A Budapest Urban Games (BUG) csapata idén másodszorra rendezte meg a budapesti Duna-átúszást, amire 500–an neveztünk be. A Corvinus egyetemtől úsztunk a BME-ig, egy nagyjából 380-400m hosszú, bójákkal kijelölt úszó folyosón

Reggel fél 8-kor már sor állt a Műegyetem rakparton a regisztrációhoz, de minden flottul és gyorsan ment.

Az első turnust 9:00-kor vitte át egy busz a pesti oldalra, onnan kellett visszaúszni Budára. Nekem 9:20-kor ment a buszom. Szerencsére nem voltam teljesen egyedül, mert összeismerkedtem más, hasonlóan rettegő indulókkal, így hárman már egymást tudtuk tovább hergelni, ha a szpíker nem lett volna elég. Elmondta ugyanis rengetegszer, hogy az első 50-100 méteren nagyon erős a sodrás, kb. 10 km/h és hogy nagyon erősen kell úszni, nehogy lesodródjunk az alsó bóják alá.

A rajthelyen is sokan voltak, ránézésre mindenki profinak tűnt, menő szettekben, pont úgy, hogy esélytelennek érezzem magam. Innen már persze nem volt visszaút, arra gondoltam, hogy jó lenne minél később elfáradni, feladni, kimentetni magamat, de lesz, ami lesz.

Becsobbantam a vízbe és rögtön gyorsban bekezdtem, hogy túljussak a nehezén. Előre vagy inkább enyhén felfelé kezdtem úszni, becélozva a túlpartot. Tempóztam egy darabig és amikor kiemeltem a fejemet jobban körülnézni, láttam, hogy szuperül tartottam magam a sodrás ellenében. Itt megnyugodtam és bár tudtam, hogy még sok van hátra, jó volt érezni, hogy messze nem kell teljes erővel úszni ahhoz, hogy ellenálljak a sodrásnak. Éreztem, hogy ez innen meg lesz. Gyors úszásnál elég volt karból húzni, szinte alig lábaztam, sok energiát megspóroltam. Talán túl óvatos voltam, kisebb kanyart is tehettem volna, célra tartva jobb idővel érkeztem volna be, de nem bánom jó volt ez így. Tartottam az irányt, közepes erővel gyorsban és váltva mellben úsztam - inkább csak a magam örömére, nem fáradás miatt - folyamatosan ellenőrizve hogy hol vagyok a hídhoz képest és mennyire tudok a bójáktól jobbra maradni. Ez szerencsére sima ügynek bizonyult, már majdnem átértem a túlsó partra, amikor még nagyon alattam volt a célhely, így már csak le kellett csorogni odáig. Ez olyan jól összejött, hogy még a hátamra is átfordultam, kicsit pislogni a többiekre és ki a városra. Volt időm átgondolni, hogy milyen különleges érzés itt a városban úszni a Dunában. A víz nem volt sem koszos, sem büdös és a hőmérséklete is szuper volt (bár volt, aki azt mondta, hogy majdnem megfagyott a beugrás után).

Amikor megérkeztem, olyan boldog voltam, hogy hirtelen azt sem tudtam mi történik velem. Elvették az időmérő chipet, mondtak valamit – gondolom az eredményemet – de nem figyeltem oda rendesen, így fogalmam sincs, mennyit úsztam. Kezembe nyomtak egy szponzorvizet, lefényképeztek a nagy örömre, kaptam egy oklevelet, sok kedves gratulációt és ennyi. Vége volt, pedig 10 perc múlva már mentem volna egy újabb kört legszívesebben.

Találkoztam a lányokkal is, akikkel együtt indultam, nekik is sikerült, örömködtünk egyet. Ők más taktikával nem rögtön felfelé indultak, valamennyit le is sodródtak és akkor kellett kicsit visszafelé jönniük. Szerintem eleve felfelé menni mentálisan jobb volt, mert éreztem azt, hogy ura vagyok a helyzetnek, nem javítani kell valamit. Persze aki verseny tempóban ment, nem kóricálhatott mindenfelé, ezt a távot sodrásban keményen úszni azért nagy kihívás lett volna. Minden elismerésem a profiknak.

Összességében jól teljesített mindenki, hallottam, de nem láttam olyat, akit menteni kellett. A mentősök a hajókon mindenkire figyeltek, tíznél többen szerintem nem volt több úszó egyszerre a vízben, teljes volt a biztonság.  Akit levitt nagyon a sordás, azoknak szóltak a mentők,hogy kezdjenek inkább felfelé tartani, nehogy  kiessenek a versenyből és ahogy láttam az úszók ezt meg is tudták oldani.

Átöltöztem és még figyeltem egy darabig a többieket, jó hangulat volt, nehezen indultam haza.

Köszi, BUG csapat, szuper élmény volt!

Mindenkit bíztatok, hogy ha jövőre lesz megint Duna-átúszás, nevezzen be és pipáljon ki egy bakancslistás tételt :)

Tavaly a tél előtt szerettünk volna kicsit kimozdulni egy hosszú hétvégére valamerre, ahol jó eséllyel melegebb van, mint itthon. Találomra nézegettünk repülőjegyeket, és Nizzába találtunk olyan jó lehetőséget, hogy kis hezitálás lecsaptunk az olcsó repülőjegyekre. Két főre oda-vissza volt 22.000 Ft volt. Ebben ugyan csak kis kézipoggyász volt benne, de nekünk bőven elég volt, hiszen eleve meleg ruhába öltözve indultunk, és pár napra még így is túl sok holmit vittünk magunkkal.

