Emese álmában megjelent egy turul, hogy közölje vele, fiú gyermeket fog szülni és fényes jövőt jósol egy még nem létező dinasztiának.
A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni őket. Az emberek megkísérelték megtámadni a sasokat, de nem sikerült mert mindig máshol támadtak. Ekkor jelent meg egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva a többi sas elmenekült. Ezért a magyarok elhatározták, hogy máshová mennek lakni. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfele fekvő tetemeken lakmározó keselyűk közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyar felkerekedett és követte a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt a turul és a magyarok újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől.
Természetesen ennek a madárnak a "szent" volta nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy létező állatról beszéljünk. Sem az évszázados viták, sem a kutatások nem tudtak egyértelmű választ adni. A Turul-dinasztia kihalása után, a szó politikai és vallási okok miatt kikopott a nyelvhasználatból. Az oszmán-török nyelvemlékek is 1400-ban említik utoljára, így a következő évszázadok elegendőnek bizonyultak a felejtésre.
Először Herman Ottót kérték fel, hogy találja meg a madarat. A korabeli ábrázolások és a méretek alapján a szakállas saskeselyűt tartotta a turulmadárnak.
Tatabányán, Európa legnagyobb madárszoba is ez alapján készült. De egy dögevő mégsem lehet a magyarok totemmadara. Illetve az Emese és Álmos korát több száz évvel megelőző szkíta sírokból előkerült turulábrázolások sem nagyon hasonlítottak a keselyűre.
Dúcz László a tárgyi emlékeken megjelenő madárábrázolások alapján arra jutott, hogy nem lehet más, mint a kerecsensólyom. A kerecsensólyom nagytestű sólyomfaj. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított területeket kedveli.
Az elmúlt években ez a teória megdőlt. Ezt azzal indokolták, hogy egy fejedelmi madár nem lehet egy "tömegmadár". Léteznie kell egy sólyomfajnak ami nagyobb és nemesebb. Így esett a választás az altaji sólyomra. Nálunk nem található, több ezer kilométerre él az Altaj- és Szaján-hegységben. /Ázsia és Mongólia/
A kerecsensólyomtól nagyobb és Ázsiában becses vadászmadárnak számít.
Kíváncsian várom, kitartunk e választásunk mellett, vagy nemsokára újabb totemet keresünk?