő ereje van a felfüggesztett börtönbüntetésnek, most megpróbálta elvinni a "letöltendő börtönt az állatkínzóknak" show-t is: hümmögve, pityeregve osztva a szinpadról a hülyeséget.

Hogyan jön ide Medgyessy Péter és miért számít, hogy Tornóczky a nevelt lánya? Nos azért, mert a mostani kifejezetten megengedő törvényi szabályozást éppen Medgyessy miniszterelnöksége alatt, az akkor még jogásznak készülő Tornóczky közbenjárására született.

Tudom, a politika nem kívánságműsor, de ha az lenne, sokak nevében tényleg csak azt szeretnénk kérni: a Medgyessy család most már végre húzzon az állatvédelem közeléből. Inkább gyújtsanak rá még egy cigire a Nobel-díjátadón.

Kis kitérő után el is érkeztünk a jelenhez: Völner Pár az Igazságügyi Minisztérium államtitkára konzultációra hívja az állatvédőket. Állítólag kíváncsi a véleményükre arról, miként lehetne hatékonyabban biztosítani az állatok jogait és a velük való tisztességes bánásmódot.

Egyrészről drukkoljunk Völner Pálnak, hiszen nem lesz könnyű dolga: hiába Orbán Viktor félholtra vert Nárcisz kutyája és a miniszterelnök - szerintem - abszolút tisztességes kiállása az állatvédelem mellett, egy olyan kormánypárti frakcióban, ahol a képviselők túl nagy része hobbi állatgyilkos - magyarán vadász - nehéz lesz állati jogokat érvényre juttatni.

Másrészt azért csendben súgjuk meg Völner Pálnak, hogy az állatvédelem nem csupán a hobbiállatok védelméről, hanem a csúnya kifejezéssel "haszonállatokkal" kapcsolatos tisztességes bánásmódról és kínzási tilalomról, meg persze a hobbivadászat teljeskörű tiltásáról is szól.

Harmadrészt - végül, de nem utolsó sorban - csak azt tudom javasolni minden konzultációra meghívott állatvédőnek, hogy azért legyen résen Völner doktor ígéreteivel kapcsolatban. Konzultált ő már egyről-másról,ígért ő már egyet s mást: például a rossz emlékű Bajnai-kormány idején, a vasúti szárnyvonalak puccsszerű megszüntetését levezénylő MÁV-vezetőknek börtönt.

Majd a Fidesz választási győzelme után, közlekedésért felelős államtitkárként egy kicsivel magasabb pozícióba helyezte őket.

Amilyen sok helyen és sokféleképpen elemzik a médiában a magyarországi autópiacot, olyan kevés szó esik a kétkerekűek, a motorok és robogók eladási statisztikáiról és az azokból levonható következtetésekről.

Környezetvédő blogról lévén szó, én most a motorokról - amelyek közül a nagyobb hengerűrtartalmúak még a legnagyobb jóindulattal se nagyon nevezhetőek környezettudatos járműveknek - nem írnék. Inkább a 2015-ös magyarországi robogópiacot venném egy kicsit górcső alá, hiszen ezeknek a járműveknek a népszerűsége már hozzájárulhat a környerzetkímélőbb egyéni nagyvárosi mobilitáshoz.

A hazai autópiaccal ellentétében - ahol az győz, aki a legjobb kormányzati kapcsolatokkal rendelkezik és a legtöbb állami megrendelést kapja - a hazai robogópiac kifejezetten demokratikus és a (kevés) magánvásárló preferenciáit, ízlését és szempontjait tükrözi.

Mert például, míg Piaggio Libertyből gyakorlatilag egyetlen darabot sem sikerült magánvásárlóknak eladni, de egy 50 darabos flottát vásárolt a Magyar Posta, mégis, ennek ellenére sem sikerült győznie. A győztes ugyanis 2015-ben is - ahogy az előző években is - nem más, mint blogunk egyik kedvenc járműve: a Honda PCX 125.

A Honda PCX ma már egy kultikus tömegtermék, amelynek rajongói klubja van Magyarországtól Ausztrián, Németországon és Svájcon át Thaiföldig számos országban a földtekén. Egy olyan "low cost" robogó, amely nem csak a motorkerékpáripar csúcstechnológiáját használja, de a legdrágább nagyrobogók ülés- és utazási kényelmével is vetekszik; továbbá egy olyan környezetbarát egyéni közlekedési eszköz, amelynek fogyasztási, károsanyag-kibocsátási paraméterei még a legzöldebb érzelmű ember számára is ingerküszöb alattiak.

2015-ben 91 darab talált gazdára Magyarországon új Honda PCX-ből, ezzel második helyre utasítva a kizárólag postai beszerzéssel gazdálkodó Piaggio Libertyt (50 darab), és a Honda Olaszországban gyártott évtizedes sikermodelljét, az SH 125-öt (21 darab).

Sok ez, vagy kevés? Nyilván abból a szempontból kétségbeejtően kevés, hogy valószínűleg az egész magyarországi robogópiac kisebb, mint mondjuk egy komolyabb olaszországi nagyváros egyetlen komolyabb kereskedőjének éves forgalma.

Ha viszont azt is figyelembe vesszük, hogy a rendkívül korlátozott hazai fizetőképes kereslet mellett a hazai robogópiacot évtizedek óta sújtja a szürkének csak nagy jóindulattal nevezhető feketeimport is, amelynek keretében ezerszámra hordják be hazánkba az úgynevezett ötvenes robogókat - amelyek nem ritkán kétütemű 180-asok -, és azokat adják-veszik-használják gyakorlatilag mindenfajta azonosítási lehetőség, környezetvédelmi ellenőrzés nélkül.

Nos, ebből az aspektusból nézve, akár tiszteletreméltónak is nevezhető a Honda PCX 125 91 darab eladott új, legális, adózott példánya.

Érdekes az is, hogy miközben Magyarország az ügyes, ügyeskedő és kreatív emberek hazája, mégis nagyon kevesen élnek azzal a kitűnő adójogi lehetőséggel, hogy robogóknak, megfelelő tevékenységi körrel rendelkező cég nevére vásárolva, 125 köbcentiig vissza lehet igényelni az áfáját.

Távol áljon tőlem, hogy bárkit bármifajta áfacsalásra buzdítsak, de meggyőződésem, hogy miközben ma luxusterepjárók ezreit, százmilliós sport- és luxusautók tucatjait költségelik le cégesen, addig túl kevesen gondolnak arra, hogy egy PCX 125-öshöz hasonló, hasznos és takarékos kis jószág is hasznos munkatárs lehet egy cégnél - ráadásul áfa nélküli áron megszerezve már igazán remek vétel is.

Kedves olvasóim,

alább változtatás nélkül közlöm egy általam abszolút nem kedvelt párt (jelenleg nincsen a politikai palettán általam kedvelt párt) végtelenül szimpatikus országgyűlési képviselőjének közleményét.

Igen, ő az akinek törvénymódosító javaslatáról örömmel és lelkesedéssel számoltam be nemrégiben: Kiss Lászlót és az állatkínzás érdemi büntethetőségét már bizottsági szinten leszavazták a pártok - majdhogynem nagykoalícióban. Ha az MSZP most tényleg odateszi magát ebben az ügyben - és odaáll kevés szimpatikus politikusainak egyike, Kiss László mellé, sokat nőhet az ázsiója többmillió magyar ember szemében.

Igaz, ehhez arra is szükség lesz, hogy a baloldali ellenzéki párt vezetői határozottan és következetesen lenyomják, a többi párthoz hasonlóan az MSZP-ben is jelen lévő szégyenteljes "állatkínzó lobbit", amely már attól is ki van borulva, hogy megtiltották a kutyák egy életen át tartó láncon tartását.

Nos, akkor jöjjön Kiss László és az MSZP közleménye, aki tudja: (állat)gyilkosok közt is cinkos aki néma.
Talán ezért is hallatja ezügyben újra, meg újra a hangját.

"Az MSZP kitart amellett, hogy a Parlamentnek határozott választ kell adnia az egyre jobban terjedő brutális állatgyilkosságokra! Ezért újra kezdeményezzük, hogy akár 5 év letöltendő börtönt is kaphasson az, aki gerinces állatot indokolatlanul bántalmaz, vagy az állat maradandó egészségkárosodását, illetve pusztulását okozza.
Tavaly év végén az MSZP elsőként javasolta az állatkínzás elleni hatékonyabb fellépés fontos elemeként a BTK szigorítását. Javaslatunkat a fideszes politikusok azzal utasították el, hogy szerintük nem szükséges a szigorúbb büntetés. Pedig az állatok sérelmére elkövetett erőszakos cselekmények gyakran kapcsolódnak más bűncselekményekhez, vagy súlyosabb erőszakos tettek előfutárai lehetnek.

Az MSZP szerint az állatkínzókat és állatgyilkosokat csak úgy lehet megállítani, ha súlyos, letöltendő büntetést kapnak! Mi, baloldali pártként védjük, óvjuk az állatokat. Ha a Fidesz ebben nem partner, akkor a jóérzésű emberek millióival találják szemben magukat.

Kiss László,
országgyűlési képviselő"

Amióta kitört, vagy legalábbis nyílt színivé vált a Magyar Úszószövetség és Hosszú Katinka közötti éles vita, azóta, különösen jobboldali, radikális és nemzeti elkötelezettségű médiumokban a kedves kommentelő olvasók közül sokan szimplán lezsidózzák, lehazaárulózzák, leamerikaiügynöközik minden idők egyik legsikeresebb magyar sportolónőjét és amerikai származású edző férjét, Shane Tusupot.

Természetesen itt és most nem célom, hogy bárkit is meggyőzzek arról, hogy nemzeti büszkeségünk, a bajai származású sportolónő és férje nem "zsidóbérencek", és amit most tesznek, hogy tudnillik élesen kritizálják a Magyar Úszószövetség vezetőit, az nem az amerikai titkosszolgálat Magyarországot lejárató titkos akciója.

Akik ezt így gondolják, azoknak mindenekelőtt mihamarabbi jobbulást kívánok, másrészt - a szólásszabadság nagy barátjaként - abbéli örömörmet fejezem ki, hogy bármilyen, még ilyen alantas és eszelős vélemények is szabadon napvilágot láthatnak hazánk virtuális agóráján, az interneten.

Mindazonáltal a Hosszú Katinka kontra Magyar Úszószövetség vita kapcsán szeretném röviden minden kedves Katinkát hazaárulózó, zsidózó, ügynököző jobboldali honfitársam figyelmébe ajánlani ennek a vitának egy talán méltatlanul feledett szempontját.

Azt tudnillik, hogy akivel Hosszú Katinka vitatkozik, az nem más, mint Gyárfás Tamás. Akit a hosszabb távú memóriával még rendelkezők azért nem feltétlenül csak úgy ismerhetnek, mint a magyar úszósport első emberét. Sokkal inkább úgy, mint a jelenlegi magyar kormányzat, - az egykori ellenzék - által kifejezetten manipulatív MSZP-s párttévéként jegyzett Napkelte tulajdonosát, valamint építőipari nagyvállalkozót, aki - saját bevallása szerint - mellesleg egy Tasnádi Péter nevű mára méltán feledett bűnözővel is kifejezetten baráti viszonyt ápolt.