Szállás rengeteg van, olcsóbbtól a luxusig. Mi egy teljesen közepes szállodát fogtunk ki, nincs messze gyalog semmitől, nagyon kedves a személyzet, tisztaság van, viszont icipici minden szoba benne.  Még a lift is. Mondjuk mi tényleg csak aludni mentünk oda haza, de pár nm még jó lett volna. Péntektől hétfőig 56.000 Ft volt kettőnknek reggelivel együtt.

A gépünk péntek este 11 körül landolt, így a reptéri buszra felpattanva azonnal a szállodába mentünk bejelentkezni és lepakolni a csomagunkat. Persze még akkor körbe is jártuk a környéket, ettünk valami rettenetes hamburgert és eltettük magunkat másnapra.

Szombaton egész nap a városban csatangoltunk. A hotelben kaptunk térképet – nem mintha nem lettünk volna már minden alapvető információval felszerelve – és kedvesen elmondták, hogy mit merre találunk.

A városközpontba besétálva egy régi könyvpiacba botlottunk, ahol legalább egy órát elnézelődtünk. A könyvek mellett régi térképeket, plakátokat és rengeteg képregényt árultak.

A következő állomásunk a nagy piac volt, virágokkal és különféle egzotikus ételekkel teli standok közt forgolódtunk tátott szájjal. Tenger gyümölcsei, gombák, és olyan sokféle sajt, hogy végignézni sem győztük a kínálatot.

Az antik város sikátoraiban sorakozó boltok már szinte arany áron mérik a portékáikat, de azért szuperül el lehet nézelődni, kóstolgatni. Kicsit odafigyelve itt is meg lehet találni a kedvünknek pénztárcánknak megfelelő kávézót, vagy teraszt, ahol érdemes megkóstolni egy jó halászlevet vagy nizzai salátát.

Nizzáról készült legismetebb fotók többsége a Colline du Chateau dombról készül, ide érdemes felmennie mindenkinek. A látvány lenyűgöző. Egyik irányban a város, a Promenade des Anglais, és a tenger, másik oldalon a kikötő tárul elénk. Aki nem bír sokat lépcsőzni, annak sem kell kihagynia, egy lift van a hegy gyomrában, amivel bárki ingyenesen felmehet, ha nem is a tetőig, de már elég magasra ahhoz, hogy megcsodálja a kilátást.

Délután egy harmadik piacba is belebotlottunk, ahol az antik tárgyak, régiségek szerelmesi „esnek fogságba” órákra. Ezüst tárgyak, régi bútorok, fényképezőgépek, ólomkatonák és még megannyi szépség.

Nizza és általában a Francia Riviéra híres arról, hogy oly sok festőt megihletett, Nizzában található Matisse és Chagall Múzeum is. Itt a kultúrára éhes énünk is megtalálja számításait :)

Másnap vonatra szálltunk és átrobogtunk Monacoba. Régi vágyunk volt sétálni a Casino előtt, bejárni a formul1-es pálya híres pontjait.  A város meglehetősen kihalt volt, de délutánra előkerültek a turisták.

November elején voltunk ott, már sok helyen karácsonyi díszben pompázott a mini állam. Mivel itt nagy tél nincs, és fehér hótakaróra sem lehet számítani, megoldják „paplanokkal”úgy, hogy  teleterítik a parkokat vele. Érdekességnek jó volt, de azért fura, örülök, hogy nálunk még van igazi hó. El is határoztam, hogy nem fogom úgy utálni, amikor esik.

Monacot látni kell, még most is azt gondolom, hogy megérte, de vegyes érzésekkel vagyok, nekem Nizza sokkal jobban tetszett. Monaco egy kirakat ország, nem fogott meg igazán, pedig rengeteg szép dolgot láttunk.

Hétfőn busszal a másik irányba indultunk, kicsit az eldugottabb vidékek felé vettük az irányt. Sajnos néha eleredt az eső, így kicsit lelombozódtunk, aztán jól el is tévedtünk. Egy helyi lakostól kértünk segítséget, akiről kiderült, hogy nem helyi, és ő is telefonon ért segítséget, hogy minket útbaigazíthasson. Amikor rájött, hogy nem fogja tudni elmagyarázni, beültetett minket a kocsijába és elvitt a célunkig. Délután visszabuszoztunk Nizzába, fagyiztunk, üldögéltünk a tengerparton, majd a szállodában felvettük a csomagunkat és elindultunk a reptérre. A reptéri busz tömve volt, Mivel a helyi buszok többsége megáll a reptér előtt is, nekünk pedig nem volt nagy bőröndünk, amit cipelni kell, felpattantunk az egyik kisbuszra és kényelmesen megérkeztünk a járatunkhoz.

Ha vonz a szabadság, ha régóta tervezed, hogy autód volánja mögött bejárod Európát, és mindezt kötöttségek nélkül szeretnéd megtenni, legjobb, ha magaddal viszed a lakásod valamilyen formában. Így nem kell izgulni a szállásfoglalások miatt, és ami még jobb, bármikor dönthetsz úgy, hogy megváltoztatod a terveidet. Sőt, tervezned sem kell.

A legfontosabb eldönteni, hogy mire is vágysz tulajdonképpen, hogy az álmaidhoz lakókocsira vagy lakóautóra van-e szükséged. Ne az áruk legyen meghatározó, hanem az, hogy mire szeretnéd használni.

