Mai posztunkban ellátogatunk Mexikóba, hogy megismerkedhessünk az ország történelmének egy kevésbé ismert fejezetével (nem, nem Zorróról lesz szó). Nagyjából a 19. század közepén kirobbant (1848-1849-es) európai forradalmakkal és szabadságharcokkal egy időben zajlott ugyanis egy háború az Újvilágban, amelynek tétje névleg a szabadság, a demokrácia az igazság, valójában pedig a hatalmas és termékeny földterületek feletti uralom volt - s amelyben európai kivándorlók egy kis csoportja bátran szállt szembe az Egyesült Államokkal.
A végül a mexikóiak vereségével végződő, 1846-1848 között dúló mexikói-amerikai háború mindkét ország történelmében vízválasztónak tekinthető. Előbbiek ekkor veszítették el nagyhatalmi státuszukat, míg az amerikaiak ezekben az időkben lettek megkerülhetetlen hatalom a kontinensen. A képen amerikai csapatok láthatóak Mexikóvárosban. (forrás: Wikipedia)
Ismerkedjünk meg röviden a főként írekből álló, Mexikóért harcoló Szent Patrik-zászlóalj történetével!
Írek Amerikában
Napjainkban az Egyesült Államok népességének több, mint tíz százalékát ír felmenőkkel büszkélkedő emberek alkotják. Az írek a 19. század elejétől vándoroltak ki nagy számban az Újvilágba - a kivándorlás üteme az írországi burgonyavészt követő éhínség kirobbanását követően emelkedett meg igazán.
A 19. század első felében - különösen az 1840-es években tomboló burgonyavész idején - több százezer ír döntött úgy, hogy kivándorol az Újvilágba. Többségük az Egyesült Államokat választotta. (forrás: Wikipedia)
Írország történetének egyik legsötétebb fejezete ez az időszak: a népesség ellátásában fontos szerepet játszó burgonya nagy része rothadt el még a földeken - emiatt több, mint egymillió ember halt éhen az 1840-es években, további több százezer pedig elhagyni kényszerült szülőföldjét.
Szóval mint írtuk volt, a 19. század első felében rengeteg ír vándorolt ki az Újvilágba: elsődleges céljuk az akkoriban a szárnyait bontogató Amerikai Egyesült Államok volt. Beilleszkedésük azonban nem volt zökkenőmentes: a jobbára protestáns amerikai fehér közösség a Rómát szolgáló, az új hazájukhoz nem túl hűséges pápistákat látta a többségében római katolikus vallású ír bevándorlókban.
A 19. század első évtizedeiben Mexikó birtokolta Észak-Amerika egy jelentős részét. A hatalmas területekre szemet vetett a feltörekvő Egyesült Államok. (forrás: Wikipedia)
Ennek ellenére az írek szép számmal jelentkeztek az indián háborúkban edződő amerikai hadseregbe, hogy újdonsült hazájukat szolgálhassák.
A hadsereg döntően protestáns tisztikara szintén veszélyforrást látott az ír katonákban, ezért sokszor meglehetősen nehéz körülményeket teremtettek az ír újoncoknak.
Háború Mexikóval
A Szent Patrik-zászlóalj megszületése
1845-ben csatlakozott az Egyesült Államokhoz - annak egyik szövetségi államaként - a tíz évvel korábban Mexikótól függetlenné váló Texas. A vitás határok miatt hamarosan összecsapások törtek ki a határ menti mexikói és amerikai csapatok között, amelyet követően 1846-ban az amerikai Kongresszus megüzente a háborút a déli szomszédnak.
John Riley, a Szent Patrik-zászlóalj alapító-parancsnokának mellszobra Mexikóban. (forrás: Wikipedia)
Még a háború előtt (majd annak kirobbanását követően is) a - finoman fogalmazva - hátrányos megkülönböztetést elszenvedő ír-amerikai katonák egy része úgy döntött, hogy otthagyja az Egyesült Államok hadseregét, s inkább délre, Mexikóba távozik.
Számos dezertőrt azzal csábítottak Mexikóba, hogy később majd letelepedhetnek és földtulajdonhoz juthatnak az országban.
A dezertőr ír katonákat, valamint néhány külföldi (katolikus) önkéntest fogott össze egyetlen alakulattá egy John Patrick Riley nevű férfi, akinek irányítása alatt 1846-ban a Mexikói Hadsereg kötelékén belül megalakult a Szent Patrik-zászlóalj (Saint Patrick's Battalion / Batallón de San Patricio).
A Szent Patrik-zászlóalj zászlaja. (forrás: Wikipedia)
Az Írország védőszentjéről elnevezett, mintegy kétszáz főből álló zászlóalj mottójául az "Írország mindörökké" szlogent választották.
A harcok sűrűjében
A monterreyi csatában kezdetben a mexikóiak (köztük a Szent Patrik-zászlóalj ír katonái) álltak győzelemre - végül azonban az amerikaiak nyerték meg az ütközetet. (forrás: Wikipedia)
A Szent Patrik-zászlóalj már a háború kezdeti időszakában számos ütközetben vett részt (többek között a monterrey-i csatában) a mexikói hadsereg tiszteletbeli őrnagyának, John Riley-nak a parancsnoksága alatt. Igazán nem a sokszor hősiesen helyt álló mexikói-ír katonákon múlt, hogy a háborút új, választott hazájuk végül nem tudta megnyerni: az amerikaiak két év alatt vereséget mértek Mexikóra - a háború végén már amerikai katonák masíroztak a főváros, Mexikóváros utcáin.
Csata közben. (forrás: Wikipedia)
A kezdetben tüzérségi, majd gyalogsági alakulatként szolgáló Szent Patrik-zászlóalj számos tagja esett amerikai fogságba - egy részük (mint dezertőr) végül az amerikaiak bitófáin végezte.
A Szent Patrik-zászlóalj egy katonája a háború vége felé. (forrás: Wikipedia)
A Mexikóváros eleste előtt, 1847. augusztus 20-án megvívott churubuscói csatában a zászlóalj több, mint hetven tagja esett el, s több tucatnyian estek amerikai fogságba.
Végül a Mexikó és az Egyesült Államok között megkötött békeszerződés (Guadalupe Hidalgói békeegyezmény) értelmében az amerikai fogságban tengődő - még életben lévő - ír veteránokat átadták Mexikónak.
A hálás (?) utókor
A háborút követően nem sokkal a Szent Patrik-zászlóaljat feloszlatták - a káoszba süllyedő Mexikó a továbbiakban nem tudta (és nem kívánta) fenntartani a külföldi önkéntesek alakulatát, ahogyan az ígért földjutalmak többsége is csak ígéret maradt.
A churubuscói csatában részt vevő ír katonák névsora egy emléktáblán. (forrás: Wikipedia)
Riley őrnagy végül a háború után két évvel, 1850 augusztusában halt meg - földi maradványai azóta is Mexikóban, a veracruzi székesegyházban nyugszanak, miközben szeretett zászlóaljáról utolsó (igazi?) hazájában számos emléktábla és utcanév (Mexikóvárosban például az "Ír mártírok útja" néven) emlékezik meg.
Alább a Szent Patrik-zászlóalj (egyik) dala:
A Szent Patrik-zászlóaljról (és John Riley-ról) 1999-ben Egy bátor ember címmel hollywoodi film is készült - manapság már az Egyesült Államokban is az ír dezertőrök hősiességét emelik ki, mintsem esetleges (erősen vitatható) áruló mivoltukat.
