A Napi Iszlám bejegyzéseit mostantól a napiiszlam.hu oldalon találjátok meg.
Az oldalon eddig megjelent cikkek az új lapunkon is megtalálhatók.
Történet a másik nézőpontból
Recenzió Bernard Chambaz: “Nem én vagyok Bin Laden!” c. könyvéről
A cikk eredetileg a prae.hu művészeti portálon lett publikálva. Bár a könyv 2013-ban lett kiadva magyar nyelven, a jelen történések fényében még mindig aktuális olvasmány.
Szeptember 11. tragédiájával kapcsolatban már eddig is számos könyv és film látott napvilágot, többnyire a felnőtt közönséget célozva meg. De milyen tanulsággal szolgál az eset a következő generáció számára, és hogyan lehet mindazt átadni az ő nyelvükön? Egyáltalán mennyiben érint egy európai kisiskolást egy Amerikában történt esemény? Bernard Chambaz Nem én vagyok bin Laden! című mesekönyvével kísérletet tesz ezen tanulságok levonására egy, az általánostól eltérő nézőpontból közelítve meg a történteket, ám a megválaszolatlanul maradt kérdésekkel a szülőknek is hagy bőven házi feladatot.
"A könyv toleranciára, békés együttélésre, egymás kultúrájának megismerésére tanít, és szót emel a szélsőséges nézetek ellen." A borító szövege alapján amolyan hiánypótló mesekönyvnek ígérkezik a francia író-történész vékony kis története, hiszen még a könyvesboltok felnőtt részlegén sem igen találkozunk egymás megismerésére és elfogadására ösztönző, vagy akár az iszlámot és követőit sztereotípiáktól mentesen bemutató könyvekkel, hát még az általános iskolásoknak szánt kötetek között. (Bár az egymás megismerésével és elfogadásával kapcsolatban rögtön eszembe jutott Mira Lobe: A kicsi én én vagyok című, óvodásoknak szánt könyve, ami valamilyen szinten érinti a témát.)
A történet John, egy amerikai baptista fiú és Nasszír, egy egyiptomi muszlim fiú barátságáról szól, amely szeptember 11. után hirtelen megszakad. A fiúk éppen osztálykiránduláson vannak az állatkertben, mikor becsapódik a két repülőgép a World Trade Center ikertornyaiba. Látják a gomolygó füstöt, hallják a pokoli zajt, az utcákon eluralkodó káosz részeseivé válnak. A mesét a kis Nasszír narrációjában követjük végig, betekintést nyerve ezzel a terrortámadás utáni iszlámellenes amerikai közhangulatba, illetve hogy hogyan élte meg azt egy muszlim kisfiú és családja. Megtudjuk, hogy legjobb barátja a szülei utasítására már többé nem beszél vele, hogy édesapja nem mer lemenni a maratonra szurkolni a résztvevőknek, nehogy arab származása miatt terroristának nézzék. Nasszír elmeséli, hogy már nem veheti fel kedvenc zöld pólóját, mert az valamilyen szinten vallásához, az iszlámhoz kötődik, és hogy nem tud szabadulni a tévében látott horrorisztikus jelenettől, ahogy emberi testek zuhannak ki a torony ablakaiból. Részesei leszünk egy átlagos, ám iszlám vallású amerikai család félelemmel teli napjainak, akiket éppúgy lesújtottak a történtek, akik ugyanúgy családtagjaikat, barátaikat vagy ismerőseiket veszíthették el a tragédiában, akik elítélik az erőszakot és a terrorizmust - éppúgy, mint más amerikaiak. "De nem én vagyok bin Laden! Én Nasszír vagyok!" Az amerikai muszlimok a történtekkel utcai verbális inzultusok áldozatává válnak, "Neked semmi keresnivalód itt! Te arab vagy!", és a paranoia eluralkodik az embereken, "Egy héttel később az 587-es járat leszállás közben a Queens negyed fölött lezuhan. (...) Még a tévé is megerősíti, hogy baleset történt, és nem a muzulmánok tehetnek róla."
De hogyan jönnek a történethez a halloweeni mérgezett cukorkák? Ki is pontosan a mindenki által emlegetett láthatatlan ellenség, aki körülöttünk ólálkodik, és amiért hazafinak kell lenni? Egyáltalán hogyan kell hazafinak lenni? És hogy van az, hogy egy muszlim család a hálaadást ünnepli, de a ramadánt nem? Számtalan kérdés merül fel, amit talán csak "körítésnek" szánt az író, de azzal, hogy nem ad egyértelmű választ, elég kellemetlen helyzetbe hozhatja a kedves szülőt. Arról nem is beszélve, hogy ha a kielégítő válasz elmarad, a gyerek szemében a mese máris csak fele olyan érdekes.
Nasszír történetének ötletes, egész oldalas montázs jellegű rajzai mellett a szülők folyamatos, néhány soros útmutatót kapnak sajtóból vett illusztráció kíséretében a szeptember 11-ét kiváltó okokról, és az azt követő fejleményekről, amivel a könyv a felnőttek számára is érdekes olvasmánnyá válhat. (Sőt, sokszor az az érzésem támadt, hogy inkább felnőtteknek, mint gyerekeknek szól a mesekönyv.) Annál is inkább, mivel Chambaz olyan részleteket említ a történtekkel kapcsolatban, amelyek nem feltétlen jutnak az eszünkbe, ha szeptember 11-re gondolunk, és amik egyben afféle kritikaként is értelmezhetőek arról, hogy mit gondol Európa – vagy legalábbis a francia író – a történtekről, illetve az Egyesült Államokról, mint szuperhatalomról. Chambaz a terrortámadást afféle drasztikus válasznak tekinti az elrendezetlenül maradt palesztin helyzet és Bush Öböl-háborúja miatt, amelyben "a súlyos anyagi és emberi veszteségek azonban nagyon megviselték az iraki népet." Említi az amerikai célpontokat ért szélsőséges muszlim szervezetek merényleteit, magát szeptember 11-ét és annak következményeit: a terrorizmusellenes törvény elfogadását és az FBI megfigyeltetéseit, az afganisztáni megtorlást, az iraki háborút, amivel "Bush valójában főleg az olajcégeknek és a háborúban érdekelt nagyvállalatoknak akart kedvezni", és a számos országban zajló háborúellenes tüntetéseket "az iszlám nem ellenség, a háború nem válasz" feliratú transzparensek illusztrációjával.
Bár a történet happy enddel zárul, hiszen 2011-ben megölik bin Ladent, amivel a már húszéves Nasszír visszanyeri reményét, hogy gyerekkori barátja végre újból szóba áll majd vele, Chambaz nyitva hagyja az ajtót: vajon bin Laden halálával valóban lekerült az a bizonyos bélyeg az iszlám vallású emberekről? Valóban ő lenne a terrorizmus nagy alakja, akinek halála garancia lenne arra, hogy nem ismétlődik meg egy szeptember 11-éhez hasonló merénylet? Kárpótolja-e halála bármilyen szinten is az elvesztett családtagok hiányának fájdalmát, és egyáltalán, milyen kritériák alapján nevezünk valakit vagy valakiket terroristának? A válaszokon meg majd filozofáljon a szülő.
Hogy esti mese nem lesz a "Nem én vagyok bin Laden!"-ből, az szinte biztos, de egyszer-egyszer érdemes azért kézbe venni és beszélni róla, levonva belőle a tanulságokat és saját életünkre vetíteni azt. Mint például, hogy erőszakra az erőszak sosem megoldás, mert még több agressziót szül. Habár a sztereotípiák hálói körülvesznek minket hála ezért részben a minket olyan elfogulatlanul informáló médiának) vigyázzunk, nehogy beleessünk a csapdába, hiszen egy-egy rossz példa alapján nem lehet egy egész nemzetet, kisebbséget vagy vallási csoportot általánosítani. Chambaz arra is felhívja a figyelmet, hogy legyünk nyitottak a számunkra ismeretlenre, ismerjük meg a másikat és fogadjuk el őt úgy, ahogy van. Önmagáért. Fogadjuk el, hogy más a bőrszíne, az értékrendje, hogy máshogy öltözködik, gondolkodik, vagy más szokások szerint él - még akkor is, ha nem mindenben értünk vele egyet. A gyűlölködés és ujjal mutogatás helyett pedig a tolerancia és a közös pontok kössenek össze minket.
"Johnnak minden vasárnap el kell mennie az imaházba, mert a szülei baptisták, mint Martin Luther King. Én és a szüleim muzulmánok vagyunk, de sem Johnt, sem engem nem érdekelnek ezek a vallásdolgok. Inkább a baseballról beszélgetünk, vagy az osztálytársainkról, Gabyról és Jennyről, az ikrekről."
Bernard Chambaz: Nem én vagyok bin Laden! fordította: F. Joannovics Mária Holnap Kiadó, 2013 36 oldal, 2300 Ft
Csányi Timea
Indiai-arab migrációs és kulturális kapcsolatok - Jemen
Sokan gondolják, hogy a kiterjedt arab-indiai kapcsolatok főként a brit gyarmatosítással kezdődtek, ám a két nép már sokkal korábban találkozott egymással. Ha vetünk egy pillantást a térképre, akkor látni fogjuk, hogy az indiai szubkontinenst és Arábia déli részét lenyűgöző tengeri út köti össze, ami hosszú idő óta összekapcsolja az itt élő népeket, izgalmas kulturális elegyeket hozva létre, melyeknek a jemeni-indiai kapcsolatok csak egy kis szelete.
A jemeni kereskedők - az ország földrajzi helyzeténél fogva - már a legkorábbi időkben közvetítők voltak India és az ókori Egyiptom, majd a Római Birodalom között, és folytatták ugyanezt a kapcsolatot Perzsiával és Bizánccal is. Erről az első történeti források egészen i. e. 3000-ig mennek vissza. Ezekben az időkben - és még utána sokáig - az Indiai-óceán e részét nagy indiai kereskedőhajók uralták. Arábia népeit lenyűgözték az értékes kövek, a finom parfümök, a csípős fűszerek, amiket a kereskedők szállítottak, és örömmel üdvözölték őket.