Mielőtt vásárlásra adtuk a fejünket, rengeteg lakókocsit megnéztünk, és arra gondoltunk, hogy bélelünk egyet kipróbálni milyen érzés ez a nyaralási forma. Sajnos a kölcsönözhető lakókocsik többsége siralmas állapotban van, még belépni sem volt kedvem némelyikbe, pláne nem abban aludni, étkezni, tisztálkodni. A drágák sem győztek meg és mire összeadtunk minden költséget (bérlés, gázpalack, mobil wc, tisztítás, stb.) és a szóba jöhető szimpatikus horvát, olasz, vagy francia kempingek árfekvését, úgy elszállt a kalkuláció, hogy inkább vettünk két repülőjegyet...

Természetesen a lakóautózás gondolata többé már nem hagyott nyugodni minket. Az előnyök és hátrányok alapos mérlegelése után egyre világosabban láttuk, hogy nekünk inkább lakóautó kellene és nem lakókocsi, de autót kölcsönözni, minden igényt kielégítően minimum 400, de inkább 6-700 ezer forint kiadás lett volna. Igen ám, de egy olyan lakóautó, ami már szóba jöhet megvenni, az 6-7M Ft-nál kezdődött. Megnéztünk pár olcsóbbat, amiket persze még mindig sokkal drágábban kínáltak, mint ami pénzünk egyáltalán volt rá, de nem tudtunk leállni. A legolcsóbb kategória – mármint ami a legalacsonyabb áron indul, mert a határ itt is a csillagos ég - a lakóautóvá átalakított furgon. Siralmasan ronda tragacsokat már 700.000 Ft körül lehet venni, nosza mi vettünk egyet 300.000 Ft-ért. Képzelhetitek!

Pécsről saját lábán hazajött Budapestre és még én is kipróbáltam milyen vezetni egy ekkora dömpert. Minden, de tényleg minden koszos volt benne, majd’ szétesett, mégis jó érzéssel töltött el, hogy a miénk volt. Amikor úgy-ahogy rendbe szedtük, vettünk bele ágyneműt és függönyöket, egy forró nyári szombaton felavattuk a balatonfüredi kempingben.

Egy baráti házaspár ott nyaralt és hétvégére meglátogattuk őket. Strandoltunk, bicikliztünk, piacoztunk Tihanyban, és ami fő, megfertőződtünk a lakóautózással.
Még a kutyusok is felfedezték maguknak :)

Alig vártuk első lakóautós túránkat.

Ha pár napos városlátogatást tervezünk, és sikerült kifogni az olcsó repülőjegyet, a kihívást a poggyász összeállítása jelenti. A Wizzairnél ráadásul a standard kerekes kisbőrönd is fizetős, és csak egy 42×32×25 cm táska vihető fel ingyen.

Több időre inkább feladnánk egy bőröndöt, és akkor kényelmesen lehetne pakolni szinte bármit, de 2-3 napra nem érdemes bajlódni vele, ha nem érzi valaki úgy, hogy szenved a megszokott dolgai nélkül. A nagyméretű kézipoggyászon is gondolkodunk, mert nem drága, de nekem nem esik jól a gondolat, hogy majdnem annyiba kerülne, mint maga a repülőjegy.  Ez szerintem sokaknál inkább érzelmi, mint pénzügyi döntés, hiszen többnyire, ha valamire van fedezetünk, akkor nem az a kérdés, hogy mit tudunk kifizetni, hanem hogy mit akarunk. Persze, ha nagyon nem fér be egyikünk a picibe, még mindig hozzá lehet adni a foglaláshoz a nagyobbat. A feladós bőrönd, plusz kézitáska kényelméről a macera és cipekedés miatt tehát lemondtunk, 3 napra sok mindenre nincs szükség, várost nézni meg nem visz az ember egy komplett ruhatárat és kütyükészletet.

Máskor, pár napra, főleg ha autóval mentünk, még 2 nagykabátot is képes voltam csomagolni, aztán bedobtam a csomagtartóba 3-4 cipő mellé még a túrabakancsot is, mert hát ugye ki tudja mire lesz szükség. Mondanom sem kell, hogy ezeknek nagy részét soha nem használtam. Aztán lassan, a rövid utaknál fokozatosan faragva sikerült egyre lejjebb szorítani a feleslegesen cipelt holmik számát, pedig ott a szép ruha, a vacsorás, a bulis, mindennek kellett hely. Amikor legutóbb, szeptemberben egy ilyen alkalommal bepakoltam egy kistáskába úgy, hogy lötyögtek a cuccaim, onnantól kezdve biztos voltam benne, hogy a kis poggyász is elég kell, hogy legyen. Ez pedig kompaktabb is, és a kevesebb holmit nem lesz olyan nehéz sem cipelni.

Mivel közelgett az utazás, kicsit számolgattunk, végigvettük a szóba jöhető kombinációkat, lemértük az otthonunkban található sporttáskákat és hátizsákokat, majd egy, a 42×32×25 cm méretnél is kisebb sporttáskába próbáltam bepakolni 3 napra és belefértem, igaz nagyon csücskösen. Végül találtam neten egy olyan táskát, amit éppen erre a méretre gyártottak, és reméltem, hogy a nem kevés plusz hely már vidáman elég lesz mindenre.  Meg is rendeltünk belőle 2-t azzal a nyualommal, hogy ha nem lesz jó, akkor legfeljebb visszaküldjük.

