Ismerik a viccet: Mórickát megkérdezik, járt-e már Budapesten? Ő pedig, hogy szégyenbe ne maradjon, így válaszol: én nem, de a testvérem, a Bandi már majdnem.

A Kisebbségi Kulturális Alap parlamenti előterjesztésének sikertelensége, és főleg annak mediális utóélete kapcsán ez a régi vicc jutott eszembe, holott a helyzet egyáltalán nem vidám. A Most-Híd a vasúti kétnyelvűség bevezetési kísérletének kudarca után, a kulturális alapon keresztül ismét elénk tárta, mekkora súlya is van a magyar érdekképviseletnek ma a szlovák parlamentben. Ezen a ponton szeretném feleleveníteni, hogy az MKP-nak 2006 és 2010 között ellenzéki szerepből, a Fico-Slota-Mečiar-koalíció kormányzása idején(!) legalább három területen is sikerült kézzelfogható eredményt felmutatnia.

  1. Egyéni képviselői javaslatomra elértük, hogy a 2011-es népszámláláson minden igénylő kaphatott magyar nyelvű kérdőívet is;
  2. Az SNS-es oktatásügyi miniszter utasításával szemben Szigeti Lászlóval együtt törvénymódosítást nyújtottunk be, és elértük, hogy a földrajzi helységnevek magyarul jelenjenek meg a magyar tankönyvekben;
  3. Az SNS konyháján készült oktatási törvénytervezetből sikerült minden magyarellenes javaslatot törölni. Ennek függvényében szavaztunk csak a Lisszaboni Szerződés mellett.

A Most-Híd létrehozói azt mondták, egy vegyespárt hatékonyabban tudja képviselni a magyarok ügyeit, mert annak szlovák tagjai majd meggyőzik a többieket. Nos, nem ezt tapasztaljuk. A valóság az, hogy a Most-Híd két szlovák képviselője még csak részt sem vett a szavazáson.

Emellett a legnagyobb problémáról még nem is beszéltünk: jövőre 110 magyar kisiskolát zárnak be. 1989 óta, de akár 1950-et is mondhatnánk, minden magyar tannyelvű iskolaleépítési kísérletet sikeresen megakadályoztunk. Jelen helyzetben úgy tűnik, ha a március 5-i parlamenti választások során nem következik be jelentős változás, akkor iskoláink az elmúlt 65 év legnagyobb veszteségét szenvedik el. Pedig vannak magyar szavazatokkal mandátumot szerzett képviselők is a parlamentben.

parlament.jpg

Az, hogy idáig jutottunk mi, szlovákiai magyarok, közös felelősség. Mondják sokan, igen, ez így van. Mindaddig, amíg lesz politikus, akit nem az eredmény - eredménytelenség függvényében értékelnek, hanem a „majdnem sikerült” értékelési kategória bevezetésével mentegetnek „közvéleményformáló” hívei, addig ne csodálkozzunk, hogy húsz év alatt 110 ezerrel lettünk kevesebben.

Hiszen megmaradásunk is majdnem sikerült?!

 

Berényi József, az MKP elnöke

Szerző: Berényi József  2015.11.27. 11:44 Szólj hozzá!

Címkék: érdekképviselet parlamenti választások kisiskolák Szigeti László vegyespárt Kulturális Alap

Európa gyászol – Ebben a kritikus helyzetben is cselekedni kell – További korlátozások és ellenőrzések várhatók – Nem hitelesek a kormány bevándorlásellenes kijelentései, hiszen ők engedtek migránsokat Bősre – A március 5-e után létrejövő kormánytól valós biztonságpolitikai intézkedésekre van szükség

November 14-én gyászba borult Európa. A Magyar Közösség Pártja soron következő Országos Tanácsa ülése egyperces néma csenddel adózott a franciaországi merényletsorozat áldozatai emlékének. Azon túl, hogy elítéljük az ártatlan emberek életét követelő brutális terrorcselekményt, ki kell mondani: nagy a baj! Szembe kell nézni a tényekkel, még akkor is, ha sokan vádolnak majd azzal, hogy félelmet gerjesztünk az emberekben. Franciaországot az idei év elején is érte már egy emberéleteket követelő terrortámadás.

Akkor is azt mondták, növelni fogják a biztonsági intézkedéseket, mindent megtesznek azért, hogy ez ne ismétlődjön meg. Mégis megtörtént. Külügyi államtitkárként néhány konkrét eset kapcsán tapasztalhattam, a francia titkosszolgálat az egyik legjobb Európában. De ők sem tudták megelőzni a pénteki, 13-ai párizsi támadássorozatot. A feladat ugyanis rendkívül nehéz, bizonyos tekintetben szinte lehetetlen. Ha egy fiatalember az iszlám radikálisok által fanatizálva úgy dönt, hogy élete feláldozásával elveszi más ártatlan emberek életét, nehéz őt megállítani a hagyományos biztonsági eszközökkel. Ezért kell szembesülni és kimondani a tényt: nagy a baj. Természetesen tenni lehet és kell minden kritikus helyzetben, így most is.

Nekünk, békeszerető embereknek elsősorban el kell fogadnunk a tényt, hogy a mindennapi életben további korlátozásoknak és ellenőrzéseknek kell jönniük ahhoz, hogy megvédjük az emberéleteket a fanatizált terroristáktól.

Támogatni kell minden olyan nemzetközi összefogást is, amely katonai beavatkozással újra lakhatóvá teszi Szíriát és a Közel-Kelet további, háborúval sújtott országait.

Harmadszor azzal is szembesülni kell ismételten, hogy épp a Közel-Keletről áramló bevándorló tömeg gyöngíti Európa biztonságát.

Ezekben a tragikus pillanatokban már-már szánalmasnak tűnik a nyíltan vagy leplezve bevándorláspárti politikusok vagy közéleti személyek kétségbeesett próbálkozása igazolni, hogy a jelek szerint nem bevándorlók, hanem a régóta Franciaországban élők, sőt ott született támadók követték el a gyilkosságokat. Hiszen ha a közismert Allah Akbar (az Egri csillagokból is megtanulhattuk a jelentését) felkiáltással mészárol le valaki embereket, ez minden kétséget kizáróan a migrációnak egy negatív és tragikus következménye. Tulajdonképpen mindegy, most érkezett-e Szíriából hamis útlevéllel, vagy korábbi idevándoroltak második vagy harmadik generációs leszármazottjaként utasítja el civilizációnkat, és ezért ártatlan embereket is képes ölni. Az ellenőrizetlen tömeges bevándorlás komoly veszélyeket rejt magában. Ezért is van létjogosultsága petíciónknak.

Az MKP ezen tragikus napokban támogatja a szlovák kormány minden olyan intézkedését, amely a szlovákiai polgárok biztonságát szolgálja. Nem tartjuk azonban hitelesnek a Smer-kormány mai bevándorlásellenes kijelentéseit, hiszen nekik köszönhetően vannak Bősön migránsok (szerencsére egyelőre problémamentesen). S nem növeli a szlovák biztonságpolitika hitelét az sem, hogy a mai napig felderítetlenek olyan gyilkosságok, mint Daniel Tupý vagy Ernest Valko esete, vagy vegyük a gorillaügy szőnyeg alá söprését. Számunkra, magyarok számára pedig örök mementó marad az ártatlan Malina Hedvig meghurcolása. Ezek az ügyek nem azt igazolják, hogy a jelenlegi kormány az igazságügy és a bűnüldözés terén a helyzet magaslatán áll.