Amikor Nagy Sándor seregei megérkeztek a Szomália partjainál fekvő Szokotra szigetére, a krónikák szerint már ott élő indiai kolóniával találkoztak, amit főként kereskedők és családjaik alkottak. A hosszú kontinuitást bizonyítja, hogy egészen a 18. századig (vagyis a nyugati gyarmatosítás kezdetéig) folyamatos volt a hindu kereskedelmi jelenlét Jemen, a Hidzsáz (ma Szaúd-Arábia nyugati része) és Szomália partvidéki térségében.
Az iszlám megjelenésével ez az útvonal már nemcsak az indiai kereskedőknek, de a szubkontinens muszlimjai számára is fontossá vált, mivel Jemenen át vezetett az út Mekkába, az iszlám szent városába, ahova indiai muszlim zarándokok népes csoportjai vették útjukat minden évben. Az Indiából érkező zarándokok számára a Mekkába érkezés előtt a jemeni Kamarán-szigeten létesítettek szállás- és pihenőhelyeket.
A hetes síita iszmáilitáknak is virágzó közösségeik éltek Jemenben, és mikor a közösség áttette székhelyét az akkori Bombay-ba (ma: Mumbai), a két ország között megindult egyfajta kölcsönös „iszmáilita áramlás”, mivel jó néhány szent helyet hagytak maguk mögött a Haraz-hegységben és a délnyugati Dzsiblában.
A 19. században újabb nagyhatalom tűnt fel a színen, befolyásolva a két ország kapcsolatát; ez volt a Brit Birodalom, amely 1839-ben magához csatolta Ádent. A jemeni várost eleinte Bombay-ből igazgatták. Ekkor egy kétezer főből álló indiai hadtestet szállítottak Ádenbe, a hivatalos pénznem pedig a rúpia lett (ez egyébként nemcsak Ádenben volt így, de például Kuvaitban is).
Jemen brit részét ugyancsak indiai szakemberek segítségével fejlesztették, ilyen beruházás volt például az M. Visevasvaraya vezette földalatti vízelvezetőrendszer kiépítése a városban és környékén. Az ekkor Jemenbe került indiaiak közül sokan a munkálatok befejezése után ott telepedtek le, és az ország függetlensége után kolóniákat alkottak. Az együttélés természetesen befolyásolta a két közösség életét, olykor egészen mindennapi dolgokban: jó példa erre néhány jemeni étel indiai neve, mint a khabar dál és a banísz. A hindi szavak megjelennek a szlengben is. Az indiai hatás megmutatkozik az építészetben is, amire a legjobb példa talán a 16. században épült rada'ai Al-Amíríya madrasza. Az ország híres énekese az indiai származású, 1964-ben elhunyt Mohamed Dzsuma Khán, de a szórakoztatóipar ezenkívül bőségesen ellátja a jemeni közönséget az épp aktuális bollywoodi szerelmi történetekkel is, ami szintén növeli az indiaiak ismertségét.
Az itt élő indiai közösség nagyrésze muszlim, ami megkönnyíti a további interakciót: nem ritkák a vegyes házasságok sem.
Ám nemcsak muszlim indiaiak telepedtek le ekkoriban a környéken, és Áden vallásos toleranciájára mi sem jellemzőbb, mint a brit uralom alatt épült hindu és párszi templomok, amelyek egy részét paradox módon nem a vallási, hanem „az ateista fanatizmus” (sic!) sorvasztotta el: 1972-ben, mikor Dél-Jemen kommunista vezetés alá került, az összes vallási hely, beleértve az indiai közösség templomait is, az ezt irányító minisztérium hatáskörébe jutott.
A brit uralom alatt azonban nemcsak technikai fejlesztések és adminisztratív változtatások történtek, hanem a két ország ellenzéke is egymásra talált a függetlenségért folytatott harcban: Mahatma Gandhi például 1931-ben látogatott el Ádenbe, ahol meleg fogadtatás várta.
Az ország észak-déli megosztottságát, ami már több tragikus fegyveres konfliktus forrása volt történelme során, az indiai közösség sorsa is jól példázza: az indiaiak viszonya sokkal harmonikusabb a déliekkel, míg az északi törzsek sokan úgy vélik, az indiai közösség „másféle iszlámot” és „etnikai feszültséget hozott a térségbe”.
A jemeni indiai közösség nagy részét az indiai légierő a szaúdi invázió következtében, 2015-ben, az ún. „Raahat-hadművelet” keretében menekítette ki az országból, miután a szaúdi légicsapások több indiait is megöltek az országban.
A migráció természetesen kétoldalú volt: a Jemen déli részén található Hadramaut és India közötti kapcsolatok régebbi időkre mennek vissza: az első írott forrás 1560-ból való, amikor Hadzsi Bégum, a mughal császár, Humáyún felesége a mekkai zarándoklatból hazafelé tartva több jemeni előkelő családot magával hívott. Az ő leszármazottaik elsősorban a mai Hyderabad városában élnek. A családok nagyrészt ún. „szeyidek”, azaz Mohamed próféta leszármazottai voltak, akik a vallás terjesztésében, annak is elsősorban a különböző szúfi ágaiban, aktív szerepet vállaltak és számos vendégfogadót (khánt) és szúfi szentélyt alapítottak, ahol arabul is tanították a hívőket. Az érkezők második hullámát munkások alkották, akik a jobb élet reményében hagyták el Jement.
Hyderabad uralkodói szívesen alkalmaztak arab katonákat is, akik közül sokan, miután meggazdagodtak Indiában, Hadramaut térségébe visszatérve nagy hatalomra tettek szert. Ghálib bin Muhszin Szeyúnban saját szultanátust is alapított, ami egészen 1967-ig állt fenn. Bahadur sahnak, a gudzsaráti szultánnak a 16. században pedig tízezer jemeni harcosa volt.
Hadramaut hajdan híres iszlám iskolái is sok indiai diákot vonzottak a térségbe, akik tanulmányaik végén hazatértek és magukkal vitték a jemeni kultúra egy szeletét Indiába: a hyderabadi földreformot például hadramauti mintára szervezték. A környéken népszerű étel a biryani, mely Jemenben „zurbian” néven ismert, az arab világban népszerű harísza nevű ételt pedig jemeniek vitték el a Dekkán-fennsík térségébe, amit aztán az indiai gasztronómia később a maga képére formált és halím néven ma is népszerű, főleg ramadán idején.
A hazatérő diákok mellett, főleg a mughal birodalom idején, több jemeni származású vallástudós is letelepedett a mai India mughalok uralta területén: ilyen volt például egy bizonyos sejk Músza, aki a 15. században érkezett Szind földjére, és akinek a fiai és unokái is iszlám hittudósok lettek. Közülük került ki több mughal herceg tanítója és tanácsadója is. Az ő leszármazottja volt sejk Abu-l-Fáíz ibn Mubárak, híres mughal szultán, Akbar udvari költője. Őt a későbbi feljegyzések már mint „indo-perzsa” (sic!) költőt emlegetik, ékes bizonyítékaként a korabeli migráció asszimilációs hatásainak.
De láthattuk, a beolvadás nem törvényszerű és a két országban (különösen 2015 óta sajnos a jemeni indiai közösség jelentősen megfogyatkozott) élő közösségek a saját identitásuk megőrzése mellett valóban gazdagítják a befogadó kultúrát is, szép példáját adva az Indiai-óceán két partján született civilizációs interakciónak.
Szekér Gitta, orientalista
Ramadán végén: Eid el-fitr ünnepe a világ körül
A mai nappal immár a világ minden pontján véget ért ramadán és az egyhónapos böjt. Újra lehet kávéval és teával indítani a reggeleket, nem kell tovább visszautasítani a kollégák ebédszüneti invitálását, és már napközben is lehet gyűrni a lepedőt a kiéhezett házastárssal. Aki lemaradt volna, mi is az a ramadán, mit csinálnak és mit nem csinálnak ilyenkor a muszlimok, az itt olvashat róla. Ramadán végével kezdetét veszi a (hivatalosan) 3 napos eid el-fitr ünnepe. Természetesen minden országnak, családnak és közösségnek megvannak a maguk ünnepi ételei, ruhái, és tradíciói, de általánosságban elmondható, hogy az eid az ünnepi imával indul kora reggel. A muszlim család minden egyes tagjának ajánlatos ezen részt venni, függetlenül attól, hogy imádkozik-e vagy sem. Hagyományosan erre a napra a hívők új ruhát vásárolnak maguknak, felnőttek és gyerekek egyaránt. Az ima után van egy fél órás ünnepi beszéd (khutba), melyet a mecset vagy a közösség imámja tart. Ezt követően kezdődik maga az ünnep: előkerülnek a sütemények, a gyerekek ünnepi pénzt, illetve ajándékokat kapnak a szülőktől és rokonoktól, és megkezdődik a három napig tartó vendégeskedés. A továbbiakban 15+1 ország eid el-fitr tradícióit gyűjtöttük össze röviden. Az információkért hálás köszönet mindazon helyieknek, akik időt szakítottak, hogy megosztották ismereteiket és élményeiket velünk.
Thank you all who took the time to share with us their knowledge and experience about the traditions and customs of their country on Eid al-Fitr.