Amikor megérkezett, nem voltam túl optimista, pláne mert ebben a csomagban 2 táska is benne volt. Hosszra egyértelműen nagyobb volt mint  a kis sporttáskám, de el sem tudtam képzelni, hogy ez nem csak egy borítéknak lesz elég.

Aztán kibontva, összeállítva már megnyugtató volt a látvány,

még inkább, amikor láttam, hogyan nyeli el a legnagyobb cpőmet.

Láthatóan bőven van hely ezekben a táskákban, mert jól kihasználják a megadott méretmaximumot. Gyors próbából tele is rámoltam. Sokat nem gondolkodtam, volt olyan, ami nem is került bele, de például szándékosan mindkét cipőt és a tervezett 3 pulóvert is becsomagoltam, holott ezek nagy része rajtam lesz az utazáskor.

Ez mind elfért benne:

Mi okozhat problémát? Ha valakinek eleve nagyobba ruhamérete, hiába pakol ő is csak egy-egy váltás nadrágot vagy pulóvert, a nagyobb méret több anyaggal dolgozik, és így meglepően sokkal több hely kell. A másik a cipő. Nők, kis lábbal előnyben. Ha egy táskában keresztben éppen elfér egy 37-es vagy 38-as cipő, ott egy 45-ös körüli férficipőnek esélye sincs. A nők simán becsomagolnak 5-6 felsőt is könnyű, nem gyűrődő anyagól, míg a férfiak pólói közül ugyanezen a helyen kb. 3 fér el. Vicces, hogy mindezek ellenére mégis a nők azok, akik sosem férnek el ugyanakkora táskában, és pár holmival befurakszanak a párjukhoz.

Legnagyobb helyfoglalók:
1 cipő
1 farmer
1 papucs
1 pulóver - A próba során 3 pulóvert és 2 cipőt csomagoltam be, csak hogy lássam az is simán befért...

További ruhadarabok:
4 felső
4 fehérnemű
4 zokni
1 hálóruha vagy pizsama

Egyáltalán nem fontos kiegészítők, amik nagyrészt rajtam lesznek utazáskor is:
1 kendő
1 pár kesztyű
1 napszemüveg tokkal

Egyéb:
1 hajkefe vagy fésű
fogkefe
irattárca / pénztárca
kinyomtatott repülőjegyek
mobil telefon és a töltője
sminkeltávolító kendő
zsebkendő

Kozmetikai csomag:
alapozó, vagy valamilyen színezett hidratáló arcra
fogkrém
izzadás gátló
szempillaspirál
tusfürdő

Amik nélkül tökéletesen megvagyok 3 napig, de igazából be is fér a csomagba:
balzsam
hidratáló krém
parfüm
sampon
szájvíz

Szoknya is bőben beférhet az egyik kötött pulóver helyére, és szerencsére megy hozzá a csere kiscipő, de ez már a felesleges plusz kategória lenne. Helyet is szeretnék hagyni, ha hazafelé beköltözne a táskába valami kis szuvenír. A próbapakoláskor nagyon bőven rámoltam, semmilyen trükköt nem vetettem be, mint pl. a hengerelés vagy a cipőbe dugott zoknik, szóval vannak még tartalékok.

Törülközőt nem viszünk soha, azt mindenhol adnak már. Egyszer egy magyarországi hotelben nem volt, de szóltunk és csak bekészíteni felejtették el.

Egy pici esernyő jó lehet, de mi nem szoktunk vinni sehová. Ha egy kis szemerkélés van az nem gond, vagy beülünk valahová egy kávéra, vagy ha minden kötél szakad, veszünk egy olcsó "eldobható" darabot helyben (ilyen még nem volt).

Ami inkább szükséges plusz, azegy pici másik táska üresen behajtogatva, amivel majd ott a városban lófrálunk.

Jövő hétvégén éles teszt! :)

 Ti mit szoktatok feltétlenül magatokkal vinni és mi az, amit mindig feleslegesen cipeltek?

A Mitterbach felett magasodó hegy csodás körpanorámával várja látogatóit, érdemes ide ellátogatni. A síközpont nyári időszakban is üzemelteti a felvonóit, ezzel rengeteg turistát csábítva magához. Bár a nyárnak már régen vége, kihasználtuk az őszi napsütés erejét egy kis kirándulásra.

Sajnos mi egyetlen napba kényszerültünk belesűríteni az utazással együtt a kirándulást, ami bizony erősen kérdőjeles, hogy megéri-e - hiszen már a Myrafalle 3 órára lévő szépsége is határeset volt - biztosan érdemes megszállni legalább egy éjszakára. Nekünk erre korlátozott lehetőségünk van itthoni kötelezettségeink miatt, de tényleg nem javasoljuk, hogy egy nap  négy órát oda, négy órát vissza, autózzatok. A közelben található Mariazell vagy a hegyről kinézett tó, az Erlaufsee is megér(t volna) egy fél napot biztosan. Mi még visszatérünk, ti pedig legyetek nálunk okosabbak!

A cél tehát Gemeindealpe Mitterbach, a Waze szépen elnavigált minket ide. Nagy és ingyenes parkoló áll rendelkezésünkre, az alsó állomáson tiszta, rendezett mosdó, nem kell aggódni ügyes-bajos dolgok miatt.