Az, hogy ma Szlovákiában kevésbé kockázatos élni, mint Franciaországban, inkább a szerencsének, az ország földrajzi méretének és elhelyezkedésének köszönhető, mintsem a kormánynak.

A kihívás nagy, valós biztonságpolitikai intézkedésekre van szükség a jövő március 5-e után létrejövő kormánytól.

Berényi József,
az MKP elnöke

Szerző: Berényi József  2015.11.16. 08:02 Szólj hozzá!

Címkék: terrortámadás Szlovákia Párizs Berényi József migránsok Bős biztonságpolitikai intézkedések Fico-kormány Ernest Valko Daniel Tupý

Alig több mint 130 nappal vagyunk a választások előtt. Több párt már hónapok óta óriásplakátok, hirdetések tömegét zúdítja a választókra. Mindez pedig tetemes költségekkel jár. A felhasznált összeg kétségkívül sokkal értelmesebb módon, a magamutogatásnál jóval fontosabb és ésszerűbb célokra is felhasználható lenne.

Vajon mennyire tekinthető felelős politikusi hozzáállásnak, hogy miközben jó néhány magyar kisiskolát a pénzhiány miatt bezárás fenyeget, egyesek euró százezreket szórnak el már a választásokat megelőző évben? A sajtóból már tudjuk, hogy a Smer kampánya körülbelül 3 millió euróba kerül majd, a Most-Hídé pedig 1,3 millióba. Az MKP nagyjából 600 ezer eurót tervez kampányköltségek finanszírozására.

Összehasonlításképpen: egy magyar tannyelvű 1-4-es kisiskola 40 tanulóval évi 90 000 euróból fenntartható. A Most-Híd és az MKP kampánykiadásaiból 19 kisiskolát tarthatnánk fenn egy évig. Szlovákiai magyar viszonylatban ezért különösen nyomasztó, hogy a magyar választókat megszólító két nagy politikai tömörülés egymásnak feszülve, szükségtelenül nagy anyagiakat elherdálva, egymástól próbálja elhalászni a szavazatokat.

tuntetes_komarom_2015_09_25_00003.jpg

Ezért ismételten hangsúlyozom, tapasztaljuk és jogosnak tartjuk a választók elvárását, amely összefogásra, közös indulásra ösztönözne bennünket. Sajnálatos, hogy csak az MKP részéről van szándék a koalíciókötésre. Lehet, hogy néhányan ezt populizmusnak tekintik, de együttindulás esetén a kampányköltségek jelentősen csökkennének, és közös megegyezéssel ténylegesen a kisiskolák fenntartására fordíthatnánk azokat. Csakis rajtunk múlik, még most sem késő.

Emellett meggyőződésünk, hogy a Magyar Közösség Pártja egyedül is parlamenti párttá tud lenni, de az erős magyar érdekképviselet szempontjából a közös indulás az egész magyar közösség megítélésén javítana. Hiszen az is tény, hogy sok szlovák politikus mosolyog a markába látva megosztottságunkat.

Ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre, láthatjuk, a szlovák pártok akkor támogattak magyar kezdeményezéseket, ha azt az Európai Unió elvárta, vagy ha más témában szükség volt szavazatainkra. Az MKP a parlamentbe jutásra nem célként, hanem eszközként tekint. Eszközre, amely közösségünk megmaradását és gyarapodását segítheti elő.

tuntetes_komarom_2015_09_25_00187.jpg

Miközben a jobboldali pártok egymást próbálják legyőzni, a Smer ismét erősödik. Fennáll a veszélye annak, ha folytatódik ez a trend, a választások után ismét egypárti kormánya lesz az országnak. Felelős politizálás szükséges tehát. Különösen igaz ez a szlovákiai magyar érdekképviselet szempontjából. Még mindig nincs késő újraértelmezni a politikai felelősség fogalmát, és átérezni annak valódi súlyát.

 Berényi József, az MKP elnöke

Szerző: Berényi József  2015.10.21. 10:05 Szólj hozzá!

Címkék: kampány választások koalíció kisiskolák MKP Most-Híd Berényi József óriásplakátok

Nagy lehet a feszültség a Most-Híd háza táján, ha Érsek Árpád parlamenti képviselő, megyei képviselő és helyi önkormányzati képviselő szükségét érezte (utasítást kapott rá), hogy blogbejegyzésben reagáljon az MKP OT utáni sajtótájékoztatón elhangzott egyik félmondatomra. Bátorkodtam ugyanis rámutatni arra a tényre, hogy az MKP már most 27 helyen csaknem mandátumot szerzett, hiszen jelöltjeinknek itt nincs ellenfele. Ezek közé tartozik Somorja is, ahol a Most-Híd elnöke lakik. Ezen félmondattal Bárdos Gábor polgármesterünk és képviselőink kivételesen eredményes munkájára szándékoztam rámutatni. Ám a vegyes párton belüli (v)iszonyok miatt „igazi” Híd-as reakciót váltott ki.

berenyi2.jpgCsak elgondolkodom, vajon hogy reagálna Érsek Árpád, esetleg a Most-Híd elnöke, Bugár Béla ezek után, ha olyan támadásoknak lett volna kitéve, mint én az elmúlt egy évben. Gondolom, az olvasók még emlékeznek, milyen, valóban fölényeskedő, lejárató és gyalázkodó egyoldalas fizetett hirdetést jelentetett meg a Most-Híd elnöke az Új Szó-ban az MKP-val és velem szemben a megyei választások után. Mi ezen alantas támadásra nem reagáltunk. Úgy gondolom most is, a választók nem ezt várják tőlünk. De eszembe jutott hirtelen az is, hogy a Most-Híd részéről ismételten fizetett kiadványban igyekeztek lejáratni állítólagos funkcióhalmozásom okán, még az év elején. Nem riadtak vissza még a hazugságoktól sem, hiszen több, általuk felsorolt intézmény, tisztség nem is létezik (talán megyei képviselőként már Érsek Árpád is eljutott oda, hogy megyei régiófejlesztési tanács nincs, ahogy ezt annak idején állították, tehát annak alelnöke sem lehetek).

Mindezt Érsek Árpád nem látja, hiszen pártvaksága miatt az MKP-sok szemében a szálkát keresi, de a Most-Hidasokéban a gerendát sem veszi észre. Ha nem így lenne, lebeszélte volna arról Nagy Józsefet, hogy európai parlamenti és megyei képviselősége után helyi képviselőnek induljon Dunaszerdahelyen, hiszen ez a három tisztség a legjobb jóakarat mellet sem betölthető, vállalható. Érsek Árpádnak ez viszont nem funkcióhalmozás…

Annak okairól, hogy az MKP Somorjai Helyi Szervezete az önálló indulás mellett döntött a helyi választásokon, elsősorban a helyiek hivatottak nyilatkozni. Ha viszont Érsek Árpád hasonló modorban képviselősködik Somorján, mint ahogy ezt tette Nagyszombat megye első két képviselőtestületi ülésén párttársaival együtt, akkor ezen nem csodálkozom. Magamutogatás és cirkusz – ez volt a véleményünk, nemcsak nekünk, MKP-soknak, hanem a legtöbb szlovák megyei képviselőnek is.