AFGANISZTÁN
Afganisztánban nagy keletje van a különféle játékoknak eid al-fitr idején, ha talán nem is a rohanó fővárosban, de vidéken mindenképp. Egyes városokban a férfiak ilyenkor horgászni vagy lovagolni mennek, mások birkózó versenyt néznek, és vannak akik harcot vívnak egymással – egy tálca színes tojással. Eid el-fitr alkalmával a tojáscsata (hagey jangawal) különösen népszerű, de azért az ünnepi asztalra is jut belőle. A térségben egyébként a főtt, színesre festett tojás gyakran kerül elő különféle vallási ünnepeken (lásd nowruz, a perzsa újév ünnepe). Egy másik afgán tradíció az ünnep idején az attan, az afgán néptánc. Ezen a napon minden faluban és városban összegyűlnek a fiatal afgán férfiak, hogy dobszó kíséretében kifulladásig ropják táncukat. De a nők sem ülnek otthon burka alá rejtve. Már eid előtt elkezdenek készülődni; tojásokat festenek, ünnepi ebédet főznek, joghurtot és sajtot készítenek saját kezűleg, illetve az ünnep előtti éjszakán hennával díszítik egymás lábait és karjait. Az ima után hatalmas kertekben találkoznak; a fiatal lányok kötelet dobnak a fára hinta gyanánt, ami kedvenc időtöltésük, míg az idősebbek szétosztják a hozott finomságokat és egy csésze tea kíséretében kellemesen elcsevegnek. Sok afgán megyében az ünnep egy hétig is eltart.
ALGÉRIA
Algériában az ünnep előtti este vacsora után az emberek vásárolni indulnak, hiszen az új ruha kötelező kelléke eid el-fitr ünneplésének. Ilyenkor az egész ruhatár megújul, a fehérneműktől kezdve egészen a kiegészítőkig. Természetesen ezt a ruhaboltosok is jól kihasználják, akik ilyenkor az egekbe emelik a gyerekruhák árait.
Ha már a ruháknál járunk: bár Algériában nincs egységes nemzeti viselet, de talán a kabili nők ruhája az, ami a legelterjedtebb, tradicionálisnak tekinthető öltözet az országban. A kabilok Algéria őslakosai a berber mellett. A többségben lévő berberekkel ellentétben, akik az iszlám-arab hódítás óta teljesen „elarabosodtak”, a mai napig megőrizték hagyományaikat. Mikor az arabok elérték a mai Algéria területét, a kabilok a hegyekbe vonultak, ahol a sivatagi arabok nem tudták velük felvenni a harcot. A mai napig saját nyelvüket használják, és nagyon büszkék tradícióikra. Közöttük a legkisebb az iszlám vallásúak aránya. A különbségekből fakadóan sok konfliktus is van a kabilok és az arab-berber algírok között.
Az eidhez visszatérve Algéria egyes városaiban a nők ilyenkor fodrászhoz, sminkeshez rohannak, hiszen az elkövetkezendő három nap a vendégeskedésről fog szólni, jól kell hát kinézni. Előkerül a henna is, amibe cukrot és nyers tojást kevernek, hogy a napok a következő ramadánig szerencsések legyenek. De nemcsak az algír lányok szeretnek hennázni: a fiatal fiúk és férfiak is kapnak néhány mintát a kezükre.
Eid napjára minden kész: van briós reggelire, van híres nemzeti étel, a bárányos kuszkusz, van makarna, ami egy kézzel készített tészta zöldborsóval és darált hússal; és persze a sütemények sem hiányozhatnak, köztük az észak-afrikai országok kedvence, a makrúd. INDIA
Indiában az ünnep a holdfigyeléssel kezdődik. Az utolsónak vélt ramadáni vacsora után a gyerekek a teraszra rohannak azon versengve ki látja meg először az újholdat. Ha meglátták és bebizonyosodott, hogy ramadán ezzel véget ért, a családtagok köszöntik egymást, majd nekilátnak a másnapi ünnep szervezéséhez; rendbe szedik a lakást, előkerülnek az ünnepi díszek, és a menü is véglegesítésre kerül.
A család másnap a sheer khurma édes illatára ébred, melyet az édesanya készít és melyből mecsetbe indulás előtt minden férfi kap. Míg a férfiak a mecsetben imádkozzák az ünnepi imát, a nők felöltöznek legjobb ruhájukba, és a nappaliban, az édesanya vezetésével imádkozzák az imát. Mikor újra együtt a család, a gyerekek megkapják az ajándékaikat vagy az ünnepi pénzt a szülőktől, rokonoktól.
India köztudottan egy multi-kulturális és vallási ország, ahol hinduk, muszlimok, keresztények, szikhek és egyéb vallásúak élnek egymás mellett, a hírekkel ellentétben sok helyen teljes békében és szeretetben. Az ilyen településeken az emberek megtisztelik más vallású szomszédjaikat, és az ünnepükön meglátogatják őket, hogy kellemes ünnepeket kívánjanak nekik. Természetesen ha már mennek, nem távozhatnak üres gyomorral sem. A vendéglátók nagyon ügyelnek, hogy húsos és vegetáriánus ételek is egyaránt legyenek az asztalon. Az ünnepi ebéd tipikus fogásai a zöldséggel töltött szamosza, a korma naan kenyérrel, a húsos-rizses birjani, desszertnek pedig van sheer khurma és sok más édesség. A családok az egész napot rokon- és barátlátogatással töltik. INDONÉZIA
Indonéziában szó szerint parádésan indul az eid el-fitr. Dobszó kíséretében járják végig az égősorral feldíszített kocsisorok a települést, míg az emberek mellettük énekelnek és táncolnak. A mecsetben tartott ünnepi imán az egész család részt vesz, mindenki szigorúan új ruhájában. Az ünnep elmaradhatatlan édessége a ketupat, ami egy pálmalevélben főtt, rizs alapú süteményt takar. Indonéziában ez az eid el-fitr szimbóluma. KUVAIT
Kuvait több mint 100 különböző náció otthona, így az eid el-fitr kész multikulturális élmény. A helyi kuvaiti férfiak tradicionális ruhában, a hosszú ujjú, földig érő, gombos dishdashában ünnepelnek, míg a nők általában szintén földig érő, fekete abaját vagy dara’át vesznek fel. Az ünnepi ima előtt együtt reggelizik a család, leggyakrabban arab lepénykenyeret egy kis sajttal, mézzel, olívával és zátar fűszerrel. Ahogy azt muszlim családokban szokás, a gyerekek itt is pénzt és ajándékot kapnak a felnőttektől. MALAJZIA
Úgy tűnk a malajziaiak nagyon szeretnek bulizni, ugyanis náluk az eid el-fitr ünnepe három nap helyett egy egész hónapig tart! Az eid első napján mindenki tradicionális ruhába öltözik: a nők baju kurungot vagy kebayát, míg a férfiak baju melayut öltenek magukra. Az arab, sötétebb színeket kedvelő hagyományos viselettel ellentétben ezek a szivárvány minden színében pompáznak.
Egész sawwál hónapban (mely a ramadán utáni hónap az iszlám holdnaptár szerint) jönnek-mennek a rokonok, ismerősök, barátok egymáshoz, akiket természetesen mindig finom ételekkel várnak. De nem csak a maláj családok ünnepelnek: a cégek, hotelek is megvendégelik ilyenkor dolgozóikat, klienseiket egy nagy eid el-fitr partival.
Különleges szokás Malajziában (is), hogy az ünnepi ima után a családtagok bocsánatot kérnek egymástól és nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek és közeli családtagoknak is adnak duit rayat, vagyis ünnepi pénzt. Tradicionális maláj ételek ilyenkor a rendung (fűszeres húsétel) és a lemang (rizskása kókusztejjel és sóval, bambusz botban főzve). NIGÉRIA
Nigéria két legnagyobb etnikuma a hausza és a joruba nép ünnepi tradícióikat tekintve sokban hasonlítanak egymásra. Már egy héttel eid el-fitr előtt elkezdik a készülődést. A legfontosabb dolog, amit az ünnepig minden muszlim nigériainak be kell szerezni: az ünnepi ruha. Jobban mondva az anyag, amiből majd a szabó mindegyik családtagnak saját ízlése szerint szab ünneplőt az alkalomra. Nemcsak a ruhára, a frizurájukra is adnak a nigériaiak: a lányok stílusos fonatokat készítenek egymásnak, míg a fiúk a borbély ollója alá ülnek.
Északon a hausza gyerekek és idősek egyaránt tradicionális ruhákban jelennek meg az imán a mecsetben, és hallgatják végig az ünnepi beszédet. Hazafele menet pedig minden ismerőst és ismeretlent köszöntenek az ünnep alkalmával – a hausza emberek „barka da salah”, míg a jorubák az „ekun odun” kifejezést használják, ami annyit tesz: legyen áldott az imád.