Félreértés ne essék: Gyárfás Tamás nyilvánvalóan mindezek ellenére egy talpig becsületes úriember. De ugye az azért még nem bűn, ha én, és attól tartok, hozzám hasonlóan jó néhány millió közélet iránt érdeklődő honfitársam is, elképedve és értetlenül szemléli, miként kerülhetett ez az ember Orbán Viktor, Kósa Lajos és más jobboldali vezetők bizalmi környezetébe. Miként fordulhat elő az, hogy miközben a különböző MSZP-kormányok alatt kisebb-nagyobb pozíciókat betöltők közül sokan egy életre kegyvesztettek lettek, jogosan vagy jogtalanul, de meghurcoltattak, lehazaárulóztattak, lebűnözőztettek, lekorruptoztattak, addig Gyárfás Tamás Orbánnal, Kósával utazgat, egyeztetget - és láthatóan feltétlen bizalmukat élvezi.

Mi köze mindennek az úszósporthoz?

Az ég egy adta világon semmi.

Pontosabban, egy valami talán mégis.

Az, hogy, aki néhány tucat olimpiai aranyérem, világbajnok cím, világcsúcs után esetleg merészeli kritizálni a Gyárfás Tamás által irányított úszószövetséget, az azért nem bizonyosan hazaáruló, amerikai ügynök, zsidóbérenc.

Lehet, hogy csak Gyárfás Tamástól eltérő erkölcsiséget, szakmai, emberi, normákat világnézetet képviselő ember.

Lehet, hogy hozzám, és valószínűleg többmillió honfitársamhoz hasonlóan Hosszú Katinka is ilyen.

Ezért ne zsidózzák, ne ügynöközzék, ne hazaárulózzák. Inkább hallgassák meg, valójában mi is a problémája. Lehet, hogy elcsodálkoznának, elszégyellnék magukat - és nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetnék Gyárfás Tamást.

Éppen ellenkezőleg: sosem volt még ilyen hatékony parlamenti képviselete az állatkínzó magyaroknak.

Kedves olvasóim, ha önök nem rendőrök, ügyészek, bírók vagy történészek, valószinűleg nem szívesen olvasnak hosszú és unalmas jegyzőkönyveket a Magyar Parlament egyik bizottsági üléséről. Most mégis erre kérném - nagy tisztelettel - önöket.

Igyekeztem minden felesleges, tárgyunkhoz nem tartozó részt törölni, hogy minél kevesebb jegyzőkönyvolvasással kínozva Önöket, de mégis hiteles, primér forrás bemutatásával bizonyíthassam: sajnos a Fidesz politikája legfeljebb akkor mutat rendpárti jegyeket, amikor a gyengék, a szegények megregulázásáról van szó. Abban a pillanatban azonban, amikor a gyengéket (mondjuk a kiszolgáltatott, megkínzott állatokat) az erősekkel (mondjuk degenerált állatkínzókkal) szemben kellene megvédeni, vagy legalábbis önmérsékletre szorítani, akkor törvénykezési politikájuk kifejezetten liberális jegyeket mutat.

De miről is van szó.

Még 2015 késő őszén Kiss László, az állatvédelm iránti elkötelezettségéről már korábban is tanúbizonyságot tevő országgyűlési képviselő benyújtott egy szakmailag abszolúte korrekt, visszafogott javaslatot a Büntető Törvénykönyv állatkínzást szankcionáló paragrafusainak szigorítására.

Kiss László érvelése lényegében megegyezik számos hazai és külföldi állatvédő szervezet véleményével és a kriminálpszichológia mára már szinte közhelyes alapvetésével, miszerint az állatkínzás nagyon gyakran előszobája - vagy ha úgy tetszik: előjátéka - a súlyosabb, ember- és életellenes bűncselekményeknek.

Ezért aztán, ha egy állatkínzót időben megfog és megállít a társadalom, gyakran emberéleteket menthet meg vele.

Kiss László javaslatának lényege, hogy a Btk. megfelelő passzusainál a jelenleg 0-3 évig terjedő szabadságvesztést emelné meg 1-5 évig. Ezzel válik lehetővé az, hogy valóban széles bírói mérlegelés alapján, de azok az állatkínzók, akiknek ott a helyük, börtönbe is menjenek. Újítás továbbá, hogy a minősített eseteknek 2-8 évig terjedő, tehát viszonylag kemény szabadságvesztést javasol a képviselő. És újítás az is, hogy amennyiben az állatkínzást nagy nyilvánosság előtt követik el vagy pedig technikai eszközzel rögzítik és azt osztják meg, akkor szintén ez a szabadságvesztés lenne kiszabható.

Magyarán e javaslat elfogadása azt garantálná, hogy a legbrutálisabb, közveszélyes, közfelháborodást okozó állatkínzók egy rövid időre valóban börtönbe kerülnének - amely nagy valószinűséggel egy életre elrettentené őket, az állatkínzással megkezdett "bűnözői karrier" folytatásától.

Nem húzom a drága idejüket: sem a bűnözők elleni szigorról papoló Fidesz, sem pedig a bűnözés elleni zéró toleranciát vízináló Jobbik sem igyekezett lehetővé tenni legalább azt, hogy a magyar parlament plenáris ülése egyáltalán vitát nyithasson a javaslatról.

Lényegében össze is foglaltam az alábbi, bizottsági ülés jegyzőkönyvének tartalmát. Amiért mégis nagyon kérem, olvassák el, az nem más, mint az, hogy az érintett képviselők saját szavaiból érzékeljék azt az élet és halál kérdésében végtelenül mocskos cinizmust, amely a fideszes fiúkból lassan szottyadt vénembererkké érett konformisták minden megnyílvánulásából árad.

Jegyzőkönyv 

az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának
2015. november 16-án, hétfőn, 11 óra 3 perckor
az Országház Nagy Imre-tanácstermében
(főemelet 61.)
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

 
Napirendi javaslat 3

 
Az ülés résztvevői 4

Az ülés megnyitása, a napirend elfogadása 5

Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba vételéről 5

a) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló T/7406. számú törvényjavaslat 5

Határozathozatal a tárgysorozatba vételről 6

b) A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló T/7409. számú törvényjavaslat 6

Dr. Répássy Róbert szóbeli kiegészítése 6

Hozzászólások 7

Dr. Répássy Róbert reflexiói 8

Határozathozatal a tárgysorozatba vételről 8

c) Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló T/7408. számú törvényjavaslat 9

Vigh László szóbeli kiegészítése 9

Hozzászólás 9

Határozathozatal a tárgysorozatba vételről 9

d) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosításáról szóló T/6803. számú törvényjavaslat 9

Kiss László szóbeli kiegészítése 10

Hozzászólások 10

Kiss László reflexiói 11

Határozathozatal a tárgysorozatba vételről 12

Egyebek 12

Az ülés berekesztése 12

Napirendi javaslat

Döntés képviselői önálló indítvány tárgysorozatba vételéről

a) A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7406. szám)
(Csizi Péter, Bánki Erik (Fidesz) képviselők önálló indítványa)

b) A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7409. szám)
(Vantara Gyula (Fidesz) és képviselőtársai önálló indítványa)

c) Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/7408. szám)
(Varga József, Budai Gyula, dr. Vas Imre, dr. Répássy Róbert, B. Nagy László, Csöbör Katalin, Pócs János (Fidesz) képviselők önálló indítványa)

d) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/6803. szám)
(Kiss László (MSZP) képviselő önálló indítványa)

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Rubovszky György (KDNP), a bizottság elnöke, valamint
Dr. Vitányi István (Fidesz), a bizottság alelnöke

Budai Gyula (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Vas Imre (Fidesz), a bizottság alelnöke
Dr. Répássy Róbert (Fidesz)
Varga József (Fidesz)
Vigh László (Fidesz)
Teleki László (MSZP)
Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

Helyettesítési megbízást adott
Demeter Zoltán (Fidesz) dr. Répássy Róbertnek (Fidesz)

A bizottság titkársága részéről
Kubovicsné dr. Borbély Anett, a bizottság főtanácsadója
Dr. Nagy Zoltán, a bizottság tanácsadója

Meghívottak

Hozzászóló
Kiss László (MSZP) országgyűlési képviselő

d) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosításáról szóló T/6803. számú törvényjavaslat

A következő napirendi pontunk a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása tárgyában előterjesztett T/6803. számú törvényjavaslat, amelyet Kiss László MSZP-s képviselő úr terjesztett elő, aki mint előterjesztő jelen van. Kérdezem, kívánja-e szóban kiegészíteni vagy indokolni. (Jelzésre:) Jelezte, hogy igen, úgyhogy megadom a szót, parancsoljon!

Kiss László szóbeli kiegészítése

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, egy olyan javaslat van előttünk, amely alkalmas arra, hogy a pártok között is akár hidat képezzen, hiszen politikai pártcsaládtól függetlenül mindenki, gondolom, hogy elítéli az állatkínzást és az állatok sérelmére elkövetett cselekményeket.

Sajnos az a tapasztalat, hogy azok a szabályozások, amelyek jelen pillanatban a Btk.-ban szerepelnek, sokszor nem állják ki a gyakorlat próbáját, hiszen a jelenlegi bírói gyakorlat azt mutatja, hogy az állatkínzás eseteiben a lehető legritkábban szabnak ki, még az egyébként brutális vagy minősített esetekben is börtönbüntetést, illetve a visszatartó ereje csekély ezeknek a passzusoknak. Elég csak arra gondolni, hogy akár a napokban is Kaposváron több száz kutyát, illetve macskát mérgezett meg elképesztő brutalitással ismeretlen tettes, és gyakorlatilag bárki, aki a választókörzetében körülnéz, ilyen eseteket nap mint nap lát, ilyen esetekkel találkozik. Éppen ezért a javaslat röviden arról szól, hogy a Btk. megfelelő passzusainál a jelenleg 0-3 évig terjedő szabadságvesztést emelné meg 1-5 évig. Ezzel válik lehetővé az, hogy valóban széles bírói mérlegelés alapján, de azok az állatkínzók, akiknek ott a helyük, börtönbe is menjenek.

Újítás, hogy a minősített eseteknek 2-8 évig terjedő, tehát viszonylag kemény szabadságvesztést javasolunk. És újítás az is, hogy amennyiben az állatkínzást nagy nyilvánosság előtt követik el vagy pedig technikai eszközzel rögzítik és azt osztják meg, akkor szintén ez a szabadságvesztés lenne kiszabható.

Kérem a tisztelt bizottságot, hogy vitassa meg ezt a javaslatot, és tegye lehetővé, hogy a parlamentben is beszélgessünk erről. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Először Vas Imre alelnök úrnak, utána pedig Répássy Róbert képviselő úrnak adok szót.

Hozzászólások

DR. VAS IMRE (Fidesz), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Amit képviselőtársam mondott, azzal egyetértünk; az előterjesztésének az írott szövegével már kevésbé. Nyilván mindenki elítéli az állatkínzást, és mindenkit felháborít, szerintem erről nem is kell igazából vitát nyitnunk.