Az MKP már a megyei választások előtt meghirdette, keressük az együttműködést elsődlegesen ott, ahol a magyarság érdeke ezt megkívánja. A tömbmagyarság területein felvállaljuk a versenyhelyzetet is, hiszen nem nekünk köszönhetően alakult ki a kétpárti helyzet. Nem mi vertük szét az MKP-ban megtestesült szlovákiai magyar politikai egységet. Ezen elv alapján támogatom én is a komáromi egyezséget, amelyet Érsek Árpád is példaként hoz fel, sőt én tettem is, és vállaltam - nem keveset – azért, hogy az létrejött. Ugyanígy örültem volna, ha a magyarság érdekében létrejön a Pozsony óvárosi (Grendel Gábor), a diószegi (Szabó Antal), és mondjuk az érsekújvári (Pischinger Géza) polgármester-jelölti együttműködés is. Nem miattunk nem sikerült. Az MKP OT ülésén az is elhangzott a helyi MKP-sok részéről, hogy minden szlovák párt beleegyezett a Pozsony óvárosi koalíciós tagságunkba, kivéve a Most-Hidat… és folytathatnám.

Mindezek ellenére Érsek Árpádot továbbra is olyan embernek tartom, akivel leülök beszélgetni egy pohár bor mellé, ahogy ezt tettük nemegyszer az elmúlt időszak közösségi rendezvényei alkalmából. Mindannyiunk számára jót tenne azonban, ha nem hagyná magát a Most-Híd néhány vezetője által feleslegesen felhergelni, hiszterizálni az MKP-val, vagy velem szemben. Legfőképpen ne vegyen részt abban a kampányban, amellyel írását is zárja. A Most-Híd már kétszer megpróbálta elhitetni a szlovákiai magyarokkal, hogy az MKP az akadálya a két párt együttműködésének. Akkor sem sikerült, és most sem fog mert ez nincs így. Sőt lejáratja magát az, aki mások lejáratásával kíván népszerűséget szerezni. A Most-Hídban, úgy látszik, ezt néhányan nem tudják.  

Szerző: Berényi József  2014.09.30. 18:10 Szólj hozzá!

Ma Szlovákiában a víz az úr. A Magyar Közösség Pártja ezúton is kéri polgármestereit, helyi szervezeteit és szimpatizánsait, hogy lehetőségeik szerint vegyék ki részüket az árvíz elleni küzdelemből. Bízunk benne, hogy lakossági összefogással sikerül közösen legyőznünk a természeti csapást.

10.jpg
A mai nap első számú üzenete ez. Emellett nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy a Most-Híd felszólította kisebbségi kormánybiztosát, A. Nagy Lászlót a lemondásra. Kétségkívül, a bejelentés ügyes, figyelemelterelő politikai hadművelet. Tegnap ugyanis nem A. Nagy László javaslata volt sikertelen a parlamentben, hanem Bugár Béláé és Solymos Lászlóé. Szlovákia állítólag harmadik legnépszerűbb politikusának nem sikerült egyetlen kormánypárti szavazatot sem szereznie törvényjavaslatához. Ezzel szemben e sorok írója és az MKP a Smer-HZDS-SNS-kormány idején meg tudott győzni szlovák kormányképviselőket, két esetben is. A földrajzi helységnevek ügyében és a magyar nyelvű népszámlálási kérdőíveket illetően.

Szerző: Berényi József  2013.06.05. 17:11 Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: víz árvíz kormánybiztos Bugár Béla A. Nagy László Most-Híd Magyar Közösség Pártja Solymos László

A közvélemény-kutatók szerint az MKP választói a legmegbízhatóbbak. Ezt nem lehet elégszer és eléggé megköszönni. A Magyar Közösség Pártja programjával olyan egyedüli értékrendet képvisel Szlovákiában, amely ma nem a könnyebbik, de a szebbik és méltóságteljesebb utat jelenti a magyar emberek számára. Közösségünk megmaradása és gyarapodása nem szlovák állami érdek. A magyarok lakta régiók felzárkóztatása folyamatos, mesterségesen kialakított nehézségekbe ütközik, lásd az Ipoly-hidak körül kialakult helyzetet. Ezek miatt is rendkívüli jelentőségű ez az egyértelmű választói bizalom.

felmeres.jpg

Közéleti véleményformáló megnyilvánulásainkban igyekszünk tényszerűen, mértéktartó módon, nem személyeskedve, de kritikusan megszólalni. Emellett nem feledkezünk meg a lehetséges megoldások felvázolásáról sem. Az MKP-választó többször igazolta már, értékeli ezt a hozzáállást. Örülünk neki, s erőt ad számunkra a jövő küzdelmeit nézve, hogy nagyon sok felvidéki magyar kiáll mellettünk továbbra is, és elutasítja a többségi nacionalisták azon szándékát, hogy programunkat szélsőségesnek, bennünket extrémistáknak állítsanak be. És elutasítják azt a rágalomhadjáratot is, melyet nemegyszer a szlovák kormányhivatal nemzetiségi kultúrára szánt anyagi támogatásából folytatnak velünk szemben az erkölcsi normákat nem ismerő hatalom- és pénzéhes megalkuvók.

Nemrég egy elemző a szlovák közéleti televízió egyik műsorában nagyjából azt mondta, a szlovák demokratikus jobboldalnak figyelembe kell vennie, hogy az MKP „nem akar megszűnni”, nem esik szét, s bár parlamenten kívül, de szilárdan tartja helyzetét a szlovák politikában. Ezúton ígérhetem meg lehetséges választóinknak, hogy bizalmuknak köszönhetően, a demokratikus játékszabályok betartásával továbbra is rendületlenül képviselni fogjuk a magyarság megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia felzárkóztatásának programját. 

Szerző: Berényi József  2013.05.22. 18:15 Szólj hozzá!

Avagy: Nyílt kérés Molnár Norberthez és Lovász Attilához

Valamit nagyon jól kell csinálnom barátaimmal együtt, ha egyidőben a Most-Híd első két embere is szükségét érezte annak, hogy blogbejegyzésen keresztül nekem jöjjenek, mint fáradt tehén az ólajtónak. Írásukat olvasva az jutott eszembe, ha elfogynak az érvek, következik a személyeskedés.

Bugár-Béla-Solymos-László-2012-lista.jpg

                                                                       Kép: televizio.sk

Nos, elhiszem, nehéz védeni egy olyan vasúti kétnyelvűségről szóló törvényjavaslatot, amely lemond az itt élő magyarság körülbelül feléről. Számukra ugyanis a vasúti kétnyelvűség lehetőségét a vasúti törvényjavaslatuk nem adja meg. Nehéz védeni továbbá azt is, hogy miért kell vétójogot adni a magyar nyelvhasználati ügyben a vasúti közlekedésszabályozási hivatalnak. És végül nehéz védeni azt, hogy magyar, fizess, ha kétnyelvűsíteni akarod vasúti állomáshelyedet. Ilyen tőrvényjavaslatot magyar képviselő 1990 óta nem terjesztett elő. Most sem kellett volna.