A csúcs 1626 méteren van, ahová két szakaszban libegővel juthatunk fel, vagy gyalog is természetesen. Mi a libegő mellett döntöttünk, hiszen utazásunk egyik célja éppen ez volt: lábat lógatva suhanni az erdőben, fel égészen a csúcsra. Aki a budapesti libegőt szereti, az biztosan ezt is imádni fogja. Elég lassan halad, és jó hosszú az út, így bőven van időnk nézelődni. 

Sokféle jegyet lehet váltani, mi 2 főre hegymentre és lefelé is egy-egy teljes árú jegyet kértünk, amiért 24 eurót fizettünk. Először a nagyobb, négyszemélyes felvonó padján ülve  800m-ről 1300m-re emelkedünk, majd egy átszállás után a kétülésessel már gyorsabban 1300m-ről 1626m magasra törünk a hegytetőre. A jegyen lévő vonalkódot olvassa le a forgókapu, amin át bejutunk a felvonóhoz. Összesen négy alakalommal lesz rá szükség, meg kell őrizni! Nyilván nekem valahogyan sikerült elhagynom odafenn, már láttam előre, hogy 2-3 órát botorkálok majd lefelé, vagy fizetek a bénaságomért. :) Szerencsére gond nélkül beengedtek a felvonót kezelő srácok mind fent, mind a középső állomásnál - köszönet érte!

A lift felső állomásnál annak rendje és módja szerint található egy hűtte óriási napozóterasszal, ahonnan lenyűgöző a panoráma. (Ez persze az egész hegyről elmondható.) Ide már csak a sétánk végén tértünk be, amikor is rájöttem, hogy nincs meg a jegyem, így mérgelődve nem volt kedvem jobban szemügyre venni az épületet, sem leülni az étteremben iszogatni. Gyorsan felkaptam pár prospektust és mentem is. Itthon láttam, hogy a prospektusok persze csak németül vannak, amiből kb. semmit sem értek. Lehet hogy volt ott más nyelven is valami, nem tudom.

A  hütte melletti játszótér a gyermekek kedvence.

Ha kicsit tovább sétálunk felfelé, máris elérkezünk a csúcskereszthez, és szemünk elé tárul a szomszédos Ötscher jellegzetes tömbje. Az 1893m magas hegy méltóságteljesen uralkodik a környezete felett.

Ha valaki nem csak egy laza kirándulásra vágyik, az fentről számos túraútvonal közül választhat, így aztán bőven akad másznivaló terep akkor is, ha fel és le a lustább, de szerintem izgalmasabb ülőliftes megoldást választja. Mi a széles döngöltúton elindulva egy jól járható, de meredek szerpentinösvényen, törpefenyők közt piknikeztünk és élveztük a napsütés erejét. Csak nagy nehezen indultunk tovább és ereszkedünk le a nyeregbe, hogy végigsétáljunk a gerincen. Sajnos viszonylag hamar vissza kellett fordulnunk, hogy még időben visszaérjünk  a libegőhöz, és előttünk állt a hosszú hazaút is. Jól esett azért a túra és a szuszogataó emelkedő is. Elhatároztuk azonnal, hogy ide még visszatérünk.

A középső állomástól lefelé a libegő helyett mehetünk mountaincartokkal, vagy hegyi rollerekkel is. Ezekre külön kell jegyet váltani vagy itt, vagy még lent, kombinált jeggyel jobban jövünk ki. A mountaincart egy pedál nélküli kiskocsi, amin csak fék van. Lefelé száguld a hegyről, a lendület ad elég sebességet. Szükség is lesz a fékezésre, néhol láttunk szivacsokkal felszerelt oszlopot és szalagkorlátot, ha esetleg valaki elvétené a tempót, nehogy felkenődjön. 

Bukósisakot adnak hozzá, és már indulhat is a száguldás. Mi a libegőről figyeltük, hogy páran hogyan kezdenek a kanyargós úton csapatni a völgybe. A libegőn pedig felfelé szembe jöttek a kocsik, amiket így küldtek fel a bázisra.

A libegő november 5-én és 6-án még működni fog 9:00-16:00 közt, ha jó idő lesz.  Az utolsó lift 15:30-kor indul fentről.

A rollerpálya hivatalosan csak november 1-ig van nyitva, így ha a következő hétvégére tervezitek a túrát, valószínűleg be kell érnetek a libegéssel és a hegyi túrázással.

Ha elszánjátok magatokat, öltözzetek nagyon melegen, a szélben könnyű átfázni. Sapka, sál, több rétegű ruha és szélálló kabát mindenképpen szükséges. A több jobb, és akkor lehet fel-le öltözni túrához, sétához, üldögéléshez.

Az alábbi képre kattintva további információkért egy interaktív térképre juthattok:

Jó utat és élménydús kirándulást mindenkinek!

A töklámpások készítése egy ideje már nálunk is nagyon népszerű. Ismerőseink Facebook falán évről-évre egyre több és egyre jobb alkotás bukkan fel. Bár mi még nem próbálkoztunk tökfaragással, idén lehet, hogy belevágunk. Az ötletet az adta, hogy nem csak jópofa, de még jótékonykodni is lehet vele, így kettős haszonnal dolgozunk. 

