Hogyan lehet pénzed 2016-ban? 

Hát, alapvetően úgy, ahogy 2015-ben ...

Íme 5 tuti módszer!

1. Nyerj

Ez egy jó módszer, mert nem kell túl sokat dolgoznod érte. Egy lottószelvény kitöltése által okozott energiaveszteséget valószínűleg pótolni tudod már egy ropi elfogyasztásával is. A befektetendő összeg sem dönt anyagi romlásba, kb. egy kiló kenyér áráért (225 Ft) megvan az esély.

Amely esély viszont sajnos nem túl nagy. Az Egyesült Állomokban évente 25-en érnek el nagy (dollármilliós) nyereményt. Tekintve, hogy 300 millióan laknak ott, egy embernek 0,000008333333% az esélye erre. Ami nem nagy csoda, tekintve, hogy pl. a mi ötös lottónknál egy adott héten az öttalálatos esélye sem túl nagy, 1 a 43.949.268-hoz... Ennyi szelvényt játékba küldeni kb. 10 md Ft-ba kerülne. Ekkora nyeremény még sosem volt. És hiába lenne egy rakás négyesed, stb. nincs garancia, hogy tiéd az egyedüli ötös. Lehet, hogy valaki 225 Ft-ot elköltve is eltalálta ... 

Ráadásul a statisztikák szerint a nagy nyertesek 85%-a pár éven belül el is veszíti az összes pénzt.

2. Lopj

Ezt nem javaslom, mert ugyan a befektetés itt sem túl nagy és a nyereség összege lehet akár nagy is, de nagy a kockázat és nagy a potenciális veszteség is: börtönbe csuknak. Ne ezt válaszd!

3. Találj

Ez is egy jó módszer, mert még kevesebbet kell dolgoznod érte és befektetned, mint az elsőért. Csak mész a dolgodra és egyszer csak ráakadsz. 

Mivel viszont a bekövetkezés valószínűsége még a lottóötösnél is kisebb, reménykedhetsz ebben, de a megélhetésedet ne erre alapozd... 

4. Örökölj

Nem tudom, nálatok hogy van, de nekem kár erre várnom ... És hát ahogy a várható élettartam alakul, előfordulhat, hogy elég sokáig kell várnod. Károly herceg pl. 67 éves és még nem Nagy Britannia királya ...

5. Keresd meg

Mármint munkával. Remélem, nem okozok sok olvasómnak kellemetlen pillanatokat azzal, hogy szembesülünk a kellemetlen ténnyel: meg kell dolgoznunk a pénzünkért.

De ez nem baj. A munka jó.

Boldog Új Évet!

Hogyan legyünk gazdagok? Valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, sokunkat foglalkoztat ez a kérdés. Joggal. Ahogy pl. a Fortune októberi számában írták: „... egyszerre gazdagnak és idősnek lenni manapság szépen vonzza a bosszantó megjegyzéseket, de még így is jobb, mint a másik megoldás.” Mármint „nem gazdag”-nak lenni.

Ezért álljon itt két tuti tipp arra, hogy mibe fektessünk a gyors meggazdagodáshoz - és kettő a lassúhoz!

Na de miért akarna valaki lassan meggazdagodni, ha gyorsan is lehet? Azért, mert ezeket a tippeket érdemes súlyozni a valószínűséggel és az időzítéssel. A bekövetkezésük valószínűségével és idejével. Miután elolvastad, rendelj minden tipphez egy összeget (mekkora az adott „gazdagság”, pl. 1 millió Ft, 100 millió Ft, 1 milliárd Ft, stb.) és egy valószínűséget, egy számot 0 és 100 között. A „0” jelentése: „kizárt”, a „100” jelentése: „tuti”. 

És akkor lássuk a tuti tippeket!

Ebben a szép, új világban aztán mindenre fel kell készülnie az embernek, de arra, ami velünk történt mégsem igazán voltunk …

Van Moldova Györgynek egy híres története arról, hogy felviszik a parasztbácsit repülni egy kicsit. Kb. így szól: A pilóta mindenféle trükköt bedob, hogy kizökkentse az öreget a nyugalmából, gyorsan száll fel, hogy nagy legyen a gyorsulás, kicsit zuhantatja a gépet, hogy megijessze, éles kanyarokat csinál, hogy a nagy g-k megviseljék, de az öreg egyre csak azt hajtogatja: “Erre gondútam”. Végül aztán, amikor fejjel lefelé repülnek, hallja végre a pilóta: “Na, erre azé’ nem gondútam vóna.” 