Mondhatom ezt azért is, mert e sorok írójának sikerült például 2008-ban a Smer-HZDS-SNS – kormány idején elérnie MKP-s képviselők segítségével, hogy legyenek magyar nyelvű népszámlálási nyomtatványok is, anélkül, hogy azért az igénylőnek fizetnie kellene. Ez a mérce, ezt kell ma folytatni. Ezzel szemben a Most-Híd javaslata nem más, mint pragmatikus cinizmus, amely arról szól, hogy látszatesélyt kapjon a tömbmagyarság a többiek kárára. Így nem szabad politizálni.

Az MKP elkészítette saját törvényjavaslatát, amelyet elküldünk a Most-Híd parlamenti képviselőinek is, annak reményében, hogy megváltoztatják eredeti javaslatukat. Erről tájékoztatjuk a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát is. Mi ugyanis hívei vagyunk az alternatívák megjelenítésének.

A Via Nova sem csinál mást, mint hogy alternatívát kínál egy nyári egyetem formájában Martoson. Ők úgy látják (velem együtt), hogy lehet másképpen is tevékenykedni, más tartalommal és más formában, mint amilyen az eddig létező kínálat. Támadják is őket minden oldalról. Úgy tűnik, szlovákiai magyar berkekben mindenki kínálhat alternatívát, hiszen az demokratikus, legitim és szükségszerű, csak az MKP és a hozzá közel állók ezt ne tegyék, mert az azonnal megkapja a megosztás bélyegét. Berkeinkben tehát az egyetlen magyar pártot, az MKP-t lehet osztani alulról, fölülről, ezt jól fizetik a kormányhivatalból is, hiszen ez államérdek, csak szűnjön már végre meg ez a fránya nemzeti politizálás.                      

Solymos László, a Most-Híd frakcióvezetője is beindult. Mivel munkája a parlamentben láthatatlan és értékelhetetlen, időnként Bugár Béla hónaljából tüzel az MKP-ra, így legalább tudjuk, hogy létezik. A velünk szembeni támadásain túl ugyanis még nem tett le semmit az asztalra. (A mostani törvényjavaslatukról már szóltam, azt inkább gyorsan felejtenék el.) A Solymos László-féléknek egyetlen baja van. Ők is tudják, hogy Bugár Béla nélkül politikai szempontból mérhetetlenek és súlytalanok. Magyarán: addig politikus Solymos László, amíg Bugár Béla ezt akarja. Gondolom, ezért született legutóbbi blogbejegyzése is, melynek egyik célja elkendőzni, eltakarni, hogy főnöke, Bugár Béla nem mer velem vitázni a Via Nova szervezte táborban. Ahogy félt tavaly eljönni a Generációk Találkozására is Kalászra, ahogy üresen maradt a széke a Szabad Újság és a Hírek.sk által szervezett Berényi-Bugár vita alkalmával is. Hogy a solymosi (goebbelsi) demagógiát leállítsam, ezúton felkérem Solymos Lászlót, üljön le velem vitázni, ne bújjon el Bugár Béla mögé, fogadja el a vita lehetőségét Martoson, vagy az idei Generációk Találkozásán. Vagy a hozzájuk közel álló média szervezésében.

Sőt, ezúton nyílt kéréssel fordulok Molnár Norberthez, az Új Szó főszerkesztőjéhez, és Lovász Attilához a rádió és tévé magyar adásának igazgatójához, szervezzenek egy Berényi-Bugár vitát, hiszen valóban régen volt ilyen, szükség lenne rá. Az ő meghívásukra Bugár Béla talán igent mond, a Szabad Újságot és a Hírek.sk-t hiába kérném, az ő meghívásukra úgyse merne eljönni az Elnök Úr.

A szlovákiai magyarok gondjai ma egészen mások, mint amiről a Most-Híd blogbejegyzései szólnak. A mindennapi megélhetésért küzdő embereket végképp nem érdekli, hogy ki szervez egy tábort, vagy éppen ki állít táblát, őket az eredmények érdeklik, munkahelyük megőrzése, és nem a magyar közéleti szereplők béka-egérharcai. Ezért mi személyeskedések nélkül mutatunk rá a közélet hibáira (most-hidas törvényjavaslat), illetve kínálunk alternatívákat (Via Nova szervezte martosi tábor). Az ellentábor személyeskedő reakciói azt mutatják, jó úton járunk, hiszen köztudott, ha elfogynak az érvek, jön a személyeskedés.

Berényi József

Szerző: Berényi József  2013.05.15. 13:57 4 komment

Címkék: nyári tábor Bugár Béla Gombaszögi Nyári Tábor Via Nova Martosi Szabadegyetem Szabad Újság Hirek.sk Solymos László

Kilenc évvel az európai uniós tagságunk után felemás érzésekkel tudok viszonyulni az Európai Unióhoz. Gazdasági és szociális szempontból az EU-s tagságunk segítséget jelent, hiszen ma szinte nincs Szlovákiában olyan közberuházás, amelyben ne lenne valamilyen uniós támogatás – kisebb vagy nagyobb mértékben. Sok iskolát, utat, játszóteret, járdát – és sorolhatnám sokáig – nem sikerült volna felújítani az elmúlt kilenc évben. Emellett viszont, ha a mezőgazdaságot nézzük, tény és való, hogy a mai napig nem sikerült kiegyenlíteni a nyugati és keleti országok gazdáinak támogatását, nincs egészséges versenyhelyzet, sokkal nehezebb körülmények között dolgoznak a szlovákiai és általában a kelet-európai gazdák, mint nyugat-európai társaik, ami nyilván nem igazságos.

EU_and_Slovakia_flags.jpg

                                                                    Kép: jefslovakia.eu

Emellett azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a schengeni rendszernek köszönhetően ma szabadon járhatunk Európában. Számunkra elsődlegesen Magyarország tekintetében fontos, hogy nincs ellenőrzés a határon. Akik 1989 előtt is jártak Magyarországra, pontosan tudják értékelni a mai, teljesen más helyzetet, amikor is senkit sem aláznak meg a határátkelőhelyeken, szabad a személyforgalom, az áruforgalom, és ami hasonlóan fontos, szabad a kultúra forgalma a két ország között. Szlovákia és Magyarország feltehetően soha nem jutott volna el oda, hogy meg tudott volna állapodni egy olyan rendszerben, amilyet az Európai Unió szinte automatikusan biztosított a számunkra.

A magyarság szempontjából az európai intézményekhez való csatlakozási időszak volt talán a legkedvezőbb a rendszerváltás óta. Hiszen a kisebbségi nyelvtörvény első változata, a névhasználatról szóló törvény, a táblatörvény, a Selye János Egyetem éppen az európai csatlakozásnak köszönhetően valósult meg. És ezzel be is fejezhetjük a sort. Sajnos a szlovákiai csatlakozás után a kisebbségpolitika dinamikája megtört, sőt 2006 és 2010 között Fico hatalomra kerülésekor kiderült, hogy az Európai Unió tulajdonképpen fogatlan oroszlán, ha egy tagországon belül a kormányzat kisebbségellenes politikát folytat. Nincs olyan európai jogi norma, melybe kapaszkodni lehetne, csak ajánlások fogalmazódnak meg az európai színtéren a kisebbségeket illetően.