Lámpásnak való tököt könnyen be lehet szerezni áruházakban, zöldségeseknél, a piacokon mindenhol hatalmas a kínálat. Ha hozzánk hasonlóan nem érzitek magatokat elég kreatívnak, akkor nézzetek szét a Színes Ötletek blogon, mi is innen inspirálódunk. Akár egyzserűbb mintákat kerestek, amit kisgyermekkel is el lehet készíteni, akár valamilyen extém tökös díszt készítenétek, többféle variációt is találhattok. Férfiak fúrógéppel is nekiláthatnak :)

Pár példát muatunk a kedvenceinkből

Aztán, ha elkészült a lámpás és kiposztoltuk facebookon, vagy instagramon, mihez kezdjünk vele? Irány egy szuper fesztivál, ahol jó esetben még másokkal is jót tehetünk.

Töklámpás Fesztivál
2016október 29. Szombat
Hősök tere, 19.00-21.00
Vigyétek magatokkal a kifaragott töklámpásotokat és mellé még egy kis tartós élelmiszert. Nem, nem a program lesz olyan hosszú, hogy gondoskodnod kelljen 3 napi hideg élelemről, sokkal nemesebb oka van. A résztvevők által összeadott étel adományt a Gyermekétkeztetési Alapítvány el fogja juttatni rászoruló gyermekeknek.
További információ a fesztivál oldalán:
http://www.toklampasfesztival.hu/

Tökfaragás, tökös ételek vására
2016. október 29. Szombat
Belvárosi Piac, 9:00 – 16:00
Ha részt vennétek a jótékonysági eseményen, de nincs merszetek / kedvetek egyedül belevágni egy nagy tökbe, látogassatok el szombat délelőtt a Hold utcába a Belvárosi Piacra, ahol 9:00 – 16:00 óra között faraghat magának mesterművet  profik segítségével.
https://www.facebook.com/events/1825052501073169/

Tökös Mulatság
2016. október 29. Szombat
Velence Korzó, 14:00–20:00
Aki kimozdulna valamerre, de nem szeretne lemaradni a tökfaragásról, az Velence felé vegye az irányt! Velence Korzón szombaton, 14:00–20:00 közt rendezik meg idén a negyedszerre a Tökös Mulatságot. Itt nem csak mi faraghatunk, még egy profi ételszobrász, Oravecz Péter tökfaragó bemutatóját is megcsodálhatjuk. Halloween-i jelmezverseny és jelmezes party is várja a szórakozni vágyókat.
https://www.facebook.com/events/526516784208330/

Halloweeni Tökös Újborkóstoló
2016. október 29. Szombat  14:00–23:55
Hajós, Borbíró utca, 6344
A Hajósi Pincefalu szervezésben szombaton a hajósi újborokat kóstolhatjátok meg. Ha láttok TÖK-lámpásokat az ablakban vagy a pince előtt, tudjátok, hogy ott forralt bor és sült tök is vár rátok. Követve a töklámpásokkal kivilágított utat, hamarosan a  Minerbio Téren találjátok magatokat, ahol  lángos, sült kolbász és kürtőskalács vár rátok.
https://www.facebook.com/events/2124295381128369/

Örök szerelmünk a Balaton-felvidék a tanúhegyekkel, bazaltorgonákkal, kőtengerrel, barlangokkal, és Káli-medencével. Az első alaklomra - amikor biztosan tudtam, hogy beleszerettem a tájba - tisztán emlékszem: az Országos Kék Túra ösvényén bandukoltunk egy kis csapattal Vállusról Lesenceistvánd irányába, amikor a Várvölgy felől érkező országút előtt elénk tárult a tanúhegyek panorámája egy csipet Balatonnal.

Őszinte irigység támadt bennem azok iránt a szőlősgazdák iránt, akiknek itt van birtokuk. Csak kiülnék ide egy pohár borral, és nézném egész nap a tájat.  Azóta persze az egész vidéket bebajártuk gyalog, biciklivel, lakóautóval, lovas szekéren, de nem tudtuk megunni. 

Most azoknak szeretnénk tanácsot adni, akik egy kellemes őszi kirándulást terveznek a családjukkal és az alábbi kritériumoknak mind meg kell felelni:

• túraútvonalat keresek, de ne legyen túl hosszú
• érjünk oda valahová az út végén, azaz legyen célja a kirándulásnak
• szép legyen a kilátás
• közel lehessen parkolni
• gyerekkel is lehessen menni
• közelben legyen egy jó szállás

Az egyik legizgalmasabb és leguniverzálisabb tanúhegy szerintünk a Csobánc, melynek tetején nem csak csodálatos körpanoráma vár ránk, de még egy várrom is izgalmas játszóterepet kínál.

Ha autóval érkezünk, Gyulakeszin egészen a hegy lábánál parkolhatunk, de a buszmegállótól sem fárasztó idáig elgyalogolni.  A falu közepén a templom mellett kell bemenni a Jókai utcába és földúton végig, amíg lehet. 

A hegyre felfelé jó kis kaptatón haladunk, a zöld jelzést követjük, vagy egyszerűen mindig csak felfelé tartunk a szőlők közt. A túrán utunkba kerül a román kori Rossztemplom romja, innentől már a zöld L jelzést kell követnünk a várromhoz tovább felfelé. Érdemes sokszor megállni és gyönyörködni a kilátásban, de szükség is lesz rá a meredek emelkedők miatt. Az út könnyen követhető és jól járható, hiába a szintkülönbség, szerencsére nem hosszú, így mindenki tudja teljesíteni. A hegytető aztán rabul ejt, vigyetek plédet, labdát, frízbit nem fog akaródzni lejönni. 