Amiről szerintem vitatkozni kell az előterjesztés kapcsán, és amiért nem javasoljuk tárgysorozatba venni, az az, hogy a különböző bűncselekményeknek megvan a megfelelő súlya, és ahhoz kell a büntetés mértékét hozzáigazítani. Az ön előterjesztése szerint az állatkínzás alapesetében a 2 évig terjedő szabadságvesztést 1-5 évig terjedő szabadságvesztésre kívánja felemelni, ami gyakorlatilag a büntetéseknél két emelést jelent, sőt igazából hármat, mert a 2 évig terjedő szabadságvesztésnél eggyel súlyosabb, mint amit a Btk. alkalmaz, a 3 évig terjedő, utána az 5 évig terjedő, és utána van az 1-5 évig terjedő, de ahol 1 év alá már nem lehet menni, csak a Btk.-ban külön írt feltételek szerint.

Szerintem a javaslat megbontja a bűncselekmények tárgyi súlya közötti koherenciát, amelyet a Btk.-ban a ’12. évi C. törvénnyel elfogadtunk. Ráadásul a minősített esetnél például 2-8 évig terjedő szabadságvesztést indítványoz az eddigi 3 év helyett, holott vagyon elleni bűncselekményeknél 2-8 évig terjedően bünteti a Btk., mondjuk, a 490 millió forintos sikkasztást, például, tehát csak hogy érzékeltessem. Nyilván egy állat kínzása meg a vagyoni jogok nem mérhetők össze, de azért mégis a tárgyi súlyát mérlegelni kell, amikor a büntető törvénykönyvnek a büntetési szankciórendszerébe belenyúlunk. Hozzáteszem, ezt egyébként a jogi egyetemen a büntetőjog-tanulmányok során tanítják is.

Úgyhogy ezért nem javasoljuk tárgysorozatba venni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Répássy Róbert képviselő úrnak adok szót.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, lényegében csatlakozom képviselőtársamhoz, mert Vas Imre jól összefoglalta az érveinket. De annyira szeretném felhívni a figyelmét az előterjesztő képviselő úrnak, hogy az új büntető törvénykönyv már megemelte a büntetési tételt, tehát tulajdonképpen a 2012. évi C. törvény emelte föl a minimumát is a büntetési tételnek, tehát a 2012. évi C. törvény hatálybalépése óta már szabnak ki végrehajtandó szabadságvesztést. Volt is ilyen a hírekben, hogy végrehajtandó szabadságvesztéseket szabnak ki.

Tehát én azt javaslom, hogy meg kell várni, hogy az új Btk. alkalmazása milyen tanulságok levonását engedi majd számunkra, hiszen még elég friss az új Btk.; 2013. július 1-jén lépett hatályba. Úgyhogy szerintem még várni kell ahhoz, hogy lássuk ezeket a tapasztalatokat. Hangsúlyozom, hogy volt már végrehajtandó szabadságvesztés, Bács-Kiskun megyében, más megyében is előfordultak, ahol még nem is ennyire elvetemült és brutálisan elkövetett állatkínzásért szabtak ki a bíróságok végrehajtandó szabadságvesztést. Tehát én úgy gondolom, egyetértve azzal, hogy más esetben… Gondoljon csak abba bele, hogy nemrégiben az embercsempészésért még volt úgy, hogy felfüggesztettet szabtak ki, miközben az embercsempészetnek a társadalmi veszélyességét azért az elmúlt hónapokban láttuk, hogy az milyen súlyos.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, a bizottság részéről kíván-e még valaki hozzászólni. Teleki képviselő úrnak megadom a szót.

TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Azt gondolom, az Országgyűlésnek tárgyalnia kellene, és ott lehetne különböző módosításokat beadni. Mert lehet itt különböző dolgokat felhozni, hogy milyen törvény hogyan szankcionál, viszont én azt látom és azt érzékelem, hogy ha életről beszélünk, akkor teljesen más dologról van szó, mert egy állatnak az élete számunkra ugyanolyan fontos, mint egy ember élete. Ezt most túlzás nélkül kell hogy mondjam, mert nem lehet itt egy életet csak úgy elvenni. (Közbeszólások.) Nem, egy életet nem lehet itt úgy figyelembe venni, ahogy a Btk. akár egy betörést, akár egy vagyon elleni bűncselekményt. Fontosnak tartanám, hogy itt egy élet kioltásáról van szó, abban az esetben is, ha mondjuk, egy állatkínzásról van szó.

Ezért tehát kérném, hogy súlyának megfelelően tárgyaljuk ezt a kérdést.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottság részéről további hozzászólás nincs. Megkérdezem Kiss László képviselő urat mint előterjesztőt, kíván-e reagálni. Igen, megadom a szót, parancsoljon!

Kiss László reflexiói

KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm. Igazából köszönöm Teleki képviselőtársamnak a támogatását.

Azt senki nem állította, hogy ilyen cselekményekért nem szabtak ki letöltendő börtönbüntetéseket, mintegy az összes ilyen eset egy százalékában valóban ezt tették. Az ilyen feljelentéseknek körülbelül a 10 százaléka jut el egyébként bírói szakaszba, tehát én annyira nem lennék büszke arra, amit akár az új Btk. is ebben ír.

Megjegyzem, abban biztos, hogy egyetértek mindenkivel, hogy az új Btk. ebből a szempontból jobb, mint a korábbi, azonban azzal nem értek egyet, hogy ezek a büntetési tételek, amelyeket magam javaslok, aránytalanok lennének. Én úgy gondolom, hogy ha valaki ezeket az eseteket megnézi, olyan brutális bűncselekményeket lát, ami minden jóérzésű embert meghökkent, és ami minden jóérzésű embernél, mondjuk úgy, hogy világossá teszi, hogy ezeknek az elkövetőknek börtönben van a helye.

Szeretném jelezni, hogy azok az emberek, akik az állatkínzások brutális módjait követik el, azok leggyakrabban csak azért nem emberekkel követik el ugyanezt, mert azt még szigorúbban rendeli büntetni a törvény, de minden tanulmány kimutatja az állatkínzás és az egyéb bűncselekmények közötti kapcsolatot. Éppen ezért nem értek egyet Vas Imre képviselőtársammal abban, hogy ezek a büntetési tételek túlzottak lennének, de még egyszer mondom, arra hajlandó lennék, teljesen természetesen, s ha a bizottság erre megadja a lehetőséget - bár nincsenek ilyen illúzióim -, hogy a parlament ülésén módosító indítványokkal, mondjuk úgy, javítsák olyanra ezt a törvényjavaslatot, amely önöknek jobban megfelel. Köszönöm.

Határozathozatal a tárgysorozatba vételről

ELNÖK: Köszönöm szépen. Határozathozatal következik. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a T/6803. számú törvényjavaslat tárgysorozatba vételét. Aki támogatja, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Ez 2 igen. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Megállapítom, hogy 8 nem szavazat mellett a bizottság nem vette tárgysorozatba az indítványt.

Köszönöm szépen képviselő úrnak a közreműködést.

Posztmodern világunkban a civilizált országokban megszámlálhatatlanul sok és sokféle érzékenységre kell tekintettel lennünk: a holokauszt és a kommunizmus áldozataiéra, a melegek, a keresztények, a zsidók, a Krisna-hívők, a buddhisták és a muszlimok vallási szokásaira, a vegetariánusok, az allergiások, a mozgássérültek, a siketek és gyengénlátók jogaira, a cigány, örmény, szlovák, szerb, kisebbségekére  -  hogy csak néhányat soroljak fel a megszámlálhatatlanul sokféle  tolerálandó különbözőség közül.

Mitöbb, nem csak tolerálni kell mindezen vallások, csoportok, kisebbségek különböző rendő, rangú jogait, de kultúrember mindezt ráadásul szívesen is teszi.

Intelligens kultúrember számára alapvetően nem is jelent problémát a felsoroltak - és bárki más - különbözőségének elfogadása. Sőt, különösebb erőfeszítésbe sem kerül, hiszen magától értetődő, mondhatni természetes dolog, a mindennapi életünk részei ezek a - jó esetben - ösztönös, maguktól értetődő gesztusok.

Illene, sőt, megkockáztatom: kötelezővé kellene tenni viszont bizonyos többségi jogok tiszteletben tartását: még akkor is, ha adott esetben az érdekeit nem világosan, nem elég szervezetten és hatékonyan képviselő hallgatag többségről van is szó.

Ilyen totálisan jogfosztott, hallgatag többség ma Magyarországon a szilveszteri petárdázást ellenzőké. Fura, heterogén többség ez, hiszen áll kutya- és macskatartókból, betegekből, sőt akár olyan háborús helyzeteket átélt emberekből is, akiknek a robbantás még ma is egyet jelent a halálfélelemmel és a bombázással. De olyanok is szép számmal (milliós nagyságrendben) akadnak, akik egész egyszerűen minden különösebb félelem híján, egyszerűen igényességből, jó ízlésből, a csend, a harmónia szeretetéből következően undorodnak attól a konzumidióta prosztó prolitempótól, amit a szilveszter este hattól reggel hatig tartó, kifejezetten bűnpártoló módon, államilag támogatott - de minimum tűrt - petárdázás jelent.

Szilveszter napján este és reggel hat óra között valójában egy jól szervezett terrortámadásról van szó, amelyet egy petárdafanatikus kisebbség hajt végre a többség megfélemlítésére - meg persze a saját alulmúlhatatlanul alantas szórakoztatására. Ennek a szilveszteri szervezett bűncselekménysorozatnak minden évben súlyos sérültjei, gyakran halálos áldozatai, valamint súlyos, magán- és közvagyonban keletkező anyagi kárai vannak.

Mindezek miatt kérem a tisztelt hatóságokat, hogy posztomat tekintsék közérdekű bejelentésnek, a benne foglaltak valóságtartalmát vizsgálják meg és haladéktalanul hozzák meg azokat a szigorú és hatékony megelőző intézkedéseket, amelyek meggátolják ennek a gátlástalan, közösségek megfélemlítésére, sőt élet kioltására is alkalmas, bűnös tevékenységnek a végzését.

Amennyiben ezt nem teszik, kénytelen vagyok/leszek arra az előbb-utóbb remélhetőleg jogi, társadalmi következményekkel járó következtetésre jutni, hogy a magyar állam semmibe veszi a magyar többség alapvető emberi jogait, valamint bűnpártoló módon tűri formailag terrorcselekményekhez nagyban hasonlító, de a csoportos garázdaság, a rongálás és a kényszerítés tényállását bizonyosan kimerítő bűncselekmények folytatólagos elkövetését Magyarország polgárai ellen.

Környezettudatos - vagy egyszerűen csak tudatos - vásárlók számára fontos infomáció lehet tudni, melyik autó- és motorgyártó tekinthető a legkörnyezetbarátabbnak. Némi csalódást előlegezve annyit bizonyosan kijelenthetek, hogy egészen pontosan és egzakt módon kijelenthetetlen, pontosan melyik a legökobb autó- és motormárka Európában.

Ennek egészen pontos megállapításához alapvető - és alapvetően hiányzó - információkkal kellene rendelkeznünk arról, melyik gyártó milyen és mennyire környezetbarát technológiákat alkalmaz a gyártás, az újrahasznosítás, a megújuló energiahasználat során.

Ezen szerteágazó adathalmaz hiányában a széndioxid-kibocsátás átlagadataira, a vállalati kultúrák nyilvánosság előtt ismert mozzanataira vagyunk kénytelenek támaszkodni.