         MKP_EU.jpgEzért tudta Robert Fico hatályba léptetni a nyelvtörvényt nagyon jelentős megszigorításokkal, vagyis büntetések bevezetésével, ezért tudta újraerősíteni a parlament a beneši dekrétumokat, s folytathatnánk. A jövőre esedékes európai parlamenti választásoknak ma az egyik legnagyobb kihívása az, hogyan tudjuk úgy alakítani az Európai Unió jogrendszerét, hogy az unió újra kisebbségbarát legyen. Ezen a területen rendkívül fontosak az európai polgári kezdeményezések, amelyek majd arról szólnak, hogy igenis legyen egy olyan keretegyezmény, amely nemcsak ajánlásokat fogalmaz meg a tagországok felé, hanem konkrét jogi norma alapján védi az unióban élő őshonos nemzeti közösségeket. Jó lehetőség van rá, hogy ez a közeljövőben megvalósuljon.

Egy nagy összefogással lehetséges a 2014-es európai parlamenti választások után, hogy jogi normaként végre az EU is elfogadjon egy ilyen kisebbségvédelmi keretegyezményt, amely kötelező érvényű a tagországokra, és ismét nemcsak az érdekek, hanem az értékek Európájává teszi az Európai Uniót.

Berényi József

Szerző: Berényi József  2013.05.01. 12:35 4 komment

Címkék: EU Európai Unió Szlovákia EU-csatlakozás

Táblaállítási mozgalmunk alapcélkitűzése az volt, hogy elfogadtassuk a szlovák, de részben a magyar közvéleménnyel is, hogy a kétnyelvű vasúti feliratok semmi természetelleneset nem jelentenek, sőt ellenkezőleg: megjeleníthető a vasútállomásnál a lakosság által szlovákul és magyarul is használt megnevezés. A Most-Híd három parlamenti képviselőjének törvénymódosítási javaslata megnyitja a lehetőséget a megoldás felé. Mi is ezt akartuk.

Kisujfalu.jpg

Alapkérdés a törvény sorsa

Szerző: Berényi József  2013.04.30. 09:40 Szólj hozzá!

Címkék: MKP vasúti kétnyelvűség táblaállítás

Valós tényekből kiindulva

Szembe kell néznünk a 2011-es népszámlálási adatokkal, és annak megfelelően kell politizálnunk. Ha szembemegyünk a tényekkel, vagy struccpolitikát folytatunk, akkor egyszerűen nem tartunk valós tükröt a közélet irányába, a választók irányába, mindazok irányába, akik fontosnak tartják a felvidéki magyarság sorsát. Ezért igenis a statisztikai adatokból kell kiindulnunk, s ennek megfelelően kell alakítani a jövő elképzeléseit, a jövő célkitűzéseit. Magyarán: 110 ezerrel kevesebb magyar él ma Szlovákiában, mint 20 évvel ezelőtt. De ezen túl még egy másik érv is van, amely miatt nem szabad a népszámlálás eredményeit a szőnyeg alá söpörni, de erre majd előadásom végén térnék ki.

autonomia_03.jpg

Történelmi visszatekintés

Az autonómiával való foglalkozás, az önkormányzatiság ügye, természetesen nem most kezdődik. Egyfajta múltra tekint vissza, amelyről érdemes számot adni. Ennek megfelelően az én értelmezésemben 1990 óta három szakaszra oszthatjuk fel a felvidéki magyarság autonómiával kapcsolatos törekvéseit, illetve az ahhoz való hozzáállását. Az első szakasz a rendszerváltás utáni, 1990-től 98-ig számított időszak, amely a három magyar párt pozícióharcáról és együttműködéséről is szólt. A következő az MKP kormányzati időszaka 1998-tól 2006-ig, s a harmadikat pedig 2006-tól napjainkig fogalmaznám meg. A teljesség igénye nélkül el kell mondani azt, hogy érzésem szerint magának az autonómiakoncepciónak a reneszánsza mindenképpen 90-98-as időszakban volt, hiszen a legtöbb javaslat, tervezet, elképzelés ekkor látott igazán napvilágot. A ma újraéledő autonómia-közgondolkodás kicsit méltánytalanul figyelmen kívül hagyja, hogy voltak komoly javaslatok ezen a területen ebben az időszakban. Ma természetesen dokumentálva van mindaz, ami 1990 és 1998 között megtörtént. Sokan emlékezünk arra, hogy a rendszerváltás után 1994. január 8-án volt a legnagyobb összejövetele a felvidéki magyarságnak. Ez Csehszlovákia szétválása után nagyon komoly, önmeghatározó, önmagát definiáló, intézményes keretekbe foglalt összejövetel volt, amelynek konkrét elképzeléseit egy könyv is megörökíti. Már a könyv elején lévő térkép is jelzi, hogy először fogalmazódott meg a területi autonómiára az igény, azzal, hogy ezen területeken kívül eső magyarok számára is válaszokat fogalmazott meg. Ez az összejövetel egyfajta reakció volt azon szlovákiai területi felosztásra, amely később végül is sikeres lett, de ebben a helyzetben egy megfelelő válasz volt arra is, hogyan képzeljük el, mi, magyarok a számunkra legmegfelelőbb modellt - hatáskörökkel, intézményekkel szétírva.

Ezen az összejövetelen túl, éppen annak köszönhetően, hogy három párt volt, elég komoly verseny alakult ki a területi koncepció kidolgozása során. A legjelentősebbek mindenképpen a következők voltak: 1993-ban fogalmazta meg az akkori MKDM a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok helyzetéről szóló törvényjavaslatot, amelyben benne foglaltatnak a kisebbségi önkormányzatok is. Az Együttélés alkotmánytörvény-javaslata szintén megfogalmazza az önkormányzati szervek rendszerét, és ezen túl elkészült egy újabb, a területi felosztásról szóló törvényjavaslat, amely a Magyar Koalíció neve alatt futott. Mindezt azért mondtam el, hogy hangsúlyozzam: nem most indulunk ezzel a témával, mert a 90-es évek elejéről ezek a dokumentumok a rendelkezésünkre állnak, s azóta a jogi keret tulajdonképpen nem változott egy kivétellel, hogy azóta létrejöttek a megyei szervek, vagyis a kerületi önkormányzatok. Tehát mindezeket a dokumentumokat használni lehet abban az esetben, ha ma valaki meg kívánja fogalmazni autonómia-elképzeléseit.