Van itt négy start hely is a siklóernyősöknek így a hegy az extrém sportolóknak is szíve csücske. Mi egyik alkalommal biciklivel mentünk fel - na jó, feltoltuk  bringákat és lefelé zúztunk amennyire a lehetőségünk és a bátorságunk engedte. Sok család sétált aprónéppel, vagy éppen kutyasétáltatók játszottak itt kedvenceikkel. Csúcsidőben ezért elképzelhető, hogy forgalmasabb a hegy, mint ami kívánatos, de ez ne tartson vissza senkit. A kilátás mindenért kárpótol. Látszik innen (teljesség igénye nélkül) a Gulács, Badacsony, Szent György-hegy, Balaton, Szigliget, Gyulakeszi temészetesen, mellette Tapolca, sőt tiszta időben akár Sümeg is.

Szállást akár Tapolcán is találunk, de szívből ajánlom inkább a falu szélén található farmot, Gyula Vezér Lovasbirodalmát. A tulajdonos házaspár vendégszeretete példaértékű, minden első osztályú, amit nyújtanak és az árak is barátiak.  6 főtől már tudunk a szabadtéri kemencében sült finomságaikból kérni ebédre vagy vacsorára, de magunk is elkészíthetjük igazi középkori lakománkat.

A háziasszonynak saját fűszerkertje van, ízesítéshez csak ezekből használ. Tartanak tyúkokat, tehenet és sok más apróállatot a rengeteg ló és 4 kutya mellett.

Lovaglásra, bográcsozásra, sajtkészítésre is van lehetőség és akár egy lovas kocsikázást is megszerveznek nekünk. Sőt, lovas kocsin pincelátogatásokat is ajánlanak, így a jókedv garantált. Helyben kialakítottak saját fürdőszobás szobákat, ami egy lovardában nem feltétlenül megszokott dolog. Így ők komplex szolgáltatást nyújtanak, pár napra bőven tudnak programot szervezni minden vendégüknek. 

Kapjátok össze a családot vagy a barátokat és induljatok neki az ősznek!

Már csak a saját gyermekkorunkra visszaemlékezve is sokan sok történetet tudnánk mesélni arról, hogy mennyire imádtuk a vonatokat nézni, pláne utazni velük. Még a lányoknak is különleges élmény, a fiúkról ne is beszéljünk :) A bátyámnak például egy-egy balatoni nyaraláskor a siófoki állomás meglátogatása volt a csúcs. Most az ismerős gyerekek egyikét a Déliből / Kelenföldről  Nagytéténybe  szinte csak vonattal lehet hazavinni.

Mai posztunkkal azoknak szeretnénk kedvezni, akiknek ezek a példák nem ismeretlenek, és örömet szereznének gyermeküknek, unokájuknak, barátaiknak stb egy élményajándékkal.

Olvasóink közül valakinek egy játék keretei közt egy db. családi tiszteletjegyet sorsolunk ki a Magyar Vasúttörténeti Parkba, aki részt vesz a játékban és megírja, hogy miért szeretné, ha az ő családja kapná a lehetőséget. Örülnénk, ha olyan jelentkezne, akiknél valóban jó helyre kerül és fel tudják használni. A jegy ugyanis csak október 30-ig érvényes, és az október 22-23-i hétvégére nem.  A jegyet 17-én hétfőn postázzuk.

A játékban való részvételhez válaszolj helyesen  az alábbi kérdésre október 16-án 20:00-ig:
A legendás Árpád motorvonat mennyi idő alatt tette meg a Budapest-Bécs távolságot?

Segítség és További információk:
http://vasuttortenetipark.hu/tortenet

Válaszaitokat a kezdjelni.blog@gmail.com e-mail címre várjuk.

A Vasúttörténeti Park nyitva tartása:
keddtől péntekig: 10.00.-18.00. óráig
szombaton: 9:00-18:00-ig
vasárnap: 9:00-17:00-ig

Cím:
1142 Budapest, Tatai út 95.

Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket Facebookon is!

A WHO alkohol és a tiltott kábítószerek elleni küzdelem programvezetője, Dr. Lars Møller, a bizottság egyik  egy Kérdés-Válasz ülésen eloszlatott (vagy megpróbált eloszlatni) néhány tévhitet az úgynevezett biztonságos alkoholfogyasztásról.

Mennyit lehet biztonságosan inni?  
Ez lehet, hogy nem az a válasz, amit az emberek hallani akarnak, de az alkoholfogyasztásnak nincs biztonságos szintje. Természetesen van alacsonyabb kockázatú ivás, de a mindenki számára az az ideális helyzet az egészsége szempontjából, a nem iszom. Az alkohol szorosan kapcsolódik mintegy 60 különböző betegséghez és szinte minden esetben igazolható egy úgynevezett dózis-válasz összefüggés, tehát minél többet iszik valaki, annál nagyobb a betegség kockázata.

Nem mindenki iszik?
A világ népességének csupán a fele fogyaszt alkoholos italokat. Az európai régióban a világon a legmagasabb szintű az alkoholfogyasztás és a legmagasabb szintet érik el az alkohollal kapcsolatos károk is. A régióban az alkohol az egyik vezető oka a rossz egészségi állapotnak és a korai halálnak.

Az alkohol tényleg olyan rossz?
Tudjuk, hogy az alkohol a rák és a magas vérnyomás egyik fő oka, illetve minden évben számos alkohollal kapcsolatos baleset történik. Alkohol nem csak a fogyasztójára nézve káros; ez rengeteg erőszak oka az utcán, és a családokban is.

