Nemrégiben írtunk az alternatív rockot játszó, mexikói The Warningról, amely csapatot a három Villarreal Vélez családnevet viselő lánytestvér - Daniela (24), Paulina (22) és Alejandra (19) alkot. A nővérek 2011 óta aktívak, tehát még kisgyerekként kezdtek zenélni, de már negyedik albumuk megjelentetésére készülnek, amely korong "Keep Me Fed" címmel, június 28-ával landol a boltok polcain.
A Monterreyből származó csajok április 5-ével jelentették meg Automatic Sun című szerzeményüket, ma pedig újabb kislemezzel jelentkeztek, amelynek címe Qué Más Quieres(Mit akarsz még?), és teljes egészében spanyol nyelvű.
A videoklipben - amely erősen idézi a kémfilmek atmoszféráját, hangzásában pedig a Mariachi-zenekarokat - a néző szemei előtt egy igen izgalmas történet bontakozik ki folyamatos akcióval, maga a dal pedig az intrikáról szól, íme:
Tavaly derült ki, hogy a Battle Beast énekesnőjét komoly betegséggel diagnosztizálták - Noora Louhimo furcsa fájdalmak miatt fordult orvoshoz, ahol kiderült: megrepedt a bal nyaki artériája, emiatt a zenekar decemberi-januári bulijait el kellett halasztani.
Erről és a gyógyulásáról mesélt most egy argentin metalmagazinnak.
A diagnózis nagyon megijesztett engem és más embereket is. Az orvos elmondta, hogy ez gyakorlatilag bárkivel megtörténhet, elég hozzá egy erősebb köhögés is. Hallottam is egy történetet valakiről, akinek egy erősebb köhögés miatt repedt meg a nyaki ütőere. Mivel nem szeretném, hogy ez megint megtörténjen, elkezdtem még többet melegíteni a koncertek előtt és persze az egészségemre is jobban odafigyelek.
- mesélte Noora, akinek az ultrahangos vizsgálat után megmondták: ha túlerőlteti magát, akár agyvérzést is kaphat, márpedig az minden rajongó számára szembetűnő, hogy a finn tehetség nagyon szenvedélyes előadóművész.
Ez egy figyelmezetés is volt számomra, hogy jobban vigyázzak magamra, mert bár jó úton haladok a sportot és az étkezésemet illetően, de még mindig volt min változtatni. Ezek után sokkal jobban értékelem az életet. Hálás vagyok minden egyes napért és minden pillanatért, mindenért amit láthatok és megélhetek. Hogy együtt lehetek a szeretteimmel, a háziállataimmal és olyan helyeken turnézhatok, amelyekről nem is álmodtam volna. És ezeket soha nem szabad természetesnek venned.
- zárta sorait Noora, aki csapatával februárban hazánkban is fellépett - ITTolvashattok beszámolót a buliról.
Két héttel ezelőtt debütált a Within Temptation vadonatúj szerzeméne, az A Fool's Parade, amelynek témája az orosz-ukrán háború, pontosabban egy vádirat VlagyimirPutyinnak címezve - a holland zenekar többször hangot adott annak, hogy teljes mértékben Ukrajna mellett állnak.
A bátor szavak és a politikai nézetek vállalása azonban kellemetlen dolgokat is eredményezett, a csapat énekesnője, Sharon den Adel ugyanis nemrégiben elmondta: tudja, hogy sokan elfordultak tőlük.
Hollandiát sokáig egy demokratikus, szabad országnak ismerhettük, Sharon viszont egy friss interjúban elárulta: szélsőjobboldali és oroszbarát hullámzás indult meg hazájában.
Zenészként nehéz a zenédet és a saját egyéniségedet külön kezelni, szétválasztani. Látjuk, mi történik Európában, látjuk, hogy Oroszország és Ukrajna háborúzik, és tudni azt, hogy Kijev mindössze kétórányi repülőútra van tőlünk... nos, néha konkrétan úgy érzem, hogy ez a háború a hátsó udvaromban zajlik.
- kezdte fejtegetni gondolatmenetét, majd mélyebben is belement a témába:
Látjuk az orosz propagandát, amely az európai országokat egymás ellen hangolja. Próbálunk összetartani, de ez a propaganda eljut más országokba is, például Szlovéniába, Magyarországra és mindenhová. És Hollandiában is erősödik a szélsőjobboldal, amit nagyon nem értek!
Hollandiában 2022. november 22-én tartottak előrehozott választásokat, amelyet a a Geert Wilders vezette jobboldali Szabadságpárt (PVV) nyert meg, 37 mandátumot szerezve a parlament 150 fős alsóházában.