Azon túl, hogy ezek a dokumentumok megszülettek, el kell mondani azt is, hogy nagyon jó volt, hogy ebben az időszakban Magyarország részéről létezett egyfajta politikai konszenzus a parlamenti pártok tekintetében, szinte mindenki egyformán támogatta ezeket a törekvéseket. Ez bizonyára azért is volt így, mert a liberális pártok európai csoportosulása és a Liberális Internacionálé is elfogadott 1994-ben egy határozatot, melyben kijelenti, hogy az autonómiamodellek alkalmazása a kisebbségi kérdés leghatékonyabb megoldásának eszköze. Kiss János liberális politikus-filozófus a „Túl a nemzetállamon” című tanulmányában szintén kimondja az autonómiamodellek vállalhatóságát és szükségességét. Ezért is érthetetlen számomra, hogy a mai szlovákiai magyar posztliberálisok mennyire elutasítják a témát és a fogalmat. A magyarországi konzervatív jobbközép pártok ez irányú elkötelezettségét, gondolom, nem szükséges hangsúlyozni.

konyv.png

Konok megkötések

A második időszak a kormányra lépés időszakától számítódik, amely nyilván külön figyelmet érdemel: az MKP 1998-as kormányba lépése és az akkor elfogadott három megkötés, amely arról szólt, hogy az autonómiát, a Beneš-dekrétumokat és az egyetem kérdését nem visszük be a kormányprogramba, mert a szlovák pártok ezt ellenezték. Hogy ez mit jelentett a szlovákiai magyarok számára? Az akkori körülmények arról szóltak, hogy vagy csatlakozunk a Mečiar-ellenes kormánykoalícióhoz, úgy, hogy a mi szavazatinkra már nem volt szükség, hiszen Dzurinda első kormányzatának a magyarok nélkül is megvolt a többsége, vagy pedig ellenzékben maradunk a Szlovák Nemzeti Párt és a Mečiar vezette HZDS mellett. Vagy tehát választjuk ezt az utat, hogy erről a három kérdésről annak idején végül is az első kormányzatban le kellett mondani. Biztos, hogy ez egy nagyon fájdalmas döntés volt. Azt a dinamikát, ami az autonómiatörekvéseinket jelentette, megtörte kormányba lépésünk, viszont a nyelvhasználati kérdésekben előrelépést jelentett a kormányzati szerepvállalás – nemcsak a jogi normákat, hanem személyi döntéseket is tekintve. Mind a járási, mind a kerületi szinteken magyar elöljárók kaphattak munkalehetőséget, és ennek megfelelően természetessé vált az államigazgatásban a kétnyelvűség, ahol 20 százalék fölött éltek magyarok. A járási és kerületi elöljáróink végre is hajtották ezt. Azt kell mondjam, érvényesült a kétnyelvűség az államigazgatásban, ami a Mečiar-korszakban elképzelhetetlen volt 94 és 98 között. Ebből a szempontból tehát a kormányba lépésünk előrelépést jelentett. Nem beszélve arról, hogy a második Dzurinda-kormány alatt 2003-ban létrejött a magyar egyetem.

Az autonómiatörekvést tekintve egyfajta megállást, felfüggesztést jelentett, legalábbis az én olvasatomban. A 2001-es év volt a következő komoly vízválasztó, amikor is a területi felosztás kérdése Szlovákiában egy újabb fázisba került. A szlovák parlament elfogadta a megyei önkormányzatok határait, s az akkori Magyar Koalíció Pártja Komárom megyei elképzelése nem ment át. Ez a megye nagyjából tömörítette volna a tömbmagyarságot. De ezt az elképzelést akkor a kormánykoalíció többi része elvetette. Hasonló javaslat készült Rimaszombat megyére, amely Gömört, Nógrádot fogta volna össze, és Királyhelmec területére is kiterjedt volna egy önálló megye, a Bodrogköz és Ung-vidék számára. Ezeket a javaslatokat sem fogadta el a kormánykoalíció, az ellenzékkel egyöntetűen szavazva döntöttek a jelenlegi megyei határokról. A döntés egyik eredménye, hogy véletlenül sem lehet soha magyar megyefőnök Szlovákiában. Ez a döntés nagyon megrázta a Magyar Koalíció Pártját annak idején, és komoly feszültség alakult ki amiatt, hogyan tovább. Az alternatív döntés az volt, nem léptünk ki a kormányból, és folytattuk koalíciós szereplésünket. Ennek következményei egy külön szakmai értekezletet igényelnének.

A közeli múltban és napjainkban

A következő időszak a kormányból való kilépésünk utáni időszak, amelyet két alfejezetre oszthatnánk. Az egyik, amíg a parlamentben voltunk, a másik pedig, amikor a Magyar Koalíció Pártja, ma Magyar Közösség Pártja parlamenten kívüli politikai tényező. Ebben az időben – nyilván a logika azt mondja – mindenki elvárta volna tőlünk, hogy visszatérjünk az autonómia koncepciójának újrafogalmazásához, újradefiniálásához, és nagyobb intenzitással való felvállalásához. Ennek inkább 2007-ben jött meg a személyi feltétele a párton belül, az elnökváltás után, ugyanakkor a tematikai lehetőségei nem voltak nagyon jók és egyszerűek. Nem azért mondom, hogy mentegessem magunkat, de 2006-ban támadtak rá Malina Hedvigre, 2008-ban verték meg a szurkolókat Dunaszerdahelyen. 2007-ben a szlovák parlament újra megerősítette a Beneš-dekrétumokat. A közvélemény mind Magyarországon, mind Szlovákiában tőlünk várta ezekre a kérdésekre a választ, és ne felejtsük: 2009-ben fogadta el a szlovák parlament azt a nagyon korlátozó nyelvtörvényt, amely büntetéseket is előírt. Minderre reakcióként 2009. szeptember 1-jén a felvidéki magyarság az addigi legnagyobb összejövetelét tartotta meg. Tízezer ember jött össze a dunaszerdahelyi stadionban, és igaz, nem az autonómiáról szólt ott a történet, hanem a dunaszerdahelyi szurkolók megveréséről, Malina Hedvigről, a nyelvtörvényről és a beneši dekrétumokról. Ez volt az a négy téma, amelyben akkor az emberek elsődlegesen választ akartak tőlünk, az autonómia kérdése ebben a fázisban nem merült föl, mert az említett témakörök elnyomták azt. Ennek ellenére a 2009-es sikeres összejövetel eredménye az volt, hogy egy nagyon komoly nemzetközi figyelemnek köszönhetően a nyelvtörvényt többé-kevésbé nem alkalmazták, vagy legalábbis félretették Szlovákiában az alkalmazását. Volt ugyan néhány kivétel, néhány büntetést kiróttak, de bizonyára ennél sokkal több büntetés kiszabása volt az eredeti szándék. 2010-ben, a kormányváltáskor megvolt az óriási esély arra, hogy az EBESZ által megfogalmazott elvásásokat az akkori Radičová-kormány felvállalja és végrehajtsa. Ekkor végre sikerülhetett volna főleg nyelvhasználati kérdésben előrelépni. Az volt a gond, hogy mi nem jutottunk be a parlamentbe, így nem volt olyan határozott erő, amely ezt megtette volna, vagyis követelte volna a nemzetközi dokumentumok végrehajtását, amelyeket az EBESZ, az ET és az EÚ fogalmazott meg, például az átfogó kisebbségi törvény elfogadását.

2010-től újra programszerűen vállaljuk az autonómiakérdéseket, az autonómiakoncepció ügyét. Én nem elsősorban jogtechnikai problémákat látok ezen a területen, hiszen a jogtechnikai kérdés az, hogy hogy szabjuk meg az intézményeket, a hatásköröket, a pénzügyi forrásokat. A működés kérdése tehát egyszerűen és könnyen megoldható. Sokkal nagyobb gond van azzal, hogyan tudjuk leküzdeni a szlovák ellenállást, és hogyan tudjuk megszerezni a magyarság támogatását.