Amikor leszállnak, kíváncsian kérdezi: “Bátyám, mire mondta, hogy erre gondoltam volna meg nem gondoltam volna?” Mire az öreg: “Hát, fiam, arra gondútam, hogy bepisálok. Arra is gondútam, hogy bekakálok. Na de hogy ez mind a nyakamba is follyék – na, arra igazán nem gondútam vóna!”

Nekünk az itt következő történetben inkább ez utóbbiból jutott. 

Állásbiztonság. Ismerős a kifejezés? Aki elmúlt 30, annak biztosan, aki elmúlt 50, annak nagyon is. A fiatalabbaktól nemigen hallom mostanában. Talán azért, amit én is gondolok: ebben a szép, új világban a “biztos állás”, mint olyan, nem létezik, eltűnt.

Friss példa: Ismerősöm, nevezzük Zolinak, betanított munkát (kertgondozás, karbantartás, stb.) végzett egy létesítmény-üzemeltetéssel (“elegánsan”: facility management, FM) foglalkozó cégnél. Nem keresett túl sokat, 100.000 Ft nettó körül, de – ami magyar vállakozói környezetben a kelleténél sajnos jóval ritkább – minden legális volt. Bejelentett munkahely a teljes fizetésre, fizetett TB, étkezési utalvány, minden hónapban határidőre utalt fizetés, munkavédelem, stb., amiből egy vagy több hasonló cégeknél tipikusan sérülni szokott… Zoli dolgozott itt pár évig, de persze szeretett volna többet keresni (ki nem?), így nyitott szemmel járt a világban.

Talált is egy lehetőséget, ahol 40.000 Ft-al (40%!) többet ígértek. A munka nehézsége hasonlónak ígérkezett (ételszállítás közintézményekbe: vezetés, cipelés, stb.), így felmondott az FM cégnél és elment dolgozni az ételszállítóhoz. Első napon belépett, aláírta a munkaszerződést és az egyéb papírokat. Sok ideje nem volt áttanulmányozni, mert indult az első nap: a próbanap! Sokan kezdtek aznap, de Zoli nem aggódott, legalább nagy cégnél dolgozik. Mindenki megkapta az útvonaltervet (hova kell menni, oda mit kell vinni, illetve mit kell elhozni és mikorra) és a kocsikulcsot, valamint egy kísérőt, aki a betanításban segít, illetve értékeli a teljesítményt.

A nap végére a kísérők rögzítették az eredményeket. Mindenkit, aki szintidő alatt volt, megkértek, hogy fáradjon be újra a Munkaügyre, ahol kaptak egy kb. ugyanakkora paksamétát, mint reggel: a kilépőpapírokat. Mivel nem tudták teljesíteni az elvárásokat, azon nyomban felmondtak nekik. Ja, egy apróságot nem mondtam: sem a toborzáskor, sem a belépéskor nem mondták, hogy a továbbfoglalkoztatás feltétele a teszt teljesítése. Jogilag persze teljesen rendben van a dolog, a próbaidő benne volt a munkaszerződésben, ha 3 hónapon belül meg lehet szüntetni a munkaviszonyt, akkor ki mondhatja azt, hogy az első nap nem esik bele a 3 hónapba?

Na de mi lett Zolival? – kérdezheted.

Az előző részben arról írtam, milyen attitűdöt követnek azok – az egyébként mindennapi emberek, azaz nem az ultragazdagok, mint pl. Sam Walton (Walmart) örökösei vagy a pár ezer szaúdi herceg –, akik 1-5-10 millió dollárnyi vagyont halmoztak fel, tipikusan 50-60-70 éves korukra.

Leegyszerűsítve és röviden: a lehetőségeik alatt élnek és keményen dolgoznak.

Ennek mi az eredménye? Pénz, amit befektethetnek. És attól kezdve, hogy már nem csak te dolgozol, hanem a pénzed is, ráléptél a meggazdagodás útjára anélkül is, hogy meg kéne csinálnod a Facebook 2-t.

Lássuk most azt, hogyan kezeld ezeket a befektetéseket, hogy szinte garantáltan meggazdagodj. Nem egyik napról a másikra, hanem lassan, de biztosan.