Ez a párt is oroszbarát, szerintem összefogásra lenne szükség, hogy együtt támogassuk Ukrajnát, de úgy érzem, a propaganda nálunk is sok embert elért, és ez nagyon aggasztó!
Mint az tudható, az énekesnő Kijevben dolgozott a videoklipen Alex Yarmak énekes-producerrel és a rendező Indy Hait-tel. Sharon elmondása szerint már az utazás előtt érezni lehetett, hogy ez egy igazi háború.
Először Lengyelországba utaztam, ahonnan a Kijevbe vezető utat éjszakai vonattal tettem meg, mert tőlünk már nincs közvetlen járat Ukrajnába. A Music Saves Ukraine nevű szervezet segített nekünk a klipforgatásban és segített megszervezni mindent, amire Kijevben szükségünk lehet. Le kellett töltenünk egy olyan alkalmazást, amely a légiriadókra figyelmeztet, Ukrajnában minden embernek van egy ilyen applikáció a telefonján. Ebben kiválaszthatod a régiót, ahol éppen tartózkodsz, és minden bejövő veszélyes drónt vagy repülőgépet, például MiG-eket, amelyek bombát is szállítanak, feltüntetik az alkalmazásban, így tudod, hogy mekkora a veszély, és mennyi időd van az óvóhelyre menni.
Sharon a klipforgatás díszletei között sétál Kijevben
Mindenhol vannak ilyen óvóhelyek, abban a szállodában is van, ahol én voltam. Egyszer a metróállomás alá kellett mennünk, mert egy MiG közeledett. Ezekben néha van bomba, néha nincs. Néha csak nézelődnek és felderítik, hogy a következő géppel hol tudnak valamit csinálni. És ezúttal nem volt rajta bomba, ami szerencsés volt, mert másodpercek alatt képesek egy teljes területet elpusztítani.
Így zárta sorait:
Nem féltem, mert tudtam, hogy mi a helyzet Kijevben, de amikor hallod a légiriadót és meglátod a katonákat, kicsit más lesz a kép, mint Európa többi részén...
Régóta nem hallatott magáról érdemben a Lacuna Coil. Legutóbbi stúdióalbumuk, a 2019 októberében kiadott "Black Anima" óriási sikert aratott, körbeturnézták vele a világot, noha a megjelenés után pár hónappal később kirobbant koronavírus-járvány némileg megnehezítette a dolgokat.
Cristina Scabbia és a fiúk 2022-ben piacra dobták az akkor húszéves "Comalies" lemezt, amellyel első igazi sikereiket is aratták, a dalok új hangzást kaptak, de ugyanazzal az erővel ütöttek, mint két évtizeddel ezelőtt (kritika ITT).
Azonban tegnap végre megtörte a csendet a milánói banda, mára ígérve egy vadonatúj szerzeményt, amely klippel együtt elérhetővé vált a Youtube-on, In The Mean Time címmel, a dalban pedig a kaliforniai New Years Day énekesnője, Ashley "Ash" Costello is vendégeskedik, a két együttes és a texasi Oceans of Slumber pedig májusban egy 12 állomásos amerikai turnét is tartanak.
Az "In The Mean Time társadalmunk tehetetlenségét tükrözi, azt, hogy mennyire "elvesztettük a fonalat". Nagyon hitvány időket élünk, tele boldogtalansággal, magányos, szorongó, depressziós, önpusztító emberekkel. A külvilágból ránk zúduló nyomás nem engedi, hogy a dolgokat tisztán lássuk. Ez a dal olyan, mint egy csoportterápia: nem panaszkodás, hanem belátása annak a ténynek, hogy ha egyszer valami összetört, azt bizony nehéz újra összerakni. El kell terelnünk a gondolatainkat a mérgező dolgokról, rájönni, hogy az életben ezeknél sokkal több minden is van, és hogy nem lehet mindent összehangolni. Megkértük Ash Costellót, hogy szerepeljen a dalban, és nagyon örülünk, hogy csatlakozott hozzánk, hozzátéve pontosan azt, amire szükségünk volt ehhez a számhoz: a meleg hangját és karizmáját.
Korábban adtuk hírül, hogy első DVD-je kiadására készül a Jinjer - a kiadvány május 17-én, "Live In Los Angeles" címmel kerül boltokba.
Ez nem csak egy DVD vagy egy élő album, hanem a Jinjer karrierjének első 15 évét is így ünnepeljük meg, mielőtt továbblépnénk a következő fejezethez.
- mesélte korábban az ukrán zenekar, akik minden fellépést háborús övezetté vált hazájuk megsegítésére használnak fel.
