A különleges helyeket, országokat felfedező sorozatunk harmadik epizódjában Észak-Amerikába látogatunk el, hogy megismerkedhessünk az egykoron hatalmas észak-amerikai francia gyarmati területek utolsó maradványával, a mai napig a Köztársaság ellenőrzése alatt álló Saint-Pierre és Miquelon tengerentúli területével.
Saint-Pierre és Miquelon elhelyezkedése Észak-Amerika (konkrétabban Újfundland) partjai közelében. (forrás: Wikipedia)
A kezdetek
Mint írtuk volt, Észak-Amerika egy jelentős részét a 16-17. században Franciaország vonta ellenőrzése alá - ez jobbára a mai Kanada keleti részét jelentette, bár a mai Egyesült Államok középnyugati területei is Párizs (névleges) fennhatósága alá tartoztak egy időben.
Franciaország egykoron Észak-Amerika egy jelentős részét fennhatósága alatt tudta (kékkel jelölt területek) - bár ez jobbára csak névleges uralom volt. (forrás: Wikipedia)
A sors azonban úgy hozta, hogy idővel kiszorították őket a rendkívül fantáziadúsan Új-Franciaországnak becézett területről a britek (a fennmaradó területeket pedig a 19. század első éveiben eladták az újonnan önállósuló Egyesült Államoknak)...
Saint-Pierre és Miquelon nem hivatalos lobogója, amelynek bal felső sarkában baszk motívumok is megjelennek. A kormányzat a hivatalos francia trikolórt használja. (forrás: Wikipedia)
A "kiszorítás" természetesen erősen eufemisztikus kifejezés az 1756 és 1763 között dúló hétéves háborúra, amely az észak-amerikai gyarmatokra is átterjedt: a végül győztes britek a megkötött békeszerződés értelmében megszerezték a franciák kanadai gyarmatait, a francia gyarmatosok azonban megőrizhették identitásukat (ma Québec néven Kanada egyetlen kizárólag francia nyelvű szövetségi tartománya az érintett terület).
Az irodalom iránt rajongóknak Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró című könyvéből lehet ismerős a konfliktus.
Saint-Pierre és Miquelon címere. (forrás: Wikipedia)
...pontosabban majdnem kiszorították, ugyanis Franciaország néhány aprócska, Újfundland partjai közelében fekvő sziget felet megtarthatta uralmát: Saint-Pierre és Miquelon továbbra is francia gyarmat maradt a lassan angolszásszá formálódó Észak-Amerikában.
Pörgős hétköznapok
Az 1763-as párizsi békeszerződést követő évtizedekben a szigetcsoport néhányszor azért még gazdát cserélt: az amerikai függetlenségi háborúban, majd a napóleoni háborúk idején is elfoglalták az angolok, végül aztán mindig visszakapták a franciák - 1814-re azonban a szigetek teljesen elnéptelenedtek.
Saint-Pierre szigete a levegőből. A szigetek felszíne jobbára kopár. (forrás: Wikipedia)
1816-tól újra népesítették: baszk és breton halászok érkeztek, hogy a környező, halban gazdag vizekből kitermeljék napi betevőjüket. A kicsiny halászkolóniák aztán Saint-Pierre néven állandó településsé formálódtak. A beköszöntő szürke hétköznapokba az Egyesült Államokban elfogadott és 1920-ban életbe lépett alkoholtilalom hozott változatosságot: Saint-Pierre és Miquelon az USA-ba irányuló szeszcsempészet virágzó fellegvára lett az 1930-as évek elejére (a tilalom feloldásával párhuzamosan azonban a csempészetnek is leáldozott).
Miqueloni tájkép. (forrás: Wikipedia)
A második világháború idején a szigetcsoport kormányzata a Németország által megszállt Franciaország kormányához (Vichy-i kormány) volt hú, a britekkel és amerikaiakkal szövetségben álló Charles de Gaulle szabad francia erői azonban ezt egy huszárvágással lerendezték: 1941 karácsonyán elfoglalták a szigeteket, a Vichy-hez hű tisztségviselőket meg eltették láb alól eltávolították a hatalomból.
Saint-Pierre legnagyobb (természetesen római katolikus) temploma. (forrás: Wikipedia)
Napjainkban
A háború utáni években sem változott a néhány ezer helyi lakos (akik jobbára a 19. század elején idetelepült baszk és breton halászok leszármazottai) helyzete: továbbra is a halászat jelenti a fő megélhetési forrást az 1976-ban Franciaország tengerentúli megyéjévé, 2003-ban pedig tengerentúli közösséggé nyilvánított szigetcsoporton, ahol a hétköznapokban nem nagyon szokott rendkívüli esemény történni. A szerkesztőség tagjai nem is emlékeznek rá, hogy magyarországi híradásokban valaha is hallották volna a kicsiny szigetcsoport nevét...
A helyiek számára a legfontosabb bevételi forrást - az anyaország bőkezű támogatása mellett - napjainkban is a halászat jelenti. (forrás: Wikipedia)
Állítólag a helyiek nagyon szeretik a jégkorongot - a francia nemzeti jégkorong-válogatottba is szoktak játékosokat delegálni (bizonyára nem rajtuk múlik, hogy a franciák nem számítanak hoki-nagyhatalomnak).
Saint-Pierre repülőtere. (forrás: Wikipedia)
Aki szeretne hatalmas túrákat szervezni a szigeteken, esetleg felfedezni annak erdőségeit, inkább tegyen le szándékáról: Saint-Pierre és Miquelonnál még Budapest is kétszer nagyobb területű (a népességről nem is beszélve), ami meg az erdőket illeti...nos az sem túl gyakori errefelé...