(A számozás direkt kezdődik hármassal, lévén ez a fent jelzett bejegyzés folytatása.)

3 KISS*: Ne komplikáld túl a befektetéseidet!

Felmérések szerint (többek között: U.S. Trust, egy amerikai privátbank) a tipikus amerikai milliomos nagyjából ugyanolyan befektetésekkel rendelezik, mint egy tipikus befektető. Kötvények, részvények, készpénz teszi ki a túlnyomó többségét, meg némi ingatlan. Műtárgyak? Private equity? Hedge fund-ok? 5-10 %-uk tartja ilyesmiben a pénzét.

Na de akkor mitől van ennyi pénzük?

Unalmasak.

Ebben a szép, új világban, amiben élünk, nagyon könnyű információhoz, tanácshoz jutni, sokszor (nagyon sokszor ...) kéretlenül is. Ilyen például ez a blog is, amit olvasol – bár annyiban nem kéretlen, hogy valamit (legalább egy-két kattintást) tenned kellett érte, hogy eljuss ide. A lényeg, hogy sok olyan írással találkozunk, ami nagyon egyszerűen fogalmaz. Ez részben műfaji sajátosság (senki sem olvas el egy 100 oldalas blogbejegyzést), részben a szerzőről szól. Részben viszont tényleg úgy van, hogy amit tennünk kell, az egyszerű: nem kell hozzá tudni atomerőművet építeni.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű.

Itt van például Malcolm Gladwell könyve, a Kivételesek. Eszerint roppant egyszerű bármiben kivételeset alkotni: mindössze 10.000 óra gyakorlás kell hozzá. Ez tényleg nem bonyolult ...

10.000 óra ... napi 10 óra (nettó, azaz végigdolgozott!) gyakorlás ... 1.000 nap ... 3-4 év (a pihenőnapok számától függően).

Könnyű? Nekem nem ...

Nos, valahogy így vagyok azzal is, amiről írok. Egyszerűnek tűnik, sokszor az is. Emiatt könnyedén állunk hozzá a megvalósításhoz, nem feltétlenül megfelelő tervezéssel és nem elég szilárd elhatározással. És amikor beleütközünk abba, hogy megvalósítani bizony nehéz, hamar feladjuk.

Azért bocsátottam mindezt előre, mert akkor van értelme ilyen bejegyzéseket írni és azokat olvasni, ha kiváltanak valamilyen hatást. Személyes pénzügyekről lévén szó, az anyagi helyzetedet tartósan, hosszú távon jobbá tevő, fenntartható, az életminőségedet javító hatást kell kiváltsunk.

Egy másik bejegyzésben foglalkoztam azzal, mennyire meghatározó, hogy elkezdesz-e megtakarítani vagy nem. Ezt a témát boncolgatom most tovább néhány egyszerű :-) lépésben bemutatva, hogyan lehetsz milliomos. (Hogy miért dollár, arról majd a végén.)

1. Ne nyújtózkodj addig, amíg a takaród ér!

Ahogy azt a közelmúltban elhunyt Dr. Thomas Stanley munkásságából tudjuk, az átlagos amerikai milliomosról nem rí le, hogy milliomos. Olyannyira, hogy ma már, ha Amerikába utazol, nagyobb eséllyel botlasz bele egy dollármilliomosba, mint egy tanárba. Az előbbiből van kb. 10 millió, az utóbbiból 3 … Minél többen olvassák ezt a blogot, annál hamarabb lesz így nálunk is :-).

Nem könnyű odaállni a főnökünk elé és fizetésemelést kérni. De ebben a szép, új világban muszáj. Lássuk be, ez a dolog – lecsupaszítva – egy kereskedelmi tranzakció. Ez még akkor is így van, ha szerencsére szép számmal vannak olyan munkahelyek, amelyek nagyon sok és széleskörű juttatást adnak a dolgozóiknak a fizetés mellett. (Még olyan is van ma már, ahol a munkatársakat segítik a saját pénzügyeik menedzselésében. Hogy ez miért jó a cégnek és a dolgozónak, arról egy másik bejegyzésben.)

Merthogy, visszatérve a témához, te áruba bocsátod a tehetséged, tudásod, erőd és időd, amit a cég megvesz. Magától értetődően ellentétesek az érdekeitek, te minél nagyobb fizetést szeretnél, a cég pedig minél kisebb költséget. Aztán kialakítjátok a kereslet-kínálat egyensúlyát ...