A DVD-ről korábban már bemutatásra került a Call Me A Symbol című tétel, most pedig újabb videó vált megtekinthetővé, amelyen a zenekar talán legismertebb szerzeménye, a Pisces hallható.
Valahogy lemaradtunk arról a pontról, amikor a Pisces sok embernek több lett, mint egy jó dal... csak sok évvel a megjelenése után kezdjük megérteni, hogy az emberek hogyan kapcsolódnak ehhez a számhoz, mennyit tett értünk, mint zenekarért, és miért olyan különleges sok ember számára. Mindig hatalmas öröm élőben előadni és hallani, ahogyan együtt éneklitek velünk. Ez szinte egy spirituális élmény...
- kommentálta a Tatiana Shmayluk vezette csapat a friss videót közösségi oldalain.
Alig egy hónap múlva, május 10-én lát napvilágot Anette Olzon harmadik szólólemeze, a "Rapture". Az énekesnő korábban elárulta: hangzásában a 2021-es "Strong" (kritika ITTolvasható) nyomdokain halad majd a korong, azaz keménykedésben abszolút nem lesz hiány, a produceri feladatokat pedig elődjéhez hasonlóan Magnus Karlsson látta el.
Heed The Call címmel februárban érkezett meg az első kislemezes dal,majd a Day Of Wrath, néhány nappal ezelőtt pedig a svéd csillag felfedte: hamarosan jön a harmadik felvezető - Nettie választása ezúttal az album címadó szerzeményére esett, amelyhez videoklip is készült - a kisfilm elérhető a Youtube-on:
A 2022 nyarán látványos visszatérést produkált szimfometal zenekar éppen az Egyesült Államokban turnézik, ahol a tavaly februárban megjelent nagylemez, a "The Wonders Still Awaiting" dalait mutatják be.
Nem túlzás, ha kijelentjük: ez az album lett a csapat eddigi legerősebb, legváltozatosabb műve, köszönhetően a csodás hangú énekesnőnek, Ambre Vourvahis-nek, aki a tiszta szoprán mellett hihetetlenül jól használja a hörgést is.
A banda mára ígért egy vadonatúj szerzeményt, amelynek címe Universal, - videoklipjével együtt ma debütált az újdonság, íme:
2022 júliusában jelent meg a texasi Oceans of Slumber legutóbbi sorlemeze, a "Starlight and Ash". A korong kedvező kritikákat kapott, a Cammie Beverly vezette társulat pedig már dolgozik következő albumán, amelyről konkrétumokat egyelőre nem tudni.
A zenekar közösségi oldalain jelentette be, hogy a mai nappal láthatjuk vadonatúj videoklipjüket Where Gods Fear To Speak címmel.
Az első kislemezünk, egyben az új albumunk nyitódala ma jelent meg. A kezdetektől fogva az volt a cél, hogy nem csak újraértelmezzük magunkat, de megőrizzük azt a lényeget, ami idáig elvezetett minket. Az extrém és progresszív metal, valamint a filmzene elemeit vegyítve olyan hangzásvilágot teremtettünk, amely egyszerre izgatja és nyomasztja a saját érzékenységünket, és remélhetőleg a tiédet is! Cammie ezen a lemezen jobban kibontatkoztatja énekesi adottságait, mint valaha, és ebben a számban végre képes megmutatni, mennyire mélyen tud hörögni!
2010. szeptember elsején adta ki második rocklemezét Tarja Turunen, majdnem három évvel a "My Winter Storm" után (kritika a testvérblogon olvasható), április 12-ével pedig remaszterizált változatban, teljesen felújítva került boltokba ez a csoda.
Bár Tarja klasszikusan képzett énekes, és többször elmondta, hogy ez a műfaj az igazi szerelme, a Nightwish tagjaként eltöltött kilenc hosszú év mégis otthagyta lenyomatát a művésznő munkásságán, ez pedig éppen a "What Lies Beneath"-en volt igazán először érezhető, miután elkezdte építgetni szólókarrierjét, amely immár 18 éve tart - ez pedig dupla annyi idő, mint amit a zenekarban töltött.
Miközben a Nightwish éppen pihenőre vonult Anette Olzon szülési szabadsága okán, addig Tarja kiadta ezt a korongot, amely telis-tele van meglepetésekkel. Ott van például az albumnyitó Anteroom of Death, amelyben a német van Canto vendégeskedik, az amúgy is sejtelmes, atmoszférateremtő jelleggel bíró szerzeményt színesítik énekükkel, maga a dal pedig hol szökkenő, hol erőteljes fejezeteket vonultat fel a négy perces hossza alatt. A kislemezként is megjelent Until My Last Breath-ről Tarja elmondta: nem más ihlette a dalszöveget, mint Michael Jackson, a pop királyának halála körüli hihetetlen felfordulás, médiacirkusz és a személye ellen irányuló mocskolódások.