A nigériaiak híresek fesztiváljaikról, ahonnan nem hiányozhatnak az illatos helyi ételek sem. A hauszák között eidi hagyomány, hogy a nők tuwo shinkafát főznek, egy rizslisztből készült réteges pudingot, amit tipikusan különféle levesek kíséretében tálalnak. Ezen kívül az ünnepi asztalokon van még zobo (hibiszkusz ital), kunun aya (tigrisdió tej) és gyömbér. A joruba nők eközben ebat, amala ételeket, tört édesburgonyát (jam), és moin moint (párolt babpudingot) készítenek. Nigériában a gyerekek már az ima előtt megkapják az eidi pénzt és az ajándékokat, a férjek pedig valami kedves ajándékkal igyekeznek ilyenkor meglepni feleségüket. PAKISZTÁN
Indiához hasonlóan Pakisztánban is az „újhold vadászattal” (chaand raat) kezdődik az ünnep. Ha meglátták és bebizonyosodott az ünnep kezdete, mindenki Chaand Raat Mubarakkal vagy Eid Mubarakkal köszönti a másikat, és kezdetét veszi a nagy készülődés. A lányok hennával díszítik magukat, míg az idősebb hölgyek a konyhában főznek-sütnek payat (fűszeres marha, kecske, bivaly csülökpörkölt), naan kenyeret és sheer kormát (vermicelli tésztából készült puding száraz datolyával). Reggel a férfiak namazra, vagyis ünnepi imára mennek a mecsetbe, a nők színes szárikban otthon imádkoznak. SRÍ LANKA
Eid el-fitr alkalmából a srí lankaiak tipikusan pittuval indítják a napot, ami egyfajta rizskásás reggeli kókusszal és különféle fűszerekkel. Ebédre birjani készül, amit curry-s rizzsel tálalnak, desszertnek pedig watalappam van, kókusztejből készült fűszeres puding. Srí Lankán nincs fesztivál ananász nélkül, így az is kerül minden család asztalára. Az ünnepi imát hely szűke miatt általában két részletben tartják a mecsetben: először a nők, utána pedig a férfiak számára. A srí lankai nők tradicionális ünnepi öltözete a shalwar khameez, az abaya vagy a szári. Az ima után a férfiak meglátogatják elhunyt családtagjaik sírját, Koránt recitálnak és fohászkodnak lelkeikért. A nők eközben előkészítik a finomságokat, amivel majd a délutáni vendégeskedés folyamán megkínálják a rokonokat, szomszédokat, barátokat. DÉL-AFRIKA
Dél-Afrikában is külön imádkoznak a család férfi és női tagjai, akik még a reggelit is elkészítik, mielőtt hazajönnek a férfiak a mecsetből. Mivel a legtöbb dél-afrikai muszlim indiai családból származik, nem meglepő, hogy ételeik között számos fűszeres, indiai fogással is találkozunk. A dél-afrikai ünnepi reggeli egy kiadós ebédnek is lazán elmenne. A menü: sült tandori csirke, zöldséges szamosza és rengeteg édesség. Reggeli után a férfiak ellátogatnak a temetőbe, a nők pedig fogadják a vendégeket, a gyerekek pedig az eidi pénzt és az ajándékokat. Egy dél-afrikai muszlim család tipikus ünnepi fogása a marha birjani, édességnek pedig burfit (indiai éttermekben barfi néven találkozhatunk ezzel a sűrű, tejes alapú, pisztáciás vagy mandulás édességgel) és vajas magaj kekszeket készítenek. SZAÚD-ARÁBIA
A szokásos ünnepi ételek és cukros lében tocsogó sütemények mellett a szaúdi családok különféle versenyeket is tartanak egymás között eid alkalmából, ezzel még nagyobb vidámságot csempészve az ünnepbe. Érdekesség, hogy szaúdi fiatalok Sail Abu Ajaj városában ilyenkor rendezik meg helyi Forma-1 futamukat helyi járgányaikkal – autó helyett teveháton.
SZÍRIA
Mielőtt Szíriában kirobbant a polgárháború, amibe később becsatlakozott az ISIS terrorszervezet, a kurd szeparatisták, az USA, Oroszország és a többiek, a szír muszlimok bombák és puskalövések helyett kellemes dobszóra ébredtek eid el-fitr napján. A férfiak a mecsetben, a nők otthon együtt imádkoztak kora reggel, új ruhájukban. Szíriában is szokás volt a férfiaknak temetőt látogatni ilyenkor, miközben otthon a lányok hennával festették ki magukat hangos éneklés kíséretében. Tipikus szíriai édesség eid idején a halawet al-dzsibn (édes sajtos tekercsek) és a ka’ek al-eid al-maleh ánizsos, édes- vagy római köményes keksz. TUNÉZIA
A muszlimok Tunéziában is dobszóra ébrednek. A nagyobb városokban az egész család együtt vesz részt a mecseti ünnepi imán, ám a kisebb falvakban a nők hely szűke miatt kénytelenek otthon imádkozni. A többi említett országgal ellentétben Tunéziában a család minden tagja, még a gyerekek is, temetőbe mennek ilyenkor, hogy egy fohászt elmondjanak elhunyt szeretteikért. A tunéziaiak tipikus ünnepi étele a hlelem zöldséges bableves, amit Erős Pista helyett harisszával fűszereznek. Az ünnep pedig nem ünnep baklava, makrúd, sablé', „gazella kürt”, és megannyi narancsvirágvízzel, szezámmal és humusszal ízesített sütemény nélkül.
TÖRÖKORSZÁG
Törökországban minden nemzeti és vallási ünnepet, így az eid el-fitr ünnepét is, bayramnak hívnak. A török családok pár nappal bayram előtt elkezdik a készülődést egy kiadós otthon takarítással. Törökországban is sok helyen a férfiak a mecsetben, míg a nők otthon a nappaliban imádkoznak, majd reggelit készítenek. A gyerekek új ruhát, cipőt és sok-sok ajándékot kapnak. Ők fogadják a vendégeket az egy-egy tálca török édesség és baklava mellett illatos kölnivel is, a délutánt pedig a családdal a szabadban vagy a vidámparkban töltik. ÜZBEGISZTÁN
Szaíd Nurszi: A ramadán havi böjt (részlet) 3. rész
Hetedik pont
Az evilágra jövő, a túlvilágért munkálkodó emberi faj számára végzett érdem tekintetében a ramadán havi böjt számos bölcsessége közül az egyik a következő:
Ramadán áldott időszakában a jó tetteket Allah ezerszeresen jutalmazza meg. Egy prófétai hagyomány szerint a bölcs Korán minden egyes betűjének értéke tízszeres jutalmat hoz, Allahnál a Paradicsom tíz gyümölcsét termi meg, s tíz jó tettként kerül beszámításra. Ramadán hónapban pedig mindez ezerszeresére növekszik. Az olyan Korán-részekben, mint amilyen az Ájátul-Kurszi (2:255), minden egyes betűért ezerszeres isteni jutalom lett megígérve, s ez ramadán pénteki napjain még több. A Korán kinyilatkoztatásának éjszakáján pedig harmincezerszeres. A Korán minden betűje az egész Koránhoz hasonlatos, mely harmincezer gyümölcsöt terem meg, mint az Üdvösség világító tuba-fája. Ramadán hónapban a hívők így tehát milliónyi gyümölcsöt arathatnak le.
Jöjj hát, s nézd meg jól ezt az áldott, örökkévaló és érdemeket szerző adás-vételt! Beláthatod, hogy micsoda veszteségnek teszik ki magukat azok, akik e betűknek az értékét nem fogják fel.
Az áldott ramadán hónap tehát az evilági élet számára egy rendkívül nyereséges vásárra, rendezvényre hasonlít. Olyan, mint az igen jó termőföld, s a cselekedetünk vetőmagját megöntöző tavaszi eső. Az uralkodó pompás, szakrális ünnepi rendezvényére hasonlít, ahol az ő szolgálatára, tiszteletére és hódolatára vonulnak fel az alattvalók. S mivel ez egészen bizonyosan ekképpen van, az isteniről való megfeledkezettségében a lélek arra lett kötelezve, hogy ne engedjen az olyan állati szükségletek, mint az evés és ivás, sem bármi más értelmetlen, önző érdek vagy vágy nyomásának, hanem ehelyett böjtöléssel kordában tartsa magát. Ennek folyományaként átmenetileg mintha kiszabadulna állati fogságából, angyali állapotba kerülne, s egy olyan, a túlvilágra vonatkozó adás-vételt kötne, mely időlegesen háttérbe szorítja a földi szükségleteket; vagy pedig egy olyan embernek az alakját venné fel, aki a túlvilági létért él, s testben láthatóvá vált szellemi státuszt tölt be. Az Isteni Változatlanság egyfajta tükrévé válik böjtölése által. Mert az áldott Ramadán bizony már ebben a világban, e rövid, átmeneti életben, egy örök, maradandó létszakaszt rejt magában, melynek elnyerése küldetésünk célja.
Egyetlen ramadán alatt egy nyolcvanesztendőnyi földi élet érdemére szert tehetünk. A Korán világosan kimondja, hogy az Elrendelés Éjszakája (laylatul-qadr) jobb, mint ezer hónap, mely e titoknak egyértelmű bizonyítéka.
Ahogyan egy fejedelem, uralkodásának ideje alatt évente vagy bizonyos alkalmakkal ünnepnapokat hirdettet ki és pompás ünnepélyt rendeztet, alattvalóit olyankor az általános törvényektől eltekintve kegyével tüntetheti ki (pl. általános amnesztiát hirdet); királyi őfenségében jelenik meg nyilvánosan, fogadja személyesen és megtiszteli uradalmának hű és érdemes polgárait jóakaratával és fenséges figyelmével.
A fentiekhez hasonlóan, a tizennyolcezer világ felett, örökkön-örökké uralkodó Mindenható Fenség ezen áldott ramadánban a tiszteletreméltó Koránt e tizennyolcezer világ számára uralkodói hirdetményként küldte el. Éppen ezért az Ő bölcsessége szerint egészen bizonyosan az, hogy ezt az áldott hónapot teljes joggal, egy isteni ünnepéllyé, az Úr vásárává, a lelkek összejövetelévé jelölje ki. S mivel a ramadán egy ilyen, Allahról megemlékező ünnepély, az embernek azért lett megparancsolva a böjtölés is, hogy bizonyos mértékig visszaszorítsa alacsonyabb rendű, állati igényeit.
A legteljesebb böjt azt jelenti, hogy nemcsak a gyomornak, hanem vele együtt az összes emberi szervnek és érzéknek is böjtölnie kell: a szemeknek, a füleknek, az ízlelésnek, de a szívnek, a képzeletnek és a gondolatoknak is. Egyszóval, minden tiltott, de minden hiábavaló dolgot is el kell kerülni, az összes szervet és érzéket a maga módján a szolgálat és az áhítat felé kell irányítani, és meg kell óvni a hazugságtól, rágalmazástól, durva, rossz szavaktól, a nyelvet a Korán olvasásában, folytonos recitálásában kell gyakoroltatni, Allah áldott neveit kell ismételgetni, Őt dicsőítjük, dicsérjük és magasztaljuk, áldást kérünk a Prófétára, s Allah bocsánatát kérjük; szemünket megőrizzük a nem megengedett dolgok látásától, s helyette tanulságos dolgok észrevételére irányítjuk; a fület elfordítjuk a rossz meghallásától, s a szép és valóságos beszédet: a Koránt hallgatjuk vele – mindezt magában foglalja a böjt. Mivel azonban a gyomor testünknek a legnagyobb „ipari létesítménye”, először azt kell leállítani, annak a „dolgozóit kell szabadságra küldeni”.