Ezek alapján 2015 legkörnyezetbarátabb autógyártója Európában a:

Renault,

amelynek egész modellkínálatára kivetített átlagos széndioxid-kibocsátása 2014-ben 108 g/km - 2015-ben talán egy kicsit még kevesebb. De nem csak ez szól mellette. Vállalati kultúrájában előkelő helyet foglal el az ökokorrekt viselkedésre törekvés, és kutatás-fejlesztési prioritásai között is elsőbbséget élveznek a zöld megoldások.

Sajnos itthon Magyarországon a Renault "legzöldebb része" egyelőre elérhetetlen.

De a belsőégésű kínálat legújabb darabja, a 2016 első negyedétől elérhető új Megane is elképesztő fogyasztási, károsanyag-kibocsátási adatokkal rendelkezik - ráadásul nem csak a dízel, de a benzines verziók is.

Ha a legökobbakról beszélünk, meg kell még említenünk a Nissant - a Renault partnerét és a világ vezető villanyautógyártóját, valamint a Fiatot, amely évekig vezette az öko-toplistát, és jelenleg is a zöld szempontból legszimpatikusabb, és például legkisebb önsúlyú modellpalettával rendelkező gyártó.

Azt, hogy melyik a legökobb európai motorkerékpárgyártó, még az autóknál is nehezebb teljeskörűen megítélni.

Mindenekelőtt azt érdemes tisztázni, hogy környezetvédelemmel egy lapon csak az úgynevezett mindennapos használatra szánt motorokat lehet emlegetni. Robogókat és 600 köbcenti alatti motorokat.

Az efeletti kétkerekű járművek a legnagyobb jóindulattal sem tekinthetőek környezetvédelmi szempontból relevánsnak.

Másrészről lehetne itt - jó példaként - emlegetni olyan villanymotor- és elektromosrobogógyártó spanyol, olasz, német, osztrák start upokat, amelyek nagyszerű példával és kitűnő elektromos hajtású kétkerekűekkel járnak - szinte - mindenki előtt. Példamutatásuk nagyszerűek, piaci, ökológiai hatásuk azonban - egyelőre - elhanyagolható.

A környezetvédelmi szempontból legnagyobb hatású európai robogó, amely egyúttal a legnépszerűbb, ráadásul Olaszországban gyártott japán termék, a világ egyetlen euro4-es környezetvédelmi besorolású kétkerekűje, a Honda SH 300.

Legökobb gyártója pedig a

Honda,

amely japánként immáron évtizedek óta tematizálja az öreg kontinens mindennapos használatra szánt kétkerekűpiacát. A Honda immáron komoly, ráadásul elérhető árú kínálattal rendelkezik 100 kilométerenként 2 liter körüli fogyasztású járművekből a 110, 125, 150 és 300 köbcentis piacon is.

Említést érdemel még a Piaggio is,amely legendás - és most megújult - Liberty nevű robogójával, valamint új, saját fejlesztésű, mopedpótléknak szánt villanybringáival szintén sokat tesz a fenntartható európai egyéni mobilitásért.

Szakítva tradícióinkkal, idén nem osztjuk ki a leghányingerkeltőbb magyarok díját, mint például tavaly.

Természetesen nem érdeklődés vagy esetleg megfelelő számú kiváló jelölt híján. És nem is azért, mert valamifajta álszentség okán az ünnepek alatt nem akarnánk negatív dolgokkal foglalkozni.

Az ok ennél sokkal prózaibb.

Korrupt, állatgyilkos, alkoholista és közpénzből kurvázó szarháziak esetében semmiképpen sem szeretnénk megválogatni a szavainkat, viszont ha róluk alkotott és elég sokak által osztott, nagyrészt tényekkel is alátámasztható véleményünket a maga valójában, nyíltan és ide vonatkozó szép magyar szavakkal közöljük, esélyt adunk ezeknek a mocskoknak arra, hogy perelhessenek.

Erre pedig még akkor is sajnáljuk az időt és a pénzt, ha eddig az összes ilyesmivel próbálkozó közéleti bűnöző ellen győztünk. Utóbb mégis mindig az az érzésünk maradt: a perek elleni védekezéssel töltött időt energiát mennyivel jobb lett volna mondjuk árva állatok mentésére fordítani.

Ezért, kedves, hűséges olvasóim, idén év végén inkább néhány hasznos, egyszerű és fokozatosan is bevezethető életmódtanáccsal szolgálnánk arról, miként lehet(ne) legalább egy kicsit zöldebben, a környezetet, a természetet és az állatokat tisztelve élni.

Szóval szarháziak helyett jöjjenek tanácsok a zöldebb élethez - amelyeket akár korrupt, szarházi politikusbűnözők is betarthatnak -:)

1. Autó

Ha kedves autóval járó olvasóim, csupán heti két autómentes napot tartanak, évente átlagosan 1,8 tonnával csökkenthetjük az üvegházhatású gázok kibocsátását. Helyette javaslom a tömegközlekedés, a kerékpározás, a villanyrollerezés és a gyaloglás helyes arányú és kellemes mixét.

2. Komposztálás

Igazán apróság, hogy a szerves hulladékokat (pl. krumplihéj, kávézacc, sütőtökhéj stb, stb, stb) kukába dobás helyett komposztájuk. Ezt városban is meg lehet tenni, akár egy társasházi kert sarkában, akár rosszabb minőségű városi zöldterületeken.

3. Húsevés

Ha a világ húsmentes étkezésre térne át, évente állatok milliárdjainak egyre rettenetesebb, méltatlanabb és nagyüzemibb szenvedéseit lehetne megszüntetni, de nagyjából az Egyesült Államok egy éves széndioxid-kibocsátását és rengeteg erdő kiirtását lehetne megspórolni. Személyes tapasztalatomból származó tanácsom az, hogy aki szeretné elhagyni a húsevést, tegye fokozatosan és ne hirtelen sokkolja a szervezetét húsnélküliséggel.

4. Önmérséklet a lakhatásnál

Az önmérséklet egyébként is egy alapvető erény, de fontos zöld érték is. Mindenben, így a lakhatásnál is. Az Egyesült Államokban már egy ideje népszerűségnek örvend az úgynevezett tiny house-mozgalom , amelynek lényege, hogy éppen akkora házban/lakásban lakjunk, amekkorára valójában szükségünk van.

Továbbá: kalandvágyó nyaralóknak javaslom - természetesen csak Európán belül - a fapados repülés helyett a vasutat. Nem csak kalandos, szép, néha kicsit zűrös, de egy-egy reptéri sztrájk esetén akár gyorsabb is a minden közlekedési mód közül legkörnyezetpusztítóbb légiközlekedés helyett.

Gondoltam, blogunk hagyományait követve az idei év végén is készítek egy kis leltárt azokról az autókról, amelyek idén - bármilyen szempontból - fontos környezetvédelmi üzenetet hordoztak. Az alábbiakban tehát következzen néhány autómárka, amelyek valójában nem termék/tartós fogyasztási cikként lényegesek, hanem valamely fontos és méltányolandó zöld törekvés hordozójaként érdemelnek némi rivaldafényt.

1. Nissan Leaf 2016 - a "VILLANYAUTÓ"

A Nissan villanyautójáról sok minden jót le lehetne írni, de felesleges lenne. Hiszen mindezt sokszor, sokan, szakszerűen és okszerűen megtették. A most megújult modell megnövelt hatótávjával kapcsolatosan is csak arra érdemes - nyomatékosan - felhívni a figyelmet, hogy a gyártó által megadott 200 kilométer feletti hatótáv csak és kizárólag kifejezetten környezettudatos vezetés esetére érvényes. Mint ahogy amolyan "epitheton ornans"-ként érdemes megjegyezni: a villanyautó, így a Leaf is csak és kizárólag  akkor öko/zöld/zéró emissziós, ha és amennyiben a környezetet legkevésbé terhelő szél- és napenergiából származó árammal töltjük.

A Leaf - minden villanyautók legnépszerűbbike - emellett nem csak egy modell, hanem a szimbóluma a Nissan abszolúte méltányolható villanyautós törekvéseinek, amelyek kétségtelenül hozzájárulhatnak egy tisztább világhoz - és a túlélésünkhöz.

2. Honda Jazz - ne hagyjuk kihalni a szívó benzinmotort

A Honda - immáron harmadik generációs - kisegyterűjéről szintén sokan, sok jót írtak: variálhatóság, megbízhatóság, stílus stb. Noemissziós faktora azonban nem ebben, hanem - sajnos a piacon kihalófélben lévő - fantasztikusan jó, takarékos és tartós szívó benzinmotorjában rejlik. Nem zavarna a szívó benzinmotorok kihalása, ha nem sokkal kevésbé tartós, sokkal kisebb fordulatszám tartományban erős és takarékos turbós erőforrások vennék át a helyüket - hanem, mondjuk CNG vagy villanyhajtás. De nem ez a helyzet. A helyzet az, hogy a súlyosan álságos környezetvédelmi mérések életidegen szabványainak - légüres térben - sokkal jobban meg tudnak felelni, mint a Honda Jazz motorjához hasonló igazán nagyszerű szívómotorok. Mindazoknak, akik egy ultramodern, mégis régi vágású motorral szerelt autóra vágynak, választásuk bizonyosan az új Jazz lehet.

3. Dacia Duster - normális terepjáró, józan embereknek

Ahol hiányzik a sznobizmus, ott nem kellenek felesleges díszek, extrák, túlzások. Ezek nélkül pedig egy autó már önmagában is könnyebb, környezetbarátabb.  A Dacia minden modellje ilyen autó, de az igazi fricskát a világ sznobabbik felének mégiscsak a Duster adta. A Dacia újra megtanította az embereket józan autókat használni - és szeretni. Ha ez így maradna, sokkal kevesebb környezetterhelés is elegendő lenne az autózáshoz. Aki Daciát vesz, vásárlói voksával már önmagában ad egy nagy büdös pofont  a túlzásoknak, a pazarlásnak, a sznobériának - a  világot tönkretevő telhetetlenségnek.

4. Fiat Panda - és társai

Egyik kedvenc autótípusom a Fiat Panda, de ennek nincsen különösebb jelentősége, hiszen - sajnos - a Panda, amely Európának is egyik kedvenc típusa, a magyar piacon marginális szerepet játszik. Ennek számos oka lehet, de sajnos közte van a relatíve talán kissé magas ára. Egyébként volt idő, amikor a Panda mentette meg a Fiatot, de ez az idő elmúlt: a Fiat újra Európa egyik kedvenc márkája - és presztízsmodelljei ellenére továbbra is a világ legalacsonyabb széndioxid-kibocsátású modellpalettájának birtokosa. Ami azonban még ennél is fontosabb: a jelenlegi - reális - alternatívák közül a legkörnyezetbarátabbnak  számító gázüzemű autózás élharcosa. A legteljesebb személy és áruszállító LPG, CNG kínálat birtokosa - amelynek sajnos Magyarországon szintén elég marginális a szerepe.