Akadnak még meglepetések, például a Falling Awake, amely dalban Joe Satriani -akit szerintem nem sokaknak kell bemutatni- gitározik, igen erős szólókkal kiemelve a szenvedélyben amúgy sem szűkölködő tételt, a Dark Starban pedig Phil Labonte (All That Remains) is közreműködik.
A rock elemei jóval több szerephez jutnak ezen az albumon, noha a szimfonikus részek is igen erőteljesek, gondoljunk csak például az In For A Killre, amelyben a horrorfilmek zenéjét idéző megoldásokkal találkozhatunk, a refrénben pedig egy ponton Tarja a csillagokat is leénekli az égről, de a Little Lies pattogós ritmusa is ugrálásra készteti az embert. Az I Feel Immortal hallatán mi is elhisszük, hogy sosem halunk meg, a gyönyörű, lírai Rivers Of Lust a végére tartogatja a zúzást, a Crimson Deep pedig nagyon erősen idézi a klasszikus rock hangzásvilágát. És ott van a The Archive of Lost Dreams, amely álomszerű dallamaival és Tarja végtelenül érzelmes énekével könnyeket képes fakasztani.
Több különböző változatban hódította meg a rajongókat a kiadvány, a deluxe változaton a We Are, a Naiad és a Still Of The NightWhitesnake-cover is szerepelnek. A We Are nagy személyes kedvencem, akárcsak a Naiad, de a Still Of The Night sem sikerült olyan rosszul, mint azt néhányan írták. Talán inkább csak szokatlan egy picit.
A "What Lies Beneath" valóban egy érettebb műve lett Tarjának, bár én a "My Winter Storm"-ot is imádtam. A finn tehetség második rockalbuma viszont egyértelműen kidolgozottabb és erőteljesebb. Mégis, nem tudnék dönteni, hogy a kettő közül melyik a jobb, mert a "My Winter Storm" által bemutatott ártatlan szárnypróbálgatás legalább annyira tetszik, mint a "What Lies Beneath" keménykedése.
Április 12-én, remaszterizált változatban, gyönyörű grafikával és felújított hangzással került újra boltokba Tarja 2010-ben megjelent második rocklemeze, a "What Lies Beneath".
A kiadványon olyan, magukat ikonikussá kinőtt számok szerepelnek, mint a Falling Awake, az Until My Last Breath vagy az I Feel Immortal, illetve ez a korong már jóval keményebben szólalt meg, mint a 2007-es "My Winter Storm".
Ezzel az albummal születtem újjá, mint művész, ugyanakkor nagy kihívás is volt elkészíteni. A dalokat a gyermekeimnek tekintettem, minden egyes részletről határozott elképzeléseim voltak. Remekül éreztük magunkat a zenészeimmel és a stábbal a stúdióban. Ekkor került mellém Max Lilja, Christian Kertschmar, Doug Wimbish és Mike Terrana, és természetesen vendégzenészek is szerepeltek az albumon.
- elevenítette fel a munkálatokat az énekesnő.
Emlékszem, a padlón mindenfelé szanaszét hevertek a kábelek! Az Anteroom of Death című dalomban a van Canto is szerepelt, kiváló hangi teljesítményt adva hozzá, Joe Satriani pedig a Falling Awake-ben gitározott. Ebben a dalban én zongoráztam, és először kicsit féltem, azt gondoltam, nem vagyok elég jó zongorista. Nagyon ideges voltam a zongoradallamok felvételénél, de végül minden jól ment! Boldog voltam azért is, mert Phil Labonte-tal (All That Remains) dolgozhattam a Dark Starban, az In For A Killben pedig egy szimfonikus zenekar is szerepel.
Az koronghoz készült borító és képsorozat is igen különleges, erről így mesélt:
Valami nagyon különlegeset akartam, és persze olyasmit, ami kifejezi az albumcímet, így született meg az ötlet, hogy az arcom egyik felén a szépség, a másikon az árnyékok és sebek legyenek. Egy profi sminkes segített ennek megvalósításában, fantasztikusan dolgozott.
Így zárta sorait:
Nagyon, nagyon szenvedélyes ember vagyok. Amikor élőben játszom, 100%-ot adok a fellépésekbe, ebből nem tudok lejjebb adni, és feszegetem a határaimat, de az emberek teljes mértékben be is fogadják ezt a szenvedélyt és szeretetet.