Nyolcadik pont
A ramadánnak a személyes emberi életre vonatkozó számos bölcsessége közül az egyik a következő: egy egészséges élet kialakításában az egyik leghatékonyabb gyógyító eszköz a testi-lelki diéta. Orvosi szempontból is árt magának az, aki ösztöneinek szabad folyást engedélyez, nem ismer mértéket, s a megengedettet nem képes a tiltottól megkülönböztetni. Az ilyen embernek idővel nehezére esik az, hogy megérezze a szív finom jelzéseit, s lelkét, szellemét kövesse. A benne lévő semmirekellő csavargók veszik át az irányítást, s az ember ösztöneit nem tudja már megfelelően kezelni. Az ösztönei kezébe kerül a gyeplő. Az ösztön a lovas, s az ember lesz a ló.
Ramadán hónapban a böjt segítségével egy fajta diétára szokik rá az ember. Aláveti magát az önmegtartóztatásnak, s megtanulja az engedelmességet. Megelőzi a betegségeket az által, hogy szegény, gyenge gyomrát nem teszi ki túlzott igénybevételnek, s nem tölti fel újra meg újra, holott még az nem ürült ki teljesen. Azáltal, hogy megtanulja az engedelmességet, a megengedettről való lemondást, a tiltottól távolságot tartást, képessé teszi magát az értelemből és a törvényből kinőtt parancsoknak való könnyebb engedelmességre. S ezáltal igyekszik lelki életét is a romlástól megóvni.
Ráadásul az emberiség túlnyomó részének éheznie kell. Az embernek szüksége van az éhségre és önmegtartóztatásra ahhoz, hogy megtanulja és gyakorolja a türelmet és a kitartást. Ramadán áldott idejében, amikor tizenöt vagy – ha a reggeliről (szahúr) is lemond az ember – akár huszonnégy órán át tart az éhség, a böjt egy igen kiváló iskolája a türelemnek és az önmegtartóztatásnak. Más szavakkal: a böjt a türelmetlenségnek és a kitartás hiányának ellenszere, mely kettő dolog az emberiség baját csak növeli.
Továbbá, a gyomor gyárában igen sok dolgozó, s egymással kapcsolatban lévő szerv is van. Hogy ha a lélek évente egy hónapra azok munkájától nem távolodhat el, akkor annak a gyárnak a munkásai, s szervei is kezdik elhanyagolni saját feladataik elvégzését, szolgálatukat és áhítatos tevékenységüket. S tovább folytatva elfoglaltságukat kényszermunkaként végzik. De a többi szervet a láthatatlan fogaskerekek nyikorgása, s a gyár bensejét kitöltő, fojtó gőzfelhő szintén összezavarja. Állandóan önmagukkal vannak elfoglalva, s egy időre magasabbrendű feladataikról is megfeledkeznek. Emiatt van az, hogy tökéletesedésük útján Allah kegyeltjei csupán a legszükségesebb táplálékot vették magukhoz.
Ramadán áldott havában, a böjt során az említett gyári munkások kezdik megérteni, hogy nem csupán a gyár miatt léteznek. Ez utóbbi alantasabb örömei helyett a böjti időszakban a többi szerv is kezdi megtapasztalni a szellemek és az angyalok örömeit. S pillantásuk állhatatosan erre irányul. Ezáltal magyarázható, hogy ramadánban a megvilágosodás többszörösen sokféle fokozatát, s a szellemi örömök bőségét tapasztalják meg a hívők, s mindezt lelki fejlettségük fokozatának megfelelően teszik. Az ember összes benső és külső érzéke és ereje, szíve, értelme és érzelme, a szellem titokzatos, kifinomult benső energiái ezen áldott hónapban a böjt által mind felszabadulnak, kibontakoznak, s megáldatnak. Miközben az üres gyomor fájdalmában sír, a lelket tiszta, benső öröm tölti meg.
Kilencedik pont
Az én beképzelt önhatalmúságának közvetlen rombolását, valamint elégtelenségét beismerő szolgálattételét és áhítatos cselekedeteit tekintve az áldott ramadán hónap böjtjének számos bölcsessége közül az egyik:
Az „én” önmagától nem hajlandó elismerni az Urát. Zsarnoki fáraóként saját uralmát akarja megvalósítani, s bármennyi kínnak is van kitéve, e sajátosságát végig meg akarja tartani. Az éhezés azonban megtöri ezen alapvető hajlamát. Ramadán áldott havában tehát közvetlen csapás éri az önösség frontvonalát. Gyengesége, elégtelensége és tehetetlensége a felszínre kerül, s tudatosul benne, hogy áhítatos szolgálója az Úrnak.
A prófétai hagyományban a következő hadísszal találkozunk:
A fenséges Allah megkérdezte az önös éntől: „Ki vagyok én, s ki vagy te?” Amaz ezt válaszolta: „Én, én vagyok, Te pedig Te vagy!” Allah erre büntetéssel sújtotta, s a Pokolba vetette. Később ismét feltette neki ugyanezt a kérdést, s az újra csak ezt felelte: „Én, én vagyok, Te pedig Te vagy!” Bármivel is büntette őt az Úr, amaz csak nem engedett. Végül, éhezésre késztette az önös ént, s amikor ugyanezt a kérdést feltette, amaz már másként válaszolt: „Te, az én könyörületes Uram vagy. Én pedig a Te tehetetlen szolgád.”
Allahumma, adj békét vezetőnknek, Mohamednek, s áldd meg őt a Te tetszésed szerint. A Ramadán hónapban olvasott Korán szavainak érdeme szerint add meg neki a Te Igazságodban való beteljesülést. Adj békét neki, családjának és társainak.
„Dicsőség Allahnak, a hatalom Urának. Felette áll Ő mindannak, amit Róla mondanak. Béke legyen a küldöttel, hála és dicsőség Allahnak, a világok Urának! Ámin!” (37:180-182)
[Elnézés kérése: Mivel e második fejezet negyven perc alatt, tehát igen sebesen lett megírva, s közben én magam, és az írnokom is, akinek diktáltam betegek voltunk, bizonyosan előfordulnak benne hibák. Testvéreimet arra kérem, hogy ezt a körülményt figyelembe véve, elnézően olvassák majd. S ahol szükségesnek látják javítsanak bele! – a szerző.]
A fentiek a Rejhan Kiadó engedélyével jelentek meg a Napi iszlám oldalán. Az eredeti művet fordította: Yusuf Fuad.
Még több muszlim az Európa Bajnokságon
Az Európa Bajnokság első napján a német és francia válogatottak muszlim játékosairól írtunk. Folytatásként most itt vannak a svájci és a belga csapat futballsztárjai.
SVÁJC
Xherdan Shaqiri
A 24 éves, koszovói származású középpályás pályafutását az FC Baselnél kezdte, majd a Bayern München tagjaként játszott három évig. Több neves klub is érdeklődött iránta, mielőtt az Internazionale-hoz került. 2015-től a Stroke City leigazolt játékosa, és 2010 óta tagja a svájci válogatottnak. A 2014-es világbajnokságon is rész vett, ahol a Honduras elleni mérkőzés mindhárom gólját ő rúgta. A 2016-os Európa-bajnokság selejtezőin a svájci válogatott házi gólkirálya lett. Többszörös német és svájci bajnok, illetve kupagyőztes.
Admir Mehmedi
A német Bayern Leverkusen támadója és a svájci válogatott oszlopos tagja; több korosztályos válogatottban is szerepelt. A 25 éves albán származású Admir a 2012-es UEFA labdarúgó Európa Bajnokság selejtezőjén debütált, ahol első gólját a Németország elleni mérkőzésen rúgta, mely azért is volt jelentős, mivel 1956 óta először nyert a svájci válogatott Németország ellen. A 2016-os EB selejtezőn San Marinónak rúgott 3 góljával jutottak tovább.
Haris Seferovic
Haris családja a 80-as években emigrált a mai Bosznia Hercegovinából Svájcba. 2009-ben a FIFA U-17 Világkupán 5 gólt rúgott, köztük a házigazda Nigériával játszott döntő gólját is, amivel a világkupa bajnoka és egyben gólkirálya lett. Gólt rúgott a 2014-es FIFA Világkupán az Equador elleni meccsen, illetve az idei EB selejtezőn az Észtország elleni mérkőzésen is nagy szerepe volt abban, hogy a csapat továbbjutott. 2014 óta az Eintracht Frankfurt játékosa.
Valon Behrami
A ma 31 éves futballista öt éves volt, mikor szülei Koszovóból Svájc olasz tartományának egyik kis falujába költöztek. A 2006-os VB első két csoportmeccsét ágyéksérülés miatt kénytelen volt kihagyni, de a 2008-as EB-n már játszhatott. Az angol Watford FC középpályása és 2005 óta tagja a svájci válogatottnak.
Blerim Dzemaili
Albán származású futballista, aki az FC Zürichben kezdett focizni, olasz kluboknál folytatta, a török Galatasaray-t is megjárta. Végül visszakerült az olaszokhoz és jelenleg a Geona CFC középpályásaként játszik. 2006-ban debütált a svájci válogatott tagjaként. A 2013-as Világkupa selejtezőjén gólja kiejtette az izlandi csapatot. Többszörös kupagyőztes.