5. Renault Talisman - a szerencsehozó

Talán mondanom sem kell, hogy környezetvédőként a Renault kínálatában korántsem a kedvencem a mostanában szárnyaló márka új limuzinja, a Talisman. Sokkal inkább az elektromos Kangoo, a szintén villanyhajtású Zoe vagy a kompakt kategória döbbenetesen alacsony - 4 liter alatti fogyasztására képes - új, 2016-os Megane.

Ami miatt a Talisman bekerülhetett a zöld szempontból releváns autók közé, az alapvetően három szempont:

- Deklaráltan takarékossági szempontból nem készül négykerékhajtással, viszont kifejlesztettek hozzá egy az összkerékhajtás biztonságának nagy részét nyújtó összkerékkormányzást, amely olcsón, lényegi súly- és fogyasztástöbblet nélkül nyújtja a prémium stabilitást.

- Bár a Renault számára az amerikai Nissan jóvoltából rendelkezésre áll a hibrid hajtáslánc, mertek nemet mondani rá: ki merték mondani, hogy egy alapvetően hosszú távú utazásokhoz használt limuzin esetében a hibrid hajtás csak súly- és fogyasztástöbblet, nem pedig zöld rendszer. Ehelyett készítettek egy zöld szempontból is korrekt 1,6-os benzinmotort, aminek menet- és fogyasztási tulajdonságai kiválthatóvá teszik nem csak a hibrid, de a dízel rendszert is.

- Harmadrészt - és ez már abszolúte csak szubjektum - nagyon bízom benne, hogy ez a sármos és letisztult formájú limuzin a Volkswagen által kevésbé korrumpált piacokon bizonyosan megveri majd a Passatot, amely a dízelbotrány óta különösen gyűlölt típusa a környezet védelmét és a korrekt nagyvállalati kultúrát fontosnak tartó vásárlóknak.

Jedlik Ányos Klaszter, környezetbarát autós zöld rendszám, ingyenparkolás, ingyenáram és buszsávhasználat. Néhány eleme, javaslata és szereplője azoknak a hazai terveknek, amelyek - elméletileg - arra hivatottak, hogy terjesszék, népszerűsítsék, könnyítsék és ösztönözzék a zöld, elektromos, zéró emissziós közlekedést.

Örülhetnénk, hiszen végre itthon is megmozdult valami és talán felismerték a döntéshozók is, hogy végre tenni kell a környezetvédelemért.

Ha viszont kicsit közelebbről és alaposabban is megvizsgáljuk e tervek részleteit - valamint kedvezményezettjeit - akkor inkább egy a felső tízezernek és a politikai osztálynak szóló gengszterprivilégium-rendszer sejlik fel az elvileg zöld közlekedést terjeszteni, népszerűsíteni hivatott elképzelések mögött.

Zöld javaslat lenne, hogy - a mentőkön, a rendőrökön és a tűzoltókon kívül - bármifajta autók közlekedhessenek a buszsávban?

Lófaszt. Sokkal inkább bűnözők, milliárdosok és politikusok régi vágya - amely úgy tűnik, most zöld intézkedésnek álcázva teljesülhet.

Zöld javaslat lenne az, hogy ingyen vételezzenek olyanok áramot, akik 10-20-30 milliós villanyautókkal közlekednek? És egyáltalán: zöld intézkedés számolatlanul ingyen adni valamit, amit csak súlyos környezetszennyezés árán lehet előállítani?

Nagy szart. Körülbelül olyan érzéketlen köcsögség, mint amikor rezsicsökkentés címén egy szegény ember havi áramszámlája ezerrel, a rózsadombi milliárdosoké pedig havi százezerrel csökken.

Kiknek lesz ingyen parkoló, ingyen áramot használó, buszsávban menőző villanyautója?

Nyilvánvalóan politikusoknak, kőgazdagoknak - akik végre újabb privilégiumokat zsebelhetnek be a keményen dolgozó kisemberekkel szemben.

Ja, és ha mindez nem elég, egy suttyomban készülő hazai javaslat szerint a tölthető elektromos-belsőégésű (plug-in hibrid) járműveket is be akarják vonni e privilegizált zöld járműveknek kitalált körbe.

Nem is csoda: Porsche Cayenne, Mercedes S osztály, BMW i8, Audi Q7 és társai kaphatóak - vagy lesznek kaphatóak a közeljövőben - ilyen rendszerekkel.

Amelyekről ráadásul - a jelenlegi dízelbotrány csalásainál sokkal ordenárébb módon - olyanokat hazudnak gyártóik, hogy 1,5 vagy 2,3 liter benzint/gázolajat fogyasztanak száz kilométeren.

Arról már nem is beszélve, hogy például az egész Jedlik Ányos elektromosautó-klaszter lényegében a Paks 2 és az atomenergiát erőltető magyar állami maffia seggevége. Így - nem véletlenül - programjaikban és kommunikációjukban szó sem esik nap- és szélenergiáról, valamint ezzel hajtható - nem a buszok sávját elvevő - villanyautókról.

A közgazdasági- és marketingiskolák - ha lesznek még ilyenek - bizonyosan tananyagaik részévé teszik majd azt a másfél évtizedes folyamatot, amelynek nyomán sikerült súlyosan leharcolni, elértékteleníteni, szánalmassá, hiteltelenné tenni az európai ipartörténet két nagy, többszáz éves varázslatos legendáját. A Peugeot-t és a Citroent.

Ráadásul az előbbi (a Peugeot) - mögött - szélesen értelmezve családi ipartörténetét - közel négyszáz éves diadalút áll: a vízimalmoktól a szoknyaabroncsokon át a kerékpárokig, borsőrlőkig, robogókig és persze autókig vezetett az a dicsőséges út, amelyről letérve lassan európai léte értelméért küzd a patináns márka.

A PSA Peugeot Citroen csoport helyzete Magyarországon is szégyenteljes: az eleve nagyrészt rossz és kevéssé vonzó modellkínálatnak a hazai importőrcég kritikátlan árazási, marketing és kommunikációs, valamint hálózatfejlesztési dilettantizmusa adta meg a kegyelemdöfést.

Itthon a személygépjármű eladási toplisták első tíz helyébe mostanában szinte soha, de a top 15-20-ba is ritkán fér bele Peugeot - főleg nem Citroen és DS (vagy mi a lószar :).

A hazai Peugeot- és Citroen-kereskedők - ha tudnak - menekülnek a két márkától, vagy igyekeznek helyettesíteni, kiegészíteni másokkal - olyanokkal, amelyek vagy volumenben, vagy exkluzivitásban helyettesítik az egykor francia Mercedesként emlegetett oroszlános márka megkopott fényét.

A Peugeot/Citroen - egykor - a tartós, divatos és környezetbarát autók piacának állandó éllovasa volt, és ezekkel a sikeres, gyakran divat- és trendteremtő tömegmodellekkel kerültek a médiába - Magyarországon is.

Mi a helyzet ma?

A környezettudatos autózás két kis szimbólumát, a Peugeot 108-at és a Citroen C1-et szépen csendben, sunyin kivonták a magyar piacról - vagyis még az sem tud venni, aki mindenfajta reklám és marketing nélkül esetleg ehhez kedvet kapna.

Van helyette "Tóth Janika meg rali", a még bukása előtti hónapokban is össze-vissza ajnározott "dízel-hibrid rendszer", és a szintén éppen most megbukott silány Audi TT-parafrázis, a CRZ - amelyről még a lojális bértollnokok is csak annyi pozitívat tudtak megjegyezni, hogy "mivel kevés van belőle, majd egyszer sokat fog érni."

A Peugeotnál valami megtört, a márka rossz úton jár.

Ezt néhány nappal ezelőtt éppen az a Gablini Gábor autókereskedő mondta, akinek neve a kezdetektől összeforrt az oroszlános modellek hazai szervizelésével és értékesítésével.

Gablini - a sajtó nyílvánossága előtt - azt is hozzátette: már hosszú évekkel ezelőtt, a 307-es modell súlyos, eltussolt és lényegében kijavíthatatlan elektronikai hibái miatti óriási botrány után magának a Peugeot családnak a képviselőivel is is beszélt erről, akik állítólag megnyugtatták: nem lesz semmi baj, minden tudományosan meg van tervezve.

Nos, vagy mégsem volt tudományosan megtervezve, vagy csődöt mondott a tudomány, hiszen az elmúlt években - a cégcsoport kínai többségi tulajdonosai és a Peugeot család - lényegében vállvetve vágták haza a márka európai mítoszát.

A PSA-nak jelenleg alig van igazán karakteres modellje: a Peugeot-nak talán egy sincsen, a Citroennek a Cactus és a Picasso - amelyek esetében azonban súlyos árazási problémák, vérdilettantizmusra utaló marketingbakik - és persze a leromlott márkakereskedői hálózat nehezítik az értékesítést.

Se környezettudatosság, sem sárm, sem megbízhatóság, sem pedig jó ár-értékarány.

Ezek híján valóban nehéz autót forgalmazni 2015-2016 fordulóján Magyarországon, Európában.

A Peugeot és a Citroen kereskedelmi jogait mostantól Magyarországon is átvette az Emil Frey-csoport, amelynek azért van némi rutinja tetszhalott márkák feltámasztásában. Azt, hogy mi a tervük, nem lehet tudni. Legfeljebb csak reménykedni lehet abban, hogy legalább az árképzésben és a marketingben javítanak valamit a két márka vészesen szar helyzetén.

Talán ahelyett, hogy szegény Tóth Janikához és társaihoz hasonló lejárt szavatosságú raliversenyzők környezetpusztításába öntenék a pénzt, visszahozzák és reklámozzák egy kicsit a cég két - egyébként Toyota motorral hajtott - ökoautóját, a 108-ast és a C1-est. Újra felvillantva legalább egyet, a két márka egykori számos erénye közül.

"Mindenkinek alanyi jogon járó juttatásként kellene adni legalább egy óra villanyautóvezetést vagy villanyautós utazást, mert egy Leaf vagy az NV200E nem csak környezetbarát, de szinte tanít a környezettudatos vezetésre és az elektromos autózással járó különlegesen kellemes életérzésre." - mondta Antoine Barthes blogunknak adott exkluzív interjújában. A  francia nemzetiségű menedzser szerint ezekkel a modellekkel kicsit ez is a Nissan célja: nem rászorítani, hanem megszerettetni, jó és vonzó életérzéssé tenni a környezettudatos villanyautók használatát.

Barthes, aki a Nissan egyik meghatározó vezetője, korábban a teljes Datsun és Nissan modellpaletta marketingaktivitásáért volt felelős, jelenleg a Nissan Sales Central & Eastern Europe Kft igazgatója.  A 39 éves cégvezető azt is elmondta: a zöld motorizációs technológiák terjesztésénél be kell tartani a fokozatosság elvét. Szerinte a jó és mindennapos használatra alkalmas villanyautók elterjedése után egy következő nagy és fontos lépés lesz, hogy felmérjük és ismertessük: honnan, milyen forrásból és technológiákkal lehet igazán környezetkímélő módon előállított energiát tankolni hozzájuk.