És telnek-múlnak a dolgos hétköznapok, mígnem úgy érzed, ez az egyensúly felborult. Több járna ... Többet érdemelsz ...

Mit tegyél?

Pár héttel ezelőtt nem kis vihart kavart az a bejegyzés, amelyben azzal foglalkoztam, hogy milyen tipikus hibákat szoktunk elkövetni az otthoni közös „gazdálkodásunkban”. Avagy másképp fogalmazva: melyek azok a módszerek, technikák, amelyek segítségével pénzügyi szempontból  lényegesen megnövelhetjük (de nem garantáljuk!) az esélyét a legtöbb kapcsolat hosszú távú sikerének. Arra gondoltam, öntök egy kis olajat ... vagy a tűzre, és még több izgalmas vita lesz, ... vagy a vízre, nyugvópontra juttatva a dolgokat további magyarázattal.

Nemég publikálták az Egyesült Államok egyik legnagyobb pénzügyi szolgáltatója, a Fidelity Investments® tanulmányát a párok felkészültségéről nyugdíjas éveikre. Ennek eredményeire többször hivatkozom majd. Adódik a kérdés, hogy egy amerikai kutatás releváns-e Magyarországon. Szerintem az alábbi kérdésekben nem különbözünk drámaian, ezért is merem felhasználni az adatokat.

Lássuk hát, miben hibázhatunk még a pénzzel kapcsolatban, mi az, amivel megnehezíthetjük magunk és társunk életét!

Bátor cím, vagy legalábbis annak tűnik. Kicsit szenzációhajhász, és mint ilyen, nem is pontos. Mégis azt gondolom, hogy ebben a szép, új világban, amiben élünk, muszáj felhívni arra a figyelmet, hogy ha mi magunk nem gondoskodunk a saját jövőnkről, senki nem fog helyettünk.

Vitatható cím, hiszen a gazdagság mindenkinek más lehet. Nyilván egységesen gazdagnak tekintjük Bill Gates-t (No. 1 az amerikai Forbes listáján), a maga 79,2 milliárd dolláros vagyonával – ez forintban 22.572.000.000.000; csak az éves növekmény 3,2 milliárd dollár (912.000.000.000 Ft) volt … És nyilván gazdag a legtöbbünk számára a magyar Forbes szerint 90,6 milliárd Ft értékű Jász-Plasztikot tulajdonló Kasza-család. De én nem arról akarok írni ebben a bejegyzésben, hogy miképp legyünk hipergazdag sikeres üzleti vállalkozók, mint a fenti és egyéb listákon szereplők, technológiai újítók (mint pl. a Prezis Árvai Péter), hiszen akkor nyugodtan lehetne mondani rám is, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja …

Mi a gazdagság?

De gazdag-e az, akinek van 500 milliója? Szerintem igen … És akinek 50? vagy 5? A dolog relatív, ugye? Emlékszem, amikor a 80-as évek végén, amikor még az ún. szocialista gyártmányú autókra is várni kellett, egy osztálytársam apja 3 évente cserélte a Ladáját. Nekem ő gazdag volt ... 

Akkor mi a gazdagság? Az abszolút választ nem tudom. Ennek a bejegyzésnek a kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy gazdag vagy, ha te döntöd el, mikor vonulsz vissza. (Írhattam volna azt is, hogy mikor mész nyugdíjba, de nem szeretem, mert Magyarországon ezt az idős korral azonosítják és pont ez az, amin változtatnunk kell.) Másképp fogalmazva: nem azért dolgozol, mert KELL, hanem mert SZERETNÉL.

Ebben a szép, új világban a pénz - tetszik, nem tetszik - nélkülözhetetlen része az életünknek, így párkapcsolatainknak is. Ha szeretnél harmonikus, hosszan tartó kapcsolatban élni, elengedhetetlen, hogy az anyagi kérdésekben is összhang legyen köztetetek. Magyar statisztikákban még nem láttam, hogy erre rákérdeztek volna, de pl. az Egyesült Államokban a Top 10 válási ok között tartják számon a pénzt.

Lássuk, melyek azok a hibák, amiket célszerű elkerülnötök, ha sokáig együtt akartok maradni!