Granit Xhaka
A szintén albán származású középpályás karrierje az FC Baselben indult bátyjával, Taulant Xhakával, aki egyébként az albán válogatott tagja, és így az idei Európa Bajnokság második meccsén öccse ellen játszott. Az ifjabb Xhaka nagy dilemmában volt felnőtt válogatottságát illetően, ugyanis nem tudta eldönteni, az albán vagy a svájci csapathoz csatlakozzon. Végül Svájc érdeklődött iránta jobban. A 23 éves Granit csupán néhány hete igazoltatta le az Arsenal.
BELGIUM
Marouane Fellaini-Bakkioui
A Manchester United középpályása marokkói édesapjától tanult futballozni, aki a Raja Casablanca és a Hassania Agadir klubokban játszott. Fellaini Brüsszelben nőtt fel, van egy ikertestvére, és a belga első osztály egyik legjobb box to box középpályásának tartják, aki 2008-ban elnyerte a legjobb afrikai származású belga futballisták díját, az Ebony Cipő Díjat. 2014-ben pedig a Bajnokok Nemzetközi Kupáját kapta meg. Futballtudása mellett nagy afro hajáról vált ismertté még az Everton klub tagjaként. 2007 óta tagja a belga felnőtt válogatottnak, akiknek eddig 15 gólt lőtt. Hét évvel ezelőtt a Magyarország elleni barátságos mérkőzésen mi is kaptunk tőle egy gólt.
Moussa Dembélé
Moussa Sidi Yaya Dembélé belga futballista, 2012 óta a Tottenham Hotspur támadó középpályása. Félig Mali, félig belga flamand származású. Első nemzetközi gólját Azerbajdzsán ellen rúgta válogatottsága első évében még 2006-ban, a 2008-as nyári Olimpia középdöntőjében pedig két góljával sikerült a belga válogatottnak megverni az olaszokat.
Csányi Tímea
Szaíd Nurszi: A ramadán havi böjt (részlet) 2. rész
Negyedik pont
Ha a böjtnek a léleknevelésre gyakorolt hatását nézzük, szintén számos bölcsességet találunk benne. Ezek közül az egyik: az ember ösztöne szabadon és függetlenül akarja kiélni magát, s ekképpen látja is önmagát. Sőt, még uralomra jutásáról is álmodik, s magától értetődőnek tartja, hogy úgy cselekedjen, ahogyan a kedve tartja. Egyáltalán nem gondol arra, hogy Allah határtalan kegyelmében nevelje magát, s az Ő adományaival érje be. Ha pedig még hatalomra és gazdagságra is szert tett, s az isteniről való megfeledkezettsége abban még segítségére is volt, akkor az isteni adományokat tolvajként ragadja meg, s állatként nyeli le.
Az áldott ramadán hónapban, a leggazdagabbtól a legszegényebbig mindenki megérti lelke mélyén, s ösztöneit megtapasztalva, hogy ő valójában nem birtokol semmit, hanem őt magát birtokolják, s hogy ő nem szabad, hanem Allahnak az odaadó, áhítattal teli szolgálattevője. Utasítás nélkül még a legegyszerűbb és legkönnyűbb dolgot sem képes megtenni. Ha még a víz felé sem képes kinyújtani a kezét, akkor beképzelt önelégedettsége darabokra törik szét. S ezért elvégzi szolgálatát és áhítatát, mely a legeredendőbb feladata.
Ötödik pont
A ramadán hónap böjtjének bölcsességei közül számos a lélek tökéletességével kapcsolatos. Ezek egyike a következő: Az emberi lélek önmagáról is megfeledkezik az isteniről való megfeledkezettségében. S ennek következtében nem látja meg önnön végtelen tehetetlenségét, kimondhatatlan szegénységét és lényének számtalan meghibásodási lehetőségét. S nem is akar ezekkel szembesülni. Ráadásul az ember nem szívesen gondol arra, hogy ő milyen gyenge, hogy mennyire ki van téve a pusztulásnak, mily számtalanszor üldözi őt a baj, s hogy csontjaira rakódott húsa le fog válni majd róla. Úgy kapaszkodik ebbe a világba, mintha acélból volna a teste, s halhatatlan volna. Mohón és telhetetlenül, vágyait szabadjára engedve veti bele magát az evilág dolgaiba. Megbéklyózza mindaz, amiből előnye, élvezete származik. S mindeközben megfeledkezik Teremtőjéről, aki a teljes, tökéletes szeretettel gondoskodik róla. Látómezejében nem látszik evilági életének végkimenetele, sem túlvilági élete, s erkölcstelenségének ingoványában tapos.
Ramadán áldott havának böjtje még a legkábultabb, isteniről megfeledkezetteket és a legmegátalkodottabbakat is tudatára ébreszti saját gyengeségükre, tehetetlenségükre és nyomorúságukra. Az éhség rákényszeríti őket arra, hogy a gyomrukra gondoljanak, s felfigyeljenek szükségleteire. Elkezdik megérteni, hogy testük mily nagymértékben gyenge és kiszolgáltatott. Világossá válik számukra, hogy mennyire szükségük van az együttérzésre és jóságra. S mindezzel önhatalmúságuk illúziója is szertefoszlik, és teljes tehetetlenségét és nyomorúságát átérezve Allah színe elé járul, s felkészül arra, hogy hálás szívvel az Ő könyörületének kapujánál kopogjon – ha addigra az isteniről való megfeledkezettségében még nem sötétedett el teljesen a szíve.
Hatodik pont
A bölcs Korán leküldetésének tekintetében – s mivel ezen áldott hónap a Korán leküldetésének ideje –, az áldott ramadán havi böjt számos bölcsessége közül az egyik:
Mivel ramadán hónapban lett leküldve a Korán, azért, hogy kinyilatkoztatásának ideje meg legyen jelenítve és e szakrális könyvet a legszebb módon üdvözöljük; a lelket az alacsonyabb ösztönöktől távoltartsuk, értelmetlen állapotaitól megóvjuk, s inkább olyanba kerüljünk, amelyben az angyalok vannak, hiszen azok nem vesznek magukhoz sem ételt, sem italt, mindezért olvasni és hallgatni kell a Koránt, úgy, mintha éppen akkor küldetett volna le; hogy meghalljuk Allah üzenetét, ahogyan azt a tiszteletreméltó Próféta (ﺺ) hallotta a tiszteletreméltó Gábriel angyaltól, vagy inkább az Örökkévaló Beszélőtől*, s egy szakrális állapotba jussunk.
Mintha egy nagy imaházzá alakulna át az iszlám világ ramadán áldott havában, ahol e hatalmas mecset minden szegletében millióan recitálnák az isteni beszédet, hogy a földlakók is meghallják azt.
„Ramadán hónap az, melyben a Korán le lett küldve.” (2:185)
Ramadán bizonyítja, hogy az, a Korán hónapja. E hatalmas közösség egy része odaadóan hallgat egy Korán-olvasót, egy másik része pedig önmagában, halkan mélyed el a kinyilatkoztatásban. Egy ilyen állapotban engedni az alantas ösztönöknek evés-ivás által e fénnyel telítettséget elhagyni, olyan visszataszító, hogy jogosan vált ki nemtetszést a muszlimok soraiban, s az egész iszlám világban.
Kritikai megjegyzések:
* „Örökkévaló Beszélő” - al-Mutakallim, vagyis az Örökkévaló Beszélő, Allah egyik attribútuma, melynek értelmében Allah beszéde időn és téren kívül való. Ennek a pontos értelmezése teológiai iskolák szerint eltérő lehet.
A fentiek a Rejhan Kiadó engedélyével jelentek meg a Napi iszlám oldalán. Az eredeti művet fordította: Yusuf Fuad.
Rumi nem volt fehér! De!
Dzsalálud-din Rumi a szúfi hagyomány egyik legfontosabb személyisége, és nem utolsó sorban a szúfi költészet és irodalom egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású alakja. A Mavlana-rend megalapítóját ráadásul a Nyugat, közelebbről Amerika is kezdi felfedezni. Újkeletű újvilági népszerűségét jelzi, hogy az amazon.com best seller listáján 2014-ben és 2015-ben is verseinek válogatását tartalmazó „Essential Rumi” című könyve lett a legkeresettebb verseskötet. (Jelen pillanatban a 24. helyen áll az Amazon listáján.)
Népszerűségén felbuzdulva az Oscar-díjas David Franzoni megkezdte egy Rumi életével foglalkozó film készítését. Nyilatkozatában kiemelte, hogy „egyszerre kell megpróbálnunk feltámasztani, és feltalálni a karaktert, hiszen olyan sok részlet tűnt el a történelem homályában, mások pedig idealizált formában maradtak meg. Tehát a feladatunk, hogy visszamenjünk, és ne a szentet, de az embert találjuk meg, aki később szent lett.” Az elsődlegesen Rumi tanításaira, és az őt inspiráló Samsz Tabrízivel való találkozásait fókuszba helyező filmet neves színészeket felvonultató szuperprodukcióként képzelte el, ahol főszereplőként, és Rumi megszemélyesítőjeként Leonardo di Capriót, míg Samsz szerepére Robert Downey Juniort kérte fel.
A két férfi inspiráló és megtermékenyítő szellemi párharcát feldolgozó történet egyik deklarált célja a muszlimok és az iszlám sztereotip, kizárólag a politikára koncentráló felfogásával szemben egy alternatív iszlámképet is felvázolni, ugyanakkor a 13. századi mongol hódítás, és Rumi menekülése a hódítók elől, egy napjaink közel-keleti válságára reflektáló társadalmi kontextust is teremt. Az ígéretesnek ígérkező, és enyhén szólva sem tipikusnak mondható hollywoodi témát feldolgozó alkotás terve ennek ellenére nem aratott osztatlan sikert, hiszen szinte azonnal bekerült a Hollywoodot „whitewashinggel” vádoló diskurzusba, ami szerint Hollywood szisztematikusan „fehéríti” ki főhőseit, legyen szó történelmi témájú munkákról vagy akár a fantasy műfajáról. A Twitteren gyakorlatilag azonnal megjelent egy tiltakozó hashtag #RumiWasntWhite néven, ahol a legtöbb hozzászóló kifogásolta, hogy a muszlimokkal szembeni sztereotípiákkal nem igazán ildomos úgy küzdeni, hogy az egyébként perzsa muszlim „főhősöket” fehér európai sztárokkal játszatják el. Az egyik tweet így foglalja össze a probléma lényegét: „Tehát azt akarják, hogy Rumit, egy perzsa szúfit egy fehér ember játsszon el, de ha terroristára van szükségük, akkor nagyon könnyedén találnak rá muszlim szereplőket.”