Magyarországon az állami, közösségi és céges korrupció egyik melegágya az autóbeszerzés - különösen a speciális célú járműveké. Vélhetően mindenki emlékszik a még mindig szabadlábon lófráló, eszelős vicsorú Demszky Gáborra, aki mérhetetlen cinizmussal magyarázta meg annak idején, hogy Budapest főpolgármestereként azért van szüksége közpénzből 22 milliós Audi A6 Allroad Quattróra, hogy "ellenőrizhesse a fővárosban zajló nagyberuházások helyszíneit". Majd a budapesti közterület-felügyelet akkori vezetőivel vetetett még néhány, darabonként húszmilliós Volkswagen Tuareget a "közterületek felügyeletére".

Valójában persze arra, hogy kényelmesen járhasson vele, máig tisztázatlan forrásból vásárolt horvátországi nyaralójába.

Demszky azonban csak a jéghegy csúcsa: szinte kivétel nélkül mindenki tud mondani kicsit, közepesen és nagyon felháborító példákat arra, amikor polgármesterek, állami cégvezetők és más választott vagy kinevezett közszolgák hogyan vásároltatnak maguknak közpénzen drága terepjárókat, mindenfajta "nehéz terepen végzendő közfeladat" (általában) kamu indokával.

E sokmilliárdos közpénzpazarlást és felesleges környezetszennyezést okozó korrupt gyakorlat megszüntetésére javasolnék egy olyan, most megjelent járművet, amelynél hatékonyabb nem nagyon van, sárban, hóban földutakon végzendő bárminemű és rendű/rangú (köz)munka elvégzésére.

Ugyanakkor garantáltan egyetlen korrupt közalkalmazott és köztisztviselő sem tudja majd magáncélra (kirándulás, kurvázás stb.) használni - merthogy nem nagyon lehet.

A kanadai BRP (Bombardier Recreational Products) legendás Can-Am márkájának legfontosabb 2016 évi újdonsága a Defender névre keresztelt terepmindenes.

Ha kell, kisautó, ha szükséges, vontató, ha havazik, hóeltakarító, ha baj van, katasztrófavédelmi szállító, ha rendezvény van, mindenes munkaautó, ha rossz a falusi közbiztonság, mezőőrautó, ha veszélyben az erdő, természetvédelmi őrautó - vagy éppen vadetető terepjáró.

Mindenes, minden helyzetre, minden terepre, mindenkinek.

A paradox az, hogy ma Magyarországon számos önkormányzat, hivatal, civilszervezet, egyesület, hatóság éppen amiatt "nem mer" a Can-Am Defenderhez hasonló kifejezett munkajárműveket vásárolni, "nehogy kikezdjék őket" amiatt, hogy a közpénzeket luxuscikkekre költik.

Míg ma Magyarországon egy Land Rover Defender, de akár egy 8-10-12 millió forintos pick-up közpénzen beszerzése semmifajta izgalmat, kételyt, gyanút nem kelt a közpénzek felett őrködőkben, a kifejezetten - és kizárólag - munkára használható Can-Am (vagy a hozzá hasonló Honda, Kawasaki, Yamaha, Polaris) kisgép megvásárlását senki nem meri megkockáztatni.

Ilyen következmények nélküli, következetlen és képmutató ország a miénk: Land Rover Defendert bárki, bármikor, bármire vehet közpénzbő és használhatja magáncélokra (is).

BRP Defendert viszont - egyelőre - senki nem mer venni - még kizárólag közfeladatok hatékony ellátására sem.

Rengeteg nagyszerű legendája van a világ motorkerékpár-gyártásának. Sportmotorok, endurók, robogók, chopperek, túramotorok.

Japánok, olaszok, németek és franciák is.

Mind közül a legnagyobb - és mifelénk egyúttal a legismeretlenebb - azonban kétségtelenül a Honda Super Cub. 1958-ban született, végtelenül egyszerű és nagyszerű. Azóta több mint hatvanmillió példányt adtak el belőle.

Számomra nemcsak egyszerűségében rejlő nagyszerűsége miatt a legkedvesebb. De azért is, mert talán az egyetlen olyan belsőégésű motorral hajtott jármű a világon, amely anélkül volt képes motorizálni és mobilizálni kontinenseket, hogy környezetének elpusztítással fenyegetné azt.

90, majd 110 köbcentis négyütemű motorja, bőven két liter alatti fogyasztása, szinte korlátlan teherbírása, praktikus pakolhatósága és legendás tartóssága már akkor a világ leginkább ökotudatos járművévé tette, amikor ökológiai tudatosságról nem is beszélhettünk.

Nagyok a kerekei, hogy bírja a rossz utakat. Nagyok a csomagtartói, hogy elbírjon mindent. Nagy az élettartalma, mert akkoriban, amikor kitalálták, még nem volt szempont az eldobhatóság.

Kicsi a motorja, de erős - és főleg nyomatékos. Kicsi a szervizigénye és javítani egyszerű. Egyszerre motorizációs- és ökolegenda.

Nálunk mégis ritkaság. Nincs kultusza, nem is lehet kapni. Pontosabban Innova és Wave néven egy időben itthon is lehetett, de jelenleg sajnos nem.

Itthon, aki Vespát hajt, az trendi és menő, de aki Honda Cubbal jár azt csórónak, de legjobb esetben is különcnek nézik.

Értelmetlen és érthetetlen lépés a Hondától, hogy nem vezetik be Európába a Cubot, amelyre - ma már - talán elég érettekké váltak az öreg kontinens vásárlói is.

A tudatos - konzumidiotizmust és sznobizmust nélkülöző - fogyasztói szokások egyre népszerűbbé válásával vélhetően a Honda Super Cub is megtalálhatná vásárlóit Nyugat- és Közép-Keleteurópában is.

Az idei tokiói motor show-n bemutatott elektromos változat, (EC Cub Concept), valamint egy benzines, új verzió, (Super Cub Concept) esélyt adhat arra, hogy ez a szó legjobb értelmében vett kis jószág egyszer végre megjelenjen az európai piacon.

Itthoni elterjedése fontos lépés lenne a normális és környezettudatos egyéni közlekedés felé vezető rögös úton.

Jóízlésű ember a történtek után bizonyosan nem vásárol Volkswagent.

Nem egyszerűen a leleplezett dízelcsalás ténye miatt. Sokkal inkább azért, mert mára nyilvánvalóvá vált, hogy a német cég nem egyszerűen csalt, hanem 2007 óta nemzetközi bűnszervezetben, folytatólagosan, politikusok, lobbisták bűnpártoló tevékenységét igénybe véve verték át fogyasztók millióit, hatóságok, civil szervezetek százait, államok tucatjait.

Továbbá mára az is nyilvánvalóvá vált: a Volkswagen vállalati kultúrája semmifajta valódi önkritikát, őszinte gesztust nem tesz lehetővé. Továbbra is hazudnak, sumákolnak, ferdítenek - és érzékelhetően már most a történtek eltussolásán dolgoznak.

"Diesel motor információ". Ez a címe például a magyarországi hivatalos weboldalukon található fülnek, amelyre kattintva a közel egy évtizede tartó nemzetközi csalássorozatuk károsult vásárlói kaphatnak információkat.

Jóizlésű ember legalább a "nemvásárlásával" megbünteti a Volkswagent.

Volkswagent tehát ne, de akkor mit?

Aki bármilyen szempontból is tudatos vásárló, a Volkswagen-csoporton kívül is óriási - a bőség zavarával kecsegtető - kínálattal találkozik.

Néhány szempont azoknak, akik túl finnyásak ahhoz, hogy ökológiai bűnözők zsebét tömjék pénzzel.

1. Magyart, ne dízelt.

Nem környezetvédelmi, de sokak számára elsődleges fontosságú - és abszolút respektálható - szempont, hogy olyan autót vásároljanak, amely itthon készült, amit magyar munkás gyárt. Nos, azt gondolom, az Opel és a Suzuki jelenlegi kínálata lényegében minden kategóriában kínál Volkswagen-alternatívát. Ráadásul mindkét gyártó elég jól áll korszerű benzinmotorok terén, így aztán a német-magyar és a japán-magyar márkák kínálatából választva nem csak a Volkswagen, de a dízel erőforrásokat is hatékonyan kiiktathatjuk.

Mert ne legyen illúziónk: bár az autós lobbi nyilvánvalóan meg fogja akadályozni egy átfogó, nemzetközi ellenőrzését a gázolajos autók károsanyag-kibocsátásának, az napnál világosabb: még az Euro6-os minősítést megkapott dízeleknek is szinte mindegyike a határértékek sokszorosát produkálja normál, közúti körülmények között.

2. CNG?

Kevesen tudják, hogy ma már Magyarországon is óriási kínálat van a benzines- és dizelmotoroknál jelentősen tisztább CNG (Compressed Natural Gas) hajtással szerelt járművekből. És ez a nemtudás korántsem a fogyasztók, hanem az importőrök hibája. Ott van például a CNG hajtás és infrastruktúra egyik őshazájának számító Olaszország piacvezető márkája, a Fiat, amelynek szinte teljes választéka rendelhető CNG hajtással. Mind a személy, mind pedig a haszonjárművek.

Magyarországon is.

Csak nem reklámozzák, de még kellő mennyiségű és minőségű tájékoztatás sincsen erről a fajta, mindenképpen az érvényes alternatívák egyikének számító hajtás előnyeiről.

(Dicséret illeti a Magyar Gázüzemű Közlekedési Klaszter Egyesületet, amelynek szakszerű sajtó és szakmai anyagai azért sokat segítenek a gázüzem népszerűsítésében.)

3. Villanyhajtás

Éppen a rettenetes erejű, perverz nemzetközi dízelfétis, valamint a villanyautós infrastruktúra hiányosságai riasztottak el több márkát is attól, hogy kitűnő villanyautóikat versenybe küldjék a magyar piacon. Nincsen nálunk Renault Zoe, Twizy és E-Kangoo sem. Tisztességgel dacol viszont az elemekkel a Nissan, amely Magyarországon is óriási erőfeszítéseket tesz a villanyautók és a zöldebb motorizáció meghonosítására. A megújuló E-NV200 és Leaf immáron 250 kilométert képes megtenni egy töltéssel. Ma már itthon is kaphatóak park-green rendszerek is, amelyek lehetővé teszik, hogy szél- és napenergiával töltsék a vásárlók autóikat.(Ráadásul a Nissan kidolgozott egy programot az elhasznált villanyautó-akkumulátorok további hasznosítására is.)

4. Tartós jármű - hosszú távra

Külön figyelmet érdemel az a túl keveset tárgyalt szempont, hogy tudnillik a legzöldebb az a jármű, amelyet nem kell néhány év után kidobni. Ilyenek például a korszerű, turbó nélküli benzinmotorokkal szerelt autók, amelyek - kulturált használat esetén - akár évtizedekig kiszolgálják tulajdonosukat. Az egyik ilyen benzines szívómotor-specialista az egyébként is igényes, tartós autókat gyártó Honda, kínálatukban a HRV, a Jazz, a CR-V.

A Honda egyébként az autózás mellőzésében is kínál releváns javaslatokat. Európa hosszú évek óta legnagyobb példányszámban eladott és legkedveltebb robogója, az SH300-asuk, amely a világ első Euro4-es környezetvédelmi besorolású kétkerekűje.

5. Ár-érték arány

A Volkswagen - különösen Magyarországon - nem csak bűnöző módon csal a kibocsátási értékekkel, de igazán aljas, gátlástalan árpolitikát is alkalmaz.

Nem csoda.