Többféle megközelítés

Az elmúlt időszakban Szlovákiában az autonómia fogalmának egyfajta tartalmi manipulatív elmozdulását tapasztaljuk. Ami azt jelenti, hogy Magyarországon autonómia alatt a Nyugat-Európában alkalmazott önkormányzatiság modelljét értik, amely az önrendelkezésre épít, Szlovákiában az autonómiát elszakadással, valamilyen fajta éles konfliktussal mossák össze az elmúlt 10 évben. Ennek megfelelően van egy bizonyos félelem és távolságtartás a fogalom iránt, mert amikor felteszik a felvidéki magyaroknak a kérdést, hogy támogatják- e az autonómiát, 5 százalékos eredmény jön ki, amikor úgy teszik fel a kérdést, támogatják-e, hogy saját kezünkbe vegyük ügyeink intézését, akkor a pozitív feleletek száma 50 százalék fölött mozog. Tehát így mutatkozik meg az autonómia fogalmának manipulálása, amit minden politikusnak is figyelembe kell vennie.

echo1.jpg

Közösen le kell győznünk ezen fogalmak félremagyarázását, és le kell győzni azt is, hogy ma a felvidéki magyarságot egyfajta veszélyforrásnak tekintik az országban, olyan közösségnek, amely az ezeréves magyar elnyomásnak az utóda, örököse. Ezek azok a manipulációk, amelyek miatt állítom, az autonómia ma Szlovákiában nem jogtechnikai, hanem politikai, lélektani kérdés, amelyre nekünk meg kell találnunk a választ. A politika nem statikus, hanem dinamikusan változik. Nagyon is elképzelhető, hogy eljön az időszak, amikor Szlovákiában újra szükség lesz a magyarok szavazataira, a magyarok támogatására, ahogy ez érvényesült az integráció elején, a kilencvenes években. Ezért kell, természetesen, hogy legyen a birtokunkban egy jogtechnikai dokumentum, amely a megfelelő időben az asztalra tehető, s az alku tárgya lehet. A legutóbbi kísérlet erre a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kulturális autonómiakoncepciója.

Több európai dokumentum is támogatja a mai autonómiatörekvéseket, az ET dokumentumai között számos olyan található, amely kimondja, hogy az autonómia nem az elszakadást, hanem az integrációt jelenti. Ezeket a dokumentumokat ma Szlovákiában nyilvánvalóan rajtunk kívül senki sem emlegeti, senki nem hivatkozik rájuk, hiszen ezek csak ajánlások, ami nem jelenti azt, hogy a megfelelő időben nem lehetne ezt előhúzni.

A népszámlálás eredményeiből kiindulva nem a csüggedés kell jellemezze politikánkat, bár százezerrel kevesebben, s 10 perccel 12 előtt van a felvidéki magyar közösség. De arra hivatkozva, hogy ma Európa komolyan veszi értékrendjét, s ha Szlovákia demokratikus országnak nevezi meg magát, nem lehet senkinek érdeke, hogy ez a közösség megszűnjön. Ha tehát az a cél, hogy a közösség megmaradjon, továbbra is témának kell maradnia az önkormányzatiságnak, ez megmaradásunknak alapfeltétele.

 

Az előadás 2013. április 16-án hangzott el Budapesten, a Magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága Autonómia albizottsága ülésén. (Szerkesztett változat.)

Berényi József, a Magyar Közösség Pártjának elnöke

Szerző: Berényi József  2013.04.22. 14:45 Szólj hozzá!

Címkék: autonómia nemzetállam önrendelkezés Berényi József szlovákiai magyar posztliberálisok autonómiakoncepció

Április 12-e a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. Arra ösztönöz minket ez az évforduló, hogy szembenézzünk a közelmúlt történelmének egyik fájdalmas és érzékeny témájával. Meg kell ezt tennünk, folyamatosan. Ma már nem gond 1848. március 15-e vagy 1956 októbere kapcsán összejönnünk és emlékeznünk a hősökre, már nem probléma augusztus 20-át sem ünnepelnünk ebben az országban, de még mindig gondot okoz visszaemlékezni a második világháború utáni szomorú eseményekre. Olyan dolgok történtek, amelyeket sokan szeretnének elhallgatni!

kitelepites.jpg

Vannak közöttünk olyanok is, akik megérték a deportációt, a reszlovakizációt, a kitelepítést. Három olyan eszközről van szó, melyhez csak akkor nyúlnak, ha valakinek nagyon rosszat akarnak tenni, amikor egy közösséget el akarnak törölni. Nagyon keveset beszélünk arról, hogy 1945 után, a szovjet csapatok bevonulása után koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová németeket és pozsonyi magyarokat telepítettek ki. Nekik fehér szalagot kellett hordaniuk.

Keveset beszélünk arról is, milyen kínok között zajlott a deportáció. A hideg télben, kegyetlen körülmények között kellett 40 ezer magyar embernek elhagynia otthonát. Csehország azon vidékére vitték őket, ahol korábban a szudétanémetek éltek. Döntő többségük később hazaszökött, illetve visszatért, de tovább folytatódott a magyarok fondorlatos elűzése, átformálása. Az akkori hatalom kitalálta, hogy „reszlovakizáljunk!" Már a szó is fondorlatos, hiszen a „reszlovákizáció" azt jelenti, hogy visszavenni a szlovák nemzetiséget. Olyan embereknek is, akiknek talán még a felmenőik között sem volt szlovák! Azt mondták, akkor nem kell elmennetek a marhavagonokkal, megtarthatjátok vagyonotokat. Ördögi javaslat volt, hiszen az embert szembeállítja önmagával, meghasonulásra kényszeríti, és családja megmentése érdekében olyan döntésre készteti, amelyet egyébként soha nem vállalt volna. 382 ezren reszlovakizáltak abban az időben. És ott volt még a lakosságcsere is a csehszlovák-magyar egyezmény alapján.

kitelepitettek.jpg

Ezeket elfelejteni nem lehet! Az 1989-es rendszerváltás után a szlovák törvényhozás már elnézést kért a második világháború alatt a zsidó közösséggel szembeni drasztikus eljárásokért. Már elnézést kért a németekkel szembeni tettekért. De a felvidéki magyarsággal szembeni eljárásokért nem, ahogy tényleges szlovák politikai erő és közintézmény sem! Rendkívül fontos, hogy mi erről soha ne mondjunk le! Elfogadhatatlan, hogy a mai napig a kollektív bűnösség elvét ebben az országban nem törölték el!

Berényi József,

az MKP elnöke

Szerző: Berényi József  2013.04.12. 14:36 9 komment

Címkék: megemlékezés emléknap kitelepítettek MKP Berényi József április 12

Egy kis újévi lazasággal elmondható, hogy a 2012-es év legjobb híre az volt, hogy elkerült bennünket a világvége. Ismét beigazolódott, ki tudja, hanyadszor, hogy nem kell minden hírnek bedőlni, még ha néha olyan jól is esik.