Ugyanakkor többen rámutattak arra, hogy már maga a vita is, amely a fehér/muszlim distinkciót alkalmazza, alapvetően az amerikai társadalmi diskurzus fogalomkészletét tükrözik vissza, és abszolút értelmezhetetlen azon kívül. Rumi ugyanis – khorasani perzsaként, ráadásul a Rumi (római) nevet viselve, szinte bizonyosan a kaukázusi nagyrasszhoz, de ezenbelül is nagy valószínűséggel az irano-afgán alrasszhoz tartozott, ami viszont a mediterrán alrassz egyik változata. Ilyen módon – amennyiben ezt valaki valóban lényegesnek tartja, Leonardo DiCaprio genetikai pedigréje abszolút megfelelő ahhoz, hogy Rumi szerepét eljátssza. Robert Downey Junior persze sajnálatos módon nem rendelkezik ilyen igazolt pedigrével, ő viszont közismerten sok energiát fordít arra, hogy a „szereppel maradjon az audiokommentárig”.
Természetesen felvethető, hogy egy muszlim mégiscsak hitelesebben tudná képviselni Rumi szellemiségét, evvel kapcsolatban azonban két kérdés vethető fel.
Valóban igaz lenne, hogy egy 21. századi perzsa vagy török ember autentikusabb lehet egy 13. századi történelmi alak megszemélyesítésekor? Egy olyan korról beszélünk, amikor Perzsiában még a szunnita iszlám volt többségben, amelyben azonban még éppen alig szilárdultak meg a klasszikus vallásjogi iskolák szerepei. Olyan helyről és időszakról, ahol a még nem pusztultak el a klasszikus iszlám civilizáció nagy központjai, ahol még híre sincs az oszmán birodalomnak, ahol még Isztambult Bizáncnak hívják és éppen a keresztesek dúlják fel, ahol még szó sincs gyarmatosításról, Újvilágról, ahol „a Nyugat” még csak egy alig ismert perifériája a civilizált világnak. Természetesen igaz, hogy borzasztó nagy kihívás egy ilyen kort a hitelesség minimális igényével ábrázolni, ha egyáltalán lehetséges, de valóban az határozná meg a hitelességet, hogy a főszereplőt egy olyan ember játssza el, aki arról a területről származik, ahol a megszemélyesített történelmi alak 800 évvel korábban élt?
A másik felvethető kérdés a tiltakozással kapcsolatban, sokkal egyszerűbb. Ha elfogadjuk, hogy egy iráni vagy afgán szereplő hitelesebb szereplő lenne, akkor Shaun Toub, Homayoun Ershadi, Maz Jobrani, esetleg Fahim Fazli főszereplésével futó film valóban be tudná-e tölteni a hollywoodi szuperprodukció szerepét, vagy egy olyan rétegfilmmé válna, amit világszerte megnéz pár tízezer értelmiségi, de amely képtelen arra, hogy eljusson a Rumi könyveit olvasó többmilliós olvasótáborhoz.
Káldos János
Ramadán Kairóban (személyes beszámoló)
Ramadán Kairóban (személyes beszámoló)
Mi is az a ramadán?
A legtöbb embernek a ramadán hallatán szegény, meggyötört arcú muszlimok képe ugorhat be, akik egy hónapon keresztül kínozzák magukat azzal, hogy nem esznek, nem isznak, (és nem szexelnek) napközben. Tény, hogy kell hozzá némi elhivatottság, de ezzel együtt ramadán hava egy igen különleges időszak - Egyiptomban nemcsak a muszlimok, hanem a nem-muszlimok, az egyiptomiaknak és a külföldieknek számára is egyaránt.
Nagyon röviden a ramadán az iszlám naptár szerinti 9. hónap, mely 29-30 napból áll a Hold állásától függően. Jelentősége, hogy ekkor nyilatkoztattak ki Mohamed próféta számára a Korán első sorai és a szent hónapok közül ezt jelölte ki Isten a Koránban a böjtölésre. A ramadán havi böjt az iszlám vallás negyedik pillére, melynek szabályaihoz becsületesen tartják magukat a hívők – vallásos és kevésbé vallásosabb muszlimok is egyaránt. Hajnaltól naplementéig nem esznek, nem isznak, nem dohányoznak, nem élnek szexuális életet a házastársaikkal. Igyekeznek kerülni a veszekedést, a káromkodást, a hazugságokat és egyéb „kisebb” bűnöket, illetve a napi kötelezettségek mellett igyekeznek minél több istenszolgálatot végezni, hogy megerősítsék kapcsolatukat az Egyetlen Istennel (arabul Allahhal).
A 30 napos böjttel a hívők átérezhetik azon emberek sorsát, akiknek napi szinten kell nélkülözniük, illetve emlékezteti őket arra, hogy legyenek mindig alázatosak és hálásak mindazért, amijük van.
Mintha minden nap karácsony lenne
Sajnos az utóbbi nem mindig teljesül, mert bár ramadán havának valóban minden napja (spirituális értelemben vett) ünnepnap egy muszlim hívő számára, sokak ezt az ünneplést szó szerint értelmezik.
Az egyiptomiak alapjáraton is híresek vendégszeretetükről, illetve arról, hogy sokat és finomakat egyenek, de ilyenkor különösen jellemző, hogy az emberek vendégeket hívnak, és vendégségbe mennek. És ha egyszer valaki vendégségbe megy, ott bizony enni kell, ha nem akarjuk vérig sérteni a fáradt szakácsot. Ám a szakács általában vendégsereg nélkül is jobban kitesz ebben az időszakban magáért a konyhában, beveti minden sütő-főző tudományát. Sok kritika is éri ezért az iszlám országokban élőket, amiért a feleség vagy édesanya az egész délutánt a konyhában kénytelen tölteni, miközben böjtöl, majd fáradtan zuhan az ágyba (jobb esetben) vacsora után – ahelyett, hogy ő is lelke spirituális feltöltődésére koncentrálna.
Tudni kell még, hogy nagyon édesszájúak az itteniek, így ha valakinek már az otthoni török baklava túl édes lenne, akkor amennyiben Egyiptomba látogat, jobban teszi, ha inkább csak távolról gyönyörködik a helyi édességekben. De aki szintén édesszájú, mint jómagam, az imádni fogja őket.
Ramadánban tipikus édesség az ataif nevű, vastag tésztájú minipalacsinta, aminek a közepébe mandula és kókuszreszelék keverékét szokták tenni vagy datolyát - de bármivel lehet tölteni, majd eredeti recept szerint olajban kisütik, és mézbe vagy cukros szirupba mártják. Sütőben is meg lehet sütni, ha nem akarjuk, hogy a cukorszirup mellett még olajban is tocsogjon az édességünk.
Tehát aki eddig abban az illúzióban élt, hogy ramadánban fogyni szokás, az most nagyot tévedett. Ezt inkább sajnálattal írom, mert hát nem a túlzott eszem-iszomságról szól a dolog, de ez az igazság: a legtöbben néhány plusz kilóval búcsúztatják az áldott hónapot.
Felkészülés a Ramadánra
Otthon karácsonyra készülve már októberben megjelennek a plázákban a feldíszített karácsonyfák, a mézeskalácsfigurák, meg a Mikulás. Egyiptomban hasonló a helyzet: a boltok akcióznak, a vásárlók roskadozó bevásárlókocsikkal furakodnak át a tömegen, és az utak mentén megjelennek a "ramadános sátrak", ahol viszonylag olcsón lehet mézédes datolyához jutni és mindenhez, ami szem-szájnak ingere: kesudió, mandula, mogyoró, aszalt gyümölcsök széles választéka, füge... stb. Az üzletek és éttermek is később nyitnak, és csak hajnalban zárnak.
A mecsetekre, erkélyekre, ablakokra, pálmafákra és mindenhová, ahová csak fér, világító fénysorok, illetve a ramadán jelképének számító, fenúsz lámpás kerül, melyet a kulcstartótól az egészen hatalmas óriásokig mindenféle méretben lehet kapni szintén az útmenti árusoktól. Ezek elsősorban az otthont díszítik, vagy a háztömbök bejáratánál lógnak, ünnepi hangulatot varázsolva a forgalmas kairói utcákra ramadán idején.
Kairó keleties hangulata nem lenne teljes az utcákat rovó, kiabálós, kocsis árusok nélkül. Így ramadánkor általában a megszokott lepénykenyeres, főtt babos és lédús mangó árusok mellett megjelennek a tamr, azaz a datolya, illetve kókuszlevet áruló turbános bácsik is. Nagyon finom és nagyon olcsó, minden ramadáni vacsoraasztalnál megtalálható italok.
Hogyan telik egy nap?
Napfelkelte előtt a muszáhárati dobjával járja az utcákat, és kiáltozva keltegeti a hívőket a szuhúrra, vagyis a napfelkelte előtti étkezésre. (Megjegyzem nem sok sikerrel, ugyanis ha egy egyiptomi alszik, azt bombarobbanással sem kelted fel...) Sok egyiptomi általában le sem fekszik, ugyanis a forró éghajlatú Közel-Keletre jellemzően az emberek jobbára itt is éjszakai életet élnek, kiváltképp ramadánkor. Nem tudom, hogy bírják ilyen jól, de a legtöbben egész éjszaka fent vannak, imádkoznak, Koránt recitálnak, tévéznek, interneteznek vagy társasági életet élnek.