Mi a helyzet a fiatalokkal?
A agy folyamatosan fejlődik, csupán két gátja van: a 25 éves kor és az alkohol. A serdülő agy különösen érzékeny az alkoholra, és a minél korábban kezd inni fiatal korban valaki, az nagyban növeli a alkoholfüggőség későbbi kialakulását.

A vörösbor azért ugye jó hatással van az egészségünkre?
Kutatások kimutatták, hogy kisebb kockázattal élnek az ischaemiás eseményekre (szívbetegség, a stroke és a 2-es típusú cukorbetegség) a középkorú és az idősebb, mérsékelt ivók a nem ivókhoz képest. De sajnos a káros hatásai az alkoholnak messze felülmúlják az esetleges védő előnyöket. Egy idős ember sokkal jobb egészségügyi állapotban tarthatja magát fizikailag aktívan és egészséges táplálkozással, mint az alkohollal.

Nem iszom sokat. Okozna javulást az egészségemben, ha teljesen leszoknék?
Még a mérsékelt ivók is észrevehetnek egészségügyi előnyöket, ha abbahagyják az alkoholfogyasztást. Általában nagyon hamar észreveszik, hogy jobban alszanak, és úgy érzik, igazán felfrissülnek reggelre. A nem ivók könnyebben kordában tudják tartani a súlyukat is.

A nők miért nem tudnak annyit inni, mint a férfiak?
Az alkoholfogyasztás magasabb kockázatot jelent a nőkre, mint a férfiakra. Az alkohol egyszerűen jobban károsítja a nőket. Átlagosan, egy női testnek kisebb százaléka víz, mint egy férfi testének. Ez azt jelenti, hogy az alkohol hamarabb ér el magasabb koncentrációt, ami nagyobb toxicitást is jelent. Ezen túlmenően, az enzim, amely lebontja az az alkoholt, a női szervezet kisebb mennyiségben állítja elő, ami azt jelenti, hogy hosszabb időt vesz igénybe, míg az alkohol kiürül a szervezetből.

Dabason az Állat- és Kirakodóvásáron jártunk, ahol rengeteg dolog a régi korok emlékét idézi, de sajnos lassan már a gagyi is elönti a terepet.

Dabasra nem lehet elég korán érkezni, az árusok legtöbben hajnalban érkeznek, és délnél tovább nem nagyon maradnak. Odafelé úton eltévedni nem lehet, a környéken ilyenkor mindenki ide tart. Pláne ha az utók mögött utánfutót is látunk, nyugodt szívvel követhetjük. Az üressel a vevők érkeznek, az eladók pedig viszik a teherautók platóin a lovakat, teheneket, birkákat, kecskéket és malacokat. Kisebb állatok is helyet kapnak, van itt rengeteg baromfi, nyúl, de még kölyökkutya is. 

A lóvásáron rutinos rókákként alkudoznak a kupecek, a hangoskodás, a tukmálás és kéretés itt megszokott dolog.

Az egész piacon jellemző, hogy ha látják valakin, hogy valóban vásárolni érkezett, azt el nem engedik valamiféle portéka nélkül. Alkudni tehát lehet, sőt kötelező. Micsoda siker lealkudni valamit az ár felére, megvásárolni és elégedetten nyugtázni diadalunkat! Aztán jön a felismerés a hazaérkezéskor, hogy 90%-ban olyan dolgokat vettünk meg, amire nincs is szükségünk. Jó esetben csak még egy üveg méz, de talán lesz a vásárfia közt egy mézeskalács szív, egy kecsketej szappan, egy 1920-as évekből való tűzoltósisak, egy silány minőségű ágyneműhuzat, réz lószerszám formájú kulcstartó stb. Jaj és a légpuskát otthagytuk a parkolóban áruló férfinál! Mégis mindig visszamegyünk, mert a kosárfonó nénitől vásárolt kosarat azóta is imádjuk, amikor piacozni megyünk – és pont nála nem tudtunk alkudni -  vagy, mert azt  a szuper kenyérvágó kést is innen vettük meg egy mestertől. Hát igen, a régi korok szakmái eltűnnek, és ha nem csak augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén akarunk szűcsöt, vagy kádárt látni, ide mindig eljöhetünk, és tőlük minőségi termékeket vásárolhatunk. Órákig el tudnánk nézelődni az ócskások árui közt, néha kincsekre lehet rátalálni.

Unatkozni a gyerekek sem fognak, van itt közhinta és céllövölde is, és sok árus éppen őket célozza meg termékével. Óvatosan tehát a kicsikkel, mert talán nálunk is könnyebben elcsábulhatnak, nehogy aztán a pénztárcánk bánja J

Sajnos azonban itt is rengeteg és egyre több a gagyi holmi, a kínai ruhaféle, a műbőr cipő, és a régi „lengyelpiacos” termék. Műanyag játékok, márkás óráknak és minőségi parfümöknek silány utánzatai, kozmetikai termékek, melyeket csodaszerként árulnak.

A másik probléma a zsebesek jelenléte, sok a tolvaj, vigyázzatok az értékeitekre! Szerencsére velünk még soha semmi baj nem történt, de jobb óvatosnak lenni.

A dabasi vásárt minden hónap második vasárnapján rendezik meg.
A következő időpontok:
november 13.
december 11.
január 8
február 12
március 12.

Fotógaléria, dabasi hangulatok: