Nem csak Kossuth-szoborcsoportot avatott szerdán az Országgyűlés elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, hanem az intézmény diákjainak is előadást tartott az adóforintokból egyébként igen impozánsan felújított Ludovika-campuson Kövér László: a szerda délelőtti beszélgetésen (értsd: Kövér László beszél, a hallgatók hallgatnak) szó esett arról, hogy megszűnt az újságírás, hogy fékek és ellensúlyok nem is léteznek, valamint, hogy nem sajtó, meg szólásszabadság az, hogy egy közszereplő becsületét a sárba tiporják.

A beszélgetés menete is hasonlóan steril és letisztult volt, mint maga az egyetem épülete, a szervezők ugyanis láthatóan kínosan ügyeltek arra, hogy az egyébként kedélyesen sztorizgató Kövérhez a hallgatóságból az esetleges kínos kérdések egyáltalán ne, de legalábbis kellőképpen lecsiszolva juthassanak csak el: kérdezni például papírfecnikre írva – és azt a moderátorhoz eljuttatva – lehetett csak. De ne is legyünk hálátlanok, inkább foglalkozzunk azzal, mit is mondott másfél órás előadása alatt a házelnök.

A Fidesz múltjáról és a rendszerváltásról:

Kövér szerint a fiatalság előtt alapvetően két út áll: az egyetem 4-5 évét úgy is el lehet tölteni, hogy „az alkoholizmust kivéve semmi sem ragad ránk”, meg úgy is, hogy az ember ténylegesen is tanul valamit. Ez utóbbi utat választották a Fiatal Demokraták is, akik a szakkollégiumi mozgalom farvizén voltak képesek felemelkedni. A „Fiatal Demokraták” szó kimondása után Kövér is szentimentálisabb lett: „valaha a Fiatal Demokraták Szövetségének hívtuk magunkat...most pedig öten vagyunk rangidősek az Országgyűlésben, mindegyikünk fideszes”.

Pártja már „a legrégebb óta Fiatal Demokraták Szövetsége” – tette hozzá az örökifjú házelnök.

A közelmúlt eseményeinek taglalása előtt Kövér sokat nosztalgiázott a rendszerváltás éveiről, mikor szerinte a történelem mozgásteret kínált fel az ország részére, mellyel pedig „leszegett fejjel, akár a falnak menve is élni kell”. Szerinte a rendszerváltás első éveiben senki sem ismerte fel, hogy a társadalmi törésvonalak nem bal- és jobboldal, de még nem is a rendszerváltáspártiak és a kádáristák között húzódnak: a probléma ugyanis abból adódik, hogy ki-ki hogyan határozza meg a nemzet helyét és szerepét a világban. A rendszerváltás-korabeli parlament színvonalát is sokkal jobbnak tartotta Kövér, miután akkor még nem kellett a házszabályba írni, hogy „padlóra köpni tilos”, egyes íratlan szabályokat pedig mindenki be is tartott.

Az ellenzék helyzetéről

A házelnök tipikusan múltba révedő ember: mikor a parlamentarizmus jelenlegi helyzetéről kérdezik, a Kádár-rendszerig ugrik vissza. Szerinte ugyanis a parlamenti munka alacsony minőségének oka, hogy még a Kádár-korszak parlamentjében egyes törvények elfogadását kétharmados felhatalmazáshoz kötötték, így például a költségvetését is. Így a rendszerváltás utáni kormányok esetében Kövér szerint

az ország „abba a parlamentarizmusban elfogadhatatlan helyzetbe került”, hogy az ellenzék hozzájárulása is kellett a költségvetés elfogadásához.

„Vagy az ellenzék lesz kormánypárti, vagy a kormány keze lesz megkötve” – ecsetelte a jelek szerint a feles többséggel elfogadott törvények hívének számító házelnök.

Szerinte lassan eljutunk oda, hogy az ellenzék egyik tagjával sem lehet majd tárgyalni, ugyanis ma egyik párt sem hajlandó a konszenzusra: a Jobbik az Európai Parlamentben is „hátba szúrta” a kormányt, a baloldal pedig „mai napig jobb gyurcsányferenc szeretne lenni, mint maga Gyurcsány Ferenc”. Ezért az ellenzékből kikoptak a nemzeti érdekek védelme érdekében még konszenzusra képes figurák – vélte, hozzátéve, hogy páran talán még az MSZP-ben maradtak közülük, őket viszont az ellenzéki térfélen erőszeretettel „fideszügynöközik” le.

A Sargentini-jelentésről

„Ha egy jogállamisági problémákat boncolgató jelentés elfogadásakor az Európai Parlament nyíltan semmibe veszi saját eljárási szabályait, azok után bármi megtörténhet” – indított erősen a múlt héten az EP-ben kvázi-kétharmadot kapó párt alapító tagja. Elmondta azt is, szerinte a Sargentini-jelentés szavazását azért „hamisították meg”, hogy a Tanácsnak kötelessége legyen továbbvinni az ügyet. Kövér azonban nem hisz abban, hogy végül szankcionálnák Magyarországot az eljárás végén, mivel ott vannak a lengyelek, és Sebastian Kurz „lehet, hogy mély hálától eltelve, régi osztrák hagyomány szerint ellenünk szavazna”, de ebben koalíciós partnere, az Osztrák Szabadságpárt megakadályozná.

A házelnök hozzátette: az EP komoly segítséget adott a harmadik fideszes kétharmadhoz is, mivel az Magyarország ellen méltatlanul járt el. Felrótta, hogy manapság az Európai Unión belül

„az LMBTQ estébé WXYZ periférikus, aberrált csoportok jogai” váltak az egyik legerőteljesebben támogatott kezdeményezéssé,

miközben 50 millió, EU-n belüli, nemzeti kisebbségekhez tartozó polgár jogvédelmét még napirendre sem veszik.

A vélt, vagy valós oroszbarátságról

Gyakori vádpont a kormány ellen annak a Kremllel való baráti viszonya, mely vádakat Kövér nem igazán igyekezett megcáfolni, csak egy, a kormánypárti közbeszédben megszokott retorikai elemhez, a gyurcsányozáshoz nyúlt. Szerinte ugyanis mikor a baloldal oroszbarátsággal vádolja a kormányt, akkor „kiszól a gödör a lukból”, mivel nem Orbán Viktor volt hivatalos Vlagyimir Putyin dácsájába, és nem is a Fidesz-kormányok terjesztették először parlament elé az atomenergia bővítéséről szóló törvényt. Kövér, aki tíz perccel ezelőtt az ellenzék „pragmatizmusát” és középszerűségét emlegette, az Oroszország-politika ügyében a pragmatizmust már, mint erényt hozta fel: „vagy a vesztesek oldalára kerülünk, vagy mindenkivel jóban vagyunk, és pragmatikusan, korrekten egyensúlyozunk”. „Nem vagyunk hajlandók Oroszországból ellenséget csinálni csak azért, mert egyes tengerentúli szereplők ezt akarják” – szögezte le.

Sajtószabadságról és újságírásról

Mint arra már a fentebbi sorokból is rájöhettünk, Kövér a rendszerváltásról alkotott valóságértelmezése igen különleges, nincs ez másképp az sajtóhoz való viszonyával kapcsolatban sem: szerinte az írott média kommunista kezekbe került 1990 után, és a Népszabadság, Népszava és a Magyar Hírlap is azt harsogták vezércikkeikben, hogy az új klientúra „sem különb”. „A kommunista gyökerű liberális sajtó (sic!) mindig is azon dolgozott, hogy lejárassa a parlamentarizmust” – alkotott lesújtó véleményt a sajtóról.

A továbbiakban azonban ezen sorok írója is megszólítva érezte magát, Kövér kijelentésétől pedig még a székről is majd' leszédült szégyenében: a házelnök szerint ugyanis az újságírás, mint szakma megszűnt létezni, ma pedig már „mindenki újságírónak képzeli magát, akinek van egy diktafonja...meg aki blogger, vagy mi a túró”. A Fidesz alelnöke pedig ezen a ponton beismerte azt, amit az ellenzék már évek óta harsog – csak épp fordított előjellel: „ma ami van, az se nem sajtószabadság, se nem szólásszabadság, mert

nemcsak a magánemberek, de a közemberek méltóságába is beletaposnak” – panaszolta, hogy miket is kell átélnie annak, aki manapság közszereplésre adja a fejét.