2012 2013.jpeg

Az elmúlt év elején újra megteltek a szlovákiai városok terei. Az ország eddigi legnagyobb korrupciós botránya, a Gorilla-ügy tízezreket vitt a nagy hideg ellenére az utcákra. Néhány alkalommal Pozsonyban személyesen is részt vettem a megmozdulásokon. Ott, akkor, a tömegben állva nem gondoltam volna, hogy ez a mozgalom ilyen gyorsan s látványosan kifullad, megsemmisül. Megfelelő elképzelés, megvalósítható célok és követhető vezetők nélkül az egész jelenség úgy tűnik, csak egy téli vihar volt. Jött és ment. A tüntetések szervezői és azok résztvevői nagyon akartak valamit, de maguk sem tudták, hogy pontosan mi is lenne az. A szlovák közélet tisztasága pedig igencsak megkívánta volna, hogy a mozgalom ne haljon hamvába.

Szerző: Berényi József  2013.01.01. 15:43 Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: évértékelő Magyar MKP Közösség Pártja

Január elsején Szlovákia önállóságának 20. évfordulójára kerül sor. Ez elég hosszú idő, hogy számot lehessen vetni a megvalósult tervekkel, illetve a nem teljesült ígéretekkel. Tudvalevő, hogy az önálló ország nem a nép akaratából, hanem politikai érdekek és akarat maitt jött létre.

Az elmúlt húsz évet három szakaszra oszthatnánk. Az első, amely 1998-ig tartott, a nemzeti elszigetelődés, a gazdasági visszaesés, a nemzetiségi intolerancia időszaka volt. Ezt követte a 2006-ig tejedő szakasz, erre a gazdasági talpraállás, az európai és euro-atlanti integráció és a szlovák-magyar közeledés volt a jellemző. Ekkor a Magyar Közösség Pártja elődje, a Magyar Koalíció Pártja is a kormány tagja volt, ezáltal mi is elősegítetteük az említett pozitív folyamatokat. 2006-tól a mai napig tartó időszak ismét a gazdasági hanyatlás korszaka, amelyben újra felerősödött a többségi társadalom intoleranciája – sokkal szofisztikáltabban, mint ahogy ezt korábban tapasztalhattuk.

Az elmúlt húsz év azt is megmutatta, hogy a nemzeti fejlődés szempontjából milyen fontos Szlovákia többségi nemzete számára az állami keret. Ahogy a gyermek számára a család, a nemzet számára az állam biztosítja a nemzeti identitás fejlődését. Ebből az is következik, hogy a szlovákiai magyarság megmaradásának záloga saját önkormányzatisága lehet. Az idei népszámlálási adatok, melyek megmutatták, hogy 110 ezerrel vagyunk kevesebben, mint húsz évvel ezelőtt, cselekvésre kell, hogy ösztönözzenek mindnyájunkat. Csakis a Nyugat-Európában jól működő kisebbségi modellek átvétele biztosíthatja megmaradásunkat és további gyarapodásunkat.

Az elkövetkező húsz évnek arról is kell szólnia, hogy Szlovákia mindenkié, mindannyiunké legyen, tekintet nélkül a nemzetiségi, faji, etnikai hovatartozásra.

Szerző: Berényi József  2012.12.30. 16:12 Szólj hozzá!

Címkék: közösség nemzeti népszámlálás húsz év felvidéki magyarság Magyar Közösség Pártja önálló Szlovákia Magyar Koalíció Pártja

Huszonhárom évvel ezelőtt leomlottak a diktatúra falai. Egyetemi diákok kezdeményezésére színészek, környezetvédők, értelmiségiek és keresztény ellenállók összefogásával 1989. november 17-én a csehszlovák egypártrendszer és tervgazdaság véglegesen elveszítette létjogosultságát.

clanok_foto_812_orig.jpg

A rendszerváltás véráldozatok nélküli, gyors és viszonylag egyszerű folyamat volt. Szinte bársonyosnak mondható. Az új rendszer kialakulása viszont nehéz, összetett és ellentmondásokkal teli küzdelemnek bizonyult. Mára közhellyé vált: a szabadság, a szabad társadalmi rendszer leginkább a lehetőségek szabadabb alkalmazásával és vállalásával azonosítható. Huszonhárom év alatt megtanultuk: a szabadság önmagában nem jelent semmit. A szabadságot az emberek alakítják és élvezik, de ugyanúgy emberek tehetik tönkre és nyomhatják el azt. A jó és a rossz ma is vívja örök harcát, a társadalmi rendszerek minősége határozza meg, a két emberi tulajdonságból inkább melyik érvényesülhet. A szabadság minősége rajtunk múlik.

Szerző: Berényi József  2012.11.16. 22:40 Szólj hozzá!

Címkék: 1989 rendszerváltás diktatúra november 17 egyenlő szabadságjogok novembere

Szlovákiai pártok kongresszusairól általában nagy terjedelemben számol be a szlovákiai (magyar) sajtó. Különösen, ha tisztújításról is szó esik. Az Európai Néppárt kongresszusa szinte teljesen elkerülte a média figyelmét. Közvetlen résztvevőként állíthatom, az eseményen jelentéktelen, időnként elő sem terjesztett javaslatok kaptak megjelenési figyelmet, a lényeg pedig a háttérben maradt. A következő sorokkal ezt az állapotot kísérlem meg ellensúlyozni.

epp-9376.jpg

Szerző: Berényi József  2012.10.19. 22:10 Szólj hozzá!

Címkék: magyar összefogás Magyar Bukarest Magyar Közösség Pártja EPP kongresszus Berényi József Európai Néppárt Európai Néppárt kongresszusa

2009-ben az egységes magyar politizálást szétverték. Pedig mindenki tisztában volt azzal, hogy az egységes magyar politizálásra óriási az igény az emberek részéről. Mindenki arra vágyott, hogy legalább alapvető dolgokban megegyezzünk, és próbáljuk meg egy irányba húzni a szekeret. Ehhez azonban vissza kellet volna venni az „egóból”, a sérelmekből, a sértődöttségekből, a személyes komplexusokat félre kellett volna tenni, mert egy nagyobb, közös cél ezt megkövetelte volna.

Szerző: Berényi József  2012.06.01. 19:28 Szólj hozzá!

Címkék: magyar béla magyarság mkp bugár egységes józsef berényi szlovákiai politizálás most híd

A tegnapi nap híre még az volt, a Most-Híd lezárta a témát, nem tér vissza az MKP-val való együttműködés kérdéséhez – semmilyen formában. Ismét másképp történt: Bugár Béla a „Pont a levelezés végére” című írásában világosan tudtunkra adta, nála a választási felkészülést inkább a személyes sértődöttség és a sérelempolitika vezérli, mintsem a szlovákiai magyarság erős érdekképviseletének a megteremtése. Erre reagálnom kell.

Szerző: Berényi József  2011.11.10. 15:57 Szólj hozzá!

Címkék: választások béla koalíció magyarság mkp bugár józsef berényi szlovákiai most híd sérelempolitika

(„Riško elengedte a léggömböt”)

Az, hogy ebben a koalícióban benne van az előrehozott választások lehetősége, sokan, sok helyütt mondták. Mégis voltak, akik állították, hogy az időközben négyről hatpártivá bővült koalíciót (OKS és az Egyszerű Emberek csoportja) összetartja majd a felelősség és a félelem Robert Fico visszajövetelétől. Nem így történt. Ami meglepő, hogy az eurokonform pártok vesztét mégis az eurókérdés okozta.

Szerző: Berényi József  2011.10.13. 15:02 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása