A multitasking korában a tényleges semmittevés lassan nem létező fogalommá válik. Felgyorsult világunk az egyéni teljesítményt élteti, és elhiteti, hogy kemény munkával bármit elérhetünk, így pedig állandó cselekvésre sarkall. Sőt! Egy friss kutatás szerint sikerességünk már nem is (csak) dagadó pénztárcánkban, hanem abban mérhető, mennyire vagyunk elfoglaltak. De vajon hogyan alakítja át az életünket ez a tendencia? Kivonhatjuk magunkat alóla, ha sem sikerre sem csillogásra nem vágyunk?

Szinte minden percünk ki van töltve, még a legnagyobb rohanásban is minimum két dolgot csinálunk párhuzamosan, azt pedig, hogy mikor töltöttünk egy kis időt tényleges semmittevéssel – úgy, hogy a telefonunkkal sem babráltunk – már megmondani sem tudjuk. Az ember sosem látott intenzitással égeti két végén a gyertyát, mintha módszeresen kezdené elfelejteni, hogyan lehet lassan és tartalmasan élni. A helyzet pedig az, hogy ezért hibáztatni sem lehet. Modern világunk ugyanis minden eddiginél jobban buzdít az önmegvalósításra, édes hangján duruzsolva a fülünkbe, hogy értékünk a teljesítményünkben rejlik, és ha elég keményen, illetve elég sokat dolgozunk, szinte bármit elérhetünk.

Épp ezért szinte meg sem lehet lepődni azon a friss amerikai kutatáson, amelyet a Journal of Consumer Research című szaklapban közöltek, és amely szerint már nem a vagyonunk mértéke tekinthető a legfontosabb státusszimbólumnak, hanem az, hogy mennyire vagyunk elfoglaltak.

A kemény munka már önmagában siker?

Az egyéni sikert korábban nagyon egyszerűen lehetett meghatározni: minél több pénze volt az embernek, annál magasabbra emelkedett a társadalomban betöltött státusza is. Amióta pedig Thorstein Veblen közgazdász, szociológus megalkotta A dologtalan osztály elméletét, a gazdagok státusszimbólumok köré épített életéről is többet tudhattunk meg. Így többek közt azt, hogy a rájuk jellemző „hivalkodó fogyasztással”, azaz pazarló életmódjukkal juttatják kifejezésre a társadalomban elfoglalt helyüket. Napjainkban azonban a siker sokkal inkább a termelésben és az idővel való gazdálkodásban mérhető. A fent említett kutatás szerzői szerint a hivalkodó fogyasztás már nem élvezeti cikkekre irányul, hanem magára az időre. Az amerikai kultúrában mélyen hiszik, hogy a magasabb státusz bárki számára elérhető, ha keményen megdolgozik érte – ez a felfogás pedig már Európa egyre több államában is kezd elterjedni. Az elfoglalt emberekről – akiknek túlterhelt életében kevés idő jut a pihenésre, könnyen feltételezhető –, hogy olyan mások által is vágyott tulajdonságokkal (ambíció, kompetencia) rendelkeznek, amik elősegíti számukra saját tőkéjük megnövekedését, ez által pedig a társadalomban betöltött státuszuk növekedését is. És, hogy valójában ki tekinthető elfoglaltnak? A válasz rendkívül egyszerű: az, aki ideje nagy részét pihenés helyett munkával tölti.

Látástól vakulásig – A nyolcórás munkanap csak szép álom marad

A multik világában a nyolcórás munkanap már rég a múlté, a napi munkaórák száma olyan könnyedén szalad fel akár 12-re (vagy még többre), hogy azt észre sem vesszük. És míg sokan a munkájuk mennyisége miatt kénytelenek kitolni a munkaidejüket, természetesen akadnak olyanok is, akik saját karrierjük előmenetele érdekében gürcölnek. A kemény munkának a Szilícium-völgyben külön kultúrája van, élharcosai pedig a legismertebb cégek vezetői, akik időt és energiát nem kímélve tesznek meg mindent azért, hogy minél hatékonyabban és sikeresebben végezzék munkájukat. Tim Cookról, az Apple CEO-járól köztudott, hogy 3:45-kor kel, hogy még több dolgot el tudjon végezni. Marissa Mayer a Yahoo egykori vezérigazgatójaként 130 órát dolgozott egy héten. Első gyermeke születésekor, 2012-ben csupán kéthetes szülési szabadságot engedélyezett magának, két évvel ezelőtt, ikrei világrajövetelekor pedig kevesebb, mint egy hónapot töltött otthon velük a közvélemény nagy felháborodására.

Egyenes út a kiégés és a depresszió felé

Modern korunk hihetetlen tempót diktál, és miközben minden erőnkkel azon vagyunk, hogy lépést tudjunk tartani vele, esetleg még kis is tűnni a teljesítményünkkel, a következményekre kevésbé gondolunk – pedig nem ártana. A folyamatos túlterheltség, a munkával járó rengeteg stressz hihetetlen módon igénybe veszi a szervezetünket, amelynek időt sem hagyunk a regenerálódásra. Ez pedig hosszú távon komoly betegségek kialakulásához vezethet: a szív- és érrendszeri problémák, reflux, alvászavar mellett a leggyakoribb a fizikai-mentális-érzelmi kimerüléssel járó kiégés, vagyis a burnout, ami valódi civilizációs betegségnek számít. Az élet minden területén érzékelteti káros hatását, nemcsak a munkát, hanem a személyes kapcsolatokat illetően is kiöli az ember motivációját, hosszú távon pedig akár depresszió is kialakulhat belőle. A jelekre nem árt odafigyelni, ha többek közt krónikus kimerültséget, figyelemzavart, frusztrációt érzékelünk magunkon, csökken a teljesítményünk a munkában, megváltozik a viselkedésünk, és elhanyagoljuk a társas kapcsolatainkat, akkor mindenképp kérjük szakember segítségét.

Inkább önmagunkon dolgozzunk

Akármennyire is csábítónak tűnik a siker, boldogabbak nem feltétlenül leszünk tőle – tartósan legalábbis biztosan nem. Szerencsére egyre többen vannak azok, akik ahelyett, hogy minden energiájukat a siker hajszolására összpontosítanák, inkább arra törekszenek, hogy önmagukon, a saját jólétükön dolgozzanak. Sokan kutatják a boldog élet titkát, az olaszok viszont már régóta tudják, hogy az igazán kiegyensúlyozott létezéshez a pillanatok teljes megélésére van szükség. Tőlük ered a slow living mozgalom, ami segít visszalassulni, azokra az apró szokásokra, változásokra összpontosítani, amik megóvnak minket attól, hogy a felgyorsult életmódunk az egészségünk rovására menjen. Ilyen többek közt a lassú étkezés, a tudatos online jelenlét vagy a kapcsolatainkra való odafigyelés. Mondhatnánk úgy is, hogy a slow living visszavezet a gyökerekhez, azokhoz a szokásokhoz, amiket nem a kényszeres cselekvésvágy vagy a siker elérése hajt. Semmi ördöngösségre nem kell gondolni, a visszalassulás csak apró odafigyelést igényel, az eredmény pedig semmihez sem fogható.

Fotó: Pinterest