Gyakorlatilag minden állami közbeszerzést ők nyernek, így aztán minden gond nélkül felülárazhatják járműveiket. Hiszen közpénzből így is megveszik, a magánvásárló meg amúgy is le van szarva. Egy Volkswagen Caddy kisáruszállító árából például két Dacia Dokkert lehet vásárolni. Aki nem akarja a Volkswagen által kialakított nemzetközi üzleti maffiarendszert hizlalni és fontos az ár-érték arány, már csak ezért sem vesz Volkswagent.

Soha többé.

Úgy tűnik, a pofátlanságnak, a cinizmusnak és a gátlástalanságnak a Volkswagen vállalati kultúrájában tényleg nincsen határa. A vállalatnál leleplezett igazán botrányos csalás, tudatos környezet- és egészségkárosítás után, azt követően, hogy számos, az emberek egészsége és a tiszta környezet iránt Magyarországnál érzékenyebb országokban egyszerűen betiltották a gyártó érintett dizelmotorokkal hajtott autóit, a Volkswagen hivatalos magyar weboldalán a fényképen mellékelt szövegek olvashatók.

Azt a technológiát (TDI) és azt a modellt Passat fényezik ökológiailag, amelyik e botrány szimbóluma - és valószínűleg az autóipar egyik legmocskosabb csalásának örök szimbóluma marad.

Az elmúlt napokban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter Volkswagen-ügyben adott nyilatkozatai alapján annyi bizonyos: Magyarországon nemhogy büntetőeljárás, de még egy enyhe kritikai szele sem érinti meg a Volkswagent és annak vezetőit. Ennek ellenére abban azért bízom, hogy az utóbbi időben szinte mindent eltöketlenkedő Európai Unió most, egyszer a sarkára áll és a jog törvényes eszközeivel megtorolja ezt a folytatólagosan elkövetett gazdasági-ökológiai banditizmust.

Úgy tűnik, ezt nem csak mi, környezetvédők várjuk, de már a Volkswagen jobbérzésű vezetői is:

"Személyes felelősséget kell vállalniuk azoknak, akik megengedték a csalást vagy telepítették a szoftvert, amely segítségével egyes modellek hamis teszteredményeket produkáltak” – jelentette ki a BBC-nek adott interjújában Olaf Lies, Alsó-Szászország gazdasági minisztere, aki a Volkswagen felügyelőbizottságának is tagja. Lies szerint a cég azon dolgozói, akik tudtak a csalásról és részt vettek benne, bűncselekményt követtek el."

Nos, a környezetet és az emberi egészséget súlyosan károsító csalást nem csak elkövetni, de tudatosan propagálni is bűncselekmény. Így nem érzem túlzónak azt az egyre növekvő társadalmi igényt, hogy végre Magyarországon is nézzenek már körül ennek a gátlástalanságban határt nem ismerő vállalatnak.

Tanulságos végignézni az Egyesült Államokban kirobbant, de globálissá szélesedett és Európát is megrengető Volkswagen-dízelbotrány reakcióit a különböző államok hatóságai, politikusai, civil szervezetei részéről.

Annyit előre bocsáthatunk: Magyarország - szinte minden más problémához hasonlóan - ezügyben is külön utat jár, de ez esetben a konzervatív szigor helyett "gyanús liberalizmus" érvényesül.

De várjunk egy kicsit még ezzel.

Tekintsük inkább át, mi történt máshol Európában.

Németország: ami szembetűnő, hogy még a Volkswagen érdekeltségeihez ezer szállal kötődő német politikai elit, média és illetékes hatóságok is példás szigorral kezelik az ügyet. Szúrópróbaszerű ellenőrzések, új emissziómérések, oknyomozó cikkek és legutóbb annak meglebegtetése: amennyiben záros határidőn belül nem lesz terv a környezetvédelmi normák valódi betartására, típusengedélyek bevonása következik.

Franciaország: az amúgy is dízelellenes francia elit nem csak a Volkswagen, de az összes főkolompos dízelgyártó (BMW, Peugeot, Citroen stb) esetében szigort, új méréseket, tiltásokat helyezett kilátásba, ráadásul 2020-ra amúgy is ki akarják tiltani az össze gázolajos autót Párizsból és több francia nagyvárosból.

Hasonló bejelentésekről, intézkedésekről hallani számos más európai államból, miközben még a mostanában szinte mindig töketlenkedő Európai Unió illetékes szervei (pl. környezetvédelmi biztosa) is példás jövőbeli szigort és a kibocsátásmérések alapos reformját ígérik/követelik.

És akkor nézzük hazánkat, a Volkswagen-csoport Németországon kívüli talán legnagyobb európai fellegvárát.

- Illetékes hatóság, állami szervezet, a klímavédelemért aggódó köztársasági elnök száját egyetlen szó nem hagyta el azügyben, hogy mi is a teendő akkor, ha egy gyártó a megengedettnek 30-40 (de egyes szakértők szerint rossz esetben 300-400 szoros) károsanyag-kibocsátást produkál, átverve a hatóságokat, a fogyasztókat egyaránt és valójában az egész társadalmat.

- A Magyar Autóklub illetékesének sikerült talán Európa legszégyenteljesebb nyilatkozatát adni a köztévében, amikor úgy foglalta össze a kialakult helyzetet, hogy remélhetőleg nem lesz szükség az érintett dízelmotorok teljesítményének csökkentésére, mert ha mégis, akkor kár érné a vásárlókat. Rákkeltő részecskék? Súlyos felárral környezetbarátnak hazudott brutális szennyezésű motorok? Oda se neki. Csak a teljesítmény - ahhoz ne kelljen hozzányúlni.

- A Volkswagen első számú hazai környezetvédő partnere, a több alkalommal adomány-pénzzel kitömött Levegő Munkacsoport, amely perek százait indította légszennyező cégek vagy légszennyezést generáló beruházások ügyében, most hallgat - mint szar a fűben. Cinkosan, némán szemléli az utóbbi évek legnagyobb légszennyezési botrányát.

- Sem jobb, sem bal, sem liberális, sem semmilyen oldali közéleti vagy autós szakmai médiumban nem látok oknyomozó riportokat arról:

1. Milyen közbeszerzési, beruházástámogatási és médiaösszefonódások vannak a magyar Volkswagen-importőr Porsche Hungária vezetői és a magyar kormány/kormányok között.

2. Milyen, a Volkswagenhez hasonló visszaélések, jelentős károsanyagkibocsátás-túllépések történtek a Peugeotnál, a Citroennél, a BMW-nél, a Volvónál, a Mercedesnél.

3. Hogyan egyeztethető össze a klímavédelmi célokkal az a tény, hogy ma Magyarországon komoly volumenű, közpénzből finanszírozott autóbeszerzést csak és kizárólag a mostani dízelbotrány főbűnösei, a Volkswagen, a Skoda és az Audi nyernek.

4.A kormányhoz hasonlóan miért hallgat (mint a sír) a magyar ellenzék is erről a mocskos ügyről, és egyáltalán: az elmúlt két évtizedben hány magyar politikus vásárolt kereskedelmi szempontból már nem indokolható mértékű kedvezménnyel autót a Porsche Hungáriától.

5. A Porsche Hungária nagyhatalmú vezére, Eppel János tudott-e a Volkswagennél zajló csalásról és ha igen, a magyar emberek egészségének védelme érdekében nem lett volna kötelessége ezekről a bűncselekmények jogi tényállásait is kimerítő csalásokról tájékoztatni az illetékes magyar hatóságokat?

6. Hány autógyártó hányféle, zöld szempontból ígéretes típusát nyírta ki a magyar piacon a dízelek ellenőrizetlen, ésszerűtlen, erőltetett térhódítása (hibridek, takarékos benzinesek, CNG hajtású járművek)

Sajnos, kedves olvasóim, a Volkswagen-botrány magyar kezelése megmutatta: van egy ilyen arca is a híres-hírhedt, karakán magyar különútnak.

Köztéren piszkító hajléktalanokkal, botrányos migránsokkal, hülyeségeket beszélő szomszédos országok vezetőivel tudunk keménynek, határozottnak, ellentmondást nem tűrőnek lenni.

Csak a magyar elit köreibe beépült, tagjaihoz egyénileg, szervezetileg is ezer szállal kötődő multicég esetén nem tudunk/akarunk a sarkunkra állni.

Még akkor sem, ezek a multik ha dízelmotorjaikkal idepiszkítanak, utána pedig még  botrányosan is viselkednek, mentséget keresve meg hülyeségeket beszélnek. Nem mellesleg - a GDP mellett - a halálozási statisztikákhoz is jelentősen, érzékelhetően hozzájárulnak.

Elképesztő, különleges, egyedülálló folyamatoknak lehetünk tanúi az autóiparban, mióta az Egyesült Államokban nyilvánosságra került a Volkswagen-csoport csalássorozata, amelynek lényege, hogy egy szoftver segítségével mindeddig sikeresen elfedték: a megengedett károsanyag-kibocsátás 30-40-szeresével pusztítják az embereket a gázolajos Passatok, Golfok, Audi A3-asok és az autóipari csoport sok más modellje.

Különleges a legbukás helyszíne is.

Ilyen méretű és mélységű botrányba a Volkswagen Európában bizonyosan nem keveredhetett volna. Annak ellenére sem, hogy dízeljárműveik itthon ugyanúgy 30-40-szeresét bocsátják ki a tüdőrákkeltő koromból és számos más káros anyagból.

Európában - és ezen belül Németországban, Magyarországon különösen - a Volkswagen ugyanis állam az államban.

Egyelőre érinthetetlen, támadhatatlan - és aki támadja, az védhetetlen.

Egyedülállóak a Volkswagen gátlástalan csalássorozatának következményei is.

A világ legmocskosabb autógyártójának nyilvánosságra került ökológiai bűncselekménysorozata, úgy tűnik, most komoly zöld fordulatot hozhat az autóiparban.

A Volkswagen ugyanis ebben a dízelbotrányban egyáltalán nem magányos elkövető, hiszen jól ismerjük tettestársait: Mercedes, Peugeot, Citroen - hogy csak a világpiac leggátlástalanabb dízelmanipulátorait és legelvetemültebb tüdőrákkeltőit említsem.

Ők most patkányként menekülnének a süllyedő hajóról.

Közülük a Mercedes - nyilván megpróbálva megelőzni, elébe menni a biztos lebukásnak - bejelentette: 2020-ig leállítják gázolajos motorjaik gyártását, és hibrid rendszerekkel helyettesítik azokat.

A Peugeot-Citroen  éppen most bukott meg végérvényesen dízel-hibrid rendszerével, és valószínűleg a jövőben kénytelen lesz a különböző rendű-rangú gázolajos autók mérhetetlenül hazug módon zöldként és tisztaként propagálása helyett legalább a feltétlenül szükségesnél nem rákkeltőbb autókat gyártani.

(Jellemző a francia autóipari csoport ökológiai cinizmusára, hogy miközben még ma is zöldként propagálják igazán súlyosan szennyező dízel és dízel-hibrid rendszereiket, legzöldebb járműveiket, a Peugeot 108-at és a Citroen C1-et  még csak nem is forgalmazzák Magyarországon.)