Míg Magyarországon általában nem hívunk fel senkit késő este, és nem állítunk be csak úgy valakihez, itt, mivel a többség nagyon későn fekszik és későn kel, ha van rá módja, bárki bármikor kopogtathat az ajtódon bármiféle előzetes bejelentés nélkül, és a mobilod is bármikor megcsörrenhet - ramadán idején akár hajnali 2-kor is.
Jön a fool meg a tameya
Mivel vacsoraidőben az ember mindenféle finomat eszik, így általában célszerű valami könnyed ételt magunkhoz venni a böjt kezdete előtt, vagy csak néhány pohár vizet inni. Persze Kairóban ez sem így van: előkerül a fool meg a tameya, a tipikus egyiptomi reggeli. Az előbbi finom fűszerezésű főtt babot, míg az utóbbi a török éttermekből jól ismert falafelt takarja. Őszintén szólva nálam először kiverte a biztosítékot, hogy hogyan képes valaki főtt babot enni kenyérrel reggelire, pláne ramadánban lefekvés előtt, de egy idő után „hozzáedződik” az ember. Mellesleg tényleg nagyon ízletes, és számtalan variációja létezik. Még a müezzin csengő-bongó hangjának megszólalása előtt lemennek az utolsó falatok, az utolsó korty (vércukor szintet erőteljesen növelő) tejes fekete tea és vége. Kezdődik a böjt.
Némi bosszúság is akad
Egyiptomban sűrűn előfordul, hogy kimarad az áram, vagy éppen nem jön víz a csapból. (Klausztrofóbiásoknak így lift helyett ajánlatos lépcsőn közlekedni, már ha nem a 14-diken laksz éppen.) Semmi gond, van elég gyertya a fiókban, zseblámpa, meg vízzel töltött palack. Ramadánban ez azért igen idegesítő tud lenni, pláne, mikor a naplementei ima megszólalásával egy időben, vagy a napfelkelte előtt fél órával hunynak ki a fények a környéken – és áll le a lift, a ventilátor, a mikró, a villanysütő, a vízforraló, és minden elektronikai eszköz, amire éppen szükséged lenne. Legjobb dolog, mikor úgy ébredsz, hogy mindenhonnan folyik rólad a víz, és még egy jót sem tudsz zuhanyozni ennek örömére, mert vízsugár helyett köhécsel a csap.
De nézzük pozitívan a dolgokat: a vacsorák nagyon romantikusra sikerülhetnek, így gyertya és holdfény mellett.
Tiszteletreméltó egyesek segítő szándéka
Naplemente előtt egy órával a szegények már az utak közötti zöld, parkos területen ücsörögnek vagy az út szélén, ugyanis egyiptomi önkéntes fiatalok járják az utcákat ilyenkor, ételt-italt osztogatva a rászorulóknak.
Illetve ha buszon tartózkodsz vagy kocsival hajtasz éppen, mikor a naplementét jelző müezzin hangja megszólal, nem kell aggódni, hogy nem tudod megtörni a böjtöt, mert ezek az önkéntesek halomszámra osztogatják a palackos vizet és kisdobozos üdítőket, és ha akarod, ha nem, úgyis adnak belőle párat.
Általánosságban elmondható az egyiptomiakról, hogy szeretnek adni. Mindenen osztoznak; ha vesz egy zacskó chipszet az egyik, először mindenképp körbekínálja (függetlenül attól, hogy barátai, kollégái vagy teljesen idegen emberek vannak körülötte), de lehet, az egészet odaadja neked. Ha megdicséred a táskájukat, ruhájukat, a válaszuk mindig „tafaddal”, vagyis tessék, vigyed, neked adom. Már-már idegesítő a nagy udvariaskodásuk a liftajtó előtt, és mindig ők akarnak fizetni helyetted is a taxiban, kávézóban, étteremben. Ha ez fordítva esik meg, és véletlenül sikerül előbb a felszolgáló kezébe nyomni a két kávétok árát, ragaszkodnak hozzá, hogy az utolsó pieszterig visszaadják. Ha kell, belecsempészik a táskádba.
Külön sorozatok a tévében
Az egyiptomiak a vacsora után vagy a mecsetbe mennek, vagy leheverednek a tévé elé, mert a helyi csatornák itt is külön ünnepi sorozatokkal és családi programokkal csábítják a nézőket. Tévé helyett vannak, akik klubokban töltik az időt. (Na, nem olyan klubok ezek, hanem sportklubok kávézókkal, éttermekkel, gyerekeknek játszótérrel, mindenféle sportolási lehetőséggel, akár medencével, stb. Szinte mindenki tagja egy ilyen klubnak.)
Eid al-fitr, a ramadán végének ünnepe
Aki egy kicsit is vonzódik a Közel-Kelethez és épp Kairóban jár, biztosan nagyon varázslatosnak fogja találni ezt a napot, főleg a hajnali, kora reggeli órákat. Ugyanis hajnaltól napfelkeltéig egész Kairó „énekel": az összes mecsetből szól a müezzin hangja: Allahu Akbar, Allahu Akbar (Az Egy Isten a Leghatalmasabb).
Ezt követően van egy rövid ima, majd megkezdődik a három napon át tartó nagyszülők – rokonok – szomszédok – ismerősök – unokák – unokatestvérek – nagynénik és nagybácsik maratonlátogatás.
Tipikus ünnepi édesség ilyenkor a kahk, ami egy egyszerű teasütemény (végre valami mérsékelten cukrozott a sok cukorpók között), melyet a háziasszonyok saját kezűleg gyártanak.
A felnőttek már eid előtt tradicionálisan új ruhát vásárolnak maguknak, a gyerekek pedig ajándékot vagy egy kis költőpénzt kapnak a szülőktől, nagyszülőktől. Vannak családok, ahol – karácsonyhoz hasonlóan – a családtagok meglepik egymást, de Egyiptomban ez nem igen jellemző.
Hát így telnek a napok Kairóban ramadán idején: ünnep van, ajándék van, család van, boldogság van - csak itt fenusz lámpással, feldíszített mecsetekkel, datolyával, és bejgli helyett ataif süteménnyel.
Csányi Tímea
Muszlim futballsztárok a francia labdarúgó EB-n
Muszlim futballsztárok a francia labdarúgó EB-n
A franciaországi futball Európa Bajnokságon, mely a mai napon kezdődik Párizsban, egy tucatnyi olyan muszlim futballjátékos vesz részt a nemzetközi rendezvényen, akik az európai top 24 csapatokban játszanak.
Az alábbiakban néhány olyan játékost mutatunk be a német és a francia válogatottból, akik csapatuk szempontjából sorsfordító szerepet játszhatnak az EB-n. (Az aboutislam.net több részes cikksorozatban fogja bemutatni a bajnokság ideje alatt az EB muszlim futballsztárjait.)
NÉMETORSZÁG
Mesut Özil
Mesut Özil német focista az Arsenal és a német válogatott csapatában játszik középpályásként. Özil 2006 óta a a német nemzeti ifjúsági csapat tagja, 2009-től pedig a felnőtt válogatottban játszik. A 27 éves tehetség a 2010-es FIFA labdarúgó-világbajnokságon szerzett először nemzetközi figyelmet, amikor a torna legjobb játékosának járó Aranylabda Díjra nevezték. 24 éves korában Özil lett a legfiatalabb sportoló, akinek alakját a Berlini Múzeumban találhatjuk.
Shkodran Mustafi
Shkodran Mustafi német focista a Valencia csapatában játszik középhátvédként, illetve a német válogatott tagja. Mustafi 2014. május 13-án Lengyelország ellen hívta fel magára először a figyelmet, továbbá tagja volt annak a német válogatottnak, amely 2014-ben megnyerte a világbajnokságot.
Sami Khedira
Sami Khedira, a Juventus középcsatára a 2016-os Európa bajnokságon a német válogatott tagjaként játszik. 2010-ben a Stuttgart csapatából került át a Real Madridba, majd 2015-ben a Juventusba. 2009-ben U21-es bajnokságot nyert Németországgal csapatkapitányként, 2010-ben pedig már tagja volt a német válogatottnak a világbajnokságon, ahol Michael Ballack helyén játszott. 2014-ben szintén tagja volt a világbajnok csapatnak.
Emre Can
Emre Can középpályásként játszik a Liverpool csapatában és a német válogatottban is. A tehetséges játékos több posztot is be szokott tölteni: középhátvédként és középcsatárként is megállja a helyét. Karrierjét a Bayern Münchennél kezdte, 2013-tól a Bayern Leverkusen, majd egy szezonnal később a Liverpool játékosa lett.
FRANCIAORSZÁG
Paul Labile Pogba
Paul Pogba francia focista a Juventus középpályása, aki mind védőként, mind csatárként szokott játszani. Jelenlegi csapatába a Manchester Unitedból igazolt át 2012-ben. 2013-ban az U20-as világbajnokságról a legjobb játékosnak járó díjjal tért haza.
N’Golo Kanté
A 25 éves N’Golo Kanté az angol Leicester csapatában játszik középpályásként 2015 óta. A 2016-os Európa bajnokságon az ígéretes francia játékosok között játszik a válogatottban.
Moussa Sissoko
A Maliból származó családban, Franciaországban született Moussa Sissoko 2013-tól a Newcastle csapatában játszott középpályásként, szerződése idén járt le az angol csapatban. Már 17 éves kora óta a francia válogatott tagja. Kanté mellett a másik tehetséges újonc az Európa bajnokságon szereplő válogatottban.
Bacary Sagna
A szenegáli származású, francia születésű Bacary Sagna jobb hátvédként játszik a a Manchester csapatában, ahova 2014-ben igazolt át az Arsenalból. 2007-től a francia válogatott tagja.
Kármán Marianna
Forrás: http://www.aboutislam.net/…/muslim-stars-shine-france-euro…/