Szerinte ugyanis egy közszereplőben nem csupán Kövér Lászlót, mint magánembert kell tisztelni, hanem az „átlagemberek akaratát is”.

Az Országgyűlés színvonaláról

A moderátor ezen a ponton felvetette, mi emelhetné ma a parlamenti munka színvonalát, mire Kövér a mikrofonba suttogva úgy szólt: „Semmi!” Kitért arra, hogy 1994-ben, mikor „a kommunisták” visszakerülhettek a hatalomba, voltak közöttük olyanok, akikkel lehetett értelmesen vitatkozni, nem is beszélve arról, hogy akkor még "nem volt Facebook, meg ilyen rettenetes dolgok”.

Gulyás Gergely kancelláriaminiszter gyakran hivatkozik Kövérre úgy, mint a Fidesz egyik leginkább önkritikus tagjára, így joggal várhattuk az esetleges, kormányzást is ostorozó kritikákat. Ez igaz, hogy egy kis gyurcsányozással vegyítve, és igen áramvonalas formában, de megvalósult: „Mi a kétharmados többséggel sem tudjuk mindig függetleníteni magunkat attól, amit Gyurcsány Ferenc diktál.

Néha nem találjuk a módszert hogy hogyan tudnánk mi, a többség méltóságteljesebben viselkedni akkor, mikor a sárba akarnak rántani minket”

– panaszolta, hozzátéve, hogy ha nem ütnek vissza olyan erővel, mint ahogy kapnak, azt a saját közönségük is a gyengeség jeleként értelmezi.

Van pár szó, amelyek fideszes politikusok szájából különösen ironikusnak hathatnak, ezek közé tartozik például a „gyűlöletkampány” és a „karaktergyilkosság”. Kövér ismét a múltba révedve idézte fel ezen fonémákat, elmondva, hogy 2002-ben ezekkel kellett szembesülnie a polgári oldalnak, ma pedig ha csak nincs valamilyen kataklizma, már nem tudnák „rákényszeríteni” ellenfeleiket, hogy a nemzet alapvető ügyeiben konszenzust érjenek el.

A jövőről és megítéléséről

Mivel az egyébként jogász végzettségű házelnök a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatóinak adott elő, szóba került a jog, mint tudományterület is, ahol Kövér – miután verbálisan megszüntette az újságírás szakmáját – újabb téveszmével számolt le:

„Nehogy egy pillanatra is elhiggyék a fékek és ellensúlyok rendszerét! Nehogy egy pillanatig is elhiggyék, hogy egy normális állam így tudna működni!”

– intette óva a hallgatókat Kövér, akitől közvetlen kérdésfeltevési lehetőség híján már nem tudtuk meg, hogy akkor hogyan is működhetnek mind a mai napig a vasfüggöny szerencsésebb oldalára került, a fékek és ellensúlyok miatt működésképtelen nyugati államok.

Zárásként arról is szólt, lenne-e politikus, ha ma kéne belépnie a közéletbe. Kifejtette, voltak pillanatok, mikor arra gondolt, miért is nem maradt „normális” jogász, de alapvetően elégedett magával, és kicsit büszkeséggel is tölti el, hogy a Fidesz-kormányzás a történelemkönyvek lapjaira is fel fog kerülni. „Ezt a politikai korszakot a jövőben még rólunk fogják elnevezni”, hogy pozitív, vagy negatív előjellel, azt majd az idő dönti el. „De ez egy kicsit jóleső érzés, hogy a történelemkönyvekben nem lábjegyzetként fogunk helyet kapni” – vallott a történelmet író házelnök.

(Borítókép: Nemzeti Közszolgálati Egyetem / Szilágyi Dénes)