A Volkswagen-botrány véget vethet a gázolajos motorok világtörténetének, amelyek ma már tökéletesen helyettesíthetőek benzines, CNG-s és benzin-hibrid rendszerűekkel.

Meg persze egyre nagyobb arányban helyettesíthetőek lennének napelemekkel és szélkerekekkel töltött villanyautókkal is.

Ez az eset talán véget vethet annak a korszaknak, amelyben rendszeresen kiderül egy-egy autóipari multiról, hogy a minimálisan elvárható emberi, erkölcsi, ökológiai, üzleti etikai minimumnak sem hajlandóak eleget tenni.

Másrészről a Volkswagen dízelbotránya, a dízelmotorok már régóta aktuális kiváltásának felgyorsulásán  kívül talán még egy fontos folyamatot elindíthat Európában.

Az államokon átivelő, vagy talán inkább nemzetállamok felett álló, erőszakos, gátlástalan Volkswagen-birodalom megroppanását is. Amely birodalom mindeddig nem csak arra volt képes, hogy elhazudja: dízelautóikkal  30-40-szeres károsanyag-kibocsátás mellett exponenciálisan  növelik a rákos megbetegedések számát. De sok egyéb politikai-gazdaságpolitikai  természetű aljasságra is.

Magyarországon is.

PS. A Volkswagennél történt dízelbotrány után szép és nemes szakmai, társadalmi feladat lehet minden  jogvédőnek, hogy egy-egy tüdőbeteg, daganatos beteg honfitársunk nevében szarrá perelje a Volkswagent, a Mercedest és az összes többi, az indokoltnál is sokkal gátlástalanabb, élet és halál, természet- és környezetvédelem kérdésében abszolúte érdektelen, érzéketlen multicéget.

Akár komoly elégtételt is érezhetnénk itt a Noemisszió blognál most, amikor kiderült: a Volkswagen autógyár semmibe véve az emberek egészségét, az üzleti és ökológiai korrektség minimális, alapvető elvárásait, gátlástalanul csalt, hazudott, trükközött.

A hír immáron bejárta a világ és magyar sajtót is.

Az ügy lényege, hogy olyan titkos szoftvert telepített dízelüzemű autóiba, amelyekkel nemcsak kijátszhatók a károsanyag-kibocsátási előírások, de például nitrogén-oxidok esetében negyvenszer magasabb a gázolajos Volkswagenek (Passatok, Jetták, Beattle-k, Audi A3-asok) emissziója, ami nyugodtan nevezhető nem csak csalásnak, de tudatos és lelkiismeretlen mérgezésnek, gyilkosságnak is.

Azért is érezhetnénk elégtételt e megdöbbentő hír hallatán, mert blogunk - talán egyedüliként a hazai médiában - az elmúlt években többször rámutatott arra az üzleti, erkölcsi gátlástalanságra, amellyel a Volkswagen márka Magyarországon is nyomul: azokra a kormányzati, önkormányzati autóbeszerzésekre, amelyeken a Porsche Hungária lehet, hogy formailag törvényesen, de szégyenteljes, gátlástalan módon söpört le, lehetetlenített el mindenfajta konkurenciát, alternatívát, tisztességes, transzparens versenyt.

Nem öröm, sőt szomorúság, hogy arról is talán egyedüliként számoltunk be: a Volkswagen csoport magyar érdekeltségei:

1. Hamis zöld ígéretekkel és pénzzel egyrészt környezetvédő szervezetet vettek maguknak, akik bár nevükben a levegő védelmét szolgálják, most nyilván hallgatnak, mint szar a fűben szponzoruk súlyos ökológiai disznóságai miatt.

2. Egészen elképesztő machinációkkal érik el, hogy drágább, szennyezőbb autóik nyerjenek lényegében az összes állami, önkormányzati közbeszerzésen.

3. Magyarországon példátlan módon, a rendőrség és az ügyészség közreműködésével szabályosan levadásztak és börtönbe juttattak egy köztiszteletben álló magyar természetvédőt (Zsák Ferenc), aki meg akarta akadályozni, hogy a győri Audi gyár Natura 2000-es terület bővítse tevékenységét.

4. Tesztautókkal, hírdetésekkel és egyéb juttatásokkal gyakorlatilag kézivezérlik az egész magyar médiát, amely fegyelmezetten és gyáván hallgat űzelmeikről.

Szóval meggyőződésünk szerint a Volkswagen mostani Egyesült Államokbeli botránya messze csak a jéghegy csúcsa: ennél a megdöbbentő csalásnál még sokkal nagyobb disznóságok is napvilágot láthatnak Európában ennél a különösen agresszív üzletpolitikát - és politikát - folytató globális cégcsoportnál.

Viszont.

A Volswagen csoporttal kapcsolatos súlyos és permanens ellenérzéseink ellenére, azért e dízelbotrány kapcsán egy fontos és szomorú tényt érdemes leszögezni: számos egymástól független szakértő, kutatás és gyakorlati mérés bizonyította, hogy a dízeljárművek normál hétköznapi használat közepette képtelenek teljesíteni a nemrégiben életbe lépett euro 6-os károsanyag-kibocsátási normákat. Ráadásul nem csak az abban foglaltakat lépik túl húsz, harminc, negyvenszeresen, de például a városokban leggyilkosabb korom- és szállóporszennyezés vonatkozásában felmérhetetlen és ma még számszerűsíthetetlen egészségi károkat okoznak.

Nem csak az Egyesült Államokban, de Európában és Magyarországon is.

Nem csak a Volkswagennél és az Audinál, de - kisebb, nagyobb mértékben sajnos lényegében az összes nagy globális gyártó esetében.

(Nem véletlen, hogy Párizsban, Londonban és az észak-olaszországi nagyvárosokban a következő években radikális dízelellenes intézkedésekkel, tiltásokkal akarják elejét venni az autóipar dízelmotorokkal elkövetett szabályos nagyvárosi motorizációs holokausztjának.)

Mit tehetünk?

1. Dühönghetünk a Volkswagen-csoport különös, speciális aljasságán, erkölcstelenségén és általában az autógyártók ökológiai lelketlenségén.

2. Saját lehetőségeinken belül bojkottáljuk a Volkswagen-csoport termékeit, szolgáltatásait, és a jövőben, ha autót vásárolunk, lehetőség szerint elkerüljük a dízelüzeműeket.

Ha e kettőt sokan megtennénk:

1. Csődbe menne a Volkswagen és vele sírba szállna egy igazán gátlástalan, pusztító, ökológiailag érzéketlen ipari kultúra.

2. Szabályzók, tiltások nélkül egycsapásra lebeszélnénk a gyártókat a gyilkos dízeljárművek további (ránk) erőltetésétől.

Kedves elvtársak!

Lenin, Sztálin, Mao, Rákosi, Kádár, Nagy, Horn és Tony Blair után, úgy tűnik, újabb példaképet találatok mostanában magatoknak.

Mégpedig Jeremy Corbynt, az angol munkáspárt új, a nemzetközi nyilvánosság előtt most debütált szellemi vezérének személyében.

Tudom és értem rajongásotok elsődleges okát: Corbyn munkáspárti vezetőként elsőként Orbán-ellenes, bevándorlópárti tüntetésen debütált Londonban.

Ez most pont jókor jött nektek és nyilván szívetekből is szólt.

Ennek ellenére azt javaslom, legyetek óvatosak, amikor az európai baloldal teljes megreformálását zászlajára tűző Jeremy Corbynnal példálóztok, vagy pláne amikor zászlaitoka tűzitek és feltétlen közösséget vállaltok személyével, politikájával.

Emlékezzetek a felsorolt korábbi pédaképeitek eseteire - végül mindannyian kínossá, vállalhatatlanná váltak. Mindről kiderült, hogy gyilkos, tömeggyilkos, gyermekgyilkos, korrupt, vagy mindegyik volt egyszerre. 

Így aztán állandóan kénytelenek voltatok megtagadni korábbi példaképeiteket és magyarázkodni kínos, gyalázatos tetteik miatt.

Félreértés ne essék: az angol munkáspárt fenegyerekével, Jeremy Corbynnal olyan probléma bizonyosan nem lesz, mint korábbi bukott példaképeitekkel: Corbyn nem gyilkos és nem is korrupt. 

Corbynnal a ti szempontotokból, ennél sokkal nagyobb, súlyosabb baj van. Jeremy Corbyn ugyanis több, mint egy baloldali pártvezér és mozgalmi példakép. Jeremy Corbyn egy állat- és környezetvédő vegán, a levegőszennyezés ellen fellépő, kerékpárral járó ökotudatos városlakó és az egyik első propagálója, szervezője a városi közösségi kerteknek, amelyekben - meggyőződése szerint - mindenki megtermelhetné magának a húsmentes élethez szükséges alapvető élelmiszereket.

Kalina, Granta, 4x4, 4x4 Urban, majd később Vesta és X-Ray. Ezek lesznek a Magyarországra (is) visszatérő Ladák típusnevei. A Nissan-Renault-Dacia csoporthoz tartozó márka erős önállósággal fejleszti és gyártja típusait, amelyek - első ránézésre - egytől egyig kifejezetten tetszetősek, praktikusak, sőt némelyik egészen harmonikus-sármos. Viszont kizárólag a 4x4 nevű típus az, amely alkalmas lehet a márkához fűződő nosztalgiák némelyikének felélesztésére.

A Ladához itthon is - köztudottan - nosztalgikus érzelmek sokasága kötődik, az autósporttól, a hátsókerékhajtáson át az év autójává is megválasztott FIAT 124-es utódjaként született "ezerkettes zsiga" igéző vonalaiig és bájos-kedves szocreál extráiig.

Sokan, sokféle okból várják szimpátiával-nosztalgiával vissza a Ladát, amelynek forgalmazása, Budapesten, Óbudán az Autóváros nevű cég újabb márkájaként indul novemberben.

Én is szimpátiával-nosztalgiával várom a Ladát - igaz, kicsit más jellegű okokból.

Ha hinni lehet a híreknek - és az új importőr tájékoztatásának - a Ladák már gyártási filozófiájukban elég jelentősen különbözni fognak a piacon kapható más márkák típusaitól. A legfontosabb két különbség abban látszik, hogy egyrészt a Ladánál kifejezett célul tűzték ki az erős, strapabíró, tartós és megbízható járművek gyártását. Másrészt - egyelőre - nem lesz része a kínálatnak dízelüzemű erőforrás.

E kettőből következően környezetvédelmi szempontból - is - szimpatikus autók lesznek a posztmodern Ladák.

Annak ellenére is, hogy a - ma érvényben lévő, kizárólag széndioxidkibocsátás-alapú - környezetvédelmi normarendszer szerint nem tartoznak majd a leginkább zöld autók közé.

A két fentebb említett jellegzetességük - tartósság/megbízhatóság és dízelmentesség - miatt a szememben környezettudatos vásárlók számára is kifejezetten ajánlható márka érkezik vissza Magyarországra.

Ha pedig végre az ezügyben is legendásan pancser Európai Unió végre a valósághoz igazítja környezetvédelmi normarendszerét: szankcionálja a koromszennyezést és a néhány év után eldobhatóvá váló "tartós fogyasztási cikkeket" - nos, akkor a Lada új modelljei akár "hivatalosan" is a környezetbarát járművek listáinak élére ugorhatnak Európában.